Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


26 március
14komment

Önkormányzati jutalomjátékok

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenkettedik kiadásában merész íven indulunk meg, nem cicázunk, irány a Hold, mégpedig nem csak egy-két kerülésre! A NASA vezető munkatársai ugyanis azt állítják, aprópénzből be lehetne rendezni ott egy valóságos kolóniát, kezdetben tíz, hamarosan pedig akár száz ember élhetne az önfenntartó telepen. Ja, aprópénz, gondoltam, hogy mindenkit érdekel az összeg: nos, tízmilliárd dollár elegendőnek látszik a kivitelezésre, márpedig ez tényleg nem nagy pénz, igen, még nekünk, dúsgazdagéknak sem – hogy mást ne is említsek, például a néhány éve kölcsön kért 3000 milliárd forintos magyar magánnyugdíjpénztári vagyon bőségesen takarná a költségeket. A Hold-kolóniában természetesen az lenne a legnagyobb poén, hogy ott élve testközelből megtapasztalható lenne, mik az ilyesfajta élet igazi nehézségei, s hogy mi szükséges egy majdani Mars-telep létrehozásához. Én egyébként, szerintem, mennék: bár… a franc se tudja… Aztán: jegyezzünk meg egy sajnos alighanem meglehetősen fontos dátumot, március 22-t – ez volt az a nap, amikor Lázár “Annyitisér” János, capo di tutti capi ragyogó törvényjavaslatát (melyet, borítékolható, hamarosan el is fogad majd a Parlament), melynek lényege, hogy Orbán Viktor/a Párt/a kormány bármilyen költésről rendelkezhet saját hatáskörben, nem kell hozzá parlamenti felhatalmazás, bármiféle döntés, és természetesen hírt sem kell adni róla, továbbmegyek, még fedezetre sincs szükség, elég, ha utólag átcsoportosítják vagy megszerzik a szükséges forrásokat. Szabad rablás, ha lehetséges, még a mostaninál is intézményesítettebb formában. Forró hála és köszönet, gyűjtünk tovább, csak vigyétek. Végül a Bartók Kamaraszínház igazgatói pályázatáról ejtünk néhány szót, igazán szép történet – úgy kezdődött, hogy ketten pályáztak a pozícióra, Borsós Beáta, aki öt éve vitte, nyugodtan mondhatom, közmegelégedésre a Bartók ügyeit, és egyik kedvenc színészem, Őze Lajos fia, Áron, aki… izé… színházat keresett magának és párjának, mivel a Magyar Színház (amelynek Őze igazgatója is volt) nem kínált számukra szerződést. A szakmai bizottság 9:0 arányban Borsós mellett tette le a voksát – nem volt tehát nagy kérdés, kit nevez ki az önkormányzat a teátrum élére. Régi dunaújvárosiak persze már sejtik a választ: hát persze hogy Őzét… Holdjárás, szabirabi, színjátékok a paraván mögött.

Hirdetés

* Alig tízmilliárd dollárból létesülhetne kolónia a Holdon.

Nem tudom, elmennék-e lakni a Holdra. Mondjuk ahogy egy-egy úgynevezett kormányzati, valójában inkább vikipédikus/elmeroggyant/igazigonosz döntést követően érzem magam, amikor úgy gondolom, ennél már tényleg nem lehet szarabb sehol, lehet, hogy vennék egy mély levegőt, és becsatolnám magam az aktuális Challengerbe, aztán lesz, ami lesz… Igazából persze tudom, az ilyesmi nem lehet fenékig tejfel. Először is ott az alapszitu: mondjuk tíz emberrel vagy egy bolygón, oké, azt mondják, hamarosan száz lenne, de még az is… Oké, persze, teszem azt, rendesen felkészítenek úgy agyban is, de azért azt gyanítom, az első év után azért elég megrázó lehet, amikor ugyanazzal a tíz fazonnal ülsz a tök ugyanolyan vacsoránál, kirakjátok a négy pasztillát, a kék a húsleves, a sárga a krumplipüré, a barna a rántott hús, a piros a saláta, és szopogatás közben ugyanazokat a baromságokat vagy akármilyen jó sztorikat hallgatod… és persze még arra sincs igazi sansz, hogy a nap végén leszard az egész bandát, felülj a motorra, és tíz kilométer múlva már túl is légy mindenfajta elmebajon. Azt meg nem is nagyon tudom, nem is nagyon akarom elképzelni, hogy mi megy mondjuk egy űrállomáson, amikor hatan vannak egy garzonlakásnyi lyukban – én készségesen elhiszem, hogy a súlytalanság őrült nagy flash lehet, meg hogy a Föld meg a környék látványa odafentről meseszép, és mindenért kárpótol, de hát végül is súlytalanságba kerülni egy jobb repcsin is lehet, igazából csak pénzkérdés, ami meg a tájképet illeti, azt, ha nem is élőben, de én is láthattam már, mint bárki, hála persze a hősöknek és a technikának, és nekünk még szívnunk se kellett érte. De tényleg hatalmas riszpekt minden űrhajósnak, bevallom, sokat gondolkodom rajta, micsoda kaland, milyen felelősség, mekkora kihívás – na, mindenesetre köszönöm, nekem már úgy néz ki, viszonylag jól megfelel itt lent, erre a kis időre – nem mintha azt gondolnám, hogy az a veszély fenyeget, hogy kiválasztanak: ha csak az ufók nem, ha egyszer Pataky mester épp koncertturnén, aranyérműtéten vagy párt-összetartáson vesz részt, és nem tud velük menni. De oda meg nem kell különösebb tanfolyam, amennyire tudom, visznek, leveszik az anyagot, megvizsgálnak egy kicsit, elveszik a slusszkulcsomat, aztán visszahoznak szépen az ágyba. Tudom, Ati, megmondtad, tele lesz a nacim – de egye fene, már úgyis megszoktam. Még ennél is komolyabbra fordítva, a NASA tudósai számolgattak egy kicsit, és az előkalkuláció azt mutatja, nevetséges összegből megoldható lenne Holdváros felépítése: tízmilliárd dollárra taksálják a hozzáértők az egészet – hogy jól értsük, ez kevesebb, mint egy repülőgép-hordozó kerül. A szakértők a hírek szerint már a részletes tervekkel is elkészültek, a SpaceX űrrepülőjével mennének, s bár kezdetben viszonylag sok felszerelést kéne felszállítani, a továbbiakban sok mindent állíthatnának elő a már meglehetősen fejlett 3D nyomtatók segítségével, míg aztán a Hold naposabb oldalán létesítendő telep teljesen önfenntartó lenne. Az első évben tíz, újabb tíz éven belül viszont már száz ember élhetne a Holdon – az egész projekt nem titkolt célja egyébként az, hogy megvizsgálják, milyen nehézségekkel kéne szembenézniük egy esetleges, későbbi Mars-expedíció résztvevőinek egy ottani telep létrehozásakor. Mindez persze szép és jó: a helyzet viszont az, hogy a NASA-nak még ez a valóban nevetséges tízmilliárd dollár sem áll rendelkezésére: az éves költségvetésük ugyanis 19.3 milliárd. Voltak persze jobb idők is: csak összehasonlításképpen, az Apolló-program annak idején úgy 150 milliárdot emésztett fel… Amióta csak elolvastam ezt a cikket, egyfolytában ezen a tízmilliárd dolcsin forog az agyam: az nincs háromezer-milliárd forint. Mi lenne, ha dumálnánk kicsit okosba’ az amerikaiakkal? A magyar kormány odaadná nekik ezt a pénzt, Paks II-ből jó jattal meglenne, az amerikaiak megtennék a NASA vezérigazgatóinak Németh Szilárdot meg Habonyt, pár hónap alatt megépülne a telep, elneveznék Magyar Nemzeti Holdállamnak, Mészáros Lőrinc megvenné az egész területet, felrántana rá pár szép kastélyt az ügyvezetésnek, aztán az egész Párt, közmédiástól, nemzeti bankostól, békemenetestől, művészeti akadémiástól, csokostól, nokostól, quaestorostól, kerítésestől, századvégestől, szóvivőstől felhúzhatna pár kövér menetben, hogy végre ne idegesítse már őket a sok elégedetlen paraszt meg szegényember. Mi meg vehetnénk egy nagy levegőt, jól kialudnánk magunkat, aztán kitalálnánk valami más figurát. Csinálhatnánk mondjuk egy élhető kolóniát végre: itt, a Földön.

* Húsz perc alatt ment át a költségvetési bizottságon a rendeleti költségvetést megalapozó törvényjavaslatot.

Húsz perc persze nagy idő is tud lenni: ha mondjuk víz alatt kell eltölteni, egy levegővel, elég hosszúnak tűnhet, pláne ha nem vagy vízinövény, kopoltyús állat, illetve rozmár avagy ámbrás cet például. Mondjuk ahhoz első látásra cseppet röpkének tűnik, hogy egy finoman szólva is jelentős következményekkel járó, mindenki életére súlyosan kiható törvényjavaslat zöld utat kaphasson – gyorsan hozzáfűzném, csak normális országban persze, nálunk abszolút semmi gond az ilyesmivel, lehetett volna két perc is, igazából akkor sincs semmi. Meg persze lehetett volna húsz nap vita is: de tényleg tökéletesen felesleges időpocsékolás meghallgatni a másik fél véleményét, ha egyszer mindenki ismeri a furfangosan kialakított erőviszonyokat – a vége, a döntés úgyis az lesz, aminek lennie kell, slussz. Logikával, rációval, normális gondolkodással, demokratikus faszkodással ne zavarjuk már össze egymást és a rendszer működését, kedves polgártársak. A Lázár mester kiötlötte törvénymódosítás – ahogyan általában a leggázosabb bejelentenivalók szoktak – pénteken késő este jelent meg a Parlament honlapján, érthető: nem kell nagy ricsajt csapni, menjen csak mindenki hosszú hétvégézni, mire túl vagytok a barbecue-n, egy manósapkányit megváltozott az életetek, no sebaj, böfi gyerekek, aztán gyors alvás, reggel ovi. Rendeleti költségvetés: hadd idézzem fel pár mondatban, mi is a lényege ennek a március 22-én átvert (milyen szép, több értelmű, maximálisan ide illő kifejezés, ugyebár) javaslatnak. Életbe lépésével a kormány (ugye tudjuk, kit takar ez a kifejezés) egy sima határozattal, rendelettel juttathat forrást lényegében bármire. Nincs több vita, nem kell módosítani a költségvetést, és felesleges a parasztok orrára kötni, mire is volt fontos elkúrni egy kicsi közpénzt – ami újra csak átalakul, ha szükséges. Magánvagyonná, többnyire, amint látjuk, ha ugyan látjuk. Bőven elég tehát bármihez a kormányfő vagy helyettese (teszem azt, Semjén “Belovagoló” Zsolt döntése, és már dől is a lé, tolathat be a pótos kamion, ha netán valakinél van még pár szabad csűr egy kis kápének. Szemmel látható, hogy a kedves vezetőség hirtelen rádöbbent, hogy az uniós pénzek csupán 2020-ig ömlenek be Magyarországra (ugye említettem már, hogy Ausztria annak idején, mai értékre számolva 8 milliárd dollárt kapott a Marshall-segéllyel, viszonylag tűrhetően kirántották magukat a mocsárból vele a háború után: nos, mi ha jól emlékszem 2015-ig, de lehet, hogy 2014-ig ennek az ötszörösét kaptuk meg az egyre inkább gyűlölt, szétesőben lévő uniótól – ha netán van valami kérdés, csak bátran…), a rablás eddigi, visszafogott mértéke tehát nem elégséges, turbózni kell: nos, ez most, jegyezzük meg alaposan a dátumot, 2016. március 22-én történt meg. Legyen ez mondjuk a Kontroll Nélküli Szabad Rablás emléknapja mostantól, ha ugyan van még hely a nemzeti kalendárium hasonló napokban bővelkedő részében. Néhányak számára fényes ünnepnap lesz ez a március 22. még egy darabig- mi viszont, alig pár milliónyian itthon és nem itthon, kicsit meredjünk némán magunk elé: barátkozzunk meg a gondolattal, hogy ez is megtehető volt. A magánnyugdíj-pénztárak lerablása után mondtam egy barátomnak, hogy ez csak a főpróba volt, megnézték, hogyan reagál az istenadta háromezermilliárd forint eltűnésére – hát úgy reagált, hogy megköszönte szépen, aztán nekifogott, hogy gyűjtsön még egy kis pénzt a rabszolgabérből, hátha megint jönnek, és államérdek miatt azt is elkérik illő módon, ne essen már meg az a szégyen, hogy akkor nem tudunk adni… Szóval akkor úgy gondoltam, az a szép összegű síbolás a bankszámlák eltüntetésének a főpróbája – őrület, milyen naiv, kisstílű és optimista voltam még pár éve is. Nem: pár millió rongyos, pontosabban egyre rongyosabb bankszámla (amiknek teljes körű, szabad vizsgálatára, és még sok minden másra egyébként hamarosan ugyancsak kiállít magának egy jogosítványt a honi maffia, ha sikerül végre átszuszakolni, s az úgynevezett alaptörvénybe iktatni a terrorveszélyhelyzet kategóriáját) értelemszerűen nevetséges semmiség a mindenhez képest. De hogy még egy gondolat erejéig visszakanyarodjak a rendeleti költségvetéshez: a kipattanó, remek ötletekhez természetesen fedezet sem szükséges, Lőrinc bari vagy sajátlábú vej tehát nyugodtan megindulhat a következő stadionnal, bikateleppel, kisvasúttal vagy lakóparkkal, Főbácsi ráér utána szólni Gyuri bácsinak vagy Vargának, hová utaljanak, mindegy miből, de gyorsan, mert köll. Természetesen ez az egész őrület azt is jelenti, hogy tovább növekszik a kormányzati költések teljes kiszámíthatatlansága, ami nem mást hoz magával, mint hogy a kíméletlenül őszintén árazó nemzetközi piac továbbra is a nevetségesbóvli-kategóriában, vagy, ha van, lejjebb tartja számon Magyarországot – jó, jó, tudom persze, az M1-en a csecsemőarcú majd drámai hangon bejelenti az úgynevezett híradó vezető anyagában, csak azért, mert a szerencsétlen nyomorgó nyugatiak irigyek a sikereinkre, plusz pikkelnek ránk, Trianon, Etelköz meg általános elnyomás ezredévek óta: a tények viszont elég makacs dolgok. Igaz, ha előrehaladott állapotú elmebetegek vagyunk, nem nagyon zavarnak bele a hibátlan rendszerünkbe…

* Őze Áron a Bartók Kamaraszínház igazgatója.

Nagyon szép történet, ezt bátran előrebocsáthatom, csak erős idegzetűeknek ajánlom – a dunaújvárosiaknak persze, ezt is borítékolom, a szemük se fog rebbenni, miért pont ez lenne más, mint a többi sok tucat sztori akár csak az elmúlt hetekben-hónapokban. Itt élünk, mi így szeretjük, polgártársak, oszoljunk, kérem, fáradjunk a kocsi belsejébe, nincs itt semmi látnivaló. Úgy kezdődött, hogy a Bartók igazgatójának, dr. Borsós Beátának lejárt az öt éve, annak rendje és módja szerint kiírták a pályázatot a posztra, ő is pályázott, s mellette beúszott még a képbe, nagyjából, amennyire én meg tudom ítélni, a semmiből, Őze Áron, aki korábban a Pesti Magyar Színház igazgatásával múlatta idejét. Ez eddig rendben volna. Borsós Bea (bocsánat a “Beázásért”, de talán megengedhető, meglehetősen régről ismerjük egymást) és művészeti igazgatója, Dobák Lívia ténykedésének öt éve alatt (megint csak: amennyire én meg tudom ítélni) kialakult a Bartókban egy roppant karakteres színházi vonal, számos remek saját produkcióval, rangos külsős művészek bevonásával: nyugodtan kimondhatjuk, igazi műhely született, ami kivívta magának a szakma megbecsülését, a vendégművészek kivétel nélkül élvezték az itt töltött időt, szívesen jöttek hozzánk, és persze az sem mellékes tény, hogy minden jel szerint a közönség is nagyon szerette a létrejött előadásokat, s egyre inkább magáénak érezte a kiváló saját társulatot is. No, szépen megtörtént a pályázatok beadása – a két művet a szokott módon előbb egy kilenc tagú szakmai testület bírálta el. A grémium munkájában részt vett Fekete Péter miniszteri biztos, a MACIVA ügyvezetője, a Színházművészeti Bizottság tagja, Crespo Rodrigo, a tatabányai Jászai Mari Színház igazgatója, Szabó Ágnes, a Gózon Gyula Kamaraszínház igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke, Topolánkszky Tamás, az egri Gárdonyi Géza Színház táncszínházának igazgatója, továbbá a szaktárca, az EMMI képviseletében Szedlacsek Emília, a Bartók részéről pedig Kiss Attila és Feke Judit, az önkormányzat Sztankovics Lászlót, a kulturális bizottság (akkor még) elnökét, és Gombos István humán ügyekért felelős alpolgármestert delegálta. A szakmai bizottság február végén 9:0 arányban Borsós Beáta pályázatát támogatta – ez az arány azért is meglehetősen beszédes, mert a szavazás két részletben zajlott, azaz mindenki akár mindkét jelöltre is szavazhatott, hogy tehát kifejtsem a dolgot, előbb kilencen Borsós Bea dolgozatára voksoltak, majd az ellenpróba során senki nem szavazott Őze Áron pályázata mellett. És hogy ezek után hogyan döntött a dunaújvárosi közgyűlés? Hát “természetesen” úgy, hogy július 1-jétől Őze Áron lesz a Bartók Kamaraszínház igazgatója. Megkapóan szép részlet, hogy a bizottságban még a korábbi igazgató mellett döntő két képviselő a közgyűlésben, pár héttel később egy manósapkányit változtatott korábbi döntésén, és immár Őzét gondolta a megfelelő jelöltnek. Valaminek alighanem történnie kellett abban a pár hétben, hogy így legyen: a polgármester egyenesen úgy fogalmazott, nem árul zsákbamacskát, ő és a Fidesz-frakció Őzét támogatja – ám hogy azért nem ment minden teljesen simán, azt mutatja, hogy zárt ajtós megbeszélés után az egyik érintettet, Sztankovics Lászlót gyakorlatilag azonnali hatállyal visszahívta a kulturális bizottság éléről a közgyűlés, helyére pedig kinevezték Hingyi Lászlót, akit, kár lenne tagadni, az isten is erre a posztra teremtett, így, hirtelen, fejből most nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, tán a második diplomája művészeti-kulturális jellegű, de az is lehet, hogy az első, tényleg nem tudom, nem akarok hülyeséget mondani, majd megnézem a wikin. Amúgy meg az ügy, illetőleg a dunaújvárosi kultúra még vegetáló morzsácskái szempontjából azt hiszem, tökéletesen mindegy is. A megválasztott igazgató egyébként úgy fogalmazott, a “bizalom évada” következik majd a Bartókban – nos, ez a nyilatkozat a történtek ismeretében (mármint hogy alighanem Őze Áron is tudhatott róla, milyen körülmények között kapta meg a megbízatást) bennem azért felvet némi halvány kételyt egynémely vonatkozásban, de ez meg legyen az én bajom. Végezetül pedig hadd szenteljek néhány sort a szabad dunaújvárosi sajtó dicséretének – az egy szem castellum.do-t leszámítva (ismét csak) “természetesen” egyetlen orgánum sem akadt a városban, amely akár egyetlen félmondat erejéig kitért volna a választás fentebb ismertetett részleteire. Szépen, korrekt mondatokban ismertették a tényeket, jelesül hogy Őzét választotta meg a közgyűlés – a többi néma csend. Jutalom, játék, határok nélkül, minden oké, most ez itt az élet. Csak azt az egyetlenegyet mondja már meg nekem bárki, mi a jó francért kellett abajgatni annak a szerencsétlen szakmai bizottságnak a tagjait…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.72 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

14 komment

  1. öregbarátnéd szerint:

    1. Kikérem magamnak március 22. az ÉN születésnapom. Senkinek nem adom (még egy darabig) oda.
    2. Hingyi a kulturális bizottság élén? A Sztankovics sem volt semmi, na de ez? Közröhej.

  2. Szalacsi Sándor szerint:

    Ha most cinikus akarnék lenni azt írhatnám, hogy a Táncszínház tagjai pont így érezhették magukat pár évvel ezelött….

  3. Hatlövet szerint:

    Az a helyzet András, hogy ne riasszon el a Holdkolóniában történő részvételtől a súlytalanság, mert azért némi gravitáció ott is van, ha jól emlékszem hatoda mint a Földön, azaz egy 100 kg tömegű ember alatt ott bizony ~17 kg-ot mutat a mérleg.
    Ez azt is jelenti, ha a motorodat alkatrészenként feljuttatják a Holdra és ott patent módon összeszereled, akkor még motorozni is elbóklászhatsz ott a dűnék között ha valamelyik társad az agyadra megy. Sanszos, hogy ott még a földi távol-és magasugrás világrekordját is megdöntheted.

    Ha jól emlékszem Hingyi úr harmadik diplomája művészeti-kulturális jellegű és most phd-ik a témakörben. :D

  4. Biker szerint:

    András, sok témában egy síkon mozgunk, egyek vagyunk az Úrban, egy közgázos ténybeli tévedésedet viszont javítanám: az ország nemzetközi hitelminősítők általi bóvliban tartása egyáltalán nem egyenlő a piac véleményével: a piac véleményét az mutatja hogy mennyire alacsony hozamok mellett hajlandóak állampapírokat vásárolni: nagyon alacsonnyal.
    Köszönhetően a stabil makrogazdasági adatoknak és költségvetésnek, a 4 nagy ameriakai hitelminősítő általi bóvliban tartás egy politikai állásfoglalás, a piac ezt figyelmen kívül hagyja, rekordalacsony hozamokon is sikeresek a nemzetközi állampapír kibocsátási aukcióink, tehát az állam külső finanszírozása nagyon olcsó.
    (Zárójelben jegyzem meg hogy a hitleminősítők voltak azok a géniuszok akik 2008 előtt a másodlagos jelzálogpiaci hulladék kötvényeket AAA-ra értékelve nagy szerept játszottak a válság elindításában.)

    • Boda Kapitány szerint:

      Bizonyos vagyok benne, hogy tökéletesen igazad van. És azt se vitatnám, hogy ennek az országnak a finanszírozása nagyon olcsó: ezt konkrétan a saját bőrömön érzem… (Csak vicc volt, tudom, hogy nem erről szól az ügy…)

      • Biker szerint:

        Közben saját magamat is javítanom kell, a 4 nagyot összekevertem a 3 naggyal:
        szóval a 3 nagy a hitelminősítők (S&P, Moody’s, Fitch ),
        a 4 nagy azok meg a Honda, Suzuki, Yamaha, Kawasaki

        Állandóan ezek a nagyok… :)

    • Csipszes Károlyék szerint:

      Lehet hogy nem a minősítések miatt gagyi ez az ország?

  5. L70c szerint:

    NO KOMMENT.. MO. (Így) SZERETLEK… A véleményem nem szalonképes..

  6. penteleifutár szerint:

    ad./”Őze…” Városunk pénzügyi bizottsága is egy olyan tudós, sokszorosan kiművelt, PhD-vel ugyan még nem rendelkező, de legalább a nyolc általánost már elvégzett, sem pénzügyi, sem közgazdasági szakismeretekkel sem rendelkező vezetőt tudhat magáénak, mint mostanra már a kulturális bizottság is. Ahol ennek az újdönsült vezetője talán még egy Petőfi, vagy Arany János verset sem tud elszavalni előre megírt papírok (vagy pártutasítások) nélkül. Ők határoznak arról, hogy mi a szellemiségében befogadható manna.
    De jól van ez így, mert a nép, az istenadta nép, a szavazótábor, mindent megemészt, elhisz és elfogad.

  7. Kovács István szerint:

    Őze Áron kinevezése egy vicc!!!
    Elszomorító dolog, hogy egy szakmailag összeállított bizottság 9:0-val támogatja a régi vezetőt, az önkormányzat dölyfös urai meg tesznek a szakértelemre. A történelem diplomával, tekintetes polgármesterünk nagyon “okos” embernek képzeli magát, PEDIG a történelem már sokszor rácáfolt az “okos” emberekre!
    Pártkatonák,jön az elszámolás!!!

  8. Csipszes Károlyék szerint:

    Ez a hold projekt sok lehetőséget rejt magában. Ugye úgy sejtjük hogy az ottaniak már jó ideje járnak ide és bázisaik is vannak. Ha mi is oda jutunk hogy tudunk menni lehetnének csere üdülések.Pl.

    Kósa uram világított rá hogy ez a közpénz nem olyan egyszerű dolog hogy mindenki megértse. Lehet hogy most is fogalmi problémák vannak csak. Van egy bizonyos összeg amit nemzeti együttműködésileg el kéne helyezni és ez meg is történik.

    Igen, demokrácia, van. A városban, Bartókban és mindenhol. Meg lett választva ki mondja ki az utolsó szót. Kimondta. Mi bólintunk. Ennyi.

  9. gaszton szerint:

    Amúgy a jómunkásembereknek van fogadóóráájuk is, el lehet menni, meg lehet kérdezni, hogy mint városi kultúrális főember, miféle kultúrális eseményeken szokott részt venni és milyen elképzelései vannak programok tekintetében, már mondjuk a halászléfőzőverseny kivételével, ami remek szabadidős program, de nem nevezném klasszikus értelemben kultúrálisnak. Vagy soroljon fel néhányat az elmúlt évben városunkban kiállító/fellépő művészek közül.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


8 − = egy

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz