Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


19 március
10komment

Lovagok kora (bolgári magozat)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenegyedik kiadásában, úgy gondoltam, ha nem is épp a lelkem kivetüléseképpen, de kezdjünk ma egy kissé sértődött tömeggyilkossal: immár öt éve, hogy a norvég szélsőjobboldali terrorista Anders Breivik összesen hetvenhét, többségében fiatal embert mészárolt le Utoya szigetén. Egy évvel később 21 év börtönre ítélték – ez van, Norvégiában ez a maximális büntetési tétel, semmiért nem kapható több, igaz, a büntetés hosszabbítható, amennyiben úgy ítélik meg, az érintett továbbra is veszélyt jelenthet a társadalomra. Márpedig ha valaki, hát szerintem Breivik kétségkívül komoly veszélyt jelent, míg csak él. Most azonban ő perel: a norvég államot, amely szerinte embertelen bánásmódban részesíti – egyebek mellett elpanaszolta, hogy a kávéját hidegen kapja, nincs elég vaj a kenyéren, és nem kaphat hidratáló krémeket. Nem vagyok épp egy vadállat, de azért ez egy manósapkányit tényleg sok… De azért az se kevés, hogy az e hasábokon épp a múlt hetekben emlegetett egyik kedvencem, Bencsik “Kaméleon” András “kiemelkedő színvonalú munkájáért” a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetést vehette át. Na most jött el az ideje, azt hiszem, hogy kifejtsem kicsit, miért is kezdem még a Kádár-rendszer végénél is jobban rühellni ezt az egész… hogy is mondjam szépen… teszem azt, lófaszt, az összes vákuumfejű barlangostest-sejtjével egyetemben, lassan mindenestől. Röviden egyébként azért, mert például lehet, hogy Czinege elvtárs, honvédelmi miniszter építtetett magának egy kacsalábon forgó villát, meg zebrára vadászott Sződligeten – de legalább szépen, jó tolvaj módjára elkussolt, és nem csesztetett heti öt alkalommal az irgalmatlan lábszagú baromságaival… Végül egy kis március, idus, meg minden: nem nekem jutott ugyan eszembe, de amikor a barátom eszembe juttatta, egyből eszembe jutott, hogy ez talán a harmadik év, hogy nincs “szabad asztal” – azaz nem ülünk össze egy estére a Pintesbe, mi, sajtóhangyászok, nemre, hajszínre, lábméretre és italfogyasztási szokásokra való tekintet nélkül, mind. Pedig hosszú-hosszú éveken, évtizedeken át elképzelhetetlen volt a március 15. enélkül a ragyogó hagyomány nélkül. Igaz, hol van már az a Pintes, hol szegény Feri, hol az a pogácsa – és hol vagyunk mondjuk mi… és hol az úgynevezett sajt, ó… Kiéneklés odabe: fáradjatok. Tovább »»

Hirdetés
04 április
18komment

www.onszoktetesmailben.co.uk

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (35 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvanharmadik kiadásában egy brit csalóval ismerkedünk meg, de nem ám valami kispályás, piti bűnözővel: Neil Moore azért került rács mögé, mert összesen 1.8 millió fontot csalt ki áldozataitól, méghozzá úgy, hogy négy különféle személyiség bőrébe bújva, bankmenedzsernek kiadva magát verte át őket. Ha a szükség úgy hozta, nőként csicsergett a telefonba, hogy tökéletesen meggyőzze ügyfeleit. A legelképesztőbb mégis az, hogyan szökött meg a börtönből – elmesélem egy kicsivel beljebb, mindjárt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem valahogy elég nehezen sikerül túllendülnöm ezen a vasárnapi zárva tartás ügyön: tudom, süssek magamnak kenyeret, tudom, régen se volt vasárnap bolt, tudom, ne rinyáljak már ilyen szarságokon, nézzek mélyen a családom szemébe, énekeljük el a Mennyből a semjént, rendben van… De igazából, rájöttem, nem csak a soppingolás lehetőségének megvonása zavar ebben az egészben: hanem az, hogy 2015-ben valakik (az már csak a ráadás, hogy éppen kik) élő egyenesben megmondják, mi jó nekem, meg még pár millió itt élőnek. Hogy mit akarunk és épp mit nem. Hogy egy 0.7 vagy hány százalékot “elért” “párt”, továbbmegyek, egyenesen “néppárt” egy egész ország életébe túr bele könyékig, és keveri meg a masszát, mint a kolbásznak valót. Talán még ezzel se lenne baj, ha fűszerként szórnának bele két gramm értelmet – de ebben annyi sincs. Mi sem természetesebb, mint hogy itt se lesz megállás, hiszen újabb területek bevonásán “dolgoznak”, ígéri a halálarcú Harrach mester – és mi sem természetesebb: az érintettek szinte azonnali autentikus válaszokat adnak a KDNP-s adjonistenre, az egyik kisbolt főnöke például feleségül vette az alkalmazottját… Hatvanöt éves Dunaújváros, az én városom – én továbbra is úgy érzem, kicsivel több van azért benne, mint amennyit perpill kihozunk belőle: de most nem kárálni szeretnék, csak pár tőmondattal igazolni, miért is nem volt/nincs kedvem hosszú távra elhagyni ezt a különös helyet, aminek minden köve, minden szeglete, minden szobra, minden fája történeteket mesél nekünk, akik itt születtünk, itt nőttünk fel, itt élünk. És ne feledjétek az ősi alapigazságot: ha valami nagy történik ország-világban, a közelben biztosan találsz egy dunaújvárosit… Büszkülünk és szikár/lírai tőmondatokban emlékezünk – tarts velünk. Tovább »»

18 október
2komment

Paraszt vagyok, parasztnak születtem…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.70 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenedik kiadásában mindenekelőtt Ausztráliába röppentelek benneteket, kedves/nyájas olvasók – megismerkedünk egy fiatalemberrel, Simon Leadbetterrel, aki a pastafari vallási közösség tagja. A tésztahívők rendje 2005-től létezik, beljebb majd, ha jól megkapaszkodott mindenki, összefoglalom pár szóban a velejét. A lényeg, hogy Simon tésztaszűrővel a fején szeretett volna fotót készíttetni a jogosítványához, ezt azonban az ausztrál hatóságok nem engedték meg – amit viszont ő úgy értelmezett, hogy a szabad vallásgyakorlásban korlátozták. Jogi és vallási esetek a világ másik feléről, persze tanulságokkal. Újra elítélték a jelenleg is börtönbüntetését töltő Stadler Józsefet, fejből most nem tudom, hányadszorra, de mindjárt igyekszem utánanézni – most mindenesetre két év tíz hónappal mérték meg, egy 2008-ban engedély nélkül nyitott kocsma, valamint fedezet nélküli jelzáloghitel felvétele miatt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy Stadler a magyar bűnevő – ő az, aki a jelek szerint minden öltönyös, köztiszteletben álló tolvaj, csaló, gazember helyett ül. És én továbbra is azt gondolom, hogy ezer olyan embert tudnék mondani fejből, aki ezerszer jobban megérdemelné, hogy Stadler helyén legyen: még ha ezzel nem is szeretném felmenteni az apróbb-nagyobb bűnök alól az akasztói vállalkozót. Akinek a boltjában azért egyszer magam is megéltem pár furcsaságot, miközben megvásároltam a Stadler-képes pólót például… Ha valahol összefutnánk mostanában, és úgy látjátok, kissé karikásak a szemeim, az nem a véletlen műve: sajnos újabb súlyos függőségem alakult ki, már komolyan fontolgatom, hogyan tudnék lejönni a legújabb szerről, amire ráakadtam – a (számítógépes) kamionozás meg buszozás szerencsére már a múlté, erre, puff neki, farmer lett belőlem: búzát, kukoricát, szóját, levendulát, almát termesztek, teheneim, malackáim és tyúkjaim vannak, és ha valaki tudna gyorsba’ adni négy szál deszkát, könyörgöm, tegye meg, mert azzal végre tudnám bővíteni a csűrömet, ami nagyon fontos lenne. Egy megszállott paraszt hétközéjszakái, csak bent. Tovább »»

11 január
13komment

Ha bezár a pitypang: én azt is megírom

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.91 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már százkettedik kiadásában előbb a svéd börtönökben teszünk röpke virtuális látogatást – a skandináv országban mindössze négyezer-ötszáz elítélt élvezi az állami intézmények vendégszeretetét, egyelőre… a börtönöket ugyanis a tervek szerint hamarosan bezárják, mert még ez az elképesztően alacsony szám is csökken. A maradék őrzését megoldják nyomkövetőkkel, amolyan házi őrizetben. A svéd büntetési tételek amúgy meglehetősen alacsonyak – a visszaesők aránya mégis csekély: mi lehet a magyarázat? Aztán: mindent elmondtak már róla, minden létezhető módon szerepelt az összes mérvadó fórumon – mégsem mehetünk el szó nélkül egy olyan gigászi, korszakalkotó sajtóvállalkozás mellett, mint a Magyar Krónika című terv-állapotban is több mint impresszív periodika, amelyet aligha túlzás a Kerényi-életmű megkoronázásaként értékelni. Május 1-jén jön az első szám: a termetre is meggyőző lap ötezer példányából négyezer lényegében köteles, azaz a közintézményekbe, könyvtári hálózatba juttatják el, míg ezret a lakosság legbuzgóbb része vihet haza tüzetesebb tanulmányozásra – készülőben az első remittenda-mentes újság. Végül pár szó kivert kutyákról: a közhiedelem úgy tartja, nem szeretem a kutyákat – nos, igaz, hogy ha már választani lehet, inkább macskás vagyok, leginkább mert jobban tetszik a spleenes, művészi jellegű, független szellemük, mint a kutyák túlzott lojalitása, de azért általában minden állatot nagyon is kedvelek… Talán ezért is nem tartok egyelőre semmilyet. Azt mindenesetre főbenjáró, féreg szintű aljasságnak tartom, ha valaki kidob egy állatot: márpedig kóbor kutyából mostanában egyre több van. Veszítsétek csak láncaitokat, odabent. Tovább »»

02 április
4komment

Fiatalok, még bolondabbak: beljebb mennek a börtönbe! (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 6.85 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Szent Adorján szerepében és pózában: Kiss Attila:

Szent Adorján szerepében és pózában: Kiss Attila:

Pénteken találkozhattunk legutóbb a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház kiváló társulatával itt – akkor meséltem el, hogy a kompánia bevonult az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézetbe. A cél nemes volt: az ötvenedik színházi világnap alkalmából, az intézet parancsnokságának kérését teljesítve vidám műsorral szórakoztatni száz fogvatartottat – természetesen olyanokat, akik megérdemelték ezt a kiváltságot. Az előadás gerincét a színház legújabb bemutatója, a Fiatalság, bolondság című zenés vígjáték adta – pontosabban a parádésan színre vitt operett betétdalai, két szép, önálló táncos betéttel megspékelve. Az állampusztai kultúrterem színpadán csupán egy pad volt a díszlet: az előadás kitűnő szereplői mégis bármit oda tudtak varázsolni – a színház csodája még ebben a szokatlan közegben is működött, a közönség pedig vette a poénokat, mindenki kellemesen szórakozott az egyórás produkció során. Amikor a nézők elvonultak, s a színészek is lemosták a sminket, és átöltöztek, a vendéglátó, Grabicza Róbert alezredes, az intézet parancsnokhelyettese meghívta a társulatot egy kis uzsonnára, és utána… Tovább »»

30 március
3komment

Fiatalok, bolondok: bemennek hát a börtönbe (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ilyet szabad például fotózni... lábak, hátak...

Ilyet szabad például fotózni... lábak, hátak...

Épp tegnap bátorkodtam pár értelmesnek szánt gondolatot elzizegni a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház új produkciójáról – a Fiatalság, bolondság című zenés vígjátékot, magyarán operettet alaposan értékén kezeltem. Mentségemre szóljon, volt miért: a több mint hetvenéves darab kitűnő, színház született belőle, a színészek lubickolva dalolnak-táncolnak, s ez a jókedv két óra alatt szép egyenletesen ráül a nézőtérre (nem, nem mint a guanó, épp ellenkezőleg), s beszivárog a nézők lelkébe. Ez pedig jó, nagyon is jó. Még két hét sem telt el a premier óta, amikor az élet írta operett szüzséjébe bekerült egy derékszögű, kissé murvás kanyar, s egyik napról a másikra kiderült: a Bartók szinte teljes társulatának börtönbe kell vonulnia. Há-há-há… ugye de régen kacagtunk ilyen rosszat… no de cserébe legalább nem fejtem ki mélyebben ezt a pompás bulvárfordulatot, s nem vezetek mindenkit az orránál fogva – merthogy természetesen csupán arról van szó, hogy az Állampusztai Büntetés-végrehajtási Intézet levélben kereste meg a környező színházakat: volna-e egy is, amelyik a helyszínre szállítmányozna egy előadást a színházi világnap tájékán, s szerezne egy kellemes órát a fogvatartottak egy erre méltó részének, mondjuk úgy száz embernek. Természetesen ajándékba, azaz néhány szendvics és egy kis jaffa lenne cserébe – mert, ha netán valaki nem tudná, a büntetés-végrehajtás a bevételek szempontjából azért nincs teljesen pariban az olajfinomítókkal vagy a szilíciumvölgyi nagyvállalatokkal. Magyarán: jött egy ajánlat, ami a mai világban teljességgel elfogadhatatlan. Mi azonban Dunaújvárosban élünk: a Bartók tehát simán igent mondott. És kedden, a Fiatalság, bolondság stábjának jelentős része Állampusztán landolt, a kultúrteremben. Izgalmak csak ha lapozol… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz