Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


17 március
6komment

Nyolcmillió nemzetáruló: osztály, vigyázz!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.52 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvannyolcadik kiadásában Szlovéniára vetünk pár érdeklődő pillantást: szomszédunkban a napokban lemondott Miro Cerar miniszterelnök, mert a szlovén legfelsőbb bíróság megsemmisítette egy korábbi népszavazás eredményét, amit történetesen egy vasútvonal egymilliárd eurós fejlesztésével kapcsolatban indítottak. A bíróság leginkább azon akadt fenn, hogy a kormány állami pénzből, részrehajlóan kampányolt a referendumot megelőzően… hm… látjátok, vannak még olyan elmaradott fertályai a világnak, ahol megtörténhet ilyen csúfság – nem mindenhol olyan mértéktartó, visszafogott kormányzás folyik, mint Magyarföldön, és hát ki kell mondanunk azt is, vannak nyámnyila, anyámasszonykatonája politikusok, akik egy ilyen csipcsup helyzetben inkább gyáván megfutamodnak, semmint továbbra is feláldozzák magukat imádott népük oltárán, csak hogy teljes golyóállómellény-szélességgel megmenthessék a hazát a veszedelmektől, melyek számosak, illetve, a kampányidőszak vége felé közeledve egyre inkább úgy tűnik, számtalanok. A mi generálisunkat viszont nem ilyen lemondós fából faragták: történhet bármi, nyílhat akárhány új front a folyton ellenünk fenekedő, rohadt világegyetemben, ő aztán nem lankad, mi több, egyre keményebb – rövid, de annál velősebb összegzést adott március 15-e ürügyén arról, igazából mi is vár ránk, vagyis úgy nyolcmillió nemzetárulóra április 8. után, ha ránk köszönt végre a totális demokrácia. Én azért azon is elgondolkodtam valamelyik este, mi jöhet akkor, ha netán az ellenzéki szavazatok lesznek többségben: lehet, hogy már megint az én készülékemben van a hiba, és persze kötelező azt kívánni, ne legyen igazam, de a csodálatos, 2006-os “forradalom” óta valahogy nem igazán tudok elszakadni attól a gondolattól, hogy akkor szabadul el itt igazán a pokol… Végül kissé átmegyünk közszolgálatiba, és igen komolyra fordítjuk a szót – pár hete épp itt, a lépcsőházunkban is járt két igen jó szándékú, szociálisan érzékeny hölgy: az egyik ajtószomszédomhoz, egy idős bácsihoz sikerült bejutniuk a pont száz éve ismert “trükkel” – ahogy kinyílt az ajtó, lehengerelték, egy perc alatt bent voltak, elmondtak valami mesét, aztán egyikük szépen lefoglalta a bácsit, a másikuknak épp ki kellett mennie, csak a lényeget mondom, nagyon sok pénzt vittek el, sajnos egy nagyon nyilvánvaló és kézre álló helyről. És véletlenül azt is tudom, nem ez volt az egyetlen helyszín, ahol kábé aznap jártak. Természetesen elkezdtünk gondolkodni, mit is kéne csinálni, hogy megelőzzünk még egy ilyen esetet, legalább itt, a házban: sajnos, mint majd látjátok, ki fog derülni, az egyetlen megoldás, ha gyakran beszélünk a dologról a leginkább veszélyeztetettekkel, az idősebbekkel – minden más, mint például a lépcsőházi kamera, szomorú, de tény, pénzkidobás. Puha szlovén, kemény magyar mineln, zárdazajtót – pár hét kihagyás után újra itt vagyunk.  Tovább »»

Hirdetés
14 március
8komment

Firewalltól megtört szívvel…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (39 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenegyedik kiadásában már megint a szakadék szélén egyensúlyozó Egyesült Államokba reppenünk, ahol most épp íróknak kínál ingyen utazási lehetőséget az egyik vasúti óriás – cserébe csupán (?) annyit kérnek, mint bő hatvan éve Andrej Alekszandrovics Zsdanov, a szocialista realizmus kultúrpolitikai doktrínájának megalapozója: Írók, írjatok remekműveket! Én természetesen álmomban sem merném írónak titulálni magam, egyszerű betűipari szakmunkás és furgonirányító vagyok csupán – de azért besorolástól függetlenül szívesen mennék egy kört lényegében bárhol, bármivel, ha annyi lenne a díja, hogy meg kéne írnom… Mellesleg egy pompás Lawrence Durrell-útirajzot (Szicíliai körhinta) olvasok épp a jól megszokott helyemen – lenyűgözően egyszerű, mégis elképesztően szórakoztató. Itthon: ismét fellángolt egy viszonylag régi vita – vajon átvernek-e mindnyájunkat a magyar benzinkutakon, avagy tényleg igaz lehet-e a pletyka, hogy a német-osztrák-olasz-bosnyák-bantu dízel tényleg táltost varázsol-e az I-es Golfból… Korábban, bevallom, úgy gondoltam, városi legendáról van szó – két éve viszont, egy fantasztikus Balkán-túrán magam is érdekes adatokat rögzítettem a sűrű tankolások során: oké, mérőedény, labor nem volt, de szerintem ezek nélkül is figyelemre méltóan riasztó volt, amit tapasztaltunk. Összefoglaljuk a sejtéseket. Végül ismét pár magánkatasztrófámról könnyezek csendesen: elmúlt két évem kedvenc gépe, a nagy és csodás Asus múlt héten, egy éjszaka minden előzetes jelzés nélkül jobblétre szenderült, én pedig egyfelől munkaeszköz nélkül maradtam, ami módfelett riasztóan hatott rám, s nem kevésbé fura volt hirtelen nélkülözni a virtuális világot. Tudom, manapság az a trendi, hogy nem töltjük a drága időnket a facebook-on  - nos hát én sajnos lógok, nem is épp keveset, számos okból, melyek közül néhányat munkaügyinek is szépíthetek: hát pár napig mindez kimaradt, én pedig visszatértem pár hagyományos tevékenységhez. Nem is volt olyan borzasztó – de azért jó volt tegnap hazahozni az új használt gépet… vagy nem is tudom… Függőségek, szerelmek, kendőzetlenül, csak odabent, a hajtás után. Tovább »»

10 április
2komment

Parkok, paloták, múzeumok (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nagy divat a sorozat – felültünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost kezdtünk meg egy hete. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Kalandjaimról levelekben számoltam be – e-mailnek nyoma sem volt még, így hát írógéppel írtam, s postán küldtem haza kis szösszeneteimet a hidalgók hazájából. Az első részben megérkezésem és berendezkedésem volt a fő téma – Madridtól harminc kilométerre, Alcalá de Henáresben vertem tanyát, a második opuszban arra próbáltam rávilágítani, hogyan múlatom az időt a távoli Spanyolországban: pár szóban megemlítettem a sonkamúzeumot, továbbá a királyi palotát, ahol, már kifelé jövet, meglebbent egy függöny, s eltűnt mögötte… no, hogy kicsoda, azt meglátjátok hajtás után… Meg persze azt is, hogy már húsz éve is élénk fantáziám volt. Vagy ki tudja… Tovább »»

25 július
0komment

Motoroztunk: Gabi adta, szeretettel, Gabinak…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.52 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A nagy mosolyt kérnem se kellett - az végig ott ült Gabi arcán, egész délután: ezért (is) volt nagyon kellemes társaság...

A nagy mosolyt kérnem se kellett - az végig ott ült Gabi arcán, egész délután: ezért (is) volt nagyon kellemes társaság...

Kicsit elcsúsztunk, ezt töredelmesen be kell vallanom, méghozzá több tekintetben is – egyfelől az ajándék motorozás/fagyizólátogatás kisorsolásával, másrészt az esemény közzétételével. Pedig immár negyedszer volt szerencsém sorsolni az oldal jobb oldalán található, Donate feliratú, úgynevezett varázsgomb használói között. Mint talán tudjátok, egy gombnyomással kicsivel több mint egy liter benzint préseltek a tankomba, mostani állás szerint pedig a befolyó mennyiség jelentős részét égetem el ily módon jótékonynak is mondható célra, remélhetőleg minél többek örömére. Ifjabb és idősb Czakó Karcsit, továbbá Luczó Marit is volt szerencsém szállítani még márciusban és áprilisban, Kiss Krisztina pedig május győztese lett: mindannyiukkal eltöltöttünk úgy kellemes másfél órát, motoroztunk egy jót, közben pedig felöltöttük a legkritikusabb nyelvünket, megálltunk a dunaföldvári Tóth cukrászdában – és újra és újra megállapítottuk, képtelenség hibázáson érni őket… Szóval elcsúsztunk: a nyári események sodrása egyszerűen kiütött a ritmusból – június elején meg kellett volna ejteni a sorsolást, hó közepén-végén a menetet… ez az igazság. A HL azonban nem következmények nélküli honlap: az ilyen esetekben könyörtelen ügyvezető már összeült, lehet, hogy az igazgatóval is egyeztetni fog, s nagyon úgy néz ki, a dolgozó elég komoly szankciók elé néz – nem irigylem… De elnézést… senkit nem szerettem volna belső fegyelmi ügyekkel untatni. A lényeg, hogy megejtettem a sorsolást, a szerencse, melyet ezúttal is elmaradhatatlan keménykalapom segítségével bonyolítottam le, Kovács Péternének kedvezett. Annak rendje-módja szerint megküldtem neki a jó hírt, aztán néhány nap múlva (főnök… izé… bocs… ez is benne volt ám a késésben…) megérkezett a válasz, amelyben Kovácsné Gabi előbb nagyon örült, majd ezt a mailt küldte: A fantasztikus nyeremény ügyében összeült tegnap este a családi kupaktanács. Egyöntetűen arra jutottunk, hogy egyik kedves barátunkat, Bihal Gabriellát örvendeztetjük meg vele. (…) Egyeztettünk vele, és szíves-örömest elfogadta! Kedveli a motorozást és a fagyit is:) Az olvasó szava és kívánsága számomra parancs: Gabi helyett Gabi, amúgy is – némi egyeztetés után szombat délután a Kertváros szélén találkoztunk. A délután további részéről, egy szimpatikus, csinos ifjú hölgyről, vasútról és sok minden másról, ha lapozol. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz