A maják meg a Lásztkrisztmasz-élmény
(50 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ...Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet 
Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenhetedik kiadása igencsak különös és kalandos körülmények között keletkezett – nem tudom, ki hogy van vele, nekem speciel ez az első világvége, amit átéltem. Nem nagyon smakkol ez a hülye nullsík, alig találom a billentyűket a tök sötétben, és a combom is tisztára bedurrant, mert második órája tekerem a laptop ellátását biztosító áramfejlesztős biciklit, amit szerencsére jó előre bekészítettem magamnak. (Ha valakinek netán áram kellene, keressen nyugodtan, egy darabig itthon leszek, most akciósan tudok átadni, pénz nem annyira érdekel, de friss, füstölt házi húsárut szívesen beszámolnék…) Az időnkbe, azt hiszem, belefér, hogy megbeszéljük, mi a helyzet a Nemzeti Színházzal – és ha már Vidnyánszky Attila szóba kerül (nem is szólva egyik kedvenc keresztényemről/demokratámról, Pálffy Istvánról), röviden elmesélem, milyen is volt, amikor bő tíz éve a Nyulasival Kárpátalján, Beregszászon, az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban töltöttünk pár felejthetetlen napot. Végezetül beszámolok a karácsonyi előkészületeimről – nem állok túlságosan fényesen azt előrebocsáthatom… Az alkalmat viszont ezennel megragadom, és mindenkinek békés napokat kívánok – ránk férne pár csepp nyugalom… A magam részéről csendes kis utazgatásokkal teszem változatossá a karácsonyt – felbukkanok majd Varga Zsoltiéknál, talán Nagykovácsiban, a Szilárdéknál, persze lesz némi családi pittyputty is… úgyhogy várhatóan szabin vagyok, de egy hét múlva mindenképpen jövök, hiszen a szombat reggeli kávé mellől szerencsére sokaknak nem hiányozhat a HL. Most sem – gyerünk… Tovább »»
