Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


15 április
6komment

Amikor még elvarázsolt – a Szomorú Park (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 6.78 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Lányok felfújt szoknyával: élőben is érdemes volt kivárni...

Lányok felfújt szoknyával: élőben is érdemes volt kivárni...

Írjatok, szóljatok – kértem pénteken, a néhai Vidám Parkról írott kis dolgozatom második részében. Hát szívből gratulálok, kedves mindnyájan, veletek lehet beszélni: csütörtökön és pénteken minden létezhető világrekordot megdöntöttetek már az olvasásban is – a két nap alatt több mint 1500-an szaladtak végig a történeten (péntek: 786!!!), lesz honnan leesnem. Úgy tűnik, ez a téma egyszerűen mindenkit érint, aki életében csak egyszer is betette a lábát a parkba: s ahogy elnézem, mindenki őszintén és nagyon sajnálja, hogy a Vidám Park a legutolsókat rúgja. A terület állapota még akkor is rendkívül elszomorító, ha az eszünk – a szív megszakadása közben is – pontosan tudja, hogy ha ezermilliárdunk lenne is hiába: azok az idők, amikor ezeken az egyszerű játékokon olyan pompásan szórakoztunk, soha többé nem jönnek vissza, a mi gyerekeink már másnak örülnek, ha örülnek, és eszük ágában se lenne hülye vaskasznikban egymásnak menni, hajóhintákkal életveszélyesen átfordulni a vízszintes tengelyen, vagy fa halacskákat fogdosni ki egy betonteknőből. És ez tulajdonképpen így is van rendjén. Ami viszont a Vidám Parkkal történt az elmúlt pár évtizedben, az korántsincs, már bocs. Például azért, mert hagyták-hagytuk, hogy valakik arcátlanul-büntetlenül szétlopjanak egy nagyon is sok tíz vagy száz milliós értéket – továbbá azért sem, mert ha csak egy csendes pihenőövezete, füves-fás-bokros-pados parkja lenne a városnak, szerény nézetem szerint az is többet érne kissé, mint a mostani (hogy több hozzászólómat idézzem) Csernobil. Most mindenesetre haladunk tovább a történettel: ahogy ígértem, a dodzsem meg az Elvarázsolt kastély felé, majd a nem happy endig. Persze csak ha azt kattintjátok, tovább. Tovább »»

Hirdetés
12 április
27komment

Rosszkedvű nosztalgiavizit a Szomorú Parkban (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (49 lövet, átlagosan: 6.92 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Muki, Mukikám... mi van veled, öreg, rozsdás harcos...

Muki, Mukikám... mi van veled, öreg, rozsdás harcos...

Nem leszek különösebben eredeti: az egykori Vidám Parkban rengetegen fotóztak az elmúlt néhány hónapban/évben – számtalan sokkal jobb felvétel készült s került is fel a netre, mint az a százegynéhány, amit terveim szerint három (!) részletben megosztok veletek. Az is valószínű, hogy nagyon sokan éltük át ugyanazokat a csodákat a hetvenes-nyolcvanas években, amikről pár suta sort eldadogok majd – és mindezek ellenére mégis azt gondolom, muszáj beszélnünk az egykori Vidám Parkról: ami mára a város egyik legszomorúbb helye lett. Szégyen, hogy a valaha volt kis Kánaán, ahol annyi boldog gyerek fordult meg minden évben május elejétől egészen szeptemberig, idáig juthatott.

Incsu Csunna búcsút int

Incsu Csunna búcsút int

Felelős? Természetesen nincs: miért is pont ezért lenne – nyilván elmakogható, hogy “öööö… izé… ilyen időket írunk; a gyerekeket csak a számítógép érdekli…; ugyan ki ülne ma fel pár ócska mutatványos egységre…” és a többi. Márpedig én azt gondolom, és mondjátok csak nyugodtan, hogy naiv vagyok, nincs jelentősége, szóval szerintem igenis szép számmal lenne közönség az ilyesfajta játékokra is – PlayStation ide, számítógép amoda: a társasjáték apáékkal, a papírsárkány, az igazi kishajó, a lovas körhinta, a dodzsem meg az óriáskerék nagyjából örök, akármit gondolunk is. Lehet, hogy senkit nem érdekel, hogy a dunaújvárosi Vidám Park immár el- és lepusztult, rozsdás-málló, reménytelen, gazos, haldokló rom: de azt gondolom, vannak fényes emlékeink, amik élnek, ragyognak, mosolyognak, ha puszta felidézésükkel beléjük lehelünk némi kis élethez szükséges akármit… Ez következik most, és szépen kérném a segítséget és az interaktivitást, mert nyilván egy csomó dolgot kihagyok majd, másokat meg rosszul tudok, úgyhogy nyugodtan jöhet a közbekiabálás mindenkitől, javítok, ha kell. Fontos, hogy ne hagyjuk teljesen feledésbe menni azt, amit tudunk, mert hogy az egykori Vidám Parknak nincs túl sok vissza, az elég bizonyosnak látszik sajnos – a maradékát is hamarosan elhordják a hiénák, akiknek persze jó pár generációja rabolta már végig az egészet. Ha életetekben egyszer is jártatok a vidiben, az ifiparkban vagy a szabadtérin, készítsetek be pár zsebkendőt, mielőtt lapoztok, és gyertek, sétáljunk lehajtott fejjel… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz