Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


22 augusztus
4komment

Dunaúj, a vizek városa

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.75 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanharmadik kiadásában egy holland levéllel kezdünk – erős anyag, előre szólok. Az ottani adóhatóság küldte ki egy magyar migránsnak, mégpedig azzal a céllal, hogy felvilágosítsa a Hollandiába bevitt autója, illetve a hollandosításhoz szükséges eljárások tekintetében. Azt talán mondanom se kéne, hogy a levelet ékes magyarsággal fogalmazták meg – az igazán mellbevágó viszont az, hogy bármilyen magyar hivatalos levélnél pont ezerszer egyszerűbben fogalmazza meg, mik a teendők. A magyar reformok működnek – egy kicsit érzem csak problémásnak, hogy úgy érzem, lassan már csak én vagyok itt, akinek óriásplakáton kell bizonygatni, milyen jó a rezsicsöki meg hogy nő a minimálbér. Pedig nekem aztán nem kell – a bőrömön érzem nap mint nap. A 0.4 százalékos inflációt meg pláne… Augusztusban és szeptemberben rácsodálkozhatunk a múltra: szervezett séta keretében mutatják meg az érdeklődőknek, hogyan is űzte a fényt annak idején a pártelit és más kiváltságosok Balatonaligán, az Aliga I-II. elnevezésű, fegyveres őrökkel és kutyákkal őriztetett komplexumokban. Az akkori kommunisták, Rákosi, Gerő, Nagy Imre és természetesen maga Kádár János is múlatta az időt Aligán – hogy mivel és miképpen, azt címszavakban elmondom beljebb, csak hogy szörnyülködni tudjunk, mit meg nem engedtek maguknak abban az időben egyesek. Halványan azért reménykedem, hogy megérhetek még egy hasonló jellegű horrorkiállítást is, ismerősebb szereplőkkel – hogy milyenre is vágynék a szívem mélyén, pár félmondat erejéig azt is elmesélem. Pár órára Dunaújváros is megpályázta a vizek városa hangzatos címet – szépen esett nálunk is, nem tudom pontosan, megvolt-e a bodapesti 83.3 liter négyzetméterenként, de szerintem esélyes… Az élet úgy hozta, hogy át kellett autóbuszoznom a vasúti felüljáró alatti méteres áradaton: eközben “természetesen” sikerült elhagynom a busz első rendszámát, ami, mondjuk úgy, a vis maior ellenére sem késztette széles mosolyra nb. cégem felső vezetését – tiszta szerencsém, hogy végül megtaláltam, miután három másikat tíz körömmel ástam ki a sártengerből… Holland bürokrácia, alig Aliga és azért a Cote d’Azure – elnézést… odabent jobb viccekkel próbálkozom, ígérem… Tovább »»

Hirdetés
23 augusztus
3komment

Kádár bá’: egy igazi emberbarát

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharminckettedik kiadásában állati polgármesterekkel adjuk meg a kezdő lökést a mai HL-szekérnek, egyúttal, nem titkolt szándékkal ötletet is szeretnénk adni arra nézvést, mivel lehetne kissé emelni például akár Dunaújváros idegenforgalmi népszerűségét és bevételeit, nem mellékesen, ki tudja, talán még a z ország dolgai is jobban mennének, ha mondjuk egy kecske irányítaná a nemzeti bankot vagy egy papagáj elnökölne a Parlamentben. Az Egyesült Államokban, közelebbről Alaszka egyik kisvárosában egy cica a város első “embere”, míg Minnesotában egy kutyát sodort jó sorsa ugyanilyen pozícióba. Ne nevessünk, polgártársak, van ilyen, nem áprilisi tréfa, rögvaló, számos tanulsággal. Egyeseknek talán különös tény, de tény, népszerű, vagy talán mondhatom azt is, egyre népszerűbb honfitársaink körében Kádár János, és az a rendszer, amitől úgy huszonöt éve sokan mindennél jobban szerettünk volna elköszönni. Akkor egy fájdalmasan rövid időre azt hittük, na jó, én azt hittem, sikerül is – előbb hamarosan kiderült, a hatalomnak teljesen mindegy, kit fertőz meg és tesz ugyanolyan kretén kényúrrá, mint akik ellen korábban oly elszántan harcolt: az elmúlt pár évben pedig, kihasználva az egyre totálisabb fásultságot, a nép iránt elkötelezett és hótiszta szándékú honatyáink úgy gondolták, ideje kipróbálni, tényleg megtehetnek-e bármit és akármit… Nyugodtan dőlhettek/dőlhetnek hátra – igen. Még mindig. Épp most olvastam el pár több mint nosztalgikus sort, a szerző mindegy is: sokak véleményét foglalta össze, azt gondolom, ezért is idézek majd belőle – mert miközben sokan tudjuk, Kádár bá’ legvidámabb barakkja azért nem volt olyan fenékig tejfel, az azért mégiscsak a jelen kor súlyos kritikája, egyszersmind a módszerek átemelőinek dicsérete, hogy negyedszázaddal a remélt kilábalás/megszabadulás után fátyolos szemmel, édes nosztalgiával emlékeznek vissza arra a langymeleg, puhán magához szorító diktatúrára az emberek. Igen fontos dolgokról szólt az elmúlt hétvégém, például Kánban jártam, jó barátoknál: később pedig rá kellett jönnöm, semmi nincs, ami lényegesebb lehetne annál, mint hogy egy kisgyereket egy órán át mulattatok. Fontoskodásra fel! Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz