Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


19 június
9komment

Szátok, kifestve – megalakul a Gagarin-brigád, avagy, ha nem értesz semmihez, legalább nevettess meg másokat (II.)

A tűz körül - volt olyan gyerek, aki életében először sütött szalonnát, velünk

A tűz körül - volt olyan gyerek, aki életében először sütött szalonnát, velünk

Mint arról kis dolgozatom első részében már beszámoltam, hétvégén elpöfögtünk Nógrád megyébe, egy Szátok nevű, eldugott kis faluba, ahol a Százszorszép gyermekotthon működik. Antal Melinda intézményigazgató vezetésével egy elhivatott, maroknyi kis csapat évtizedek óta árva/magára hagyott, többnyire középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekeket, tanulási nehézségekkel küzdő fiatalokat gondoz-nevel, három “telephelyen” is. Immár ötödik éve járunk motoroztatni az otthonban lakó gyerekeket – idén a (még hátralévő) móka mellett egy kis komolyat is beiktattunk: tavaly, közösen elhatároztuk, hogy egy hétvége alatt belülről kifestjük a szép kis házikót. Festéket is szereztünk hozzá, hogy így is kíméljük Melindáék közös pénztárcáját – s bár az utolsó pillanatban egymás után két pompás/nagyvonalú “szponzor” is visszalépett, nem estünk különösebben kétségbe, nem hagytuk, hogy elrontsák a jókedvünket, motoros barátaink mellett egy alapítvány segítségével apránként összedobtuk a szükséges anyagot is, és már péntek kora este tábort ütöttünk a Százszorszép méretes hátsó kertjében. Tábortüzet raktunk, szalonnát meg kolbászt sütögettünk, és két pofára zabáltuk a megérkezésünk örömére sütött isteni kakaós kalácsot és zserbót – továbbá kortyoltunk párszor a tiszta almapálinkából, amivel Zoli (vagyis Molnár Zoltán, szintén régi barátunk, nevelő a Százszorszépben, másodállású polgármester Horpácson) kínált minket, no meg nem hiányozhatott pár sör se a menükártyáról. Épp a tűz mellett ücsörögve röhögcséltünk, amikor tizenegy óra után élénk MZ-burukkolás törte meg a csendet. Nemsokára nyílt a nagy vaskapu, és fentről, a kert lejtését kihasználva elegánsan hozzánk gurult egy fiatalember és egy ifjú hölgy – letámasztották a piros motort, aztán szerényen bemutatkoztak, leültek a tűzhöz, és ezzel kezdetét vette egy különös beszélgetés… De hogy ki is az a BBkapitány, s megfér-e két kapitány egy óceánban? Hajtás után megmondom…

Hirdetés
Bálint, azaz BBkapitány, és Dalma - nem csak jelmez, létforma, példa értékkel

Bálint, azaz BBkapitány, és Dalma - nem csak jelmez, létforma, példa értékkel

A szokatlan jelmezű, láthatóan excentrikus motorost – élre vasalt, a nagymamám úgy mondta, terliszter nadrág, széles övvel, hegyes westerncsizma, ing, mellény, nyakkendő, fehér sál az utazó öltözéke – Bíró Bálintnak hívják, s fiatal kora ellenére nem teljesen ismeretlen figura a magyar motoros szcénában. Egy mindössze ötven köbcentiméteres, már újkorában, negyven éve se a megbízhatóságáról elhíresült Jawa Mustanggal bejárta fél Magyarországot, sőt, Szlovákiába is eljutott már vele. A 125 köbös MZ is vérzik pár sebből – de hátra fel van kötve egy valóságos vulkánfíber bőrönd, plusz a kempingcucc, néhány táskányi szerszám és egyéb segédeszköz: és persze fent ül a hátsó lengőülésen Dalma is, aki folyamatosan dokumentálja, fényképezi és videózza BBkapitány kalandos utazásait.

Az MZ, ami kapott már pár rúgást az élettől - hamarosan Párizs felé kaptatnak majd vele

Az MZ, ami kapott már pár rúgást az élettől - hamarosan Párizs felé kaptatnak majd vele

Higgyétek el, öt percet nem foglalkoznánk egy feltűnési viszketegségből westernhősnek öltözött kis majommal – szerintem elég jelmezes színészóriást láttunk az elmúlt évtizedekben: de itt valami egész másról van szó. Talán nem árulok el nagy titkot: Olika, Pisti meg Gabó meglehetősen… khm… hogy is mondjam… szóval a humornak egy elég sarkos ágazatát művelik egymás között és kifelé is – e stílusba meglehetősen sok minden belefér, meghatódni ritkán szoktak bármin is, s azt is be kell látni, a srácok sajátos poénjaiban nem kap kulcsszerepet a női nem feltétlen tisztelete, valamint mérsékelten tabu téma az emésztés vagy a házasélet megannyi, többnyire viszonylag diszkréten kezelt pillanata…

Még az éjszakai megérkezés pillanata - kapják az ívet, de állják becsülettel, jókedvvel

Még az éjszakai megérkezés pillanata - kapják az ívet, de állják becsülettel, jókedvvel

Egyszóval mindenfajta gát nélkül, kőkeményen dübörög az elvetemült brutalitás – Bálinték még meg se melegedtek, de már kapják is az ívet rendesen, csattogó álkapcsokkal kóstolja be őket a farkasfalka, ők viszont pompásan kezelik a helyzetet, jópofán, könnyedén és szerényen: falatoznak, isznak, melegszenek, közben Bálint tizedszerre is mosolyogva mondja, nem, ő nem Béla… aztán harsogó röhögés közepette, példás öniróniával még egyszer elmesélik, hogyan sikerült öt órán át ide jönniük Gyálról; hogy a hat voltos elektromos rendszerű MZ lámpája nagyjából annyi fényt ad, mint egy cigarettacsikk (nem szíváskor!!!), a felhőmentesebb részeken olykor akár egy teljes felezőcsíkot is láttak… Dől belőlük a jókedv, s a jóféle energia – egyszerűen gondolkodnak, mégis megkapóan szellemesek, a végletekig puritánok, igazi nekem való motorosok, akikhez bármikor, bármilyen menetbe simán becsatlakoznék.

Kétcsillagos, kétségkívül puritán, sátormentes szállásom, a Hotel Goldwing

Kétcsillagos, kétségkívül puritán, sátormentes szállásom, a Hotel Goldwing

Jó két órán át megy még a kvaterka, megunhatatlan – ami engem illet, ritkán érzek olyat, mint amikor ledőlni indulunk: ha ilyen fiatalok (is) vannak, akkor van remény. Legalábbis ami a komoly motorozás totálisan szabad szellemét illeti… Bálinték felhúzzák a sátrat (csak a belső részt, cövek és egyéb sallangok nélkül, naná), én meg bebújok a hálózsákomba, régen tudom, egy matraccal meg kispárnával bőven elég az is – ha tényleg annyira szakad az eső, a tapasztalatok azt mutatják, mindig van valahol egy kocsma, vagy legalább valami fél tető…

Gabó műremeke, a reggeli rántotta, mellette Renátó, aki hallássérült, de szájról leolvas bármit... naná, hogy vehetsz még egyszer...

Gabó műremeke, a reggeli rántotta, mellette Renátó, aki hallássérült, de szájról leolvas bármit... naná, hogy vehetsz még egyszer...

Másnap már fél hét körül ébredezőben a tábor: csodásan süt a nap, kezdi felszárítani a bő harmatot, ami még a kis nyíláson kidugott orromra is kiült – még a hálózsákból csinálok pár igazi békaperspektívás képet a motorról, a szomszédságról, meg a felettünk folyamatosan röpködő/károgó varjakról, aztán felkelek én is, és felbattyogok a nagy asztalhoz, ahol Gabó, kinevezett szakácsunk már pirítja a hagymát a szalonnaágyon, s hamarosan már dörgöljük is befelé az isteni rántottát, paradicsom, paprika, egy kis kenyér kíséretében… A teraszra már előző nap bekészítettük a tizenhat literes diszperzites vödröket, a hengereket, ecseteket és mindent – ahogy lerakjuk a tányérokat, felmegyünk a házba, és indulhat is a gondos előkészítés.

Középre tolva, szépen letakarva, festőszalagozva minden, az összes szobában

Középre tolva, szépen letakarva, festőszalagozva minden, az összes szobában

Középre tologatjuk a bútorokat, és egészen vékony fóliával letakarunk mindent, közben Lala, Vendel papa meg Olika nagy szakértelemmel glettelik az egyenetlenségeket, továbbá gombaölőznek itt-ott, mi meg mind e közben festőszalaggal az ajtófélfákat, a konnektorokat meg a kapcsolókat ragasztgatjuk le. Egészen gyorsan kész vagyunk ezzel a résszel – Olika megkeveri az első adag festéket, és bemutatja, hogyan kell bánni a teddy-hengerrel. Fokozódik a pulzusszámom: pontosan tudom, hogy a szaktudásom és az érzékem ebben a tárgykörben erősen konvergál a zérushoz – és azt is, hogy mindenkinek sokkal jobb lesz, ha nem veszek a kezembe komolyabb festőszerszámot.

Lala, egyik szakemberünk, falat javít, Vendel papa meg Pistike nézi és tanulja - én dokumentálok...

Lala, egyik szakemberünk, falat javít, Vendel papa meg Pistike nézi és tanulja - én dokumentálok...

Ha szégyellni kell, szívesen szégyellem: ha valamihez elég némi nyers paraszti erő, az minden mennyiségben jöhet – ha viszont érteni kell valamihez, pláne ha kézügyességet vagy technikai érzéket igényel, általában nem verekszem magam az első sorokba, sokkal kevesebb munkával és bosszúsággal megússza mindenki. És bizony azt látom, hogy a hengert boszorkányos ügyességgel kell tekerni, pláne a plafonon… Pistike viszont pár perc alatt belejön a szakmába: legfőbb ideje hát, hogy újabb pecsétet tegyünk barátságunkra – megalakítjuk a Gagarin-brigádot, s ezzel az egész hétvége legendasora masszív alapokat kap.

A Vindóz hét már feltelepítve a tabletre - Mizi épp a fészbúkk lájkolásához szükséges ikont viszi fel blútússzal minta után

A Vindóz hét már feltelepítve a tabletre - Mizi épp a fészbúkk lájkolásához szükséges ikont viszi fel blútússzal minta után

A Gagarin-brigád természetesen produktív munkát végez – de komoly ereje rejlik a szellemi tőkében és a kommunikációban is. A sikerhez, vagyis hogy a (szintén általunk a köztudatba dobott) Pinokkió- és a Háry János-brigádot magunk mögé kényszerítsük az őrült, már-már sztahanovista stílusú munkaversenyben, egyfelől az kell, hogy Pistike remekül és gyorsan dolgozzon – ez megvan. De kell az is, hogy ezt a tényt a külvilág felé is megfelelően mutassuk be – és itt jövök én. Félóra múlva már mindenki egész kellemesen röhögcsél azon, amikor folyamatosan járom körbe az összes helyiséget, s a sürgő-forgó sokaságnak elmesélem legújabb eredményeinket, továbbá balesetvédelmi oktatást tartok, szavazatszedő bizottság megválasztását készítem elő, és tanácsokat adok a különféle munkákat végezni próbáló barátaimnak.

BBkapitány csizmát óv - mindkettőt hasonló módon ragasztotta körbe...

BBkapitány csizmát óv - mindkettőt hasonló módon ragasztotta körbe...

Nagy előrelépés, hogy egy ócska játék fekete táblából némi kréta segítségével elkészítem a tabletet, amire Vindóz Hetet telepítek, és hamarosan már ott van rajta a lájkolható fészbúkk, továbbá megnyitom az Ekszelt, amin a Gagarin-brigád teljesítménye látható, ezer százalékban… és hamarosan a felejthetetlen képnézegető program is a gépre kerül, nem is szólva arról, amikor ragasztószalaggal felszereljük a hűtős hátlapot, továbbá elkészül az első e-cigarettám, krétából, üvegfestékkel. Nem véletlen, hogy sokan szeretnének bekerülni a különleges hangulatú brigádba – mi viszont nagyon gondosan megválogatjuk már az alvállalkozóinkat is (kicsit olyan érzés, mint amikor Tom Sawyer a kerítésmeszelést adja lízingbe), brigádtagnak lenni meg… hát… az már nagyon nehéz ügy, maradjunk abban.

Egyszerűen nem értettem, hogy nem képes átfúrni Olika azzal a nagy fúróval a festékesvödröt... mondtam neki, rakja ütvefúróra, de azért se

Egyszerűen nem értettem, hogy nem képes átfúrni Olika azzal a nagy fúróval a festékesvödröt... mondtam neki, rakja ütvefúróra, de azért se

Szerencsére időközben azért találok egy olyan munkafolyamatot, amit – úgy érzem, talán – el tudok sajátítani: a hengerezők mellett-mögött folyamatosan felmossuk a padlót, hogy ne a végén kelljen kínlódni a rászáradt festékkel, na, ebben egész jónak érzem magam, hiába, azért az itthoni mindennapos házimunka megadja a szükséges rutint…

Szépen haladunk. Hogy azért változatlanul tudjunk rendesen rötyögni, önbevallás útján kiderül, hogyan kerültek Szátokra Bálinték. A netre, a www.motorozz.hu címre felrakott toborzóban “karitatív festés”-re hívtuk össze az önkénteseket – BBkapitány viszont nagyvonalúan kreatívnak olvasta azt a karitatívot: még reggel, amikor a festőhengerek elosztásánál járunk, ő egy klasszikus festőpalettával és húsz tubus színes festékkel járkál a szobákban, aztán kicsit félszegen megkérdezi, hogy áruljuk már el neki, mi abban a kreatív, hogy az egész házban mindent fehérre akarunk kenni…

Hogy is mondjam... azért ennél a fázisnál elég kevesen fogadtak volna Bálintra

Hogy is mondjam... azért ennél a fázisnál elég kevesen fogadtak volna Bálintra

Pár percre azért mindenkinek a szoftvere lefagy – aztán viszont nagyjából egy teljes napon át röhögünk ezen a mellényúláson… egészen addig, amíg ki nem derül, hogy Bálint milyen minőségben fest. Először csak egy narancsszínű paca kerül az egyik falra, ez még nem annyira impresszív, röpködnek a poénok – aztán ebből a foltból, elsősorban Boszi hathatós segítségével, egy egész tisztességes kis naplemente varázsolódik… majd pedig két motor, a művész óhajának megfelelően jelen és múlt, vagyis az enyém és az övé bontakozik ki a falon, s innentől fele se tréfa… a végén egy kis hegy, szárnyas ló, indián tolldísz, aszfalt, fű… fantasztikus nézni, ahogyan negyedóránként tovább s tovább fejlődik a fantasztikus falikép.

Amikor viszont a végén idáig jut, mindenki álla leesik - és ezt most nem azért mondom, mert nagyon tetszik a témaválasztása...

Amikor viszont a végén idáig jut, mindenki álla leesik - és ezt most nem azért mondom, mert nagyon tetszik a témaválasztása...

Ha eddig valakiben kételyek lettek volna, mostanra biztosan eloszlanak – valósággal hallom a fanfárokat, ahogy Bálint és Bálintné, vagyis Dalma végérvényesen a csapat tagjaivá válnak… Ez pedig nagyon nem csekélység.

Időközben Gabó és a gyerekek elő-, majd elkészítették azt a de Lux kiadású paprikáskrumplit Óbester módra, ahogy Kész Laci mondaná, amit mennyiségi mutatói alapján nyugodtan lajstromba venne a II. számú, Bugyonnij marsallról elnevezett orosz huszárezred – s a virslinek, a kolbásznak és a házi nokedlinek köszönhetően jól is laknának vele egy szálig. Mi is így vagyunk: két óra tájban kegyetlenül elszántan, profin, átlag két repetával fejenként megebédelünk – s utána, hopp csak, jószerivel nem is maradt mit csinálnunk…

Boszika, aki, hasonlóan (engem leszámítva) a társaság többi tagjához, egész nap sürgött-forgott, délután ceruzával a kezében aludt el

Boszika, aki, hasonlóan (engem leszámítva) a társaság többi tagjához, egész nap sürgött-forgott, délután ceruzával a kezében aludt el

Épp csak szépen helyretologatjuk az egész házban a bútorzatot, Olika gyorsan kikeni még a konyhát meg a fürdőt, a Gagarin-brigád duettje pedig látványosan lepacsizik, és beleáll az igazi precíziós észmunkába, vagyis visszacsavarozza az előszobafalat a tükrökkel és fogasokkal, nem túlzok, amikor azt mondom, torokszorító minőségben – a tablet, szinte hihetetlen, 290 ezer százalékosnak mutatja brigádunk teljesítménymutatóját, nem semmi. Bálint szorgoskodik még a kreatív falfelülettel (másnap délre lesz teljes, akkor írjuk alá mind, körben…), mi viszont immár hátradőlhetünk, akár székkel együtt is, mert készen vagyunk.

Ti ellentmondanátok neki, ha azt mondja, "Augusztusban vizet szerelünk, Bandi..." ? - Naná, ott leszek, Főni...

Ti ellentmondanátok neki, ha azt mondja, "Augusztusban vizet szerelünk, Bandi..." ? - Naná, ott leszek, Főni...

Legalábbis az első körrel: de hogy lesz még pár, az látszik. Egyrészt vissza kell jönnünk, hogy a másik lakrészt is hasonlóan megcsináljuk. Másfelől Pistike (a család vízzel, gázzal, kazánokkal, kandallókkal foglalkozik generációk óta) benéz a kazánházba, és nagyokat sóhajtva a fejét vakargatja – ha jól veszem ki, a fűtés- és vízhálózat kivitelezésére is sikerült a nemzetközi hírű McElec intézet szakembereit megnyerni, akik kicsit drágán dolgoztak ugyan, de legalább szarul. Átépítjük normálisra azt is, mondja ki a verdiktet brigádvezető-társam, és ugyan ki vagyok én, hogy ilyen szintű szakmai ügyekbe beleszóljak – naná, hogy ott leszek, és ismét kisegítem, ha elakadna valahol.

Vakond, aki félórára főszereplő lett - szerencsére nem lett semmi galiba, sikerült elaltatnom a végére

Vakond, aki félórára főszereplő lett - szerencsére nem lett semmi galiba, sikerült elaltatnom a végére

És persze jönni kell még nyáron motoroztatni is, az fix – elég, ha Erzsikére gondolok, aki két tucatszor jött hozzám könyörgő szemekkel megkérdezni, mikor megyünk végre “motojozni”.

A kora estét a táborban, fák hűvösében töltjük, messzebbről, mondjuk a Marsról nagyjából úgy nézhetünk ki, mint a Majális című kép szereplői: társaim a tudományos értékeket is villantó beszélgetés során kicsit alaposabban is megismerkedhetnek hűséges társammal, Vakonddal, akiről elsőre talán kevesen hinnék, hogy vérengző vadállat lesz belőle, ha felingerlik – mesélek róla pár színigaz történetet, a hideg sör mellé, úgy veszem ki, egész tűrhetően csúsznak a sztorik. Aztán Bálinték keltenek nagy izgalmat azzal, hogy elmennek az MZ-t megtankolni/kirándulni a környékre: Romhány öt kilométer, fogadásokat kötünk rá, visszaérnek-e éjfélig, ha fél hétkor indulnak…

Később Tihamér, az egyik súlyos autista fiú érzi úgy, hogy tizenöt perc hírnév neki is jár – előbb a málnaszörpös üvegbe, majd a vörösboros flaskába szeretne belehúzni, aztán némi kergetőzésre kerül sor, de végül sikerül kiegyezni vele egy döntetlenben. Aztán megérkezik az otthon két korábbi nevelője, két akusztikus gitárral, és egy bő órára igazi tábortüzes társasággá alakulunk, Levél a távolból, Szemedben könnyek, Ha én rózsa volnék és minden más – pár érzéketlen motoros persze bekiabálja, hogy Metallicát meg Smoke On The Water-t akar, de mit tehetünk, ezek már csak ilyenek, ami a szívükön, a szájukon, nem szeretnek pszichoterápiára járni.

A tábortűz - amit szombaton este úgy éjfélig bámulgatunk: mert az valahogy soha nem megy ki a divatból

A tábortűz - amit szombaton este úgy éjfélig bámulgatunk: mert az valahogy soha nem megy ki a divatból

Eszünk-iszunk bőséggel, megnézünk egy csomó motoros videót a netről, nem bánkódunk, éjfél körül pedig már fekszünk is, hiába, nem volt rövid a nap. És jön az utolsó nap – amikor (itt várhatóan csütörtökön) végre a gyerekekről is ejtünk már néhány szót. Elvégre minden értük történik. S miközben önzőn imádom a Szátokon töltött idő minden percét, egy reggeli beszélgetés mégis furcsán lehangoló gondolatokat indít a fejemben… na, ezek majd csütörtökön…

(Az összes szátoki kép továbbra is itt.)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

9 komment

  1. Urbanek Attila szerint:

    Tisztelet a tenniakaróknak!

  2. OregHal szerint:

    Boda Mester, a Sötét Ló, avagy az Olimpia titkos favoritja… Gratula! Sík úton, önerődből, nulláról százra… (sőt, emelkedően sík út volt…) minden tiszteletem a Tiéd.
    Ahhoz, hogy ezt én is utánad csináljam, nagyon sokan, nagyon morcosan kellene, hogy
    sietősen követni akarjanak…
    :-D

  3. Kovács Boszi Éva szerint:

    remélem még sokáig együtt marad a “brigád” és tudunk segíteni meg lejárni feltöltödni új élményekkel gazdagodni.
    mert adunk is az igaz de kapunk is a gyerekek csillogó szemei az öröm az arcocskájukon. nem az ajándéknak elsösorban hanem nekünk örülnek.ami töllük nagy szó mindig meglepnek ök is minket valamivel amit ök maguk készítettek némelyik gyermeknek ez nagy feladat mert sulyosabban sérült.Ez a nagy dolog és sokszor eszembe jut Csabi a kecske versével, Erzsike a mikor motojozunkkal meg Renátó aki csak szájról olvas mert siket is ráadásul és persze Tivadar aki pillanat alatt szét kapkod bármilyen anyagot vicces volt nézni a barátok arcát mikor támadja meg valamelyik sátort :)

  4. LTy/ i szerint:

    Kedves Kapitány!
    Igazán nagyon szívet melengető volt látni, hogy még nem halt ki az emberekből az önzetlen adás, segítés! Azért a Te munkád sem volt ám kutya, mert mindég kell valaki, aki megörökíti az utókor számára a történteket… :) A Vindóz hétről, és a lájkolható fészbúkról már ne is beszéljünk!
    A BBKapitány nagyon szépet festett, gondolom a gyerekeknek is tetszett.
    Várom a csütörtöki folytatást.

  5. Tiger szerint:

    Te piszok jól írsz:-)Alig vártam az újabb fejezetet,annyira élet(élmény)szerű a beszámolód.A “munkásoknak” pedig kijár az elismerés és köszönet.

    • Boda Kapitány szerint:

      Köszönöm szépen… Holnap jön a befejezés… ja, és köszönöm, a munkások nevében. Jó volt, nagyon. Én igazán mondhatom, hogy még nézni is. :-)

  6. Orsi szerint:

    Ilyen ugyben en is barmikor, csak szolj! Van ket jo kezem es meg talan tobb is, csak tudjuk, milyen jellegu segitseg kell!
    (nem a csipkefazekorsi, bar neha elbizonytalanodom, hogy nem en irtam-e orsi;))

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


kettő + = 8

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz