Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


07 május
14komment

Újratöltve – egy legenda, nem csak gurmandoknak…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Van még kérdés, lányok-fiúk? Az átlagos Gourmand-feeling a képen: elöl Ivi, hátul Dia, jobbra Klau, balra Kátya - élőben, ha van olyan, még szebbek...

Van még kérdés, lányok-fiúk? Az átlagos Gourmand-feeling a képen: elöl Ivi, hátul Dia, jobbra Klau, balra Kátya - élőben, ha van olyan, még szebbek...

Pénteken hat órára szól a meghívóm a Gourmand-ba: a legenda egy viszonylag hosszúra nyúlt felújítás után nyílik újra – három órakor sikerül még egy viszonylag expressz fuvarral emlékezetessé tenni a napot a magam számára, amikor is Bodapestet kell tempósan megjárnom, hogy az asztalokhoz való, a bútorboltban felejtett rögzítőcsavarokat leszállítsam. Ballagás van, péntek délután, a város a Lágymányosi hídtól a szó szoros értelmében több sávban áll – csak a motor képes rá, hogy ötre minden rendbe jöhessen. No meg persze kell hozzá Zsoci, Papesz, Tibi, az összes lány, Ivi, Dia, Klau, Kátya, egy tucatnyi szaki (és persze egy régi ismerős, Juhász Péter tervező), akik még fél hatkor is különféle segédeszközökkel felfegyverkezve, kissé felhős tekintettel barangolnak a teljesen megújult termekben… Egy fél rakomány benejlonozott bőrbútor még az ugyancsak félkész teraszon várja sorsa jobbra fordulását, a konyhán és a pultban elképesztő a sürgés-forgás, a boldog tulajdonos-pár, Ircsi és Zsazsa még közel sem boldog, sokkal inkább olyan idegesek, hogy szólni se nagyon merek hozzájuk. Márpedig felesleges izgulniuk: bármit tesznek is most már, a hely nyitva… én speciel öt után már kikértem az első kisüveges Coca-Colát, a Spigi nem sokkal hét után, dokumentáltan felhajtja az első kávét az új helyen, ezt már visszacsinálni nem lehet… S hogy mi volt, mi van, mi lesz a Gourmandban, továbbá egy saját, külön bejáratú Guri-történet, amit az étlapon is bármikor elolvashat a kedves (sasszemű) vendég, míg a kedvencére vár – mindez, nagy galériával, hajtás után. Tovább »»

Hirdetés
16 március
2komment

Amikor átkígyóztam a teljes Volán-védelmen…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.41 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ha közel állsz a plexihez, érdekes dolgokat láthatsz...

Ha közel állsz a plexihez, érdekes dolgokat láthatsz...

Letörlöm a párát a sisakom plexijéről, iszom még egy kis kortyot, szép ívesen kiköpöm a palánk belsejére, még egyszer meghúzom a korim fűzőjét, jól tartson, minden OK. A semmiből hirtelen Lundh mester hajol elém a varázstáblával, három lendületes vonással felrajzolja, hogyan jussak el a kapuig, aha… aha… jó lesz, mester, understood, yes, Sir… Captain Boda is ready to fight! Jön le az előző sor, Zsocit váltom, jön, már pattanok is, átdobom magam a palánkon, támadás… Hátul a két védőnk, Laller meg Lecsó, jól van, fiatalság, bolondság, de azért ez akkor is megnyugtat, balra Cica, jobbra Pavuk, na, gyerünk srácok, kőkeményen, mutassuk meg nekik… Épp támadnak, Godónál a korong, cselezgetne a srác, de láttam már párszor a trükkjeit, a kék előtt simán elveszem tőle, hopp, fonákkal, háttal rakom vissza Cicának, ő még egyet vissza, Lalinak, már lendülök is, teljes gőz, előre, halványan érzem közben, ahogy zubog a vér a lábamban, de jobbra már a szemem sarkából látom, ahogy az Ati kapja a hosszú passzt, szeme van a pakknak, nagyon jó, egy laza mozdulattal és egy lefordulással megeteti Balut, aztán egy villanással lekorizik a kapu mögé, én meg tekerek befelé, a szabad területre, kapom tőle, na hát, még ilyet, erre tényleg nem számítottam, akkor hopp, Pratt koma, bocs, ezt a cselt egy kicsit megkajáltad; szia, Toki, elnézést, hogy balra küldtelek a testcsellel, nekem igazából itt, jobbra lesz dolgom, a kapunál, húzom-húzom-húzom, még mindig, ééés, igen, Bálizs Bence, szépen fekszel, jó pihenést, na, akkor pöcc, föl a ficakba, védhetetlenül – DAB-Volán ezzel 5-1, másfél perc van vissza, megvagyunk, a Red Alert ütemesen, teli torokból nyomja, Ban-di, Ban-di, köszi, srácok, kiintegetek, tényleg királyok vagytok… Tyű, kicsit megizzadtam ám ebben a támadásban, szinte folyik rajtam a víz, ja, bocs, ez a pohár volt az éjjeliszekrényen, na mindegy, basszus… De hogy vége a szezonnak, és szerdán este évzáró bankett volt az Acélbikáknál, azt nem álmodtam: fényképeim is vannak róla. Ha lapoztok, meglátjátok… Tovább »»

27 február
0komment

Jobb a fröccsünk, jobb a csapatunk…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Háromszor is felálltunk, mégis kikaptunk...

Kezdem a legnagyobb varangyosbékával, essünk túl rajta mihamarabb: nagy levegő, száj kitát, szem becsuk, nyelőizmok egy-kettő, egy-kettő, indulunk – nem igazán jó, de végül is számunkra egészen ígéretesen kanyarodó meccsen a Dab.Docler, vagyis a Dunaújvárosi Acélbikák friss MOL-ligagyőztes hokicsapata  Feldkirchben 5-3-ra alulmaradt nagy múltú osztrák ellefelével szemben, s ezzel alaposan megnehezítette saját dolgát az osztrák másodosztály, a Nationalliga negyeddöntőjében. Most ugyanis, figyelj, nem lesz egyszerű, mesélem a szitut: összesítésben, a három nyert menetig tartó negyeddöntőben 2-1, sajnos nem ide. Kedden, vagyis holnap este érkeznek ők hozzánk: ha veszítünk, nekünk kábé auf wiedersehen a sorozatban, ne is beszéljünk erről: ha viszont nyerünk, jöhet az ötödik, mindent eldöntő viadal, megint ott, Ausztria legtávolabbi pontján, Vorarlbergben, lényegében már Svájcban-Liechtensteinben, 1000 kilométerre ide, kocsival 9, busszal 12 órányi út, mindjárt mesélek. Ráadásul szombaton lesz (!) ez a bizonyos ötödik derbi – amihez csupán annyi adalék, hogy csütörtökön Magyar Kupa elődöntő, mégpedig  mindkét DAB-alakulatnak egyszerre, a nagycsapat itthon, a “farm” Miskolcon küzd. Másnap, pénteken döntő (ad absurdum akár még az is előfordulhat, hogy DAB-DAB meccs lesz), utána, késő este indulás Feldkirchbe. Ja: persze ez utóbbihoz alapfeltétel, hogy kedden itthon győzünk… Tovább »»

10 február
8komment

Egy mázsa Boda, elvitelre…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (5 lövet, átlagosan: 5.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Velem mindig történik valami – most például, délben benyeltem egy darabka babérlevelet. Vagy a vadas mártásában volt, vagy a koszorúmról esett a tányéromba, én már nem tudom – de tény, alig tanultam meg újra járni, már megint kész vagyok. Ver a sors. Itt ül a torkom közepén, nem mozdul se le, se fel, csak harangozik a kis lábával, és tekintettel arra, hogy olyan, mintha valakinek az ujja folyamatosan ott birizgálna, a komfortérzetem elég stabilan konvergál a nullához. Komolyan, ott tartok, hogy lassan kezdem megérteni a konzervatívabb beállítottságú nőket. A kocsiban hazafelé egyszer megindult felfelé, már-már felgyűrtem, közben nagy igyekezetemben majdnem nekimentem a csuklós busznak, mire visszacsúszott. Fasza. Bementem a boltba, vettem két banánt, mert valami rémlett, a tévében láttam, hogy az valami kisgyereknek egyszer levitte a rajzszöget vagy az ácskapcsot, nem tudom, én benyomtam a kettőt húzóra – hát elárulhatom, a kurva babért a banán tutira nem viszi le, viszont mivel amúgy is elég szépen ebédelgettem, most már kezdek abszolút rosszul lenni. Plusz köhögtem még egy akkorát, hogy azt hittem, eltört bele a gerincem, de nem, csak úgy rándult meg, mintha még egy tonna építőanyagot hurcoltam volna a másodikra, pedig már nem kell. Legfőbb ideje, hogy elvigyenek az ufók – ha ugyan elbírnak még. Gyerünk. (Ja, szolgálati: holnap Hétlövet, nem elfelejteni. Reggel öttől!) Tovább »»

06 február
2komment

Apró pecsenyések Brassóban – egy elképesztő meccs (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (2 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Akkor hát, recsegős derék ide, hastáji tekintély amoda, hajoljunk le történetünk vezérfonaláért, s már pergetem is tovább fürge kézzel annak guzsalyát. (A késlekedés oka, hogy meg kellett nézni, vajon melyik kiváló együttessel is találkozunk a 15-én induló ligadöntőben: mostanra kiderült, a Miskolci Jegesmedvék lesznek a partnereink…) Na, mindenesetre ott járunk, hogy múlt csütörtökön Brassóba vetett jó sorsunk, simán megérkeztünk, kidobtuk a vasmacskát a hotelban, mi több, Vincze Bandit és Zsazsát már az álommanók ringatták, midőn életem legjobb produktuma, Boda jr., valamint Példa, azaz Siba Gyuri értékes társaságában nekiindultunk a túrának, minthogy a fontos meccs előtt még két órányi szabad idő állt rendelkezésünkre…

Tovább »»

05 február
0komment

Apró pecsenyések Brassóban – vérfagylaló odaút ezer szóban (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (2 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Elöljáróban szépen megkérnék mindenkit, akivel mostanában találkozom, már jó előre kapcsoljon ki minden olyan eszközt és kütyüt, amelynél fennáll a veszély, hogy éles hangon hármat pittyen – e hangjelzés ugyanis még néhány héten át kiszámíthatatlan, önkéntelen, tőlem független  reakciókat válthat ki belőlem, és mert ön- és közveszélyes állapot kialakulására jelentős esélyek nyílnak, sajnos semmire nem tudok garanciát vállalni. Utazó társulatunk, az ötfős Aprópecsenye kommandó Brassó felé, félúttól mintegy öt, hazafelé pedig legalább újabb öt teljes órán át hallgatta, rohamosan növekvő szimpátiával, amint hű VW Sharanunk példamutató szorgalommal, harmincöt másodpercenként jelzi a fékfolyadék szintjének egyezred milliméternyi apadását, amit feltehetően a cudar külső hőmérsékletnek köszönhettünk szépen. Ily módon szó szerint úgy ezerszer volt szerencsém hallani a pííí-pííí-pííííííí vijjogást – minthogy szokás szerint én voltam a kormányos, a többiek szerencsésebbek voltak: ők néha legalább álomba sírhatták magukat.

Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz