Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


20 március
20komment

Nem tudom, mi van veletek, leszokós társak – nálam semmi gond!

Figyeld, itt még, a Varróék búcsúbuliján, mi volt a fotós kezemben...

Figyeld, itt még, a Varróék búcsúbuliján, mi volt a fotós kezemben...

Kicsit csalódott vagyok, megmondom őszintén – múlt vasárnap, azaz kilenc napja úgy kezdtünk bele az egy hónapos cigimentes kísérletbe, hogy egy csomóan biztosítottak róla, csinálják, jönnek, beszámolnak, segítünk egymáson, megosztunk, tippek-trükkök-tanácsok… Erre mi történik? Eltűnik mindenki, mint aranyóra áramszünetnél. Na jó, ez így pont nem igaz: hiszen tudom például (ráadásul, szerencsére, több pompás komment és mail is tanúsítja), hogy ÖregHal keményen tartja magát, mint Sztálingrád; tegnapelőtt továbbá Suszter egy komplett és hibamentes posztban fejthette ki, milyen arccal a Kleine Zeitungra érkezni, továbbá a szomszéd Herr Poltsch fojtott mosolygását élvezni, miközben az a nagyszerű esély nyílik meg előttünk, hogy az életünk összes felmerülő gondját a cigaretta megvonására kenjük… Mindenesetre Suszter mester is állja a sarat, pedig napi két dobozt termelt be – ez egyébként, pláne osztrák árakon számolva, már most is szép zsebben maradó summa, hogy csak a dolog egyik vetületét említsem most, s tudom, hogy ez Susztert a legkevésbé sem… De mi van, mi lehet a többiekkel??? Rizsapista, Orsi, Rowena (oké, ő megvan, csak nem jelentkezett, de épp most találtam meg a történetét), Hatlövet, Csusza – hát hol vagytok, ti régi kedves játszótársak? Kérdések, latolgatások, egyéni tapasztalások, és további segítség a Hogyan szoktam le 5 nap alatt a dohányzásról című alapműből közvetlenül hajtás után.

Hirdetés
A kezeket nézzétek - Nyulasi és én, 2005

A kezeket nézzétek - Nyulasi és én, 2005

Vasival még múlt csütörtökön délután találkoztam, amikor a Nyulasiéknál mah-jongoztunk egy isteni brassói után könnyednek ígérkező siralmas végűt, amit Nyulasiné Lakos Angéla kartársnő nyert meg olyan fölénnyel, ami után az ember úgy érzi, soha többé nem óhajt játszani, lehetőség szerint semmivel, és amikor azt mondom, semmivel, hát abban minden benne van. Igen. Még az is. És ez a rettenetes érzés aztán hosszasan, minősített esetben úgy öt percig is elkíséri. Nos, Vasi a játék felénél eltűnt tíz percre, és amikor visszajött, valami furcsa, számomra szokatlan, bár valahonnan ismerős  odőr lengte körül, továbbá azt is mondta, végül is döntött, és kivételesen nem vesz részt a leszokós játékban. Csusza viszont múlt héten, legutóbbi találkozásunkkor egész este nem gyújtott rá, ez ötven év elszánt cigarettázás után szintén nem akármilyen fegyvertény – és úgy tudom, ő is kőkemény az elhatározást illetően, szaftos részleteket majd holnap tudok meg, amikor is este nyolctól a szokott helyen, a rádióban, Suszterrel kiegészülve igyekszünk fellazítani a közrendet és az állampolgári fegyelmet, elképesztő zenékkel kedvezve a rockerek és rollerek minket választó tömegeinek. Suszter és ÖregHal tehát velem, szerintem Csusza mester is, ám a kérdés továbbra is adott, és feszít: mi van a többiekkel?

Ha valakinek sok szívnivalója maradt, csinálhat belőle ötletes objektet...

Ha valakinek sok szívnivalója maradt, csinálhat belőle ötletes objektet...

Nem sikerült teljesíteni, amit elterveztek, és szégyellik, hogy “elbuktak”? Marhaság: ha elszívtatok kettőt a hétvégi agytorna során, az még nem a világ vége, gyertek vissza nyugodtan, feloldozok bárkit, mehet tovább. Vagy másról van szó: az elvonási tüneteik olyan erővel jelentkeznek náluk, hogy képtelenek a számítógép vagy a billentyűzet szabatos használatára? Netán elrepültek messze-messze innen, hosszú szabadságra, egy boldog országba, ahol beltérileg is szabad dohányozni, és nem ismerik az internetet? Vagy simán csak befejezték velem a barátkozást, mert ekkora hülyeségre vettem rá őket? Ugye nem?

Nos, én mindenesetre minden idők legkönnyebb első időszakán vagyok túl. Igaz, furcsa torlódások folytán az utóbbi szűk egy évben annyi mindenről kellett szinte egyszerre leszoknom, hogy elég jelentős a rutinom az aszketizmusban – alighanem ez is közrejátszik… Már-már ijesztő nyugalommal kezdtem tehát bele az egy hónapos pauzába – és simán kibírtam az utolsó hokimeccsek szüneteit; a különféle társasági kísértéseket, itallal vagy anélkül, s a múlt hét végén az igazi erőpróbát, a sokat és élvezetből dohányzó Kész Lacival külhonban együtt töltött három napot is lazán hoztam, a legminimálisabb megingás nélkül. Bevallom, ez utóbbi azért egy picit engem is meglepett. Mindezzel együtt meglehetősen izgatottan várom az április 11-et, amikor is éjfélkor lejár az önként vállalt moratórium – még az is meglehet, hogy nem ünneplem meg a sikeres egy hónapot egy-két Martini Astival meg kölcsön cigikkel és pár mély slukkal, de azért azt sem zárnám ki, akkora lesz az arcom, annyira biztos leszek a dolgomban, hogy úgy gondolom, még ezt is megengedhetem magamnak.

Még 2008-ban, Londonban dobták el ezt a kilenc méteres csikket - a szemetelésre figyelmeztettek vele... Kölcsönkérném...

Még 2008-ban, Londonban dobták el ezt a kilenc méteres csikket - a szemetelésre figyelmeztettek vele... Kölcsönkérném...

Egyébként jól vagyok, ja, jut eszembe, cukros üdítőt sem iszom itthon, csak csapvizet. Érdekes módon picit többet köhögök, mint amikor még dohányoztam (akkor nullát köhögtem, és most se sokat, csak épp párat) – kérlek, kíméljetek meg az ide vágó legendáktól/hoaxoktól, miszerint tisztul a tüdőm meg a szervezetem, szerintem ez kicsit nagyon másképp működik. Mint ahogy a magam részéről az egész nikotinfüggőséget is nyugodt szívvel, végképp a baromságok kategóriájába száműzném (Nyulasi apostol szerint a dohánygyárak terjesztik leginkább e mesét, hogy pszichésen is ellehetetlenítsék azokat, akik leszoknának: úgyse tudsz, mert nikotinfüggőséged van…): hát ha valaki, hát én a közel negyven évnyi komoly cigarettázási gyakorlatommal egész nap a diegós kis sárga szőnyegemen hempereghetnék a méreghiánytól, nem? Ehhez képest: semmi, de nagyon semmi. Nyugodt vagyok, mint Matolcsy György, kisimult, mint Geronazzo Mária, és elszánt, mint a kerékpáros faszállítók.

McFarland mester 96 éves korában - mindenről azért nem szokhatott le ő sem...

McFarland mester 96 éves korában - mindenről azért nem szokhatott le ő sem...

És persze, el ne felejtsem már, itt van nálam a varázskönyv, amelyben minden tudnivaló benne van: nézzünk egy újabb szemelvényt dr. J. Wayne McFarland and Elman J. Folkenberg munkájából (múltkori felvezetőmben úgy vélekedtem, két kamu névről van szó, nos, úgy néz ki, nem: McFarland szinte napra egy éve, 97 éves korában hunyt el, s az Egyesült Államokban rendkívüli elismertséget szerzett magának az ötnapos leszoktató programmal – mondjuk oké, bocs, de ettől még fenntartom magamnak a jogot, hogy gyanakodjak, ha valakit McMessziföldnek hívnak). Most, hogy már tudjuk, abszolút tudományos, valódi sikerkönyvről van szó, még több erőt meríthetünk ezekből a nagyszerű gondolatokból. Íme.

“Egy fontos tanács: reggel, ébredés után, próbáljon meginni egy-két pohár meleg vizet. Eleinte bizonyára nehézségei lesznek, mert a gyomor nehezen fogadja be, de lassan hozzászokik, és elmúlik az émelygés. Ha ezt az akadályt vette, úgy a reggeli és az ebéd között jó volna még két pohárral inni, és további kettővel délután. Így összesen napi hat pohárral fogyaszthat.” Hat pohár jó meleg víz – kettő mindjárt ébredés után, ja, alapozásnak.

Már ő is leszokott...

Már ő is leszokott...

Na, ha eddig kétségeim lettek volna McFarland bácsi, isten nyugtassa, kivételes huncutságát illetően, most végleg eloszlottak – ez vegytiszta, sziklakemény szívatás, érdek nélküli, l’art pour l’art, világos, mint a nap… hogy ezek mit röhöghettek össze Folkenberg bátyóval a sok ügybuzgó hívőn, akik szorgalmasan vedeltek, és nyeldeklés közben, ahogy múlt az émelygés, azt gondolták, na, végre megvan, hát ez hiányzott az előző kétszázötven kísérletnél, a hat pohár meleg víz… tyű, de tudnak ezek a McFarland doktorék, hát hiába… de sebaj, ha gondoljátok, persze próbáljátok ki nyugodtan – szerintem egyébként ezzel a módszerrel kicsit komolyabb szerekről is le lehetne ugrani, mint a cigi… én legalábbis a második pohár felénél az összes hadititkot simán elárulnám az amerikai titkosügynököknek, amit csak a mezőfalvi rakétabázisról tudok, pedig az nem kevés, és nem is vagyok egy nagyon puha srác vallatás esetén – de minderről majd máskor.

Most csak azt kívánhatom, ha (a már említetteken kívül) van még társam a cigaretta elleni keresztes hadjáratban, amit minimum három hétig folytatok még, jelentkezzen – lehetőleg valami jó kis írás kíséretében. Mert azért, a jelentős sikerek ellenére én is csak emberből vagyok… én is vágyom egy kis segítségre, támaszra, tutujgatásra… Úgyhogy hajrá, előre: le a szmokinggal, pajtások!

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.65 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

20 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Gyors lájkolás után, még annál is gyorsabb helyzetjelentés: úton vagyunk a “másikhaza” irányába. És úton vagyok a szégyenház felé is, mert ezt bizony elbuktam. Az előbb puppantottam a mai 3. szálat… Vagyis nem szégyen ez, inkább megalkuvás az ösztönökkel. Már csak azt sajnálom, hogy a Kapitány nem láthatja, amint éppen nem gyújtok rá nagyon büszkén. Jó volt, köszönöm! Majd mesélek szóban is. Elmesélem csúfos vereségemet az ördöggel szemben.

    Nincs hari, ugye? Naná, hogy nincs!

    Hopp, egy elnézett jobbkanyar… később RE…

    Ne utáljatok! Elég, ha én nem vagyok megbékélve magammal.

  2. Rowena szerint:

    Kedves András!
    Ezennel küldenék Neked egy jó nagy adag virtuális tutujgatást, és magamat mélységesen elszégyellve kérek bocsánatot, amiért nem írtam ímélt mostanában – és igen, milyen fura, ez is pont egybeesik a bandázás kezdetével. De azért igen, én tájékoztatok azóta folyamatosan, és nagyon is fontos momentuma lett az életemnek ez a virtuális leszokós banda, és büszke is vagyok rá – csak ezen annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem megímélezni Neked. Persze nem is értem, hogy lehet, hogy nem jut időm ilyesmire, mert hát az írás nem munka… :P
    Nem biztos, hogy sokat számít, de azért büszke vagyok mindenkire, aki velünk bandázik – és én is kíváncsi vagyok ám, kivel mi a helyzet. :) Na jó, ezentúl megpróbálok rendszeresebben ímélezni én is…
    Üdv és szép napot mindenkinek!!! :)

  3. t_a_m_a_s szerint:

    Helló Boda Kapitány,

    már az előző poszthoz is hozzá akartam szólalni, de akkor valahogy elmaradt. Most, hogy virtuálisan seggberugtál mindenkit, megragadtam a klaviatúrát, mind a tíz ujjammal:)

    Szóval az van, hogy én már a kezdetektől teljes mellszélességgel szolidarítok. Ugyanis mióta Ti kollektíve aktívan nem dohányoztok, azóta én is leálltam a passzív dohányzással. Merthogy ÖregHal azóta nem árasztja el az irodánkat a pipadohány kellemes füstjivel! Nagy tehát az ő felelőssége, hisz két passzív dohányos beosztottjával mondhatni duplán-triplán számít, három ember helyett szokik le, nem piskóta dolog ez! :)

    Továbbra is hajrá, gyerünk-gyerünk, miegymás!

  4. KEndre szerint:

    Hajrá!

    Csak egy módszer van: NEM SZÍVOM! AKKOR SEM…

    Ezt én már 15 éve kipróbáltam.

    Ha egy kicsit tudtam segíteni, már nem éltem hiába. :))))

  5. pásztor marika szerint:

    Gratulálok,csak így tovább.!A puszid nem lesz cigiszagú,azonfelül,hogy megspórolsz havi akármennyit.Kell az a benzinre!!!:)

  6. OregHal szerint:

    … ülök a kedvenc karosszékemben, és qwára sajnálom magam. A családom mondjuk nem annyira, Nejem kimondottan ideges is tőle, egyedül a legkisebb unokám ingatja a fejét, hogy
    – Hegény, hegény Apóka! Hajnálom… –
    (kicsit érdekesen artikulál még, de a lényeg a jószándék, habár a szeme huncut csillogása némiképpen ellent is mond…)

    Na, merthogy könnyű Boda Mesternek leszoknia: a rutin, meg az évek, ugye… Van olyan ismerősöm, aki pikk-pakk le tud szokni,
    mindenféle megerőltetés nélkül, akár hetente többször is…
    de én most szokódom le először (másfeledszer) 18 éves korom óta.
    (Törzsfejlődésileg: pécsi Fecske 1,5 cs/nap – piros Symphonia 2,5 cs/nap – Sopianae 3 cs/nap – Henri Wintermans Half Corona 4db/nap -Dannemann Moods 8-10 db/nap – Borkum Riff Cherry – 6-8 tömés/nap)

    A figyelmes szemlélőnek feltűnhet egy ugrás, a cigarettáról szivarra történő átnyergelés: ez akkor történt, amikor a Korányiban jött dr Cseke Tanár Úr 1 bazi nagy jatagánnal, fölhúzott a rénfára és orjára bontva kiszerelte belőlem a fél tüdőmet. Feltehetőleg, mert a másik fele is elég, főleg, ha már nincsenek benne vizi jószágok.
    Na, az lett volna az első (mint utólag kiderült, csak feledik) leszokás: nem is lett volna gond, ha nem kellett volna dolgoznom. Azt ugyanis jó láncdohányoshoz méltóan hosszú évtizedeken keresztül füstölögve végeztem volt: az idők során meg úgy összekapcsolódott
    a két tevékenység, hogy külön-külön csak ötven százalékban ment. (Cigizni ugyan tudtam munkavégzés nélkül is, ez az említett 50%, fordítva nem jött össze…) Úgyhogy nagy elszántsággal neki kellett állnom, megoldást keresni – a legkevésbé fájdalmas a szivarra való átszokás volt.
    Tudvalevőleg a dohányzás, mint pótcselekvés, más pótcselekvéssel nem váltható ki, ebben megegyezhetünk. (Tökmag-cukorka-rágó-szopogatós tabletta – gyufa- akármi: csak az ember fogai esnek ki a helyükről, nem helyettesítik a füstölést, próbáltam, más is próbálta, mindenki tanúsíthatja.)

    Aztán, hogy most van ez az izé, füstmentesen pöckölődési hónap, amihez nem is csatlakoztam, csak így az oldalvonalról titokban gyakorolgatom a lépéseket, fél szemmel lesve a profikat, én szinte nem is, ott sem voltam kezitcsókolom, csak úgy nézgelődöm…

    de azért csak rettent sajnálom magamat, mert a legborzasztóbb az, hogy nem tudok egy jót enni: hiányzik a kaja utáni rágyújtás.

    Hegény, hegény Apóka… mondom én is, mert ha már nem gyújtok rá, legalább hadd sajnáljam magam, hát nem?

  7. csusza szerint:

    Szombatig lerágtam mind a húsz körmömet, és akkor előre megfontolt szándékkal levertem a – Boda Kapitány által jó magasra helyezett – lécet.
    Szülinapokat (Boszi + Csusza) ünnepeltünk … keine Chance állhatatosnak maradni … meg sem próbáltam.
    Viszont a hatvanötödik küszöbén visszaszoktam a körömrágásra.

  8. Katica szerint:

    Nos… én belekeveredtem Phix jóvoltából ebbe a programba http://www.stopsmokingcoach.eu/home.ashx?lang=hu#registertab-tab .
    Csinálom… vannak napok amikor 1 szál, vannak amikor 0 szál. Egyelőre ott tartok, hogy csinálom a programot, aztán meglátjuk. Cigit nem vettem 10 napja, amit itthon találtam azt szívtam el. A program azt hangsúlyozza, hogy fokozatosan csökkentsem a napi adagot. Én elég intenzíven csökkentettem, napi 1, vagy 0-ra. Ő azt mondta, hogy 20 %-kal csökkentsem naponta. Ehhez képest mondom, hogy drasztikusan csökkentettem. Szóval csinálom, csak nem úgy, ahogy Ti! Valakinek ezt az utat is kell taposnia! :) Van edzőm, naponta ír, de 14 nap múlva értékeli a teljesítményemet. Meglátjuk.

    • Boda Kapitány szerint:

      Szerintem, nem leszólva semmit, az egyetlen tuti módszer, amikor úgy gondolod, hogy most köszi, nem – vagy ezért vagy azért vagy amazért. És akkor nem húsz százalék, tíz százalék, hanem lerakod és kész. Minden más leginkább csak pénzkeresés: tapasz, tabletta, módszer, stb. De én gonosz vagyok, és ez csak az én véleményem. Bármivel szoksz le, az a legjobb módszer onnan.

  9. Amy szerint:

    Olyan elvezettel olvasom a beirasaitokat hogy csak na:)
    Drukkolok nektek.
    A legjobb modszer a leszokasra a piszok draga cigaretta.Amikor mar tobbe kerul a cigi mint egy uj kocsi havi reszlete akkor meggondolando hogy kell-e a budos cigi vagy sem.
    Abszolut nem igaz hogy a szervezet koveteli a nikotint:) Csak el kell donteni es hajra.
    En szilveszter ejfelkor elszivtam a cigit es az volt az utolso ( remelem legalabbis) azota egy slukkot sem szivtam.

    • Boda Kapitány szerint:

      Szia… szívemből szólsz, száz szempontból… úgyhogy nem kisebb élvezettel olvastam a tiédet – köszönjük az energiaközvetítést… :-)

  10. Katica szerint:

    Azt olvastam valahol, hogy többet árt, mint használ, ha az ember egyik pillanatról a másikra teszi le a cigit. Még a C vitaminról sem szabad ilyen hirtelen leállni. Mindegy, ez csak az én véleményem. Egyelőre én ezt az alternatívát választom, most éppen már ott tartok több mint 10 nap után, hogy nem érdekel a cigi, ha akarok rágyújtok, ha akarok nem. De leginkább nem akarok. Már nincs itthon a lakásban sehol egyetlen szál sem, tehát… igazán nem is érdekel.

  11. rizsapista szerint:

    Bebuktam, és mégis nyertem. Bővebben később, mélben, cső!

  12. LTy/ i szerint:

    Helló fiúk, lányok!
    Tudom én már kicsit soká szólok hozzá a témához, de annál nagyobb lelkesedéssel. 1x már leszoktam 15 évre a füstölésről, sajnos az élet közbeszólt, jöttek mindenféle agyborulatok úgy 3 éve ismét “bűzdorongot” vettem a kezembe!! :( Szerencsére én nem vagyok,voltam erős dohányos, így a leszokás talán könnyebb lesz, mint az előttem szólóknak. Szeretnék mától(04.01.)csatlakozni a csapathoz, remélem sikerül ismét letenni. A reggeli kávéhoz nagyon fog hiányozni…Azért a kávé marad! Mindenkinek kitartást! ;:

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− kettő = 3

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz