Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


27 augusztus
13komment

A nap, amikor rám írt a képviselő…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.80 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhetedik kiadásában először azon muszáj felháborodnunk, hogy a szemét kis Uber csak nem nyugszik – nem volt elég nekik, hogy szépen megmutattuk nekik, hol lakik a magyarok istene, amikor is úgy akolbolítottuk ki őket Magyarországról, hogy csak úgy suhogott, természetesen a becsületes adófizető magyar személyszállító kisiparosok érdekeit szem előtt tartva… Jó, oké, pár napja a Szigeten és környékén 82 taxisból csak 59 bukott meg telibe, tényleg nem vészes, majd kicsit jobban odafigyelnek, vagy, ha továbbra is ilyen hülyén csesztetik őket, lezárnak valamit. Mondjuk a mindent. Na: az Uber most megvett egy startup céget, amely önvezető kamionokat készít. Barátaim, magyar kamionosok: jó lesz már most felkészülni a harcra! Ígéretemhez híven folytatom az Artúr-sztorit: több mint egy hónapja már, hogy itt hagyott minket a magyar zene egyik – szerintem – legegyedibb, legszabadabb, legcsodálatosabb figurája, Somló Tamás. Még mindig nem nagyon tud úgy eltelni nap, hogy ne hallgassak valamit tőle: tartok tőle, ez már így is marad. Végezetül egy hétköznapi történet, aminek egyik főszereplője egy politikus, hogy pontos legyek, egy dunaújvárosi önkormányzati képviselő. Igazából azt hiszem, nyugodtan kiírhatnám a nevét, mégsem teszem: igaz, nagy okosan előre felhívtam rá a figyelmét, hogy írásbeli magánbeszélgetésünket teljes egészében vagy részleteiben közzéteszem, de egy, ha jól érzékelem, a rendszer sajátosságait meglehetősen jól ismerő barátom ma rámutatott, az érintett, ha kicsit kiokosítják, nyugodtan mondhatja utólag, ő ugyan nem egyezett bele a közlésbe, sőt, írásban kérte, ne tegyem, de én alighanem megsemmisítettem ezt a dokumentumot, személyiségi jogainak megsértéséért fizessek tehát mondjuk 222 ezer forintot… Láttam már ilyet: huhú… hát itt olyan jogi palik vannak, pajtikáim, beszartok. Nos tehát épp ezért: szigorúan név nélkül, cserébe beszélgetésünk szó szerinti közlésével igyekszem olcsó népszerűségre szert tenni. A lényeg: pár napja posztoltam valamit, konkrétan a 31 milliárddal kapcsolatosan, amit az igazmondó beígért a képviselőválasztás finisében, mindegy… elindult egy kis kvaterka néhányunk között, egyszer csak a mindig oly aktív városatya is belefolyt, majd hamarosan el is kezdett rendet tenni a zemberek fejében, egyre vehemensebben és könyörtelenebbül… No, a többi pikáns részletet már csak odabent kotyogom ki: szaft szaft hátán… Tovább »»

Hirdetés
20 augusztus
4komment

“Indulni kell, megint…”

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhatodik kiadása természetesen azt jelenti, vége a nyári szünetnek, újból megkezdjük a fellazítást, reméljük, hiányoztunk legalább egy kicsit. Mi mással is kezdhetnénk szerény dolgozatunkat, mint egy olimpiai hírrel – de nem, nem a nagyszerű sikereink fölött érzett honfiúi büszkeség valamely szép megnyilvánulása mozdította meg finoman érzékeny pennánk patinásra koptatott végét: még annál is nagyobb boldogság, hogy Áder János elnök urunk Rióban, ráadásul az óránként alig több mint hatmillió forintért nyitva tartó Magyar Házban az olimpiai mozgalom több potentátjával is egyeztetett a 2024-es bodapesti olimpiai játékok ügyében. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke azután magával Orbán Viktorral is megbeszélést tartott – titkosszolgálati eszközök bevetésével sikerült megszereznünk az üdvözlő szöveg nagy részét, s a kötetlen beszélgetésből is idézünk. Nem akarok amúgy látnoki szerepben tetszelegni, de ha netán kihagytatok volna egy korábbi, hogy pontos legyek, 2008-ban született fércművet “olimpilyai” témában, olvassatok bele ebbe… Több mint egy hónapja már, hogy Somló Tamás, az “Artúr” itt hagyott bennünket – érzem, azaz pontosan tudom, hogy legfőbb ideje lenne továbblépnem, de… nem megy. Minden nap Somlót hallgatok: legtöbbször csak őt, más napokon valami mást is, de többnyire abban a másban is benne van, LGT, Non-Stop, ilyesmik… Fotókat meg filmeket nézek óraszám – róla, vele, miatta. Egyszerűen nem tudom, nem akarom elhinni, hogy a szabadság vándora, ez a csodálatos, isteni, utánozhatatlan hangú és tehetségű zenész nem alkot többé. Hogy már nem énekel vagy mesél nekünk vicces/megható történeteket… s hogy nem mutatja tovább, hogyan is kell ügyesen átóvakodni az élet nagy darálóján úgy, hogy sértetlenek maradjunk. Szabadok. Függetlenek. Boldogok. Szeretnivalóak. Hülyék. Bölcsek. Emberek. Én nem izgultam, mert végig egészen biztos voltam benne, hogy az Artúr halhatatlan. Most viszont, azóta mérhetetlenül csalódott és rémült vagyok: ha ő eltűnt, itt tényleg minden megtörténhet… Végül egy kis szemcse a nyaralásunkból, amelynek keretében Boda jr. és egy jó barátom társaságában, három motorral hat napig keveregtünk egy pompásat a Balkánon – megtettünk 2200 kilométert, fantasztikus tájakon börrögtünk keresztül, remek emberekkel találkoztunk és ismerkedtünk meg… hogy aztán az utolsó előtti napon, Bosznia északkeleti csücskében váratlanul beleszaladhassunk egy olyan viharba, amilyet ötven év alatt se volt szerencsém átélni. Most, ismerve a két héttel későbbi macedón katasztrófát, azt mondhatom, piszok nagy szerencsénk volt, és soha többé nem veszem félvállról az ilyesmit… Olimpiartúra – odabent.

Tovább »»

02 január
13komment

Lemmy a szigeten

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszázegyedik kiadása az újév, 2016 első darabja. Ha most egy pillanatra visszatekintünk a múlt mélységes, ámde kristálytiszta vizű kútjába, felidézhetjük, hogy e rovat annak idején nem kisebb célokat tűzött maga elé, mint hogy a tőle(m) telhető maximális odaadással fog munkálkodni az igazság minél teljesebb körű felderítésén és megalkuvásmentes közzétételén – igen, csak így, egyszerűen, sallangmentesen. Hát igen: épp e könyörtelen célkitűzés nem engedi meg, hogy ne igazítsuk helyre végre azokat a totális tévedésben élő embertársainkat, akik napok óta valósággal elárasztják a világhálót Ian Fraser, ismertebb nevén Lemmy Kilmister, a Motörhead frontemberének halálhírével. Egyszerűen muszáj rendet tennünk kissé a fejekben: ideje lenne már, hogy mindenki megértse szépen, Lemmy halhatatlan, a szó egészen konkrét értelmében, ugyanúgy, ahogy például Keith Richards. Tudom, elsőre kicsit tán hihetetlennek tűnik a dolog, de ettől még ez a helyzet: bizonyítékképpen legyen elég annyi, hogy amennyiben halandó lenne, már a hetvenes évek végén (de lehet, hogy korábban) megpöngette volna az arany akkordot a Rickenbackeren. Lemmy tehát él, és kész: hogy nagy valószínűséggel hol lehet, azt is elmesélem mindjárt. Ahogyan beszámolok arról is, mi történt annak a baráti házaspárnak az ügyében, akikről még október végén bátorkodtam írni pár sort - két élet megfeszített munkájából ősz végén mertek venni egy huszonpár négyzetméteres ingatlant egy fürdővárosban, nem téliesített, egyszerű kis lakrészecske, 1.6 misi volt az ára, ahogy annak idején írtam, kábé egy külügyminiszteri fizetés fele, mondjuk, nem számítva a százmilliós kölcsönöket ismeretlenektől, mint tudjuk és hisszük. Pár héttel később aztán bekérte őket és a papírokat a NAV, mert, azt is megtudták, felmerült a gyanú, hogy adóelkerülési, álnok céllal kevesebbet írtak a szerződés vételár rovatába. Mostanra továbbléptünk, nem lövöm le a poént – a jog, a becsület, a hókezű vezetők országához méltó ítélet született, ennyit tán elmondhatok. Végezetül beszámolok a Nagy Pilóta, a Vörös Báró, a Levegő Ördöge egyik hőstettéről: merthogy kaptam egy igen kellemes drónt karira, legott ki is mentem hátra a parkba edzeni egy kicsit. Hogy mire kellett nem sokkal később egy bőrlabda, két összekötött spaniferheveder a végére erősített fékbetéttel, egy seprűnyél, és két, vízzel töltött PET-palack - ezt is csak odabent súgom meg, jelzem, igen sajnálom, hogy nem filmeztük az egészet, mára már belső íven előzném a koreai gangnames embert… Senkire se várok tovább: mondom bent. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz