Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


05 május
7komment

Coki a Coke-nak: így mulatt a magyar

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már tizennegyedik kiadásában kezdésnek azon töprengek kissé, jó-e, ha az ember részegítő spray-t használ a jól bevált piázás helyett, továbbá hogy miért is lehet inni a kocsmákban, miért nem csak öt méteres körzetben előttük; aztán együtt örülünk annak a szép eredménynek, amit özvegy Flaszternák Emilné, nyugalmazott siófoki sólyomsapka-készítő ért el: megszűnik a Coke Club, és ezzel beigazolódik, hogy újra büszkék lehetünk, amennyiben Magyarország az első olyan állam a világon, ahol egy ember is legyőzhet százötvenezret. Egy kicsit morgok a kátyúk miatt, változás úgyse lesz, legfeljebb kitalálnak valami legújabb módszert, mondjuk kartonpapírt tömnek bele, hátha. Vagy lóvét. Szombaton amúgy Boda senioréknál mókázunk komplett családilag, úgynevezett Boda-találkozó lesz, a szüleim ugyanis épp csak 63 éves házasok, s a dologról meglehetősen eltérően vélekednek, amennyiben anyám ünnepként hirdeti évről évre az eseményt, Endre viszont különös műgonddal készíti ki a fekete nyakkendőjét ezeken a reggeleken… (Ez persze mondjuk csak jól hangzik, de orbitális hazugság – szerintem neki sincs nyakkendője…)

Hirdetés

* A részegség érzetét keltő, de az italozás kellemetlen mellékhatásaitól mentes spray-t fejlesztett ki egy francia formatervező és egy francia-amerikai tudós.

Gyerekek, egy szót mondok, mindjárt az elején, mert képtelen vagyok bent tartani: ez a guminő ikertestvére, basszus – amely ugyebár a nő érzetét keltő, de annak számos kellemetlen mellékhatását nélkülöző eszköz. A cucc egyébként húsz euróba fog kerülni, s amennyire a híradásból meg tudtam állapítani, pofára olyasmi, mint egy szájspray, spriccelsz egyet, a szájpadlásodra nyomsz 0.075 milliliter alkoholt, és máris elégedetten hátradőlhetsz némi spiccel, ráadásul úgy, hogy mindettől a véralkoholszinted nem igazán moccan. Hogy mondjuk hány másodpercig tart a Wahh fantázianévre hallgató eszköz hatása, arról nem szól a fáma – de én nem is ebben látom ennek a hírnek a… hogy is mondjam… szánalmas részét. Sokkal inkább az alapkoncepcióban, nevezetesen bocs, de senki ne feltételezze már rólam, hogy annyira egyszerű vagyok, hogy nekem tényleg csak a legvége számít – előrebocsátom, könnyen lehet, hogy a hiba az én készülékemben van. Én ugyanis nem annyira berúgva szeretek lenni: ha szabad úgy fogalmaznom, évtizedek óta sokkal jobban érdekel a tantrás jellegű iszogatás – vagyis az a fajta tudomány, amikor órákon keresztül jól érzem magam/érezzük magunkat, némi kellemes, lágy lebegés röpteti még magasabbra a hangulatot, aki netán hozzám hasonlóan kicsit visszafogottabb, az is kellemesen tölti az időt. Vannak persze, akik ennél sokkal radikálisabban bánnak az alkohollal – egy barátom például (nevének közzétételére nem vagyok felhatalmazva) meggyőződéssel állítja, nem szabad piásan elaludni, hiszen ha álmodban vagy részeg, az teljes mértékben kidobott pénz. Ám aki ezzel a hozzáállással közelít, az nyilván pont három perc alatt a pofájába nyomja az egész Wahh-ot, úgy, ahogy van, aztán csalódottságában elmegy, és benyom rá még három tripla vodkát meg nyolc sört… A tények és a számok persze azt mutatják, a feltalálók nagyon is tudják, mit csinálnak: már öt éve dolgoznak együtt, s 2008-ban például 400 ezer darabot adtak el a Whif-ből, ami kiviteltől függően a csokoládé, a tea vagy a kávé érzetét tudja kelteni – izgalmasan hangzik, a cég honlapján azt írják, olyan, mintha lélegezve ennénk például csokit, plusz kalóriák nélkül – a legbiztosabb lenne beszerezni egyet, de mivel négy euró, gondolom hétezerkétszáz forint adót kellene utána fizetnem, ha megrendelném az ebay-en, úgyhogy maradok az egész mogyorósnál. De vissza a piaspray-hez: nem tartom kizártnak, hogy hamarosan új, szorongató rendelkezések lépnek életbe Európában az alkoholfogyasztás terén is, és a spray olyasmi, mint az elektromos cigaretta – mi persze, nyugalom, majd ismét tovább lépünk: nálunk a kocsmákban, bárokban teljesen tilos lesz alkoholt inni, azt csak a bejárattól számított öt méteren belül engedélyezi a NAV. De hogy a piások elférjenek a dohányosoktól, azokat száműzzük, be az ily módon megürülő italmérésekbe – röhögjetek csak nyugodtan: pár év múlva majd bemásolom ezt, és átbeszéljük…

* Bezár a tizenöt éve működő, a tavalyi szezonban már 150 ezer embert szórakoztató siófoki Coke Club.

Egy magánszemély perelte be a hangos zene miatt a szórakozóhelyet, és nagyot nyert: a Fonyódi Városi Bíróság bölcs és mértéktartó ítélete értelmében a klubnak (este!) kilenckor be kéne fejeznie mindenfajta zeneszolgáltatást, tizenegykor pedig be kéne zárnia. Kéne: merthogy a Coke roppant udvarias (“A Coca-Cola Magyarország mindenkor a hatályos jogszabályoknak megfelelően működik, ezért az ítéletet tiszteletben tartjuk…” s a többi) közleményben fejezte ki, ez esetben köszönik, de annyira nem izgulnak a témára, lelépnek Siófokról, és más helyszínen sem nyitják újra a klubot, a döntésük végleges. Özvegy (mit is írtam a lead-ben?… ja, megvan, na, őszintén remélem, nem lesz Siófokon ilyen nevű néni, mert akkor én is szorulok ) Flaszternák Emilné mostantól nyugodtan pihenhet, ráadásul meglehet az a borzongatóan kellemes érzése, hogy ha netán ötszázegynéhány évvel korábban él, s a mostani magyar bíróságok ítélkezési gyakorlata van érvényben, ő minden idők legnagyobb magyar hérosza: simán feljelentette volna ugyanis a török csapatokat folyamatos rendzavarás, hajnali ágyúzgatás, továbbá magas frekvenciás imádkozás-nyekergés miatt. Ott is csak százötvenezer érintett volt a másik oldalon – kullogtak volna kifelé Röszkénél a basák-pasák-janicsárok szomorkásan… No de így se csúnya a végeredmény, Siófoknak nyilván tökmindegy egy szezonban az a 150 ezer turista ide-oda: a városvezetők helyében simán díszpolgárrá avatnám a titokzatos magánszemélyt, csak hogy személyesen szoríthassak kezet vele, s köszönhessem meg értékes tevékenységét. Aztán még azzal a mozdulattal lebólintanám – nem kéne izgulnom, annak itt különösebb kockázata nincs, hogy ilyesmiért elítélnek: nálunk, ahogy elnézem a mosolygós, sokszoros visszaeső gyilkosok kamera rögzítette tetteiről is kiderül, hogy nem is úgy volt, s az előzékeny bíróság maga enyhíti töredékére az ítéletüket, igaz, miért is ne kapnának mihamarabb még egy sanszot, hogy állat módjára mészároljanak le pár ártatlant… Annyival is kevesebb a nyugdíjra éhes száj. Elkalandoztam, bocsánat… Azt azért a siófoki önkormányzat is érezheti, hogy egy kis fekália pöttyent a palacsintába, ha a polgármester így nyilatkozott: “Biztos vagyok benne, hogy nem ez a helyes egyensúly a pihenéshez és a szórakozáshoz való jog között és a helyi rendeletek sem ezt célozzák meg – Siófok nem így várja a vendégeit…” Hát tényleg nem így: mert ebbe a klubba már sehogy senkit nem kell várniuk – dacára, hogy Balázs Árpád elmondta, további egyeztetéseket szeretnének folytatni a céggel… Egyszerű lesz, azt jósolom. És pironkodva kell megvallanom, életemben talán először súlyosan egyetértek a twitter-vitéz Deutsch Tamással, aki a hírt hallva úgy fogalmazott: “Egy magyar önkormányzat vagy bíróság a komplett Quartier Latint bezáratná!” És be is fogjuk, Tamás – ha minden összejön, az egész, hangoskodó, köcsög Európával (világgal) együtt.

* A térkövezés után most újabb módszerrel dolgozzák be a dunaújvárosi kátyúkat.

Nem pontosan tudom még elképzelni sem, hogy amit a napokban látni, az vajon simán valami vicc, netán útjavítási világszabadalom, amit megkésve, csak majd néhány száz évvel később fog értékelni az emberiség, vagy az egész csak a véletlenek összjátéka – teszem azt, egy aprószemű fehér sóderrel megrakott pótos Liaz járta körbe a várost, mert mondjuk a sofőr keresett valakit, és egy jó csomó címen nem találta; út közben mindenhol elszórt pár marékkal a rakományából, pontosabban nem mindenhol, csak a jelentősebb kátyúknál. Na, akkor pontosabban mégis mindenhol. Varga Zsolti meghatározását kölcsönkérve akkora gödrök vannak a városban, hogy némelyikben, ha négyesben leülnénk ultizni, kutya bajunk se lenne, és legfeljebb a fejünk búbja zavarná a közlekedőket. Szépen megy persze a javítgatás, mondhatnám, igényesen. Engem lenyűgözött például pár hónapja a térköves figura, amikor is jellemzően kézi munkával, helyes kis téglácskákkal mozaikolták ki a gödröket (jellemző, hogy némelyikbe fél raklappal is elég lazán belement), aztán körbeöntötték valami szárazanyaggal, és már mehettünk is. A legjobban sikerültek több hétig is bírták, amennyiben a kettő is több, mint tudjuk. Most változott a szemcsenagyság: úgy nézem, a maradék térkövet valamiért ledarálták, és most az a kifogástalan szakmaiságú ötlet támadt, hogy a keletkezett fehér salakot öntik bele spártai egyszerűséggel a kiszemelt likakba. A rendszer működési elméletét (vagyis hogy melyikbe tesznek, melyikbe nem) még nem teljesen látom át, igaz, hogy nem is nekem kell. Nekem itt, ebben a bizniszben, akár az összes többiben, ismét csak annyi a dolgom, hogy kérdés nélkül befizessem az összességében (most még csak, akciósan) kilencvenhét százaléknyi adót, megvásároljam a 450 forintos benzint, és higgyek az elkerülhetetlen fellendülésben, ami, azt is előre megmondom, ha lesz válság, ha nem, 2014-ben jön el, olyan másfél hónapos időtartamra, ha ugyan szükséges lesz még választani, illetve marad itt valaki. Szóval gondosan beszórják a fehér port, és, gondolom, abban reménykednek, hogy a lokálisan különlegesen nagy erővel ható nehézkedés, vagy valami titokzatos pormágnes ott is tartja majd. Ezzel az erővel persze ötszáz- és ezerforintosokat is tömhetnének a kátyúkba – és még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy ne bírná ki ugyanúgy a negyedórát, mint a salak, vagy hogy sokkal drágább lenne. Pláne annak, aki így is a mi pénzünket szórja tök feleslegesen. A gödrökbe, meg ahova épp megy.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.80 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

7 komment

  1. LTy/ i szerint:

    Szia Kapitány!
    Most is, mint mindég, lelkesen olvastam soraidat. Nagyon tetszett, köszönöm!
    Úgy tűnik, a pihent agyú tudósok nem igazán mozdulnak ki lombikjaik közül. Pedig, ha megtennék, talán nem törnék a fejüket ilyen marhaságok kitalálásán, hanem inkább kortyolnának valami finom, “ártalmas” itókát egy kellemes társaságban…!

    Gratulálok szüleidnek! :) Sajnos egyre ritkább az ilyen hosszú házasság, együttélés. Milyen jó is lenne, ha egyre több embernek adatna meg, hogy együtt öregedjen meg szíve választottjával…
    A Coke Clubot sajnos nem ismertem. Azért remélem, hogy nem ez lesz a bevett gyakorlat kis hazánkban ezután, mert akkor sorra zárhatnák be, teszem azt a szabadtéren is működő egységeket, az ilyen begyöpösödött honpolgárok miatt!
    Igaz, én csak gyalog járom a város járdáit, útjait, a kátyúkat sajnos az ember így is látja, és csak bosszankodik rajta. Mi lenne, ha az ilyen dolgokban is megpróbálnánk utolérni a környező országokat, igaz talán ők az államkasszába befolyt pénzeket másképp hasznosítják…! Na jó, inkább nem politizálok, meghagyom a nálam okosabbaknak. Amúgy is, megint kicsit sokat beszéltem…
    Szép napot Kapitány!

  2. t_a_m_a_s szerint:

    Köszönjük az ehetit!

    Én az újfajta kátyúzási metódusban kormányunk munkahelyteremtő törekvését vélem felfedezni: miután negyed óra alatt kijártuk a gödörből, legalább jól fel tudjuk pattogtatni egymás szélvédőjére, motorháztetejére is, így amellett, hogy az utasok dolgoznak, előbb- utóbb a szélvédőjavítóknak és a fényezőknek is lesz munkájuk…

    Amikor megláttam a technológiát, nem hittem el, hogy komolyan gondolják, gondoltam legalább valami szurkot is öntenek rá, de nem. Olyan ez a város, mint a viasaton az Éden hotel: Itt bármi megtörténhet (és tele van agyatlan hülyével).

  3. Suszter és a Gyík szerint:

    Nem is értem, vajon mi késztette a nénit, hogy éppen nekem írjon. Továbbítom a Codának.

    “Kedveském, szóljál már ennek a Coda úrnak, hogy nem úgy van az. A férjem, aki tavaly távozott tőlünk, na ő tudja az igazságot. Az Emilkémnek rengeteg baja volt a tévékkel, meg a médijával. Szegénykém 8 éve perelte aztat a heti hetest, tudod, ahol az a buta zsidó gyerek mesél magáról, a többi 6 meg hallgatja. Igen, az lesz az. Szóval az Emilem perelte ezeket a mocskokat, s most végre el is érte a célját, mert megszűnik az a csúf szenny. Mit miért, fiam? Hát minden műsor végén aztat mondta az állatlan, hogy írjanak emilt. Emilt! A Joli miatt én is pereltem volna, de nem adtak rá okot.

    Kók klubb. Jajj, istenkém. Hogy azokkal mennyi bajunk volt. Az a sok ember, aki idejött a messziségből. Szemeteltek, énekeltek az utcán. Én tudom, mi az az ének! 26 évig tanítottam a Vaschalkovits általános iskolában ének-zenét. Sőt, nálunk a Cini nem csupán vendég volt, inkább állandósult társ az életben. Emilem mindig mondta- bölcsen: Cini egy kincs, s aki nálunk nincs, az nincs. A Bródy Jancsi anyukája volt a bábám. Istenem. Szegény Emilem tudja csak igazán.
    Gyüttek ebbe a koksz klubba. Most bezzeg leesett az álla, mi, Coda úr?! Azt hitte, nem tudom mit is jelent ez a coke?

    Mit csinálhattak ezek odabenn? Tudja, hány anyát mentettem meg az össze-visszaomlástól? Igen, pereltem őket, nem szégyellem. Ön, maga, 150.000 turistáról beszél, én 150 ezer családról, 300 ezer szülőről, 341 ezer háziállatról, 600 ezer ép végtagról. Dobálózhatunk számokkal, de nincs értelme. Itt többről: ízlésekről van szó. Ezzel a szóval, tudom, ön nem tud sokat kezdeni. Ön, aki Kölkényi Attilát szereti az ikszfucktorból, vagy a megy a sztárból.

    Emilkémet nagyon idegesítette ez a sok ember, nah. Olyan szép a mi vidékünk. Sok balatonunk van itten, vizünk, meg lángosos. A Balsay Sanyiék 18 éve tekerik a kürtöst. Ha már evett finomat. De nem hiszem. És jönnek ezek az emberek és viszik el a sok mindent, amit nekünk, ittenieknek csinálnak a Sanyiék. Majdnem el tudtuk perelni az M7-es Siófokig tartó szakaszát. Nem kell- mondtuk, és majdnem nem is lett. Jött az a sok nagy autó, a vorgák. Büdös nagy kocsik voltak azok.

    Ezek meg itt jól érzik magukat, mikor az Emil már nem érzi olyan jól magát! Jól érzik! Jól! Egy lófaszt, fiam, már megbocsássál! Majd jön ide a Lakziklajcsi, megmozgatja majd megfáradt csontjainkat, a feleségével együtt, a csudaszép Rubintos Rékával. Izgalmasabb, szebb, lekötőbb, mint ez a kók klub. Nem kellenek százezrek. Én meg, az elolvasott 94 cikk után levonom a következtetést: maga egy barom, adja át neki maga, ön.”

    • Boda Kapitány szerint:

      Azt hittem, már nem tudsz meglepni… de mégis… A “Ha már evett finomat.” után úgy gondoltam, nincs feljebb, de jött a vorga… meg a lekötőbb… nah… jóindulattal kapsz rá egy ötöst, de azért a külalakra is figyelj… :-)

  4. OregHal szerint:

    … szóval a harmadrendű állampolgárok fellelhetősége azon pontok mértani helye, melynek középpontja a kocsmaajtó (utcára nyílik…), átmérője 5 méter, sugara a hajnalcsillagé (ráesett…); egyik térfelén állnak a dohányosok, a másik térfelén a piások, a dohányos piások meg röpködnek ide-oda a légtérben (mert cigivel bent nem, szesz meg utcán nem, ugye) a nemdohányzók meg úgy meg vannak védve a nempiásoktól, hogy attól koldulnak, a NAV meg (Matolcsy az Ő prófétája, insallah) mindent megadóztat, aztán büntet, aztán beszedi a büntetés adóját is adózott sárga csekken… szép új világ, welcome, Orwell forog a sírjában, hogy ez neki nem jutott eszébe…

    Mindenesetre javasolnám, hogy állj le az ötleteléssel, mert sajnos úgy tapasztalom, hogy nincs olyan elvetemült morbid baromság, aminek megvalósítására ki(e)s honunkban ne lenne kellő politikai akarat és elszántság: ráadásul azt rebesgetik, hogy az épülő CERN informatikai központkapacitásának 97%-át arra szánják, hogy az internet monitorozásával rákeressenek bármilyen olyan szóra vagy szótöredékre, aminek alapján újabb adót lehet kivetni… (ez jelenleg még csak magyar, angol, szuahéli és mansi nyelveken működik)

    Disszidáljunk Szenegálba. Ott ugyan lőnek, de lehet rá esélyed, hogy hátha nem találnak el, és a kis esély a túlélésre is jobb a semminél…
    :-(

  5. Medi szerint:

    Teccett! Különösen a Coke Club sztori. Bizonyos fokig én is hasonló cipőben járok. Kedves előrelátó Honatyáink egyik új eszement törvénye miatt. Persze ez sokunkat szívat, úgyhogy most várok, hátha valamelyik nagykutyának is keresztbe tettek és akkor visszacsinálják az egészet. Volt már ilyen!!! Szintén szenvedő alany voltam.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


6 + = tizrnnégy

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz