Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


02 július
7komment

Egy csodás alpesi hét krónikája – már itthonról szemlélve… (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Itt már tényleg úgy éreztem, soha nem érek haza a negyven fokban, tűző napsütésben

Itt már tényleg úgy éreztem, soha nem érek haza a negyven fokban, tűző napsütésben

A napokban már voltam bátor felfedni azt a nyilván senki által soha nem hallott bölcsességet, miszerint minden jónak vége szakad egyszer – sajnos ugyanígy jártunk az ausztriai nyaralással is: szombaton az utolsó magyar erők is elhagyták a két végvárat. Körtééknek, legnagyobb bánatukra, már pénteken vége szakadt a mókának, mi, Kész Lacival még betöltöttünk egy háromszázas kis túrát csak az íze kedvéért; Tar Jocóék a millstatti tóra mentek, fürödni, Plesz Laciék pedig az európai motorosok Mekkájába, a Großglocknerre léptettek fel. Varga Zsoltiék sem töltötték épp tétlenül az időt – még csütörtökön a viszonylag közeli Porsche Múzeumba látogattak el mindannyian, pénteken pedig már csak pihentetőbb, apró kirándulásokkal múlatták a rohanó időt. Ők végül szombaton hajnalban hagytak magamra, 3.50-kor felültem, és kicsit bambán néztem a két autó, meg a mögöttük baktató motor piros véglámpáit, aztán visszadőltem még, és csak hét óra után adtam fel Robinson-életemet, s hagytam el a kunyhót, hogy aztán életem egyik legkeményebb tíz óráját kezdjem meg – az eleje még nem is volt olyan veszélyes, de dél körül már úgy tűzött a nap, hogy azt hittem, lefordulok. S a dolog egyre csak komolyabbá vált. Kettőtől lényegében már csak benzinkúttól benzinkútig botorkáltam, mindenhol ittam egy liter vizet, és a fejemet pár percre a csap alá dugtam… Lakott területen kívül, bevallom, lehetőség szerint sisak nélkül közlekedtem – gyorsan szólok, a kisebbik rosszat választottam, ha ugyanis a fekete bukóm rajtam marad, száz százalék, hogy elájulok. Néha így se jártam messze tőle, a fejem meg úgy sajgott, mint még soha. Benéztem a Vincze Bandihoz, a Balaton legjobb büféjébe, Balatonszemesen, ittam nála egy kiváló szódát, és legnagyobb sajnálatomra nem tudtam enni semmit – ez mutatja leginkább, hogy tényleg bajom volt. Nagy nehezen hazaértem, egy órát álltam a zuhany alatt, aztán tizenkét órát aludtam, mint akit agyonvertek. Mostanra viszont minden rendben, újra harapok, és íme, itt a következő fejezet, drámai részekkel – a hajtás után… Tovább »»

Hirdetés
05 március
4komment

Újabb kupa: fieszta csak később…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Góóóóól... - ünnepel a közönség a péntek esti kupadöntőn

Góóóóól... - ünnepel a közönség a péntek esti kupadöntőn

Hogy miért épp a hoki? Csak mert szerintem a világ legjobb sportja, igen, bocs, csak így, simán: villámgyors, pokolian, férfiasan kemény, mégsincs helye benne alattomos durvaságnak. Iszonyú energiákat igényel a játékosoktól, igazi csapatjáték – és azt is hihetetlen élmény figyelni, miféle taktikákkal igyekeznek felülkerekedni a másik csapaton a pszichológusnak sem utolsó “hadvezérek”, vagyis az edzők (köztük a miénk, Stephan Lundh svéd mester, az egyik, ha ugyan nem a legkiválóbb szakember, aki valaha Magyarországon dolgozott), akiknek egy meccsen belül akár többször is változtatniuk kell gárdájuk stílusán… Nem mellékes, hogy ha hokimeccsre jársz, bátran szurkolhatsz a tieidnek, s a gyerekeket is nyugodtan kiviheted magaddal a csarnokba: néhány kölcsönös, verbális szurkapiszkától eltekintve az “ellenséges” drukkertáborok igazából nagyon is jó barátságban vannak egymással – a meccs után már simán belefér némi önfeledt szakmázás, egymás csapatainak éltetése, persze némi közös kortyolgatásba oltva, és nem is egyszer fordul elő, hogy igazán nemes ügyekért egy szóra egyesül a teljes honi jégkorong-rajongósereg. Amely természetesen teljes egységben és mellszélességgel áll az egyre ragyogóbb eredményeket produkáló magyar válogatott mellett, s bárhová elkíséri kedvenceit, hogy lelkes biztatásával erőt adjon nekik. Tovább »»

02 március
13komment

Keménykalap és krumpliorr – az első játék, az első sorsolás

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.42 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Maki játszik

Maki játszik

Nos, ide is eljutottunk hát – csütörtökön éjfélkor ünnepélyes keretek között lezajlott a www.hetlovet.com első nyereményjátékának sorsolása, így a sok veretes marhaság közé most pár csepp komolyabb szolgálati közleményt elegyít a gondos kis szókémikus (jut eszembe: meséltem már a Mező Imre utcai pincelaboratóriumomról, amelyben, természetesen egy különösen inspiráló Delfin-könyv elolvasása után, kilencéves koromban folytattam vegytani kísérleteket – ám a végén rejtélyes módon elég élénken begyulladt egy kilós kénrögöcske, és kis híján evakuálni kellett a házat… na, mindegy, majd felhorgásszuk egyszer részletesen ezt is): pár fontos apróságot kell megbeszélnünk, ha már ilyen jól kezdünk itt összejönni. Legelőször is közkívánatra itt van még egy fotó Makiról, arról a rendkívül szórakoztató kismacskáról, akivel még nyár végén sikerült életre szóló barátságot kötnöm, mi több (bár kedvenc stylistom és pszichoterapeutám, a közismerten ultrakonzervatív dr. Zancsman ezt nyilván nem helyeselte volna), az első alkalom dacára együtt is aludtunk… Nos hát, akkor itt van Maki, felülnézetből, amint épp egy szerencsére mindig nálam lévő kislabdával küzd életre-halálra – hajtás után pedig jöhetnek a bájos tények, a közeljövő acélos terveivel megpántolva, egy kis beszámoló az eddigi eredményekről, no meg egy kis dicsekvés veletek, lányok-srácok, mert bizony ez, ami itt kialakulóban van, nem egyszerű olvasótábor… És ez most nem valami számítós marketingezés – simán csak meg vagyok lepve, meg még egy kicsit hatva is. Tovább »»

27 február
0komment

Jobb a fröccsünk, jobb a csapatunk…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Háromszor is felálltunk, mégis kikaptunk...

Kezdem a legnagyobb varangyosbékával, essünk túl rajta mihamarabb: nagy levegő, száj kitát, szem becsuk, nyelőizmok egy-kettő, egy-kettő, indulunk – nem igazán jó, de végül is számunkra egészen ígéretesen kanyarodó meccsen a Dab.Docler, vagyis a Dunaújvárosi Acélbikák friss MOL-ligagyőztes hokicsapata  Feldkirchben 5-3-ra alulmaradt nagy múltú osztrák ellefelével szemben, s ezzel alaposan megnehezítette saját dolgát az osztrák másodosztály, a Nationalliga negyeddöntőjében. Most ugyanis, figyelj, nem lesz egyszerű, mesélem a szitut: összesítésben, a három nyert menetig tartó negyeddöntőben 2-1, sajnos nem ide. Kedden, vagyis holnap este érkeznek ők hozzánk: ha veszítünk, nekünk kábé auf wiedersehen a sorozatban, ne is beszéljünk erről: ha viszont nyerünk, jöhet az ötödik, mindent eldöntő viadal, megint ott, Ausztria legtávolabbi pontján, Vorarlbergben, lényegében már Svájcban-Liechtensteinben, 1000 kilométerre ide, kocsival 9, busszal 12 órányi út, mindjárt mesélek. Ráadásul szombaton lesz (!) ez a bizonyos ötödik derbi – amihez csupán annyi adalék, hogy csütörtökön Magyar Kupa elődöntő, mégpedig  mindkét DAB-alakulatnak egyszerre, a nagycsapat itthon, a “farm” Miskolcon küzd. Másnap, pénteken döntő (ad absurdum akár még az is előfordulhat, hogy DAB-DAB meccs lesz), utána, késő este indulás Feldkirchbe. Ja: persze ez utóbbihoz alapfeltétel, hogy kedden itthon győzünk… Tovább »»

21 február
2komment

Pedró, Petyó és a kupakapók: van egy csapat!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.84 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Még otthon - tömeg, de nem nyomor

Ha a fél világ szurkol ellenünk, akkor is bajnokok leszünk… De nem, nem is szurkol a fél világ ellenünk, van az háromnegyed is – egyébként meg ebben a pillanatban, amikor a kies belga söröző egyik nyugalmas asztalánál e sorokart rovom – hétfőn, kora délután -, még nem biztos (bármennyire úgy érzem is), hogy kedvenc jégkorongcsapatom, a Dab.Docler, azaz a Dunaújvárosi Acélbikák együttese nagyjából hét óra múlva, amikor véget ér a MOL Liga döntőjének negyedik mérkőzése, amit a Miskolci Jegesmedvék kiváló alakulatával vívunk, győztesen jön le a jégről. Hogy jól értse mindenki, a helyzet úgy áll, hogy a fináléban négy meccset kell megnyerni ahhoz, hogy ligagyőztes légy – mi, ebben a pillanatban háromnál tartunk: ha tehát ma este még egyszer sikerül legyűrni a Miskolcot, ezt a sorozatot kipipálhatjuk… Marad persze még akkor is néhány teendő: például tovább kell harcolnunk az osztrák másodosztályban, a Nationalligában (mindjárt itt is egy, a Feldkirch ellen épp ma este), és hátravannak még a magyar bajnokság és a Magyar Kupa küzdelmei is. Most azonban csak a ma este létezik… Tovább »»

06 február
2komment

Apró pecsenyések Brassóban – egy elképesztő meccs (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (2 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Akkor hát, recsegős derék ide, hastáji tekintély amoda, hajoljunk le történetünk vezérfonaláért, s már pergetem is tovább fürge kézzel annak guzsalyát. (A késlekedés oka, hogy meg kellett nézni, vajon melyik kiváló együttessel is találkozunk a 15-én induló ligadöntőben: mostanra kiderült, a Miskolci Jegesmedvék lesznek a partnereink…) Na, mindenesetre ott járunk, hogy múlt csütörtökön Brassóba vetett jó sorsunk, simán megérkeztünk, kidobtuk a vasmacskát a hotelban, mi több, Vincze Bandit és Zsazsát már az álommanók ringatták, midőn életem legjobb produktuma, Boda jr., valamint Példa, azaz Siba Gyuri értékes társaságában nekiindultunk a túrának, minthogy a fontos meccs előtt még két órányi szabad idő állt rendelkezésünkre…

Tovább »»

05 február
0komment

Apró pecsenyések Brassóban – vérfagylaló odaút ezer szóban (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (2 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Elöljáróban szépen megkérnék mindenkit, akivel mostanában találkozom, már jó előre kapcsoljon ki minden olyan eszközt és kütyüt, amelynél fennáll a veszély, hogy éles hangon hármat pittyen – e hangjelzés ugyanis még néhány héten át kiszámíthatatlan, önkéntelen, tőlem független  reakciókat válthat ki belőlem, és mert ön- és közveszélyes állapot kialakulására jelentős esélyek nyílnak, sajnos semmire nem tudok garanciát vállalni. Utazó társulatunk, az ötfős Aprópecsenye kommandó Brassó felé, félúttól mintegy öt, hazafelé pedig legalább újabb öt teljes órán át hallgatta, rohamosan növekvő szimpátiával, amint hű VW Sharanunk példamutató szorgalommal, harmincöt másodpercenként jelzi a fékfolyadék szintjének egyezred milliméternyi apadását, amit feltehetően a cudar külső hőmérsékletnek köszönhettünk szépen. Ily módon szó szerint úgy ezerszer volt szerencsém hallani a pííí-pííí-pííííííí vijjogást – minthogy szokás szerint én voltam a kormányos, a többiek szerencsésebbek voltak: ők néha legalább álomba sírhatták magukat.

Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz