Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


02 február
9komment

Mókás és nem oly mókás írek, akikről írok

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy, illetve, el ne felejtsem, heteken belül tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már ötvenharmadik kiadásában előbb azt vesszük át, hogy egy ír megyei önkormányzat úgy határozott, a régió idősebb lakosai kapatosan is vezethessenek autót. A zömében, egyes források szerint kizárólag kocsmárosokból/volt kocsmárosokból álló testület már beadta a kérelmet az igazságügy-miniszternek, hogy rendszeresítsenek külön jogosítványt Kerry megye becsípős öregeinek… Mindazonáltal mégse nevetgélünk felhőtlenül az íreken – van nekünk egy csúnyán elvarratlan szálú tragédiánk ott… Úgy néz ki, talán megoldódhat az állásproblémám, nem kell nekem se angol királynő, se magyar kincstári rovarirtás: beszállok inkább szépen a Kőrösi Csoma Sándor Programba (hé, honatyák, hol marad ebből a programnévből a Nemzeti szó??? de tényleg, ne lazáskodjunk már, gyerekek…), és elmegyek magyarokat kutatni mondjuk Kanadába, havi 350 ezer forint öt hónapig, plusz a szállás, utazás, és a “szükséges eszközök”, továbbá itthon három hónap, havi két kilóért. OK. Lököm is a cv-m. Végül: ugye nem csak akkor kell nagy pofámnak lennie, amikor úgy érzem, hű de igazam van, ugye nem csak a szolgáltatót lehet ekézni, ha elcsesz valamit, hanem magamat is illik kicsit önkorbácsolni, ha vagyok akkora tulok, hogy elírok egy irányítószámot, és ettől kissé máshová megy a levél, mint ahová szántam – na, egy kis öngól a végén, de talán meglesz a happy end. Gyertek, nézzetek hülyének…

Hirdetés

* Idős emberek kapatosan is vezethessenek autót!

Nem én mondom ezt: Írországban, Kerry megyében jutott erre a döntésre a megyei testület, mely egyébként gyakorlatilag teljes egészében volt és jelenlegi kocsmárosokból áll, szerintem mind jobban járunk, ha nem akarunk sokkal többet tudni arról a vidékről, mondjuk azt, történelmileg úgy alakult, hogy a vendéglátósok kerültek helyzetbe, ha jól emlékszem, felénk miniszterelnökségig is eljutott egy szakmabeli, no de miért is ne, persze. Cukrász vagy, géplakatos, meseíró vagy nyomdai gépmester – a marsallbotot mindenki a zsebében hordja, láthatjuk. Nos, mindenesetre azt hiszem, a megyei önkormányzatra teljes joggal mondhatjuk azt, mélyen szakmai döntést hozott – az elképesztő, idegesítően irigylésre méltó az, hogy ott ilyesmivel rabolhatják egymás drága idejét a népek… ja, milyesmivel? Kérlek szépen, bizonyos Danny Healy-Rae tanácsos dobta fel a témát – véleménye szerint vidékük idős és magányos emberei szörnyen búskomorak. Miért? Mert sajnos nem járnak eleget a kocsmába – többet járnának, vélelmezte ugyanakkor Danny, ha utána autóval gurulhatnának haza. Persze csak nagyon lassan, mutatott rá a kocsmárosból lett politikus, aki javaslata indoklásában elmondta – ezeken a részeken éjszaka rendkívül gyér a forgalom, így a búskomorságból gyógyulgató, a kertek alatt megfontoltan és komótosan hazafelé surranó idős emberek nem veszélyeztetnének senkit. Nos, azt persze nem tudom, az előterjesztés alatt mennyire lehetett depresszív a hangulat a testület ülésén, továbbá azt sem, hány évesek a megyei önkormányzatban ténykedő ír atyafiak, de az tény: öten megszavazták a javaslatot, heten tartózkodtak, egy tucatnyian pedig máshol, azaz el se mentek a közgyűlésre. Ilyenformán tehát a kitűnő ötletet már továbbították is az igazságügy-miniszterhez, azzal a tiszteletteljes kérelemmel, hogy adjon ki külön jogsikat az eldugott vidéki helységekben lakó öreg piásoknak, akiknek a dokumentum átvételekor zistóköcsi meg kell ígérniük, hogy harmincnál többel nem mennek. Vesszük, feleim, mi a történet? És ha már Írország, ha mát igazság, egy pillanatra elkomolyodnék, de tényleg és nagyon – mert sajna továbbra sem tudok teli szájjal jót nevetni azon az országon, amelynek vezetői/törvényhozói nemhogy Magyarországnak kiadni, még felelősségre vonni se képesek Francis Ciarán Tobint, aki 2000-ben Leányfalun gyorshajtás miatt felszaladt autójával a járdára, és halálra gázolt két kisgyereket… Mellékszálon ugyanakkor hadd emlékezzek meg a remek magyar bíróságról is, amely óvadék ellenében hagyta hazafutni…

* Jelentkezni szeretnék a Kőrösi Csoma Sándor Programba.

Tisztelt Kőrösi Csoma Sándor! Tisztelt Program szervezői! Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves vezető, pártunk! Kormányablakmosók és Magyar Feketeművészeti Alkaida… vagyis Medikémi… Alkaimédia! Tisztelt Nemcsák és Ákos urak és még a CBA-ban benne lévő testvérpár akiknek most nem jut eszembe a nevük, de fogatot is hajtanak, ja, tudom már, Lázár-fivérek, eszembe juthatott volna Jánosról, bocsánat! Szóval kedves mindnyájan. Mint pályázati kiírásukban olvastam, “a Kőrösi Csoma Sándor Program az identitáserősítő és közösségi programok szervezésében, végrehajtásában gyakorlott fiatalok részére a nyugati magyarság magyar identitásának erősítése érdekében végzett ismeretátadási, oktatási, szervezési tevékenységre nyújt ösztöndíjat, 47 fő részére”. Tehát oktatni kellene: kérem, itt és most, Isten, ember, továbbá Kerényi Imre vagy akár Semjén Zsolt előtt is kimondom – kérem, én a szórványmagyarság oktatását és számukra ismeretek átadását minden körülmények között, legjobb tudásom szerint el bírom végezni. Nem is beszélve a szervezési tevékenységről: kérem, mint annak idején a Vadliba őrs vezetője, aligha kell önöknek elmagyaráznom, ugye, hogyan és miként és merre és hányszor, ugyebár. Ugyancsak mellettem szólhat, hogy a pályázati feltételeknek szigorúan megfelelően már elmúltam húszéves. Éretten, megfontoltan szervezem, ismeretátadom és oktatom majd a dianáspórábanperonosz… bocsánat, kicsit izgatott vagyok… szóval a diaszpórában élő, megfelelő nemzeti tudással nem rendelkező magyar nemzettestvéreinket, továbbá erősítem intenzitás identitásukat és szervezek nagyon kellemes közösségi programokat nekik. Talán előny, talán igen, hogy kisfiam a dunaújvárosi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában végezte tanulmányai egy részét. Magam már nagyon korán elkezdtem hagyományt őrizni, ha például a gyorsabb, nagy testű hagyományok be akartak menni a lucernásba, a mindig nálunk lévő nagy kampós bottal kellett kihajtanunk őket. Gyerekkoromban vékony népi cérnára erősített kátránnyal  fogtuk a fekete pókokat, jártam néptáncra és népkórusba, a Jó estét kívánok című dalt pedig Mága művész úrral akármikor elő tudom adni, mert szintén torokszorítóan játszom a hathúros alt pléjbekken. A megjelölt identitáserősítő helyek közül elsősorban Ausztrália érdekelne, vagy Dél-Amerika azon államai, amelyekkel nincs kiadatási egyezményünk, viszont kérem, Izraelbe semmiképp ne tessenek küldeni, mondtam, hogy hagyományőrző voltam, úgy is, remélem, érthető vagyok. Úgy olvastam, az utazáson és a szálláson kívül öt hónapon át havi 350 ezret adnak, a pénz megfelel, természetesen nettó, nem adózik, remélem, plusz, írva vagyon, a “munkavégzéshez szükséges eszközök”, mondanám az elsőt: Lamborghini Murcielago, sárgában lenne a legjobb, de piros is jó, nekem nincsenek igényeim, kérem, valamin csak járnom kell Ausztráliában is, elég nagyok a távolságok, láttam a tévében. Őszintén remélem továbbá, hogy az utcánkban elterjedt pletykabeszédekkel ellentétben a 47 szervező-oktató nem mind az önök rokona/ismerőse/felszopottja – ha netán szeretnék egyszer és mindenkorra cáfolni ezeket a liberálinternacionalista marhaságokat, itt a soha vissza nem térő lehetőség: vegyenek fel hamar engem. (Na jó, Dél-Afrikát is elvállalom…)

* Nem érkezett meg egy számlám a kiadóhoz.

A kiadó, amelynek immár jó sok éve dolgozom, fizetni óhajt. Szeretem az ilyen e-maileket: egyébként egy szavam nincs rájuk, az utolsó fillérig pontosan kifizették az összes munkámat – az pedig tudtommal nem egyedülállóan magyar jelenség, hogy a nem műszaki természetű fordításokért olyan összeget fizetnek, hogy az ember ábrándozva/irigyen  hallgatja a Mekiben húspogácsát sütögető középiskolás diákmunkások panaszait. És tényleg: félre bánat, félre bú, fizetnek nekem, ez a lényeg, néhány kissé letapadt sárga csekk ellibbenhemt a polcról, és szentül fogadom, veszek négy kiló olcsó olajat az autóba, a (leg)felső középosztályra jellemző léha szórakozásnak hódolva, amit nyilván a rohamosan süllyedő-fulladó, euróválságban sínylődő, elmaradott tőkés országokban is irigykedve figyelnek az ott “élő” proletárok, mert azt azért életnek nevezni nem könnyű. Épp a Hírlapban járok, megkérem hát a titkárnők titkárnőjét, Anitát, írja meg gyöngybetűkkel a számlát, meg a Pestre juttatására hivatott borítékot is. “Irányítószám?” – kérdi Anita, én meg magabiztosan rávágom: “1039″. Ő ráírja, én köszönöm, fütyörészve, gondolatban pénzt költögetve viszem a postára, és feladom simán, én nem vacakolok a feladó felírásával, a blanketta kitöltésével – száz és ezer számlát küldtem már, mind odaért. Na. Hát ebből is látszik, hogy minden nagy sorozat megszakad egyszer, mert ez nem. Nagyjából egy hét múlva jön a mail – mi a gond, nincs ott a számla. Az mondjuk jó, gondolom dermedt nyugalomban: mert akkor egyrészt – az elveszett, és nyilván örökre elveszett első példány híján – sztornózni is hiába sztornózom, az áfát be kell fizetnem, vagy megyek az ólomkazamatákba húsz évre, másrészt… másrészt meg nincs lóvé. Egy napot még adok, hátha, de nem – közben amerre csak járok, szidom a postát, mint a bokrot; nagy hangon fejtegetem, ugyan kinek kellett egy sima számla, avagy ki dobta mellé a kis szürke borítékomat… nyilván látták rajta, sima küldemény, s élete teljében rátapostak, aljas indokból megölték, kidobták, lehúzták… a közben gonoszul vigyorgó, nyomoromon kacagó  postások… Mert itt semmi sehová nem ér oda… ennyi, mondogattam kifejezetten reakciós felhanggal – aztán felhevülten bementem a szerkesztőségbe, és még egyszer megkértem az Anitát, írjon újabb számlát. “Ugyanaz a cím?” – kérdezi a végén Anita, aki tényleg mindent tud, és ha valamit nem tudna egyszer, arra is ráérezne… mint most is… Diktálom az irányítószámot, 1039… de valahogy nem… mégsem… megnézzük… és hát… igen… köszi, András, 1138 a Népfürdő utca, nem Óbuda, Angyalföld, más kontinens. És szépen verem a fejem a téglafalba, meakulpázok, és alázatosan segítséget kérek itt, ott, amott, és próbálom visszaszerezni valahogy a számlámat… És – most már – eszembe jut Siménfalvy Sándor bácsi, a kedves postás bácsi, aki gyerekkoromban, kerek negyven éve, az irányítószámok bevezetésének idején minden este ízesen figyelmeztetett fontosságukra, s aki miatt a mai napig tudom például, hogy Sümeg az 8330… Lehet hogy szólok a kiadómnak, települjenek át Angyalföldről – Sümegre…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

9 komment

  1. OregHal szerint:

    … Kőrösi Csoma-ügyben azért feltűnhetett volna, hogy 47… nem negyven, nem ötven.
    Namerthogy a brancsban lévő kölkek (akinek eddig még nem síkerült lezsírozni) meg a rokonság/barátok/üzletfelek pereputtya, az annyi mint…
    összesen 47 azaz negyvenhét fő, ha jól számolom.

    Úgyhogy alulírottak sajnálattal értesítik Önt, hogy helyhiány miatt, (nota bene mindazonáltal az öthúros szoprán pléjbeken is elengedhetetlen kritérium valamint továbbá,) ennekokáért hovatovább melyszerint és fellebbezésnek helye nincs, keltmintfent.

    Elvtársi Népnemzeti üdvözlettel:
    Alulírott Kőrösi Csoma Zsigmond János Alapítványi Programszervező Bizottság s.k.

  2. Dani szerint:

    Kapitany!

    A helyedben valoban palyaznek.
    Mondjuk nem feltetlen a fenti “oneletrajzzal”, de egy ilyen valodi palyazaton nem eselytelenul indulnal.
    Nyelv(ek)et tudsz. Az kulfoldon talan nem hatrany. A Karpat-medencet ossze-vissza beutaztad. Igazolhatoan reszt vettel es veszel onkentes munkakban, tartod a kapcsolatot a kulhoni magyarokkal. Kozossegepito kepesseged is megvan.
    Voltal enekkaros, dalokat enekelni tudsz.
    Extrakent a csekely ujsagiroi multad miatt rendszeresen tudnal jol megirt beszamolokat kuldeni, amelyek aztan jol megjelenhetnenek akarhol a szponzorok logoja alatt.
    Nagyjabol ezt varnam el egy jeloltol ebben a pozicioban.
    Hajra!

    Ha nem valasztanak ki, utana meg raerunk azon busongani, hogy elore leosztottak a lapokat.

    • Boda Kapitány szerint:

      Kösz, tényleg… de öreg vagyok már hozzá, hogy ilyesfajta illúziókat tápláljak, és ennek az egésznek a valódi céljával is elég pontosan tisztában vagyok… mondjuk azt, hogy összefügg a választással… úgyhogy inkább nem pazarlom a betűt… de kösz még 1x…

  3. Rudi szerint:

    2 hettel ezelott volt szerencsem megujitani az utlevelemet a Washington DC-i nagykovetsegen. A gepre, ami az elektronikus ujjenyomatot le tudja venni kb 3 eve varok es kicsit le is fagyott a muvelet kozben, de nem kell idegeskedni. Mivel hiresek vagyunk arrol, hogy remek vendeglatok vagyunk, a gyereknek egy doboz szines ceruzat is adtak egy szedett vedett karton dobozban, hadd szinezzen mikozben var. Egyiknek sem volt hegye, de most mit kell idegeskedni? A magyar allam egy kb. 30 eve fel nem ujiott belsoterrel kepviseli magat egy strategiai fontossagunak itelt orszagban es picinyket elszegyelltem magam az egesz szitu miatt. Az en palyazatom is esedekes a Korosi Csoma Sandor Programnak, hogy a magyar magyarsag identitasanak megerositesere is koltsenek egypar millat es ne kelljen szegyenkezni amiatt, hogy nem adunk magunkra.

  4. másikBoda szerint:

    Nem tudom biztosan, de lehet hogy itt meg olyan törvényt hoztak hogy ha nagy drága autód van akkor azzal lehet bárhol parkolni meg mindent csinálni?

    Ez az identitás dolog, nagyon szép. Erősíteni is kell, úgyse jön haza egy épelméjű kinti magyar sem, legalább emlékezzenek rá, honnan jöttek és miért ne jöjjenek vissza.

    Bandi! Nem vagy tévedhetetlen. Tudtad?

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− hat = 0

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz