Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


27 május
7komment

Megbecsülés

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Vendégoldal, méghozzá nem is szörnyű – jó régen volt, hogy valaki bekéredzkedett az oldalra: most pont ez történt, méghozzá nem is teljesen ismeretlen tette, maga Boda jr. írt rám valamelyik este, “Érdekel HL-betét írás?”, aztán átküldte az alább következő néhány sort, én meg elolvastam, aztán úgy gondoltam, semmilyen komoly bajunk nem lehet belőle, ha közreadjuk. Nekem nem csak azért tetszett, mert a legokosabb, legügyesebb, legkedvesebb, legjóképűbb stbstb. gyerek írta, akit csak ismerek – és nem csak azt szeretem benne, ahogyan (vagyis minden különösebb faxni, csavar, cifraság nélkül, egyszerűen, pacekba) meg van írva, de leginkább is az, ami benne foglaltatik. Merthogy ugyanazt gondolom, amit a szerző: hogy tudniillik minden gonddal-bajjal-nyűggel-kínnal egyetemben azért mégiscsak piszkos nagy mázlink van azzal, hogy itt lehetünk – a többit most nem is boncolgatnám okoskodva, rátok bízom. A kedves szerző egyébként a teljes vertikumot magára vállalta – azaz az illusztrációként szolgáló fotó is az ő munkája. És akkor, ha már nálam a szó, mielőtt még belemerülnétek, hadd mondjam el röviden, hogy nyári szünetre vonulunk. Nem vakációzunk igazán, a szó klasszikus értelmében – kénytelen vagyok némi pauzát tartani: mondhatnám, hogy igazából senkinek semmi köze hozzá, miért, merthogy leginkább magánügy, de azt gondolom, ez pont az az oldal, ahol a felület jellegének szabályai szerint amúgy is elég nyílt kártyákkal muszáj játszani, úgyhogy elmondom, a helyzet az, hogy Boda sr. és b. neje, vagyis a szüleim meglehetősen komoly energiákat igényelnek, amennyiben nagyrészt én igyekszem gondjukat viselni. Összesen 177 évesek, és ezzel elég sok mindent elmondtam. Az elkövetkező pár hónapom tehát elsősorban az övék lesz, ahogyan az elmúlt lassan négy évem is volt – csak néhány hónapja kicsit fokozódott a tempó és az intenzitás. Közben pár fillért meg is kéne keresnem valami könnyed tevékenységgel, szóval mindösszesen elég kevés töltésem marad arra, hogy azzal foglalkozzak, amivel alapvetően a leginkább szeretnék – a betűkkel. Most tehát egy kicsit háttérbe húzódom, mert amit most csinálok, az a leghatáridősebb meló életemben. Majd jövök, ahogy tudok, reményeim szerint nyár végén – addig is Suszter mesterrel igyekszünk valamivel szórakoztatni benneteket, hogy ne felejtsetek el teljesen. Félre ne értse senki: nem panaszkodom – hogy gyorsan visszacsatoljak a mai HL vezérsíkjához, éppen hogy nagyon is megbecsülöm, amim van. Például hálás vagyok érte, hogy ők, mármint a szüleim, ilyen sokáig velünk lehetnek; hálás vagyok sok minden más mellett és előtt az egészségemért; hogy motorozhatok, utazgathatok a világban, valahogy mindig van egy kis pénzem; hogy egy meghitt, hihetetlen atmoszférájú kis lakásba térhetek haza, ahol szeretettel várnak… És roppant hálás vagyok érte, hogy van egy nagyszerű kisnagyfiam – ő következik most, itt, nálam. Fogadjátok szeretettel. Tovább »»

Hirdetés
Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz