Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


01 november
5komment

Kíméletlen őszinteségű tényfeltúrók

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenkettedik kiadásában felütésképpen idősebb embertársaink néhány érdekesebb történetét osztom meg a kedves olvasóval: mit szóltok például ahhoz a kedves 114 éves hölgyhöz, aki 99-nek hazudta magát. Anna Stoehr mentségére szolgáljon, hogy nem másokat akart becsapni a kegyes füllentéssel, csupán… egy pillanat, összeszedem magam egy kicsit… szóval csupán azért folyamodott tizenöt éve eltitkolásához, hogy regisztrálhasson a facebookra. Mindenki túl van az első sokkon? Akkor mondom még, hogy meglehetősen közelről ismerek olyan 88 és fél éves magyar állampolgárt, aki nemrégiben úgy döntött, elhelyez egy magaslati tiplit a lakásában, ezért hát felpattant egy imbolygó hokedlire… Ismét néhány médiaügy itthonról: 80 milliárdot költhet el az úgynevezett közmédia jövőre – ez a summa nagyjából megegyezik azzal a pénzzel, amit a többi tévécsatorna összesen fordít hasonló célokra… Hogy mire is pontosan? Nos, erre nem kaphattunk igazán érdemi választ: az RTL híradójának kérdésére az MTVA a tőle megszokott félliterköpő morcival válaszolt – “Annyi bizonyos, hogy nem a ‘Celeb vagyok, ments ki innen!’ folytatását tervezzük.” Pompás és szellemes felelet, szó se róla: jóllehet nem vagyok különösebb rajongója az említett produkciónak, azért nem sokkal tartom kegyetlenebb próbatételnek, mint a legeslegújabb kori, lényegében immár tökéletesen szakembertelenített Magyar Televízió szívheznyaló produkcióit. Jó sorsom valamelyik nap összehozott egy – remélhetőleg jegyzett – elmebeteggel, aki sikeresen úgy előzött meg, hogy a végén lényegében csak a saját reflexeimnek köszönhettem, hogy nem tolt le az útról egyszersmind. Miután újra meg tudtam szólalni, egy kicsit ordítoztam különféle felnőtt tartalmakat, aztán elszégyelltem magam, és visszaemlékeztem a boldog nyáridőre, amikor Skandináviában dolgozgattam, azaz a kormánynál voltam vezető beosztásban. Egy kis közlekedési kultúra címszavakban, abból a világból, ahová csak remélem, hogy egyszer eljutunk. Beengedek mindenkit, csak tessék… Tovább »»

Hirdetés
23 augusztus
3komment

Kádár bá’: egy igazi emberbarát

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharminckettedik kiadásában állati polgármesterekkel adjuk meg a kezdő lökést a mai HL-szekérnek, egyúttal, nem titkolt szándékkal ötletet is szeretnénk adni arra nézvést, mivel lehetne kissé emelni például akár Dunaújváros idegenforgalmi népszerűségét és bevételeit, nem mellékesen, ki tudja, talán még a z ország dolgai is jobban mennének, ha mondjuk egy kecske irányítaná a nemzeti bankot vagy egy papagáj elnökölne a Parlamentben. Az Egyesült Államokban, közelebbről Alaszka egyik kisvárosában egy cica a város első “embere”, míg Minnesotában egy kutyát sodort jó sorsa ugyanilyen pozícióba. Ne nevessünk, polgártársak, van ilyen, nem áprilisi tréfa, rögvaló, számos tanulsággal. Egyeseknek talán különös tény, de tény, népszerű, vagy talán mondhatom azt is, egyre népszerűbb honfitársaink körében Kádár János, és az a rendszer, amitől úgy huszonöt éve sokan mindennél jobban szerettünk volna elköszönni. Akkor egy fájdalmasan rövid időre azt hittük, na jó, én azt hittem, sikerül is – előbb hamarosan kiderült, a hatalomnak teljesen mindegy, kit fertőz meg és tesz ugyanolyan kretén kényúrrá, mint akik ellen korábban oly elszántan harcolt: az elmúlt pár évben pedig, kihasználva az egyre totálisabb fásultságot, a nép iránt elkötelezett és hótiszta szándékú honatyáink úgy gondolták, ideje kipróbálni, tényleg megtehetnek-e bármit és akármit… Nyugodtan dőlhettek/dőlhetnek hátra – igen. Még mindig. Épp most olvastam el pár több mint nosztalgikus sort, a szerző mindegy is: sokak véleményét foglalta össze, azt gondolom, ezért is idézek majd belőle – mert miközben sokan tudjuk, Kádár bá’ legvidámabb barakkja azért nem volt olyan fenékig tejfel, az azért mégiscsak a jelen kor súlyos kritikája, egyszersmind a módszerek átemelőinek dicsérete, hogy negyedszázaddal a remélt kilábalás/megszabadulás után fátyolos szemmel, édes nosztalgiával emlékeznek vissza arra a langymeleg, puhán magához szorító diktatúrára az emberek. Igen fontos dolgokról szólt az elmúlt hétvégém, például Kánban jártam, jó barátoknál: később pedig rá kellett jönnöm, semmi nincs, ami lényegesebb lehetne annál, mint hogy egy kisgyereket egy órán át mulattatok. Fontoskodásra fel! Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz