Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


17 január
7komment

Adóztassuk meg végre a napsütést is!

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom (lassan tizennégy) éves rovatunk mai, e helyütt már százötvenkettedik kiadásában egy fontos menettel kezdünk: Franciaországban milliók vonultak az utcára, hogy kifejezzék együttérzésüket a Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztőségében és környékén történt véres merénylet áldozatai iránt, s hogy tiltakozzanak a terror ellen. Kevés olyan nemzetközi esemény zajlik mostanság, aminek ne lenne valami kínos magyar vonzata – a magyar miniszterelnök miatt (is) magyarázkodó közleményt adott ki az elnöki palota, és kiderült az is, az óránként kétmillió forintba kerülő OTP-különgéppel a menetelés után Orbán Zürichbe repült, naná, hogy futball… És persze hogy a mi elnökünk nem ül akármilyen francia szirszarba, így a legendás Multivan, plusz két TEK-szekér is lerobogta a pár ezer kilométert pár újabb milláért… Honnan hová jutott Orbán Viktor huszonöt év alatt – pár mondat erről a szép ívről is várható. Miközben olvasom, hogy egy most bemutatott norvég ökoház háromszor annyi energiát termel, mint amennyit felhasznál, olvasom azt is, hogy nálunk (háromszor) magasabb környezetvédelmi termékdíj terheli a lényegében teljesen újrahasznosítható, homokból és alumínumból álló napelemeket, mint például az akkumulátorokat… Mondjuk már akkor sejthettem volna, hogy valami igazi hungarikum következik, amikor kiderült, hogy (biztonsági öveket csatolj!) az ENSZ-főtitkári székre aspiráló, minden tekintetben kiváló képességekkel rendelkező Áder János a környezetvédelmi elmélyedés rögös útjára lépett. Talán ez lehet az első eredmény, nincsenek bennem kétségek a továbbiakat illetően. Végezetül pár szó egy legendás jármű(vem)ről, a Kék Villámról, amelyre épp a napokban egy elvi kérő jelentkezett be – legfőbb ideje tehát egy kicsit hangosan gondolkodnom azon, miért is nem adom el, dacára, hogy 640 ezer kilométert tett meg ez idáig (legalábbis ennyi a biztos, ki tudja, hányan tekerték vissza az óráját 100-200 ezerrel), minden darabja eredeti, és elképesztően jó kis kalandokban volt részünk az elmúlt öt-hat évben… Összefoglalom tehát: egy csomó jó kis nemzetellenes/mókás sztori vár mindenkit egy kattintással beljebb…

Hirdetés

* Milliók vonultak utcára Franciaországban, hogy így mutassák meg, nem engednek a terrornak.

Hatalmas erő egy ekkora tömeg: tudom, az érintettek, akik ellen az effajta demonstrációk zajlanak, pont leszarnák még azt is, ha a Föld minden lakója megfogná egymás kezét, és valami megfelelő csasztuskát kiabálna, ettől azonban engem még meghat az ilyesmi. A köznép mellett természetesen Európa meghatározó politikusai is fontosnak érezték, hogy jelen legyenek a köztársasági meneten – az illusztris vendégsereg második sorában kapott helyet a mi emberünk, akit egyébként már az esemény előtt több jelentős francia lap is, teszem azt, a Le Monde, a “vállalhatatlanok” listájára tett, Lavrov orosz külügyminiszter, Davutoglu török miniszterelnök, a gaboni elnök, az egyiptomi külügyminiszter és más személyiségek mellett. Összeszámolni se tudnám, hányszor éreztem magam úgy Orbán Viktor miatt az utóbbi években, mint amikor a nagy családi összejöveteleken megjelenik Géza, a rovott múltú és zavaros jelenű távoli rokon, és minden alkalommal valami kínos balhét csinál – összehányja a nappalit, lassút táncol Máli nénivel, közben megfogdossa, falhoz vágja a tortát, este meg az ablakból az utcára ordítozik csúnyaságokat, persze amikor minden szomszéd jól hallja. Csak hát az a nagy különbség, hogy Géza, akármilyen is, mégis csak a rokonunk, egyfelől, másrészt meg nem kell havonta mondjuk kétszázezres apanázzsal jutalmaznunk a fellépéseit, ha nem akarjuk, a köztes időben szépen elkerülhetjük. Orbán egyre prosztóbb magánszámai viszont nem csak simán fájnak – de igen sokba is fájnak mindannyiunknak. Párizsba például az OTP különgépe szállítmányozta, amely óránként kétmillió forintért repül, gurul vagy áll, de tévedsz, ha azt hiszed, ennyiből meg is állt a mutatvány – nem, nem, a sokat látott, szent VW Multivant is ki kellett juttatni a helyszínre, hát csak nem gondolja valaki is komolyan, hogy majd a majom kis franciák által biztosított járműbe ül a mi gigászunk… Szépen kiautózott hát a kisbusz, plusz két TEK-es jármű a testőrökkel, gondolom Q7, nem számít, lényeg, hogy a mi emberünk otthonosan érezze magát, mehet a szotyi a középső ülésen. A világon egyébként – OV-n kívül természetesen – csupán Obama és Putyin jár saját konvojjal külföldi útjain, igaz, azok speciális járművek, kiemelt védelmi rendszerekkel ellátva. Nanü: a Multivanban is van ABS meg gyerekzár. Persze azért nem csak Párizsban mutatta meg magát a sajtószabadság közismerten nagy elkötelezettje: az utazás fő célja, nem kell hozzá nagy ész, Zürich volt, egy nagyszerű futballünnep, ott kellett igazán feszíteni, fotózkodni, élvezni. Soha nem felejtem el, amikor 1989 júniusában tátott szájjal, dobogó szívvel hallgattam a Hősök terén egy borostás, rakoncátlan hajú, vékony fiatalember nagy ívű beszédét: aztán teltek-múltak az évek, a fiatalember már nem csak beszédeiben, de pályáját illetően is egyre cifrább íveket írt le; az őt egyre súlyosabban megbetegítő hatalomért, egyre világosabb lett, bármire hajlandóságot mutatott, másodpercnyi gondolkodás nélkül tagadta meg akár saját elveit is. Kezdetben, az ellenzékben töltött évek alatt csupán gátlás nélkül bomlasztott, aztán szépen, módszeresen, darabonként, több oldalról, akár egy kirakós játék elemeit, a többség számára észrevehetetlenül, a sarokba húzódva, mintha itt se lenne, mosolyogva összerakosgatta azt a fondorlatos rendszert, aminek köszönhetően ma Magyarország mindenkor úgy, és csakis úgy működik, ahogyan ő és nem kevésbé cinikus, embertelen, velejükig romlott, pénzre, pozícióra és hatalomra éhes bűntársai akarják. Orbán Viktor Párizsban demonstrál – aztán hazatér, és rittyent egy olyan xenofób beszédet, amitől ismét csak a tenyerébe temeti arcát a civilizált világ. A bevándorlás rossz, mondja Orbán, s Magyarország nem tűri az idegeneket, Magyarország a magyaroké. A bevándorlás rossz – a kényszerű, sok százezres kivándorlás viszont, amelyben az ország java húz innen, mint a vadliba, ahogy elnézem, a mi emberünket a legkevésbé sem aggasztja. Pedig az igazi, szó szerinti hazaárulás valahol pont itt kezdődik…

* Környezetvédelmi termékdíjjal sújtják Magyarországon a napelemeket.

Nincs is ezzel semmi gond, ha még nem sújtották, sújtani kell, na nehogy már pont a napelemek ússzák meg, baszki. Évekkel ezelőtt hallottam valahol, hogy nálunk a hibrid autókra is kivetnek környezetvédelmi védvámot vagy valami hasonlót, őszintén szólva nem nagyon akartam elhinni, de aztán 2008-ban, amikor a motort hoztuk be Amerikából, kiderült, hogy igazából sajnos nem felel meg környezetvédelmileg a honi előírásoknak, dacára noch dazu, hogy motorkerékpárokra nincs környezetvédelmi vizsgálat. Csak ezért, no meg azért csodálkoztam egy icipicit, mert az enyém a Hondának véletlenül egy kaliforniai kivitele gyárilag, ahol azért viszonylag komolyan veszik a dolgokat, nem mennék a részletekbe, a lényeg az én szintemen elmagyarázva, hogy különféle okosságoknak köszönhetően olyan kipufogógáz jön ki a cső végén, amit kábé búvárpalackokba mernék sűríteni, mindegy, ide viszont sajnos baromira nem felel meg, el is magyarázták, miért, mert az amerikai környezetvédelmi norma alapvetően megengedőbb, mint az európai. Okés. Van viszont rendszámom, azóta is, ezt majd egyszer máskor talán. Most meg a napelem. Ami áll egyfelől alumíniumból, másrészt – alapvetően – homokból, szóval lényegében teljes mértékben újrahasznosítható minden molekula. Magyarországon az ilyesmit kiemelten veszélyes terméknek minősítik, és épp dupla akkora termékdíjat vágnak rá, mint mondjuk az akkumulátorra, amivel azért, ha jók az értesüléseim, valamicskével komolyabbak a problémák zöldikusan. A napelem egyébként átlagosan 35-40 éven át teszi a dolgát, nálunk boldogabb országokban különféle módokon szorgalmazzák az alkalmazását, hiszen nincs széndioxid-kibocsátás, mégis áram keletkezik, nos, nálunk igazából már maga az üzembe állítás is kisebbfajta tortúra, nem beszélve arról, ha a fölös áramot vissza is akarja juttatni az országos rendszerbe a polgár, ez ugyebár eladás, tehát természetesen céget kell alapítani, jogi személlyé válni, nem sorolom, pár százezret szükséges csak invesztálni, hogy négy fillérért kilowattóránként megvegyék, ami otthonra sok (ha nem kilowattóra, bocs, kettes voltam fizikából, nem büszke vagyok rá, csak tény). Magát megnevezni nem kívánó, hozzám közel álló forrásom, aki viszont elég jó reáliákból, még anno, a nagyszerűen átgondolt paksi beruházás körüli viták idején vette elő a kockás papírt, közreadom az e-mailjét, figyelj, érdemes egy körre. “Csak egy kis paksi számolás… Atom 2000 MW, elosztva 10 millióval = mindenkire jut 200 watt az új erőmű teljesítményéből. Azt megtermeli egy átlagos napelemből 3 db (ha süt a nap ) ára 3 x 9 = 27 e Ft. Paks ára : 3 000 000 000 000 Ft , elosztva 10 millióval, mindenkire jut 300 000 Ft. 4 % kamattal a visszafizetendő összeg 30 évre 1 millió Ft per fő. Valahol ez majd jelentkezik a villanyszámlában… és kell még urán is, meg a paksi dolgozókat fizetni, karbantartás, stb…. a napelemnél ez nem lenne annyira vészes… 25 év garancia. A dolog szépséghibája, hogy a nap egy évben statisztikailag 1100 órát süt, a teljes idő 1/7 részében, ebben az éjszaka is benne van. Viszont ha mindenki meghétszerezi a napelem mennyiséget, akkor már – kevesebb mint 200 000 forintból – ugyanannyit termel átlagban (1400 watt napos időben), és nincs áfa, számla, üzemköltség stb., csak valahol tárolni kellene az energiát, vagy eladni.” No igen – és itt a végén a válasz is: a fő probléma a megújuló energiákkal, ha (Magyar)országot vezetsz, hogy nincs áfa, nincs üzemköltség, azaz, összefoglalólag mondom, nincs miből összerabolni a napi betevőt. Sokkal jobb a hőerőmű, teszem azt, nem is beszélve Paksról, ahol akár 4-600 milliárd forint is lehet majd a korrupciós ráta. Mellesleg pedig, visszatérve a napelemekre – azért csak befolyik pár száz millió abból a kis termékdíjból is: megint csak mellékes, de nem nehéz belátni, hogy az egésszel igazából a külföldi forgalmazókat sikerül támogatni legnagyobb magyarjainknak, hiszen a termékdíj csak a forgalomba hozót terheli, az áfa meg minden környező országban jelentősen alacsonyabb. Pont. Egyébként meg semmin se szabad csodálkozni: jó Áder János hivatalát kibővítette egy Környezeti Fenntarthatósági Hivatallal, mert ugyanis kiemelt köztársasági elnöki feladat a környezetvédelem ügye, “nem mindegy, milyen környezetet hagyunk gyerekeinkre, unokáinkra”. Ha mindenki kitörölte szeméből a könnycseppeket, elárulom még, hogy a hírek szerint Áder az ENSZ-főtitkári székre gyúr, ahhoz pedig kell valami jó kis elmélyültség bármiben is, és ő a környezetvédelmet választotta. Ennél magasabbra, mélyebbre ma már aligha is juthatunk, kérem, kapcsolja ki.

* Vevőjelölt tűnt fel a Kék Villám körül.

Bár kétlem, hogy van közöttünk, aki nem tudja, mi is a Kék Villám, azért örömmel leírom újra – ez a tulajdonomat képező óceánkék Mitsubishi Lancer EVO nullás bázisdízel gépjármű beceneve. A legenda 1993-as kiadású, úgy hat éve vettem át egy igen jó barátomtól jelentékeny készpénzek ellenében. Ami a benne lévő kilométerek számát illeti, büszkén mondhatom, hogy ezekből nagyjából 640 ezer ismert – úgy értem, azt nem tudhatjuk, hogy a korábbi tulajdonosok közül hányan gondolták úgy, 100-200 ezer visszatekerése nagy mértékben kívánatosabbá teheti a járművet a szabadpiacon. De jó, tegyük fel, senki nem gondolkodott ilyen elvetemülten (Magyarországon amúgy sem jellemző, hogy a használt autók kilométeróráját manipulálnák – zöldséges fekvőlámpás Merci is kapható kétszázhúszezer kilométerrel, harmincöt éves, most miért, évi hatezret járt vele az idős vidéki orvos néni, dehogy nyolcvanezret, ugyan már…), és csak az említett 640 van meg, szerintem az is szép. Az autó visszafogottan extrázott: vannak ajtók, ablakok, kormánykerék, parancsra fékez, lefelé nyílik a kesztyűtartója… na… várjunk csak… ja, igen, beépített emelkedő-érzékelős, ami azt jelenti, hogy behunyt szemmel is megmondom, mikor érjük el például a Baracsi út alját, s indulunk el felfelé, de ennél kisebb emelkedőket is csalhatatlanul megmutat, tudományos igénnyel lehetne vele szintezni, ha esetleg valakit érdekel, szól. Cserébe elég csekély sebességtúllépési csekket kaptam az elmúlt években – hohó, jut eszembe, az egyiket (egyetlent?) épp Ausztriában, amikor is bérfuvarban voltam, Suszter mesterrel csapattunk kifelé, Grazba, s Königsdorf után a huszonhat ló közé dobtam a gyeplőt, eszelős kigyorsításunkat követően legott ki is ugrott elém a labanc rendőr, majd kis egyeztetést követően nevetséges 20 eurót fizettem a dokumentumért, amelyet azóta be is kereteztem, s hivatalosan igazolja, hogy bizony túl tudtam lépni a hatvanat a Villámmal, dacára, hogy egy szép, kör alakú matrica a hátulján merő megtévesztésből azt sugallja, ez a top speed számára. Még komolyabbra fordítva: a Villám mindig beindul, mínusz húszban is, jó, olyankor kicsit komorabban kezdi a műszakot, amennyiben enyhe füstkarikákat ereget a légtérbe pár percen át, de máskülönben semmi – szinte szégyellném leírni a márkákat és értéküket, amiket már mentettem/bikáztam vele az elmúlt telek során. A fenntartási költségei sem mellékesek: egy pár első ülés vételén kívül lényegében egy mosolygós nullát költöttem rá (na jó, volt még egy eléggé elhibázott futóműfelújításom, arra elment pár tízezer), meg tavaly, műszaki vizsga előtt egy vállalkozó kedvű szakember lefestette az alsó fertályát kerítéskékkel, igazából egészen addig nem tudtam, mi hiányzik még a teljes külső tökéletességéhez, de akkor fényesen kiderült. Most még másfél éven át hivatalosan vesz részt a forgalomban, és szeretném még legalább egyszer-kétszer átjuttatni ezen a nem oly egyszerű processzuson, bármit is kelljen hozzá tenni. Előadom még, hogy lényegében mindennel elmegy, ami többé-kevésbé cseppfolyós. Amit most mondok, az nem velem, hanem egy ismerősömmel történt, pontosabban valakivel, akinek nem is tudom a nevét sajnos, mindegy, szóval ez az ember egyszer egy teljesen ugyanilyen autóba napraforgóolajat öntött, és azzal járt-kelt gőgösen, a motor persze tökéletesen működött azzal is, a kis baj csak az volt, hogy amerre hasított, az emberek, akik mellett elment, azonnali és mélységes késztetést éreztek rá, hogy egyenek egy olajban sült lángost, ő meg úgy gondolta, bizonyos értelemben a rendőr is ember, ezért aztán megijedt, lakatlan helyeken elfüstölte a harminc litert, és örökre abbahagyta a törvénytelenkedést. Nos, a napokban egy kedves ismerősöm állított meg az utcán, azzal, hogy a fia autót keres, és úgy gondolják, a Kék Villám épp a megfelelő választás lenne – megértem, hiszen fiatalos, sportos, csajozós sedan. Mit mondjak: egy pillanatra megszédített az orrom elé tolt lehetőség, hogy mondjuk ötvenezer forintom lehetne egy összegben – de aztán estére már úgy gondoltam, nem ildomos egy régi barátot vállára tett kézzel kikísérni a rabszolgapiacra… úgyhogy döntöttem, a Villám marad… Aki úgy gondolja, erősítsen meg okos érvekkel az elhatározásban: de tényleg úgy gondolom, a világnak szüksége van ránk, így, együtt, még sok-sok fagyos télen át…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

7 komment

  1. Öreg barátnéd szerint:

    - Azt a bizonyos 89-es beszédet együtt hallgattuk a Hősök terén. (talán még emlékszel). Utána elmentünk Zsolti nővéréhez. Én akkor 31 éves voltam, Te (ha ha jól számolok) 23. A sógornőm 43. Az “idősebbek” bölcsességével az Orbán beszédről az volt a véleménye, hogy ettől az embertől félni kell és nem szabad hatalmat adni a kezébe. Mi akkor ezt erősen vitattuk, de azt hiszem én ezért nem szerettem igazán soha ezt az embert. A mai napig itt hallom a fülemben az indoklását. Megjegyzem akkor még nem értettem miért volt ez a véleménye. Most már tudom.
    - A napelemekről csak egy dolgot szeretnék még mondani. Bár ez sem az én mondatom “éjszaka nem süt a nap és nem mindig fúj a szél”

    • Boda Kapitány szerint:

      Igen, emlékszem, az egészre, nagyon is élénken… És 24 voltam… :-) Én is jobban szerettem amúgy a Deutsch Tamást, ami ma már elég viccesnek tűnhet, de akkor még egy nagyon értelmes fazon benyomását keltette… Egyszer a Béke étterembe jöttek a Kőszeggel, arról tudósítottunk, és az nagyon megkapó kis összejövetel volt. Sok mindenben reménykedtem, de már nem sokáig…

  2. Váczi Laca szerint:

    Azért az Kedves honfitárs kissé meredek, hogy a nemzet Kedves vezetőjétől elcsalod az bérfuvar illetékét! …vagy ne adjak tanácsokat az “ezerfülnek”
    Üdv
    Laca

  3. cserpes attila szerint:

    T.András!
    Minden szavaddal egyetértek(évek óta)!A hírlapot lemondtam,miután a 7lövet eltűnt onnan,múltkor megijedtem,hogy a Szuperinfó is meghasalt idióta vezérünk nagysága előtt,és valami hosszúranőtt kezű által kipöcköltek,de örülök,hogy(remélem tartósan)nem így történt.A jegyzethez,még annyit;hogy a ” cseppet sem” megalomániás,paranoiás kedves vezetőnknek Párizsban nem felelt meg az(állam-,és kormányfőknek) biztosított limó,hanem saját kis páncél mikrobuszát is kivitette Franciába TEK-es különítményestől!Mitől fél ennyire ez a “jóember”,mikor a nap 24 órájában hinti szupertéteményeit(br.millákért,remegőhangú szócsövein keresztül)kitartó népünkre!
    Minden jót,és gratula a bátor írásokért András!
    Üdv:egy helyi 44 éves közalk.(nettó 90),aki sokunkkal együtt, az éljünk (meg)normálisan szép hazánkban extrém sport szakág, aktív játékosa!

    • Boda Kapitány szerint:

      Kedves Attila… köszönöm a kedves szavakat – a Szuperinfó utolsó bástyaként még megvan, valóban, annyit talán elárulhatok, hogy már ott is erősen kaparásznak utánam bizonyos ujjak/kezek tulajdonosai, de egyelőre sikerült kisiklanom közülük, nem pontosan tudom, meddig lehet így, nem csak rajtam múlik persze, nagyon nem. Az utolsó mondatodról csak két szó: sajnos telitalálat. Üdv és hajrá továbbra is…

      • cserpes attila szerint:

        Bocs a felülettességért,de a jóléttől már elment az eszem, asszem!A fenti cikket szégyenszemre elsőre nem olvastam végig,így én a(rövidített Szuperinfós írásra reagáltam és abban nem szerepelt a plusz TEK-es,mikrobuszos sztori,asszem!)
        Javíts Kapitány,ha hibázunk!
        Üdv;atti

  4. Tóth Gábor szerint:

    Azért abban van igazság, hogy a megtermelt villanyenergiát – és általában az energiát – nehéz tárolni (kivéve zsebtelep). Bár igaz ez a paksira is.Vagyis 1-1 azaz x. Az biztos ugyanakkor, hogy nem véletlenül szorgalmazzák a világ boldogabbik alfelén – és talán már nemcsak ott – a napelemes megoldásokat. Ha másért nem, hát a zöldiség okán
    Azon viszont lehidaltam, hogy mekkora tortúra egy napelemes projekt családi kiszerelésben is, ilyenkor mindig eszembe jut, hogy itt semmi sem változik, csak a zászlókat cserélgetjük.
    Mint ahogy a vasmű füstje is ugyanolyan büdös most mint az átkosnak nevezettben.
    Egy élmény volt megint olvasni…. :)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 4 = harminc kettő

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz