Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


12 szeptember
11komment

Szökés a homokozó poklából…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanhatodik kiadásában egy orosz óvodába robog a HL-expressz, egészen Magnyitogorszkig, hogy pontosak legyünk, ahol két kiskrapek megvalósította azokat az álmokat, amik minden egészséges ötéves kobakjában ott lapulnak – gondos tervezés után egyszerűen és szépen, napok megfeszített munkájával, a homokozólapátjaik segítségével alagutat fúrtak, kiásták magukat a magánóvodából, és megszöktek. Várj… még nem tudod, miért: úgy gondolták, vesznek egy sportkocsit. Ne mondjátok, hogy idáig gyenge a sztori – de a folytatása még kevésbé az: és természetesen, ha már így alakult, kisbodázunk is egy röpkét… Körbejárta a facebook-ot egy nagyszerű hír, szerintem százezrek osztották meg boldogan habzó szájjal, na, tessék, ugye: fényképekkel bizonyították (szintén a facebook-on természetesen), hogy az Iszlám Állam terroristáit szivárogtatták be Európába. Mint nyilván tudjátok, a facebook pontosan az a fórum, ahol a világ legtitkosabb folyamatai zajlanak – előfordul persze az is, hogy a titkosszolgálatok főbb tisztviselői valamelyik chat-oldalon beszélik meg az operatív eljárások mikéntjét: ne mondjátok, hogy nem igaz, én magam is rendszeresen dumcsizok a CIA_Colonel nevű főtiszttel, annyi hétpecsétes titkot mondott már el, hogy elképesztő, persze azért ezeket csak privátban, a legfőbb bizonyíték pedig, hogy az a neve, ami. Na. Végezetül pedig egy kis Dunaújváros: kiváló barátom, Kurucz Gergő, aki megszállott muzsikus, énekes, a Pro Cultura Intercisae-díjas, legendás Viadana Kamarakórus vezetője, pedagógus, kultúra- és közösségszervező, meg még száz más, írt egy tanulmányt, melyben a város zenei életét… khm… nos… inkább annak agóniáját veszi górcső alá. Az ő gondolatai mentén szimmantunk bele a dunaújvárosi kultúrszcéna mai helyzetébe: ha azt mondjuk, a helyzet siralmas, igazából nem mondtunk semmit. Igaz, látszólag senki nem hal bele, még csak nem is sérül, ha a kultúrára nem fordítunk pénzt és figyelmet – valójában viszont elég körülnézni az országban, hogy lássuk, de, bizony nagyon is sokan sérülnek és halnak bele abba, hogy ez a kurzus minden szinten módszeresen leépíti, vagy álnokul csak hagyja elpusztulni az amúgy is nagyon gyanús szereplőket felvonultató szektort. Gergővel anno együtt írtuk egy jó kis helyi könyv néhány fejezetét, mármint ő is, meg én is: a felejthetetlen Horváth Béla bácsi egyik gondolatának szeletkéje volt a címe: “Hogy itt is legyen muzsika…” Soha aktuálisabb mondatot, sajnos… Orosz kisvagányok, fb-n terjedő terror, és kultúrvégnapok – így, ebben a mixben ma is csak a HL hasábjain. Tovább »»

Hirdetés
02 január
7komment

Viadana – avagy, (nagyon) szabad fordításban: a Dal útja

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (60 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

130101_viadana-hl03

Gergő lendületben – és a Viadana is, immár tizenöt éve… (Fotó: Nyulasi Zsolt)

Elnézést a címért – kedvenc együttesem, az épp tizenöt éves Viadana Kamarakórus közel két héttel ezelőtti koncertjén jutott eszembe, amikor Kurucz Gergely karnagy, egyben az est kiváló műsorvezetője a kórus névadásának körülményeiről mesélt pár szóban… Ekkor ugrott be, hogyan is fordítaná le a Viadana nevét Horvát Totyi barátom/áltisk osztálytársam, akinek néhány régi nyelvi bravúrjáról talán már beszámoltam korábban – a lényeg, hogy Totyinak, akit persze nem zavart túlságosan össze az angol nyelv ismerete, elég volt egyszer kimondani egy angol mondatot, számcímet vagy bármit, és azonnal köpte a megfejtést: például a Strange Kind Of Woman című Purple-örökbecsű így lett nála A Strandon Kint Van A Hoffmann… De nem Totyiról akarok most mesélni – a dal útjáról, azaz a Viadanáról viszont igen. Nem szeretek magamtól idézgetni – de így bevezetőnek talán elmegy az a pár sor, amit az ünnepi füzetecskébe izzadtam össze, mert az előzményeket nem nagyon tudnám jobban összefoglalni, plusz ha már egyszer összefoglaltam, ugye, minek még egyszer… szóval: Nem emlékszem pontosan, mikor hallottam először a Viadanát énekelni – annyi biztos, nem tavaly volt…Arra viszont határozottan emlékszem, bő tíz perc telt el csupán abból a koncertből, és egyszerű, ám mindennél megbízhatóbb jelzőkészülékem, a karomon lévő szőr tízes erősségű produkciót mutatott… Azóta több tucatnyi alkalommal láttam/hallottam a kórust – s időközben rájöttem, az a titkuk, hogy nem előadják, nem be- vagy megmutatják, még csak nem is átélik, de élik a zenét… És, azt gondolom, ez a legtöbb, ami előadóval (s ennek köszönhetően közönséggel) történhet… Így volt és van… És nevezetes, tényleg becsaphatatlan jelzőkészülékem, ami miatt soha nem epilláltathatok, 22-én este, a szokott helyszínen, az evangélikus templomban is jó néhányszor bejelzett… Hogy hol, mely részeknél, arról hajtás után mindent elmondok – és még sokkal többet is, merthogy nem sima koncerttudósítás következik… Gyertek: irány a Via Dana. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz