Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


17 február
13komment

Csuszarádió, Magyarország

Hétköznap, hajnali 11 óra – tízéves masinámmal édeskettesben kezdünk bebootolni, ő se nagyon találja magát, és nálam is eléggé fagyogat még az alapprogram… Irány az arckönyv, nézzük… ismerősnek jelölt, tök ismeretlen név, kép nélkül, naná, azonnal megadjuk a sanszot, nekem nem fáj, jó… új üzenetek, nnna, olvasom: “Szia Bandi! Ne kutass az emlékezetedben, nem ismersz, soha nem találkoztunk… (Őszinte, in medias res kezdés – már tetszik…) ’66-ban végeztem a Kerpelyben, és felszívódtam. Mostanában kezdek visszaszivárogni a városba, a Hétlövet végét még éppen elkaptam… Hogy miért eme üzenet? Mondom. Van egy internetes rádió, a Nosztalgiazene. Abban a hét egy napján a Roxtalgia Express (Roxtalgia Express – tyű… ez is nekem való.) “Csusza” összeállításában. Csusza én lennék. Ma este is adok, nyolctól éjfélig – leginkább rockzenét a ’60-70-80-as évekből (Oh, yes…). Amennyiben sikerült felcsigáznom érdeklődésedet (tökéletesen), ráérsz (ekkor még viszonylag igen), stb., tied a pálya kilenc/negyed tíztől. Hónod alá csapsz egy 20-30 számból álló listát a kedvenceidből (ez az én emberem – csak még nem tudja, mit enged ki a palackból) és elsétálsz a Május 1 utcába.” Kérem: hát így kell ezt csinálni, ennyire egyszerű – az ilyen invitálás az, amire egy másodperc alatt bólintok rá olyat, hogy kis híján a fejem szakad le. Naná, hogy sétálok, Csusza uram – igaz, hogy estére aztán jószerivel járni se tudok (aki nem emlékszik, miért, az ide nyomjon), mégis elbotorkálok valahogy a Május 1-be.A délután jelentős részét édes zeneválogatással töltöm – szinte megrészegít az álomszerű lehetőség, hogy hamarosan órákon keresztül embertömegeket kényszeríthetek rá büntetlenül, hogy egy csomó, mainstream rádiókban elvileg játszhatatlan örök kedvencemet hallgassák. Felnyomok sebesen egy adag Toto-t, Foreignert, Kansast, természetesen örök és megbonthatatlan kedvenceimet, a világ legjobb rocktrióját, a kanadai Rush-t, némi Bostont, Journey-t, Supertrampet; az is egyértelmű, hogy nem maradhat ki a LedZep pár klasszikus csodája, az igazi ínyenceknek meg a végére legyen pár semmiség a Sex Pistols-tól, in memoriam Malcolm McLaren. És sajog a hosszúhajú lélek, mert kimarad a Purple, a Heep, a Yes, a Marillion, a Nazareth, Ted Nugent meg a Saga – jól van, nyugi, András, végtére is nem két hétre, csak egy fél estére hívtak. Végül a hónom alá csapom az egy centiméteres zenetárat, és szép komótosan elbicegek az autóig.

Hirdetés

Csusza az normálpolgárilag egyenlő Ujvári Géza – fél nyolc után totyogok be a lépcsőházba, a földszinti lakás ajtajában vár a tényszerűleg hatvanas, valójában jóval fiatalabb úriember, mosolygós, barátságos – jól van, első blikkre tudom, nem lesz itt semmi gond. Nem kell levenni a csizmámat, mondja – ez invalidusoknak roppant szerencsés fordulat, amúgy se tudnám: mondjuk azzal a térddel, időnként úgy éreztem, talán még éjszakára se igazán kéne lehúznom… Kis lakás, de nagyon jópofán, kedvemre valóan kialakított: egybe szoba-konyha, terméskő falbetét, kandalló – a szoba közepén pedig maga a Csuszarádió terpeszkedik, személyesen. Számítógépek, laptop, keverő, kütyük, nagyjából annyi kábel, mint Pakson, az erőműben – Csusza elnézést és türelmet kér, tíz perc múlva indulni kellene az adással, és vannak még apróbb gondok. Látom rajta, hogy kicsit nyugtalan, úgyhogy csendesen elnézelődöm, amíg ő hasonlóképp csendesen megőrül, keresgélve az okát, például miért is nem szól a mikrofon. Kábel a rengetegben. Egy távgyógyász kolléga is igazítgatja közben a technikát Pestről – Géza mondja, szerették volna, ha ezen az estén velem együtt debütálhat az élő skype-kapcsolat is, de minden igyekezet hiábavaló, ezúttal a technika ördöge a rafináltabb. És valamiért továbbra se megy a mikrofon, úgyhogy nyolckor Csusza még javában az asztal alatt görnyedezve kötögeti össze a nemtudommit a nemtudommivel – hirtelen eszembe jut, amikor még a kiváló EL-DO rádió stábját gyengítettem, s voltam egyebek mellett a hajnali órákban gyógyír az ébredésre, a déli idősávban pedig ábrándos kedvű háziasszonyok viszonylag mély hangzású szíve csücske (a magamfajta Buga Jóskáknak ezért is sokkal jobb a rádió, mint a tévé)… Szóval ott is adódtak időnként helyzetek, amikor demizsonból kortyoltuk az adrenalint Mackóval, kedvenc kollégámmal/barátommal – de nem kalandoznék, annak adunk majd egy külön mesét…

Egyelőre inkább hagyjuk Csuszánál a szót: két kábelcsatlakoztatás között elmeséli, sok évtizede tántorgott ki Bécsbe, ami pedig a netrádiós karrierjét illeti, ilyet közepesen kamugyanús amerikai filmekben láthat a néző – hallgatóból lett műsorvezető a már említett nosztalgiazene.hu állomáson, mely az esti sávban, nyolctól éjfélig ad, ő többnyire heti egyet, a Május 1. utcai földszintiből. Kérdezem, miből élnek, önfenntartó-e a rádió – az utóbbi kérdésre a válasz igen, már amennyiben ön, egész pontosan Gézáék, nyolcan fenntartják. Vagyis fizetik a lejátszott zenék után fizetendő jogdíjat (ebben az országban őszinte meglepetésemre a minimumdíj felét, tényleg nagyon-nagyon kis összeget), cserébe adáslistákat küldenek a hatóságnak, adminisztrálnak – szóval végül is ugyanúgy működnek, mint egy “normális” rádió – ám ez nekik igazából passzió, játék, önmegvalósítás. És innentől már nem nagyon érdekel a beszart mikrofon, a kicsit sutácskára sikeredett adáskezdő beköszönésünk – én már, a fentiek miatt, Csuszarádió- és Nosztalgiazene-fan vagyok: pedig még jó napot se kívántam a rádió chatoldalán.

Negyed kilenc után végre bekezd a Roxtalgia Express – kezdésnek az egyik önkéntes, az akizor (na, ki találja ki, hogy hívhatják a hölgyet?) szerkesztette zenei blokkot teszi közkinccsé Géza: hm… bevallom, Komár Laci rokijától továbbra sem nagyon indul be a lábam, s akad még pár nóta, amitől nem vagyok ájult, ám nem is én vagyok a célközönség, ha jól saccolom – ezzel együtt persze lelkesen konferálgatom fel a számokat, a harmadiktól viszonylag önállóan, mert Géza épp egy jó kis barna sört tölt magának, igen helyesen. Van annak valami diszkrét bája, ahogy a hűtőtől nyugodtan közbeszól egy felkonfnál – hogy ez miként szólhat adásban, arról sajnos fogalmam sincs, mert fejhallgatót nem használunk a Csuszában, nem kell feccölni, ahogy Boda sr. (86) fogalmazna.

Belépek viszont az oldalon található chat-felületre, ahol az adás rajongótábora gyülekezik esténként – amennyire kiveszem, leginkább negyvenes-ötvenes hölgyek-urak. Mindenki nagy-nagy barátsággal fogad, röpködnek a smiley-k meg a prefik ezerrel: időnként olyan az oldal, mint ha egy jól megrakott narancsosláda tartalmát öntötte volna a monitorba valami megháborodott zöldséges. A jobb nótáknál pedig – ezt már Géza mondja – a fiúk felkérik a lányokat virtualice, de azért ténylegesen: kis táncos figurák nyomják a rongylábat az oldalon, a mellettük lévő feliratból látszik, hogy most x és y rop. Van benne valami megejtő, ha fura is. Tánc közben azért megy a csevej, immár az én zenéimről is, hiszen akizor már elköszönt, és már javában Lou Gramm nyomja a Cold As Ice-t. Tetszik… jönnek a vélemények, azonnal, rólam is, itt most látszatszerénységből nem idézem a hozzászólásokat – de erősen kérdésessé kezd válni, ki fogok-e férni az ajtón az arcomtól éjfélkor. És beszélgetünk is Gézával a zenék szüneteiben, ahogy dukál – egész sok minden szóba kerül, egyre olajozottabb a társalgás, meg az egész show is.

Egyszerűen imádom, ahogy este tíz után szól a rádió, szinte bármelyik – ha meg a stúdióban vagyok, pláne. Ahogy csendesedik a világ, s vele a hallgató, úgy mehetsz egyre közelebb mindenkihez, csupán a hangoddal – meg persze jelentős segítség a tömegszuggesztióban egy jó adag válogatott esti muzsika is… Gyorsan eltelt az idő: éjfél van, szépen lecseng a banzáj, a chaten is sorra lépkednek ki a törzsvendégek, mindenki hosszan búcsúzik, és senki nem mulasztja el az eszembe vésni, hogy visszavárnak. Jó – úgy lesz, megígérem, ez úton is. Csusza csinál még két szendvicset, nekem, lekapcsolja a technikát, beszélgetünk még kicsit, aztán indulok. A fájós lábam… hm… fura, de tényleg egész jó lett – na tessék: és a Csuszarádiónak ez csak az egyik áldásos mellékhatása…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.26 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

13 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    El sem merem képzelni, hogy mi lett volna akkor, ha előre szólsz és nem utólag mesélsz róla… Rossz pont önzésért!

    Legközelebb kis Jon Andersonnal tudsz csak kiengesztelni. Mikor? :)

    • Boda Kapitány szerint:

      Hi… A Géza most tett valami halvány célzást február 29-re, szerdára – ha minden igaz, eszerint aznap 20h.

      • csusza szerint:

        Febr. 29. szerda, 20:00 óra.
        Fixre veheti mindenki, co-mod és hallgató egyaránt :))

        nincs ki- és visszaút :D

        Az adásidő rád eső hányadát a teherbírásod függvényében Te szabod meg, Mister Hétlövet! :)

  2. Suszter és a Gyík szerint:

    Mögfülelem ha addig is. Köszöntem/tük!

  3. Boros szerint:

    Csokolade!
    Nem csak neked volt elmeny az adas hanem nekünk is.Valoban szivesen varunk maskor is.

  4. Bodarozi szerint:

    Iiiiigen! Várunk a Nosztalgia Rádióban, és ha lehet, -szerény kérés- hozzál magaddal egy kis magyar zenét is, jó régi rock-osat. :)
    Ha nem, hát nem…akkor is várunk sok szeretettel!
    Üdv. akizoR

  5. Fehér szerint:

    Jó lesz!Színes rádiózás normális zenével…
    Tetszik!

  6. Lajcsi és Maya szerint:

    Boda kapitány!

    Most olvastuk el a cíkkedet, és meg kell,hogy mondjuk, igen megtisztelő ahogy a Nosztalgia rádióról írtál.
    Hallgattuk természetesen a műsorodat, és minden /nyalizást / félretéve őszintén mondjuk, remek műsort adtatok Csuszával,és csak köszönet jár nektek érte.
    Örülünk ha folytatása lesz a dolognak,mi biztos ott leszünk Mayával.
    Szeretettel üdv!
    Lajcsi és Maya DJ
    Noszti rádió

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− 7 = nulla

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz