Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


20 augusztus
4komment

“Indulni kell, megint…”

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhatodik kiadása természetesen azt jelenti, vége a nyári szünetnek, újból megkezdjük a fellazítást, reméljük, hiányoztunk legalább egy kicsit. Mi mással is kezdhetnénk szerény dolgozatunkat, mint egy olimpiai hírrel – de nem, nem a nagyszerű sikereink fölött érzett honfiúi büszkeség valamely szép megnyilvánulása mozdította meg finoman érzékeny pennánk patinásra koptatott végét: még annál is nagyobb boldogság, hogy Áder János elnök urunk Rióban, ráadásul az óránként alig több mint hatmillió forintért nyitva tartó Magyar Házban az olimpiai mozgalom több potentátjával is egyeztetett a 2024-es bodapesti olimpiai játékok ügyében. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke azután magával Orbán Viktorral is megbeszélést tartott – titkosszolgálati eszközök bevetésével sikerült megszereznünk az üdvözlő szöveg nagy részét, s a kötetlen beszélgetésből is idézünk. Nem akarok amúgy látnoki szerepben tetszelegni, de ha netán kihagytatok volna egy korábbi, hogy pontos legyek, 2008-ban született fércművet “olimpilyai” témában, olvassatok bele ebbe… Több mint egy hónapja már, hogy Somló Tamás, az “Artúr” itt hagyott bennünket – érzem, azaz pontosan tudom, hogy legfőbb ideje lenne továbblépnem, de… nem megy. Minden nap Somlót hallgatok: legtöbbször csak őt, más napokon valami mást is, de többnyire abban a másban is benne van, LGT, Non-Stop, ilyesmik… Fotókat meg filmeket nézek óraszám – róla, vele, miatta. Egyszerűen nem tudom, nem akarom elhinni, hogy a szabadság vándora, ez a csodálatos, isteni, utánozhatatlan hangú és tehetségű zenész nem alkot többé. Hogy már nem énekel vagy mesél nekünk vicces/megható történeteket… s hogy nem mutatja tovább, hogyan is kell ügyesen átóvakodni az élet nagy darálóján úgy, hogy sértetlenek maradjunk. Szabadok. Függetlenek. Boldogok. Szeretnivalóak. Hülyék. Bölcsek. Emberek. Én nem izgultam, mert végig egészen biztos voltam benne, hogy az Artúr halhatatlan. Most viszont, azóta mérhetetlenül csalódott és rémült vagyok: ha ő eltűnt, itt tényleg minden megtörténhet… Végül egy kis szemcse a nyaralásunkból, amelynek keretében Boda jr. és egy jó barátom társaságában, három motorral hat napig keveregtünk egy pompásat a Balkánon – megtettünk 2200 kilométert, fantasztikus tájakon börrögtünk keresztül, remek emberekkel találkoztunk és ismerkedtünk meg… hogy aztán az utolsó előtti napon, Bosznia északkeleti csücskében váratlanul beleszaladhassunk egy olyan viharba, amilyet ötven év alatt se volt szerencsém átélni. Most, ismerve a két héttel későbbi macedón katasztrófát, azt mondhatom, piszok nagy szerencsénk volt, és soha többé nem veszem félvállról az ilyesmit… Olimpiartúra – odabent.

Hirdetés

Tovább »»

09 augusztus
5komment

Ej, haj, kisegér, bennünk van a Thatcher-gén…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharmincadik kiadásában először a Thatcher-génről teszünk közzé pár nehezen nélkülözhető alapinformációt – most jöttek rá, ha rendelkezünk ezzel a génnel (nevezetesen és pontosan a p.Tyr362His variációval, ha netán van otthon egy kézi génanalizátorunk, és biztosat szeretnétek tudni), amit valóban a fáradhatatlan és legendás Margaret Thatcher egykori brit államfőről neveztek el, akkor beérjük igen kevés alvással is… ha nem, akkor kell a nyolc óra. Nem tudom, én hogy állok a kérdésben – de most hajnali kettő múlt, és fél hét körül indulok egy fontos furgonos küldetést elintézni… A Chelsea lesz a Ferencváros vendége a Nagy Stadionavatón – tudom, csak én gondolom azt, hogy van az a pénz, amiért bármelyik világhírű futballcsapat ellátogat egy legfeljebb a valamikori világhírével büszkélkedhető másikhoz… hogy van-e az a pénz, amiért mondjuk döntetlent játszik vele, azt már én sem tudom biztosan: azt meg mélységesen hiszem, hogy például a Chelsea semmilyen összeg fejében nem fog kikapni az Üllői úton. Mert azt már nem engedheti meg magának. És hogy hogyan jön mindehhez Gerard Depardieu és Kothencz polgármester? Simán, majd összefűzzük. A hét elején sátorozni voltam, nem túl messze, csak a Szekszárd melletti Szálkán – a szép kis üdülőfalu elsősorban a közelében fekvő szép kis tóról híres: de én azt is elolvastam nemrég, hogy Révész Sándornak, a Generál és a Piramis frontlegendájának is ott van nyaralója, immár az utcát is tudom egy kedves és fiatal pincérhölgy jóvoltából, de nem is ez a lényeg – inkább azt mesélem el habkönnyű boulevard-stílben, hogyan is kell eltölteni egy éjszakát a tóparton egy 150 x 50 centiméteres alapterületű sátorban, nem egyedül, amennyiben nevezett sátor egyrétegű, este megérkezik a térségbe az év(század) egyik legkomolyabb vihara, és valaki nyitva felejti a sátor bejáratát jelentő cipzárt, aminek köszönhetően négy centis vízréteg képződik odabent. Mélyvíz, csak olvasóknak… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz