Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


10 január
6komment

Pár tétova búcsúszó: jó utat, Zoli…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom (lassan tizennégy) éves rovatunk mai, e helyütt már százötvenegyedik kiadásában, az élet így hozta, kicsit talán kevesebb lesz a szokottnál a mókacagás – van ilyen is, jövő hétre talán több mulatságot dob fel a gép, most így alakult, azért gyertek. Először a Charlie Hebdo című párizsi vicclap szerkesztőségében lezajlott kíméletlen mészárlásról próbálok meg összeszedni pár gondolatfoszlányt… azaz legalábbis ezt gondoltam még szerdán, majd elolvastam a hvg.hu-n Hont András hibátlan dolgozatát, és megszívleltem a benne foglalt jó tanácsot, miszerint “inkább mindenki magába nézzen, és ha nem tud értelmeset hozzáfűzni, akkor maradjon csöndben”, így lesz, olvassátok el azt, fontos, kitűnő anyag. Átvezetésképpen Mark Zuckerberg témába vágó gondolataiból idézünk, aztán vele kötünk át a legújabb facebook-hoaxra, amikor is számosan kikérik maguknak szellemi termékeik gátlástalan elorzását, és egyéb parajelenségek. Aztán: nem csodálkozom, hogy egy olyan jelentéktelen, kihatások nélküli, himmi-hummi kis kérdésben, mint a (vadonatúj elvek alapján) fizetős utak rendszere, nagyjából két nap alatt döntés bírt születni fatornyos kis Magyarhonban – fél stadionnyi pénz már be is folyt a kasszába, az égvilágon semmi baj nincs ezzel, hogy a reptérre vezető út nyolcszáz méter miatt öt rugó, hogy mások mellett a mi hidunkra is két matrica kell (plusz, kiegészítésként javaslom, a Duna legyen külön megye, miért is ne?), hogy a városokat tehermentesítő szakaszok immár fizetősek lesznek, nos, ezeket egyetlen gyűjtőfogalom alá bírnám rendezni: közérdek, honfitársaim, közérdek. B verzió: Mészáros Lőrinc wagyu típusú, sörrel locsolandó japán szarvasmarhákat is szeretne tenyészteni, erre kellett egy kis plusz forrás, míg megerősödik. Ja, de akkor ez is közérdek… És akkor a végére most a legszomorúbb: elment egy barátom, nem közeli helyre, nem pár napra vagy hónapra – mostani tudásunk szerint a szokott módokon már nem találkozhatok vele. Rá emlékezem, azért is, mert olyasmit tudott, amit nagyon kevesen errefelé: vitatkozni indulatok nélkül, megértve, bevárva a másikat, örök opponensként is egyetértve azzal, amivel egyet lehetett, még akkor is, ha a másik mondta… Nagyon fog hiányozni, nem csak a beszélgetések miatt. Elköszönés, pár elkent csepp, nehéz búcsú beljebb… Tovább »»

Hirdetés
18 május
20komment

Az ó-szanszkrit számlák kora

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvannyolcadik kiadásában először egyik kedvenc témámat, az ufókat vesszük alaposan górcső alá: annál is jobb érzés ez nekem, mert Suszter, azaz Herr Szkepszis természetesen sokkot kap, ha csak megemlítem is, hogy 1987-ben magam is láttam egy csészealjat a mezőfalvi laktanya kapujából, sőt, nem is teljességgel egymagamban, merthogy Jancsó őrmesterrel voltunk szolgálatban… Ja: az alaphír nem más, mint hogy az amerikai légierő ufó-leleplező szakértője 83 éves korában úgy érezte, ideje kitálalni – elmesélte hát, hogy 1952-ben esethez hívták, s így a kristálytiszta tengerben láthatta, hogy a kis szürke E. T.-k a víz alatt javítottak valamit a járműveiken, aztán ötezerrel eltűztek onnan… Ezt nem hagyhatom szó nélkül: vigyázz, felkavaró részletek, nekem bizonyosan. Minden napra, lassan minden órára jut egy pompás történet édes nemzeti hazánkban: a Temesd el magad című, érezhetően/tudatosan a lakosság lelkének határmezsgyéit birizgáló kis sztorit meghagyom a jövő hét végére, most jöjjön inkább az útdíj, vagyis hogy kiderült, július 1-jétől útdíjat fizetünk. Szünet, leültem, mély levegő, benntart, százig elszámol, visszahűt, újraindul. Bazmeg (bocs, úgy néz ki, ötszázig kellett volna számolnom), ott fent a hídon: hát nektek kéne nekünk fizetni, vakuljon meg a tengerimalacom, hogy egyáltalán még rámegyünk ezekre a… mindegy, az egyszerűség kedvéért nevezzük útnak, de felőlem aztán lehet nemzeti út is, jó… Na de tényleg: akkor ugye megkérdezhetem, mi is van beleépítve a benzin árába ezer éve, és amúgy az egyéb néhány szerény mértékű adónkból milyen nemesfémekkel lehetne bevonva ötven éve még a valamikori venyimi tyúkfarmra vezető csalitos kis út is? A végére egy felhőtlen kis DVCSH-zás – azaz a napokban nekem is megjött pár számlám, egész pontosan négy darab, négy ablakos borítékban, természetesen a szokásos módon, a bedobós magánpostával, szarrágás de lux, no, ugyebár volt valami kis túlszámlázás, vagy a fene tudja mi: én nyílt lapokkal és számlákkal játszom, ti meg majd, remélem, megmondjátok, most fizetnem kell-e (ha igen se tudok), vagy jó vagyok… Részletek beljebb: nem gőzölög, de egyenesen füstöl a Classic, olyan friss – megyek előre. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz