Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


09 május
7komment

Tabdusnorfű – sűrűsödés szombat estétől (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Mediék kisfia, Martin megmutatja, milyen elszánt, ha gulyáskanalazásról van szó...

Mediék kisfia, Martin megmutatja, milyen elszánt, ha gulyáskanalazásról van szó…

Sűrűsödő hétvége – törzsolvasóim minden bizonnyal ismerik már a fogalmat, én nagyon is jól, évtizedek óta, a gond csak az, hogy egyre jobban kedvelem is. Megfigyeltem, hogy sokszor szándékosan nem is tervezek semmit egy-egy hétvégére: kajánul figyelem, sikerül-e valamikor egyet itthon töltenem, egy jó kis tévézéssel, ötórai teával, szombat délutáni rejtvényfejtéssel… Még mielőtt bárki félreértene: semmi bajom ezekkel, sőt – de mindegy is, mi a véleményem az egyéb tevékenységekről, hiszen 99 százalékos biztonsággal tudom, szerdán vagy csütörtökön elkezdődik. Olvasok egy izgalmas programról a neten, felhív vagy üzen a Körte, a Kész Laci, a Medi, a Varga Zsolti, a… tudom is én… és bemondja a tuti programot, aminek egyik alap alkotóeleme, hogy valahová el kell motorozni érte… Innentől kezdve az már nagyjából bizonyos, mi lesz – perceken, de legkésőbb órákon belül meggyőzöm magam, menni kell: mert megfigyeléseim szerint sajnálatosan kurta az élet, és pontosan tudom, hogy sok-sok más mellett minden meg nem tett kilométert, el nem égetett molekula benzint bánni fogok, ha egyszer eljön a nagy diafilm-vetítés, és le kell guggolnom a besötétített gardróbban, miközben a nagy szakállú, mosolygós bácsi befűzi a látszatra jó vaskos filmet, aminek a dobozán, amikor óvatosan lesandítok, látom, nagy betűkkel ott áll: BODA ANDRÁS – és alatta még: (Éghetetlen film). Szóval a végkimenetel bizonyos: az érdekes kérdés még, vajon egy program vár-e rám, vagy beesik még kettő-három, és lehet cikázni egy izgalmasat… Nos, a múlt hét vége ilyen kellemes csapongással telt: először kiderült, szombat este a Mediterran Pub-ban, Dusnokon buli várható, néhány régi jó barátommal a körzetben; továbbá hogy vasárnap Orfűre kirándul egy szélesebb kör – a sűrűsödéshez ez esetben már csak az kellett, hogy szombat kora délutánra befűzzem a bócsai traktormajálist, továbbá egy röpke vizitációt a Varga Zsoltiéknál, az új udvar tiszteletére, és máris rendben volt minden. Hétvége, második ének – lapozz, ha kell! Tovább »»

Hirdetés
07 május
8komment

A semmiből sűrűsödő hétvége – traktorok és gépek (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Hát ez... hát ez... ez... na szóval ez mindent vitt, sallangmentes, leszámítva a Boss-típusú bőrfotelt...

Hát ez… hát ez… ez… na szóval ez mindent vitt, sallangmentes, leszámítva a Boss-típusú bőrfotelt…

Szimplán csak imádom, amikor egy hétvége a semmiből elkezd besűrűsödni, mint a jó… na, ide most valami frappáns kis gasztro-hasonlat kéne, de nem vagyok… ááá, dehogynem, na, megvan, szóval amikor az ember rántottakészítés közben rátolja az alapra a felvert tojást, és az szép lassan összeáll megfelelő állagúra… Szerdán még csak azt tudod, hogy hétfőn buszvezetés, ami persze kitűnő program, várod, mint róka a kisherceget, de azért még igen messze van… aztán viszont egy telefonhívás, és kiderül, hogy szombaton a Medinél, Dusnokon retróparty lesz, hm, már mozgásban az agy, persze mondják, hogy mindenhol szupercellák és zivatarok, de szerencsére évek óta nem játszik az időjárás, abban megyünk, amit dob a gép, aki azért nem indul el, mert hátha befelhősödik valahol, az nem is akar igazán elindulni, ez a helyzet, bárhogyan szépítjük is. Szóval akkor szombat motorozás, hétfő buszozás. Hú, de nagyon gyönyörű… Örömömben be is ugrok a Gyuszához a műhelybe, hogy megfúrja a szélvédő pleximen megindult repedés végét, hogy ne hasadjon tovább – hopp, Tar Jocó épp olajat cserél, öt percen belül kiderül, vasárnap csapatos csapatás Orfűre… aha… tehát ha szombaton a buli után Dusnokon alszunk, vasárnap reggel becsatlakozhatunk egy megbeszélt ponton a menetbe, és átgurulhatunk Orfűre… Remek… Szombaton viszont… a nap eleje még kicsit üresnek tűnik – valami motoszkál a fejemben… tudom már: hát Bócsán traktormajális, tarararáááááá, meg is vagyunk, pontosabban azzal kerül fel a jupiiiiiiii utolsó i betűjére a pont, hogy a Varga Zsoltiékkal megbeszélem, szombaton délután Dusnokra menet beugrunk hozzájuk is egy órára, megnézzük az újonnan térkövezett udvarukat, mert egy hete még csak félig volt kész. Hétvége, kész: csillagos ötös, szaktanárival. Megosztom – hajtsatok (végig) velem… Tovább »»

10 október
0komment

A nagy brit-holland összecsapás Tabdi főterén (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.75 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Arra azért nem számítottam, hogy egy képviselővel fogok összefutni a nappaliban: Tabdiban még ez is megtörténhet

Arra azért nem számítottam, hogy egy képviselővel fogok összefutni a nappaliban: Tabdiban még ez is megtörténhet

Tabdiban jártam, és az ilyen hétvégéken mérsékelten fenyeget annak veszélye, hogy belefulladok az unalomba. Még akkor is így van ez, ha csak úgy simán meglátogatom a barátaimat, Varga Zsoltiékat, Puttóékat – az elmúlt néhány évben, amióta jó szerencsém az Akasztóhoz közeli kis faluba sodort, ráéreztem a megejtően nyugalmas, feszültségektől mentes, úgynevezett vidéki/falusi életmód elvitathatatlan előnyeire, és számosak azok. Volt nekem persze hasonló élményem már szép számmal: a nyolcvanas évek végén például hajszál híján leköltöztem Kánba, egy akkoriban majdnem kihalt baranyai kis zsákfaluba (azóta forgalmas üdülőövezet lett belőle, és jó régen nem voltam… tényleg… hm…), és Dunaföldváron is igen sokat vitézkedtem/kedem Szigeti Sanyi, Varró Tomi, Molnár “Spielberg” Gyuri, Itya, Baglyas Ferike meg a többi kitűnő barátom társaságában. Nem tudom, ki hogyan van vele: az élet igazi ízei omlanak szét az ember szájában, ha jó barátok közt az igazi kvaterkázás csodás élményét élheti meg – azt se mondom, hogy rosszat tesz, ha előpattan valahonnan pár palack jó bor meg egy kis házi szilvórium, de az elsődleges mégis az együttlét varázsa, amiről már annyit hozsannáztam… A fergetetes sztorik a megidézett helyi legendákról, meg úgy általában, élet értelme, plusz egyéb filozofikus tematika, vagyis csajok, kaják, emésztés. Ha igaz, hogy a nevetés meghosszabbítja az életet, hát szerintem hívjatok csak ebben a szép nagy körben mindannyiunkat MacLeodnak… Ja… és mindez csak a sima vizitációkra vonatkozik – a speciális alkalmak már a betyárosabb kategóriába esnek. Ilyen volt például a minap a szüreti nap Tabdin – amire természetesen már hetekkel korábban meghívást kaptam Varga Zsoltiéktól. A szombati nap történéseinek egy részét már olvashattátok – a sztorit valahol ott csippentettem el, hogy a kolbászevős sátor mélyén egyszer csak összetalálkoztunk Andréval, aki Tabdi hollandja, mellesleg korábban feltalált egy szülőszéket, a szabadalmat életjáradékért eladta Hollandiában, ami meglehetősen jó anyagi kondíciókat biztosít részére az állandó relax-hoz, pláne Bács-Kiskunban… André elkötelezett magyar, a hollandokról rossz véleménnyel van, és elszántan, de jól beszél magyarul. A tér másik felén viszont most feltápászkodik székéről Steve, a Brit, és megindul felénk… Tovább »»

08 október
0komment

Lovasok, szekerek, és huszonnégy gázpalack Nokedli kis Polskijában… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (10 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ilyen egyszerű címlapra kerülni: a két marketingszakértő, Puttó és Zsolti a sátorban

Ilyen egyszerű címlapra kerülni: a két marketingszakértő, Puttó és Zsolti a sátorban

Tabdi, mint talán már korábbi híradásaimból tudjátok, sziget Bács-Kiskun közepén… Igen, Tabdi nekem sziget: úgy vonulok el ide, időről időre, mint Gauguin Tahitire, csak hogy valami igazán plasztikus hasonlattal éljek. Ahogy elérem a kis falu határát jelző táblát, sebzett lelkem megnyugszik, nyúzott idegeim kisimulnak, megfáradt porhüvelyemben azonnal vidám táncba fognak a sejtek: tudom, hogy néhány napon át semmi gondom nem lehet; tudom, hogy Varga Zsoltival fogok röhécselni órák hosszat; hogy Lindus “épp csak összedobok valamit” stílusú zseniális pennéiből fogok belapátolni pár tized köbmétert; hogy Puttótól ismét elleshetek valami számítógépes okosságot; hogy mind e közben Sanyiék zseniális borából öntünk magunkba pár cseppet; s ha az élet úgy hozza, és egy kis szerencsém van, Barna Lalinál, a Tex-Tanban épp a Welcome Band játszik, pár (mondjuk öt-hat) órácskán keresztül mindent, ami a hazai és a nemzetközi rocktörténetben egyáltalán eljátszásra érdemes. És olyan is van, hogy falunapra, vagy új borokat kóstolni ugorhat le a szerencsés városi gyerek, mi több, néha még pontozni is engedik a hozzáértők – no meg olyan is előfordul, hogy szüreti nap van Tabdin, és meghívást kap rá. Igen jelentős eseménynek kellett volna történnie Dunaújvárosban, hogy otthon maradjak – de szerencsére nem történt semmi komoly. Így aztán bevégeztem összes kötelezettségemet, szombaton tizenegy tájban elfogyasztottam egy pompás menüt örök kedvenc, Piac tér melletti kolbászsütödémben, felpattantam hű Rocinantém nyergébe, és negyed egykor, a szokásos nyugalmas és laza menet után már be is gördültem Tabdiba. Alaposan meg kellett lassítanom a menetet: a főutcát ugyanis ekkorra már lovasok hada lepte el – én illendően lehúzódtam ugyan, de egy cowboy így is kis híján nyakon vágott a négy méteres karikással… olyat durrant a fülem mellett a sudár, hogy gondoltam, megkérdezem, ez most vicc-e vagy komoly, de ekkor már jött is a következő lovas, dirr-durr – a tizedik után, komolyan, már-már hiányzott. Hogy hogyan értem el a Varga Zsoltiékig, mi volt a szüreti napon késő délutánig, arról hajtás után igyekszem beszámolni. Tovább »»

06 július
8komment

Újabb hágók, egy duettes nap, majd hazaút hőgutával (VI.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (34 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A szalagként a mélybe tekergő út, a sziklák, a hegyek, a fenyők... nem kell valakinek elintézni valamit arrafelé?

A szalagként a mélybe tekergő út, a sziklák, a hegyek, a fenyők... nem kell valakinek elintézni valamit arrafelé?

Sokat nem enyhült az elmúlt napokban a kánikula – én rendületlenül haladok tovább, ha bírtok olvasni, ha nem, hiszen rengeteg lenne a tennivaló: ma mindenesetre befejezem ausztriai-olasz hetünk ismertetését. Még június 23-án, szombaton érkeztünk meg Varga Zsoltiékkal, Puttóékkal, Tóth Feriékkel kedvenc kis százéves faházunkba, mely a Großglockner közelében, a Mörtschach melletti Pirkachbergen, 1450 méteren található, kétezer méteres hegyek karéjában, lenyűgöző környezetben. Ötven méterre a házikótól egy patak rohan, abból kapjuk az ivóvizet, valamint egy villanymotor meghajtásával az elektromos áramot… Egy másik, hasonló házban, harminc kilométerrel odébb, Oberdrauburgban Körtéék vertek tanyát – ők öt motorral képviseltették magukat az idén. Vasárnap és hétfőn pompás, háromszáz kilométer körüli túrákat tettünk a környék kacskaringós szerpentinjein – de azok se unatkoztak, akik nem tartottak velünk: ők kisebb-nagyobb gyalogtúrákon fárasztották magukat, becsavarogták a környéket, megnéztek minden elérhető nevezetességet, felmentek a Großglocknerre. Kedden aztán Varga Zsolti kiszúrta, hogy a hátsó gumim ismét túl van a jelen – magyarul már a szövetet koptatom. Eszem ágában se volt három napot makramézással tölteni, míg a többiek motoroznak, gyorsan kerestem hát egy gumis műhelyt, és szerda délutánra büszkén és boldogan mutogattam mindenkinek a vadiúj Bridgestone-t. Eljött hát a csütörtök, és, hurrá, helyreállt a világ rendje – reggel kilencre mentem az oberdrauburgi eni (leánykori nevén: Agip) benzinkúthoz, a találkaponthoz. Hajtás után hajtunk. Tovább »»

04 július
4komment

Netezős műhelynap, a végén egy világbajnok marhapörkölttel (V.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Makrancos hátsó gumim ismét szöveten - remélem, idén már utoljára...

Makrancos hátsó gumim ismét szöveten - remélem, idén már utoljára...

Ti hogy bírjátok? Én legszívesebben nyakig merülnék valami kellemesen hűvös folyadékba, még azt se bánnám, ha közben nem teljesen decens módon felöltözött, mosolygós, a Hétlövetért és szerzőjéért fátyolos tekintettel rajongó mesztic lányok fölém hajolva gyöngyöző korsókból kézműves cseh sörökkel itatgatnának… Nos, ehhez képest légmentesen lezárt kis lakásomban igyekszem túlélni a hőgutát, gondolom, nem vagyok egyedül – a legjobb szolgálatot most hűséges ventillátorom, továbbá kiválóan felújított fürdőszobám zuhanyegysége teszi… Kedden délután, azaz órákon belül mindenesetre, megjósolom, úgy döntök, irány Dusnok, Szabó Sanyi barátunk méltán legendás bázisa, a Mediterran Pub, és a mellette elterülő kis tó – így aztán végül is apróbb kompromisszumokkal megvalósulhat a bevezetőben említett álom, mi több, még ki is egészül a Sanyi által sütött kemencés tejfölös-fokhagymás kenyérlángossal… E pillanatban viszont még kedd délelőtt van – és bizony erőteljes nosztalgiával gondolok vissza a nemrégiben a karintiai Pirkachbergen töltött estéinkre, amikor is a lányok kedvéért alaposan be kellett fűtenünk a vadonatúj, ragyogó sparheltba. 1500 méter magasságban, a hegyek ölelésében ilyenkor is tíz fok alattiak az esték – szép volt, igaz volt. Ha még emlékeztek, keddi napunkról meséltem legutóbb, amikor is kiderült, hogy a motorom hátsó gumija sajnos ismét feladni kényszerült az Alpokban mindig fokozott igénybevétellel járó küzdelmeket: szerencsére találtam egy kitűnő gumis műhelyt Lienz határában, a Plankenauert – ott megrendelték a vadonatúj hátsó gumimat, és megígérték, hogy szerdán mindenképpen azon hagyhatom el a cég telephelyét. Azt sajnos nem tudták megmondani, mikor hozza a futárszolgálat a gumit – reggel fél kilenc körül, egy szűkszavú sms elküldése után mindenesetre hegyi rezidenciánkra érkezett Kész Laci, akinek nem sokat kellett könyörögni, hogy fogadjon el egy frissen főzött kávét. A nap folytatásáért lapozzatok… Tovább »»

02 július
7komment

Egy csodás alpesi hét krónikája – már itthonról szemlélve… (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Itt már tényleg úgy éreztem, soha nem érek haza a negyven fokban, tűző napsütésben

Itt már tényleg úgy éreztem, soha nem érek haza a negyven fokban, tűző napsütésben

A napokban már voltam bátor felfedni azt a nyilván senki által soha nem hallott bölcsességet, miszerint minden jónak vége szakad egyszer – sajnos ugyanígy jártunk az ausztriai nyaralással is: szombaton az utolsó magyar erők is elhagyták a két végvárat. Körtééknek, legnagyobb bánatukra, már pénteken vége szakadt a mókának, mi, Kész Lacival még betöltöttünk egy háromszázas kis túrát csak az íze kedvéért; Tar Jocóék a millstatti tóra mentek, fürödni, Plesz Laciék pedig az európai motorosok Mekkájába, a Großglocknerre léptettek fel. Varga Zsoltiék sem töltötték épp tétlenül az időt – még csütörtökön a viszonylag közeli Porsche Múzeumba látogattak el mindannyian, pénteken pedig már csak pihentetőbb, apró kirándulásokkal múlatták a rohanó időt. Ők végül szombaton hajnalban hagytak magamra, 3.50-kor felültem, és kicsit bambán néztem a két autó, meg a mögöttük baktató motor piros véglámpáit, aztán visszadőltem még, és csak hét óra után adtam fel Robinson-életemet, s hagytam el a kunyhót, hogy aztán életem egyik legkeményebb tíz óráját kezdjem meg – az eleje még nem is volt olyan veszélyes, de dél körül már úgy tűzött a nap, hogy azt hittem, lefordulok. S a dolog egyre csak komolyabbá vált. Kettőtől lényegében már csak benzinkúttól benzinkútig botorkáltam, mindenhol ittam egy liter vizet, és a fejemet pár percre a csap alá dugtam… Lakott területen kívül, bevallom, lehetőség szerint sisak nélkül közlekedtem – gyorsan szólok, a kisebbik rosszat választottam, ha ugyanis a fekete bukóm rajtam marad, száz százalék, hogy elájulok. Néha így se jártam messze tőle, a fejem meg úgy sajgott, mint még soha. Benéztem a Vincze Bandihoz, a Balaton legjobb büféjébe, Balatonszemesen, ittam nála egy kiváló szódát, és legnagyobb sajnálatomra nem tudtam enni semmit – ez mutatja leginkább, hogy tényleg bajom volt. Nagy nehezen hazaértem, egy órát álltam a zuhany alatt, aztán tizenkét órát aludtam, mint akit agyonvertek. Mostanra viszont minden rendben, újra harapok, és íme, itt a következő fejezet, drámai részekkel – a hajtás után… Tovább »»

29 június
2komment

A szendvicsevő gróf, és az integető grófnő a Bentley-ből (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ha ez nem ér címlapot, akkor semmi - a három muskétás egy fotón

Ha ez nem ér címlapot, akkor semmi - a három muskétás egy fotón

Üldögélünk a Körtével Lienzben, a Plankenauer gumis szakműhely előtt, két elegáns székben, tizenegy óra körül jár, szerda van, és bőszen internetezünk. Van egy kis időnk, várjuk a hátsó gumimat, ami elvileg bármelyik percben itt lehet – a gond az, hogy az a bármelyik perc lehet a következő, vagy éppen 13.58 is: azt senki nem tudja megmondani, mikor ér ki a futár cég a szállítmánnyal. A motoromat már szétkapták, mint Floki a lábtörlőt, egy motorkerékpárokhoz rendszeresített hidraulikus emelőhöz alaposan hozzáspaniferrezték, aztán megemelték, és különösebb cécó nélkül húsz perc alatt kikapták a hátsó kereket… amin a gumi, így teljes valójában látva azért elég schlecht állapotú finoman szólva – mondjuk amivel Prága mellől hazajöttem, azon már három szövetréteg látszott ki, ezen meg még csak kettő, de nincs igazán kedvem kísérletezgetni és határokat feszegetni, úgy látszik, megöregedtem májusban. Kész Laci bement a városba valami csatlakozót venni valamelyik kütyüjéhez – ja, és mellesleg nem én vagyok az egyetlen a csapatban, akinek gondja van: Plesz Laci BMW-je, mesélik a srácok, tegnap megadta magát, valami csörögni-zörögni kezdett a blokkban, tán valami kuplungalkatrész, már szervezés alatt van a hazajuttatása… Ha készen lesz a motor, és felkerül a vadiúj Bridgestone, ma épp csak megjáratom – majd holnap egy kicsit komolyabban is teszteljük, amikor is újabb olasz hágók meghódítására készülünk, szerencsére már én is álmodozhatok ilyesmiről. Most viszont a Labanciában és Taljánországban vitézkedő kis csapatunk hétfői túrájáról szólnék pár szót – meg Ausztriáról is kénytelen vagyok elmélkedni egy kicsit úgy általában, nekem elég érdekesnek tűnik ugyanis, hogy van egy számos téren működőnek tűnő ország egy számos tekintetben működésképtelenséget mutató tőszomszédságában… No de félre bánat, félre bú: irány a hétfő, aztán remélem, egy rutinszerelés és egy kisebb befizetés után hamarosan szabadulok innen, és megindulhatok újra – aki lapoz, jutalmat kap. Tovább »»

27 június
1komment

Átlibbenünk az olaszokhoz – egy felejthetetlen, csodás túra (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Erre a képre ébredek - besüt a nap az ablakon, és átvilágítja az előző esti rozémaradékot... szép...

Erre a képre ébredek - besüt a nap az ablakon, és átvilágítja az előző esti rozémaradékot... szép...

Kedves egybegyűltek, jelentem, hogy itt ülök a Hotel Mölltaler teraszán, a nap hét ágra ragyog, kedd, 11 óra van. Nem volt gyenge a belépőm: miután ékes osztrák nyelven elmagyaráztam előbb a kedves pincér hölgynek, majd a recepción üldögélő főnökének, hogy egy kis netet koldulnék tisztelettel, egyébként, csak a társalgás kedvéért szegény magyar bloggercsávó vagyok, halványan elmosolyodtak, majd ékes magyarsággal azt javasolták, legyen a konferencia nyelve a továbbiakban közös anyanyelvünk. A főnök bérli ugyanis a (természetesen kiemelten motorosbarát) helyet, és a teljes személyzet is kis hazánk hírnevét öregbíti, jó szívvel ajánlhatom mindenkinek. De miért üldögélek itt, ahelyett, hogy a Körtéékkel vadásznám a kanyarok százait – kérdezhetitek, teljes joggal persze. Nos, minden jel szerint el vagyok átkozva, mint nagy példaképem, Bagaméri Elemér: ma reggel, amikor a hátsó udvarból tolattam ki, Varga Zsolti hátulról elég tompán annyit mondott, várjak egy kicsit, és lehajolt. Rosszat sejtettem, de ennyire azért nem. A hátsó gumim – talán van még, aki emlékszik a prágai hazautamra, amikor is szöveten sikerült tolnom ötszáz kissé már túlságosan is izgalmas kilométert – ismét elért élete végére, be kellett látnom, a szövet, igaz, még “csak” az első réteg, ott vigyorog egy hadd ne mondjam, milyen alakú repedés alól… A délelőttöt a megoldás keresésével töltöttem, jelentem, megvan, tizenöt kilométerre találtam egy gumisműhelyt, a cég neve Plankenauer, elmondták, két szép, zöld színű papír kell hozzá, hogy minden sebemre gyógyírt találjanak – így jártam, a részleteket majd pénteken adom elő, a lényeg, hogy holnap minden rendbe jön, a többi korrigálható. Varga Zsoltiék teljes létszámban felmentek a Großglocknerre, ja, reggel a Vakondnak csinált egy bukósisakot és egy esőruhát, a tegnapi tapasztalatokból okulva. A mai meg a holnapi túra tehát kimarad, de talán csütörtökön, pénteken meg biztos, ismét csatlakozom versenyzőtársaimhoz, és új gumival fogom őket az őrületbe kergetni – ha már én ott vagyok lassan… nem ám, annyira nem izgat az ügy, ahogy mondani szokás, a pénz a legkevesebb. Most pedig jöjjön egy kis vasárnap: amikor is átmentünk az olaszokhoz csodát látni, és sikerült is… Ahogy a fodrászatban: hajcsatok! Tovább »»

25 június
5komment

Egy kurta, jó hét – kis kuruckodás a szomszédban (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 6.84 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Tóth Feri elöl, Vali hátul - bravó srácok-lányok, remekül hasítottunk végig, gond és bizonytalankodás nélkül

Tóth Feri elöl, Vali hátul - bravó srácok-lányok, remekül hasítottunk végig, gond és bizonytalankodás nélkül

A helyzet tudniillik az, hogy Oberdrauburgban, egy karintiai kis faluban, közelebbről egy hangulatos fogadó, a Gailbergerhof elképesztően főúri halljában üldögélek, a motor kint áll a ház előtt, én pedig bekéredzkedtem és bebocsáttattam ebbe a szentélybe, fehér bőrbútorok és nehéz szőnyegek közé, első szóra, mi sem természetesebb, mosolyogva, nem kérdezték, fogyasztok-e kötelezően valami önkéntest – persze azért egy pohár sört beküldök, attól tartok. Akkora wifi van amúgy, hogy két kilót akár haza is vihetnék belőle – így aztán végre lehetőségem van egy kis frissítésre, csak hogy megtörjem szabadságom unalmát. A házban, innen harminc kilométerre, Mörtschachban, ahol a Varga Zsoltiékkal és a gyerekekkel, Viktorral és Andival, a Puttóékkal és Puttó húgával, Évivel, továbbá Tóth Ferivel és Valival lakunk, nemhogy internet vagy tévé, de még térerő sincs – ezért tértem hát be ebbe a kedves kis Gasthausba, ahol épp valami csoportos nagyrendezvény van, és meglehetős illatok birizgálják az orromat, különös tekintettel arra a szikár tényre, hogy ma még nem ettem semmit, és kilenckor indultunk el egy közel négyszáz kilométeres kanyargásra – most pedig este hét van, pár órát esett is, de mit nekünk ilyen semmiségek. Ismertek – nekem a munka, az olvasó szent, inkább magamat sanyargatom, semhogy titeket táp nélkül hagyjalak. Még egy bő félóra lesz, mire innen hazavergődöm, és addig még képeket is kell méreteznem, válogatnom… a videóra már tényleg nem lesz erőm, ezt előre tudom, talán holnap, amikor állítólag kisebb kört nyomunk – ja, jut eszembe, mellékesen tíz perce búcsúztam el a Körtééktől, akik viszont épp ebben a faluban bérelnek egy másik házikót, de erről majd beljebb bővebben. És akkor nem is feszíteném tovább a húrokat: jöjjön a naplóbejegyzés-szerűségekből álló osztrák dolgozatom első része, vagyis az indulás-kiérkezés, azaz a múlt szombatunk igaz története (ha minden jól megy, és miért is ne menne, szerdán második rész is lesz a vasárnappal, aztán harmadik, a többit pedig meglátjuk), de csak ha hajlandóak vagytok egy nagyot lapozni. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz