Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


21 augusztus
4komment

Búcsú Zokitól és Szerbiától: Turnu Severinnél átlépjük a vén Dunát (IV.)

Kiscica egy szerb benzinkúton - valamiért nagyon le akart ugrani öt méter magasból, de sikerült meggyőznünk, hogy ne

Kiscica egy szerb benzinkúton – valamiért nagyon le akart ugrani öt méter magasból, de sikerült meggyőznünk, hogy ne

Balkán-túrára indultunk hárman, három motorral, immár több mint egy hete – Kész és Vasánszki Lacival négy nap alatt 2700 kilométert gyűrtünk magunk alá, hazudnék, ha azt mondanám, hogy pihentető, laza kis menet volt. Merthogy elég sokat ültünk motoron: bő tíz óra után első nap Mostar mellett, Blagajban, a kempingben ért minket az este; a második nap délutánján egy laza mozdulattal Montenegrót is becsatoltuk az útitervbe, estére pedig, egy fantasztikus nap végén elértünk Szerbiába, konkrétan Cacak városába, ahol találkoztunk Zorannal/Zokival, az ötvennyolc éves életművésszel, akit az interneten, egy speciálisan motoros kóborlók számára fenntartott honlapon sikerült megismernem – a virtuális barátkozás után aztán vasárnap, éjfél előtt valamicskével személyesen is kezet szoríthattunk. Az előző részben azzal búcsúztam, ma megmondom, miért az egyik legelképesztőbb ház a Zokié azok közül, amiket valaha láttam: nos, ezt már akkor sejtettem, amikor a tiszteletet parancsoló méretű és stílusú kovácsoltvas kerítést és kaput megpillantottam – aztán öt perc múlva beléptünk a kastélyszerű, hatalmas, több száz négyzetméter alapterületű ház gumilapokkal padlózott, különféle relikviáktól hemzsegő szuterénjába, amelyben példának okáért egy nyolcvanas évekből származó, piros, szemmel láthatóan amerikai kiadású Mercedes kabrió porosodott az egyik sarokban, elszórva egy jet-ski, kisebb-nagyobb motorok, szerszámok, alkatrészek – a magunkfajtának valóságos szentélybe toppantunk… De túl fáradtak voltunk az alaposabb nézelődéshez – beléptünk hát az előtérbe, ahol egy jókora marhabőr és vagy ötven pár cipő kapott helyet, s ahonnan széles lépcsősor vezetett a nappaliba. Lekapkodtuk a lábbeliket, és házigazdánkat követve felmentünk mi is. Gyertek ti is – pont egy lapozásba kerül.

Hirdetés
A vendégszobák egyike - itt aludtak Kész Laciék, akik kicsit előbb nyugovóra tértek, mint én

A vendégszobák egyike – itt aludtak Kész Laciék, akik kicsit előbb nyugovóra tértek, mint én

Egy perc múlva már egy hiperkényelmes bőrgarnitúra nyeli el kissé megtört testünket – van időnk megcsodálni a fantasztikus hajópadlót, az egyedi berendezést (a bútorok jó részét, meséli Zoki, ő maga készítette), az én tizennyolc négyzetméteremhez képest döbbenetes méretű belső tereket. Amikor a szemünk már kilegelte magát, megállapítjuk, innánk egy sört – Zoki aligha tud magyarul, mindenesetre e felismerésünk pillanatában megkérdezi, nem innánk-e egy sört… Kettőt is, vágjuk rá, mire ő azt javasolja, zuhanyozzunk szép sorban le, addig ő elugrik a boltba, és hoz pár üveggel, mivel ő nem iszik, úgyhogy nincs ilyesmi a hűtőjében. Megmutatja a fürdőszobát – a vörös márvány fürdőkádtól tényleg leakad az arcom, szóval… na… az elég húzós kis látvány szerintem…

Fürdőkád, vörös márványból - a magam részéről először tettem a talpam hasonlóra

Fürdőkád, vörös márványból – a magam részéről először tettem a talpam hasonlóra

Zoki vigyorogva nyugtázza elképedt hebegésünket, aztán legyint, és elindul a boltba – mi sem természetesebb, mint hogy magára hagy a palotában három vakismeretlent; de persze naná, hogy nem vagyunk azok, hiszen motorosok vagyunk mi is, ő is, ilyen helyzetben pedig eszébe nem jutna senkinek, hogy bármi rosszat feltételezzen. Ráadásul a Horizons Unlimited-ről kerestem meg, márpedig e netes paradicsomba csak alaposan lekáderezett tagokat vesz be a tulajdonos Johnson házaspár (akik maguk is évtizedeket töltöttek az úton, két keréken, nomádban)…

Ezen az ágyon nekem sikerült egy felejthetetlent aludnom - a libatollal töltött matracot szívesen hazahoztam volna

Ezen az ágyon nekem sikerült egy felejthetetlent aludnom – a libatollal töltött matracot szívesen hazahoztam volna

Mindenesetre én lépek be elsőként a márványkádba – általános formámat ismerve kissé csodálkozom, hogy nem reped el keresztben, vagy valami ehhez hasonló: de megúszom simán. Mire megszárítkozom, Zoki már vissza is ért a kiváló, párás üvegű szerb sörökkel – na igen, ez ilyenkor aranyat ér.

A "főépület" - hogy az egész komplexum beleférjen a képbe, ahhoz annyit kellett volna sétálnom, amihez nem volt kedvem/időm

A “főépület” – hogy az egész komplexum beleférjen a képbe, ahhoz annyit kellett volna sétálnom, amihez nem volt kedvem/időm

Ahogy a beszélgetésünk is: egy ilyen ház láttán az ember óhatatlanul is hajlamos megkérdezni, mivel is foglalkozik a kedves tulajdonos, noha időnként ez hiba – emlékszem, néhány éve portugál stoppos túránk során megállt egy fekete, lesötétített ablakú hetes BMW, Baxxy-val először nem akartuk elhinni, hogy nekünk, de aztán csak odaszaladtunk, kinyitottuk az ajtót, az irány is stimmelt, beszálltunk hát. Mint hamarosan kiderült, egy afgán srác vezette a bömöst, kizárólag kétszázzal és fölötte, s amikor társalgásilag megkérdeztem, mivel foglalkozik, nagyon csendesen csak annyit mondott, beszéljünk másról… na, az valahogy elég hűvös pillanat volt… De ez mellékszál: Zokinál szó sincs ilyesmiről – készségesen, a maga rendkívül szórakoztató és nagyon sajátságos stílusában elmeséli, hogy hivatásos nyugdíjas… de persze nem ebből építette fel a kis kastélyt… Húszéves korában, azaz a hetvenes évek közepén dobbantott Jugoszláviából, ahol egyébként Zastavák javításával kereste a kenyerét, s meg sem állt Hawaii-ig.

Ez a ház másik, valamivel tán kisebb alapterületű szárnya, ami egy folyosóval kapcsolódik

Ez a ház másik, valamivel tán kisebb alapterületű szárnya, ami egy folyosóval kapcsolódik

Ott kibérelt egy műhelyt, s példás szerénységről tanúbizonyságot téve azonnal kiírta a kapu fölé: Jaguar & Ferrari Service. Három nap alatt a teljes szigetcsoporton elterjedt a híre, hogy érkezett egy európai mágus – az összes luxusautó-tulajdonos fellélegzett, és kezdték hordani Zokihoz a sok tízezer dolláros gépeket. Mondom neki, de hát hogy volt arcod ehhez? Azt mondja, abban biztos volt, hogy ez fizetőképes kuncsaftkör, amúgy meg nincs ám olyan nagy különbség egy Zastava meg egy Rolls-Royce között – már ami a motor működését illeti… mindkettőben dugattyú mozog a hengerben, és szikra kell a gyújtási rendszer végén…

Alagsori életkép: a piros amerikai kabrió Merga csak ott porosodik az egyik sarokban - szerintem a 230 ezer euróban benne van

Alagsori életkép: a piros amerikai kabrió Merga csak ott porosodik az egyik sarokban – szerintem a 230 ezer euróban benne van

Ez mondjuk igaz: azt viszont az első bevitt autó tulajdonosától muszáj volt megkérdeznie, hol nyílik a motorháztető… Nem volt a legjobb belépő – de a lényeg úgyis az, hogy Zoki pár hónap alatt belelendült, és bizonyított: kiválóan dolgozott, nem kevésbé jól keresett. Később épített autókat és motorokat is, azzal is jó nevet szerzett magának… Négy év után viszont beleunt a robotba: nekivágott a világnak, és elég alaposan feltérképezte – élt Dél-Afrikában, kóborolt a Közel-Keleten, aztán alaposan bejárta az egész Keletet, majd végül visszatért Jugoszláviába, ahol jött a nyolcvanas évek káeurópai sikersztorija: butik, pizzéria, szuvenyírbolt… hamar összejött a házikóra való.

A ház, az amerikai rendszámú motor és a tulajdonosuk - immár jó barátunk, Zoran

A ház, az amerikai rendszámú motor és a tulajdonosuk – immár jó barátunk, Zoran

Amikor 1988-ban építeni kezdte, sokan megkérdezték, templom lesz-e belőle – nem viccből, mondom… A nagy épülethez egyébként egy folyosóval csatlakozik egy másik ház – abban nem jártunk, de ránézésre nem sokkal kisebb, mint a főépület.

A Suzuki alumínium oldaldobozain (sajnos becsillant, bocs) már a világ körüli út térképe díszeleg

A Suzuki alumínium oldaldobozain (sajnos becsillant, bocs) már a világ körüli út térképe díszeleg

Zoki most árulja a házat: 230 ezer euró, ha valakit netán érdekelne, segítek a bizniszben (ja, bocs, hülye vagyok, jut eszembe, Zoki 250 ezret mondott): mindent benne hagy, csak pár pólót meg farmert akar kivenni a szekrényből, mert ha sikerült pénzzé tennie egyetlen ingatlanját, motorra ül, és… megindul. Nem várja meg a nyugdíjas éveket – DR 650-es Suzukijával világ körüli útra megy, ha körbeér, kezdi újra, a másik irányba. A DR bombabiztos technika, egyhengeres, elpusztíthatatlan öszvér – de ha mégis adódna valami kis gond, hát egy Jaguar-Ferrari-RR-szerelő megoldja, ez nem is lehet kérdés…

Minden tekintetben pompás ház - minőségi anyagok, ötletes és grandiózus megoldások

Minden tekintetben pompás ház – minőségi anyagok, ötletes és grandiózus megoldások

Enyhén érdekes élmény egyébként, hogy véletlenszerűen találok valakit, aki jóformán szóról szóra mondja a mondataimat, ismerteti a terveimet – ha az úticélok és a nagyságrendek nem is mindenben egyeznek, de a filozófia és az alapötlet zavarbaejtően azonos. Zoki elemzi még a szerb belpolitikai helyzetet: képzeljétek, milyen furcsákat mesél – állítólag burjánzik a korrupció, a politikusok össze-vissza hazudoznak, egy percre nem törődnek vele, hogyan élnek az emberek, a zsíros üzleteket kizárólag a saját embereiknek csúsztatják… komolyan, észbontó, én az életben nem hallottam ilyesmiről, szegény szerbek…

Két pajtim - őszinte meglepetésemre - állítólag először fal bureket: sokat nem hagytak belőle, úgyhogy ezt hiszem, lesz még ismétlés

Két pajtim – őszinte meglepetésemre – először fal bureket: sokat nem hagytak belőle, azt hiszem, lesz még ismétlés

Sebaj: feküdni kell, merthogy holnap újabb nagy tekerés vár ránk – ja, és gyorsan meg kell írnom még az éjjel az első részt, ha már vagányan megígértem, úgyhogy én három után dőlök le a libatollas matracra (szereznem kell egyet: csodálatos alvás esett rajta), és hétkor kelek, hogy gyorsan a képeket is felszivattyúzzam, aztán mehessen az egész a netre, gyorsan, gyorsan.

Tágas terek - a távolban hegyek: nekem Belső-Szerbia rendezett mezői is nagyon tetszettek

Tágas terek – a távolban hegyek: nekem Belső-Szerbia rendezett mezői is nagyon tetszettek

Egy pékségben reggelizünk, nyolc után: javaslatomra friss húsos bureket kérnek a Lacik is, állítólag még soha nem ettek, az biztos, hogy mindenkinek ízlik. A zsebünkhöz kapkodunk, de Zoki kis híján a kezünkre üt – hát hogy képzeljük, hogy fizetni akarunk ott, ahol ő a vendéglátó… Szépen megköszönünk mindent, elbúcsúzunk, Zoki még egyszer elmagyarázza, hogyan jutunk ki Cacakból, aztán intünk egyet, és továbbindulunk. Tudom, hogy találkozunk még.

Megpihenünk Slatinán, és iszunk egy kólát a kultúrral szemben, fél euróért... aztán begördül a borturisták busza...

Megpihenünk Slatinán, és iszunk egy kólát a kultúrral szemben, fél euróért… aztán begördül a borturisták busza…

Megindulunk Románia, egész pontosan a Fogarasi-havasok felé – de még a határig is bőségesen van vissza, Kragujevac, majd Jagodina érintésével haladunk keletnek. Az első százötven kilométeren ismét csak számos útépítés, félpályás lezárás lassítja a menetet – igaz, mi minden várakozó sor mellett elaraszolgatunk szépen, de az átlagunk ezeken a szakaszokon így se nagyon lehet több negyvennél. Ez a vidék is szép, minél többet nézem, annál jobban tetszik: sík ugyan, de kellemesen kanyarog a jó minőségű pálya, és szemet gyönyörködtető, nagy terek nyílnak. Mindenhol művelt földek, rendezett tarkaság, ameddig a szem ellát.

Egy-két magasabb pontnál kilátókat is alakítottak ki - szokásunktól eltérően megállunk bennük, és vadul fényképezünk: van mit

Egy-két magasabb pontnál kilátókat is alakítottak ki – szokásunktól eltérően megállunk bennük, és vadul fényképezünk: van mit

Később érezhetően feljebb jutunk, de komolyabb hegyeket csak odébb, szinte a horizonton látni. Jelenlétük viszont kedvez a szélnek – gyanítom, hogy itt ritka a szélcsendes nap, de most egy cseppet sem bánjuk a mindenfelől támadó, frissítő légáramokat, mert ismét csak több van, mint meleg. Átmegyünk Bor városán, megpihenünk egy kis falu, Slatina kultúrházával szemben, s kis híján a teljes település összeszalad jöttünk hírére – nagyon kedvesek, mosolyognak, beszélnek is hozzánk, de elég csehül állunk a szerbbel…

A nagy hajók - gondolom - nem erre járnak: itt egészen szűk szorosok is szabdalják a meredek sziklafalakat

A nagy hajók – gondolom – nem erre járnak: itt egészen szűk szorosok is szabdalják a meredek sziklafalakat

Kész Laci tudna persze, de ő el van foglalva – megérkezik a Bortravel busza, s ő esküdözik rá, hogy ez valami nemzetközi pincejárat, természetesen ez is magyar.

Végül Negotinnál elérjük a Duna vonalát, s innentől vagy száz kilométeren át a parton halad az út. Talán már mondtam, elég érdes lelkű csávók vagyunk, kevés szépség szokott megállásra késztetni minket – most vagy négyszer-ötször állunk meg fotózni, mert lenyűgöző, ahogyan a mi kedves folyónk méltóságteljesen halad a csipkés sziklafalak között. A szűk szorosokra helyenként magaslatokról láthatunk rá – pompás képek tárulnak elénk, úgyhogy néhány kilométerenként tartunk egy-egy rövid pauzát.

A duzzasztómű gátjának tetején megyünk át a határon - a túloldal már Románia, Turnu Severin

A duzzasztómű gátjának tetején megyünk át a határon – a túloldal már Románia, Turnu Severin

Végül elérjük Turnu Severint, azaz a román határt, és átgurulunk a hatalmas duzzasztómű gátján: a túloldal az első hely, ahol valami hivatalos is történik velünk – mindhármunk rendszámát felírják egy papírra, igaz, ha jól látom a tükörben, az enyém esetében a texasi kis díszrendszámomat rögzíti a román szerv, s ez legalábbis biztató. Aztán belépünk Romániába, ahol egymás után két-három benzinkút is van, de elfelejtünk megtankolni, és ennek hamarosan következményei lesznek – ezt azonban csak legközelebb tárgyaljuk meg, pénteken vagy hétfőn, amikor is (reményeim szerint) az utolsó… de… legrosszabb esetben is az utolsó előtti résszel jelentkezem… Van még valaki ébren?

(A harmadik nap képeit itt találjátok meg – és egy kis kedvcsinálónak alább jöjjön a Fogarasi-havasokban készített videónk első része: nem rövid, de szerintem hatásos, ha valaki olcsón szeretné bejárni azt a vidéket, annak ideális lehet – teljes képernyő, HD…)

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

4 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Igen, vagyunk még ébren néhányan. Kösz, ismét moziélmény.

  2. t_a_m_a_s szerint:

    Jaja, jobbára read only, meg mobilról stikában, de figyelünk, figyelünk:)

    Mindig magával ragad a motoros és motoros közti eleve pozitív hozzáállás, ismeretlenül is bizalmi-baráti viszony. Milyen faja is lenne, ha mi “hétköznapi” emberek (vagy mondjuk autósok-autósok)is így viszonyulnának egymáshoz…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


8 − = öt

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz