Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


28 január
6komment

Európa Papa

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 6.67 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt, mi több, lassan tizenhat éves rovatunk kétszáznegyvenhatodik kiadásában csak látszólag magyar az első (vagyis megszokott szerkezeti rendünk szerint nemzetközi jellegű) boncolgatásra kerülő hírünk, miniszterelnök urunk ugyanis ismét a nemzetközi porondon tapogatta, mennyire van még a faltól – a felvetés merőben költői, hiszen lényegében teljesen mindegy is, olyan szinten van vakon. Már rég egy merő vakolat az egész szerencsétlen ember, mégis bőszen próbálkozik – egyszer tuti sok lesz, és ezt nem csak a (vak) remény mondatja velem. A napokban egyenesen az ördöghöz látogatott, a pokolba – Brüsszelben ígérte meg szegény Európának, hogy majd mi újra naggyá tesszük. Na, emberek: meneküljön, ki merre lát, mert Kacor király kihegyezte a bajuszt… Nagyon nagyot futott a neten és a még viszonylagosan függetlennek mondható televíziókban az a hír, amely arról számolt be, hogy egy úriember visszaigényelte a NAV-tól a már befizetett adója egy részét – merthogy szerinte nagyon nem arra költik a pénzét, amire kéne; mivel Kósa guru óta úgyis nagyon sokat tudunk a közpénzek átalakulós természetéről, hát hadd legyen úgy a jövőben, hogy az ő pénze át se alakul közpénzzé, és hasonlók. Gondolhatjátok… ilyen nyers-nyakasan eretnek gondolatok olvastán csak járt a szemem, mint a reklámmacskának – és már az első soroknál nagyon gyanús volt valami, aztán, amikor megláttam a nevét, már tudtam is, mi: de hiszen ez a Jimmy… avagy Phix… avagy egy jó barátunk, természetesen derék dunaújvárosi polgártárs… Büszke vagyok, nem is kicsit: pár dolgot tán helyre is teszünk odabent, például a szándékok meg a tények terén… A végére egy kis desszert: mondjuk egy jó belgacsokis-meggyes sütike, amire az egyik multi pékségében csúsztam rá úgy két hete, amikor először lehetett kapni – komoly drog volt, instant függő lettem, így hát a korábbi keserű tapasztalatok ismeretében már pontosan tudtam, pár nap múlva nyoma se lesz. Igazam lett – de hamarosan visszatért: és nagyjából ugyanakkora csalódást okozott, mint annak idején, negyven éve az Utasellátó szalámis szendvicse, aminek kirakati fertályánál félbevágott szalámikarikákat lógattak ki a zsemléből… Pert fontolgatok: kétlem, hogy veszíthetnék…  Brüsszeli tévelygések, Jimmy, a király, és belga csal(ód)ások a belső részen. Tovább »»

Hirdetés
10 december
2komment

Váratlanul lemondott a miniszterelnök!!!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.38 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáznegyvenedik kiadását egy hosszú évek óta várt, csodálatos hírrel indítom, nem is lehet máshogy: lemondott a miniszterelnök!!! A hír váratlanul érte a közvéleményt, szinte mindenki biztos volt benne, hogy a politikus indul a következő választáson is – ő azonban úgy fogalmazott, nem akar abba a hibába esni, amibe oly sokan, akik túl sokáig maradnak hatalmon. A csúcson kell abbahagyni, fogalmazott a miniszterelnök, aki azt is bejelentette, ő a pénzügyminiszterére szavaz majd a jövő évi választáson. Jó, nyilván valamennyien ismeritek a HL rendszerét – vagyis hogy külföldi hírrel indítjuk a mesét: hát persze hogy nem a mi kis betegünkről, hanem Új-Zéland miniszterelnökéről, John Key-ről van szó… A legtöbb magyar mintha nem is Európában élne – ez a kép rajzolódik ki a Tárki nemrégiben napvilágot látott kutatásából. Ha Magyarország egy kórházi beteg lenne, a kórkép alapján alighanem azt tanácsolná neki az orvos, hogy éretlen banánra már ne költsön feleslegesen… ez persze csak vicc, a helyzet azonban egyáltalán nem mókás. A napokban kiléptünk a korrupcióellenes együttműködésből – az átlátható kormányzás elősegítését zászlajára tűző nemzetközi szervezetet eddig csak Oroszország hagyta el három éve – kakaskánk, Szidzsártó extramini szter már elpufogta, hogy sajnos az egész rohadt világ, a teljes univerzum pikkel ránk, oktatni akarnak és csak szemétkednek, jobb, ha kiszállunk egy ilyen olcsó kis bagázsból… Közben lassan (egy frászt: igazából villámgyorsan) tényleg mindenkitől leszakadunk – a felzárkózás kulcsa egyebek mellett az oktatás fejlesztésében rejlene, de hát ki tud itt ilyen piszlicsáré ügyekkel foglalkozni, amikor állandó harc az életünk: hol a migránsok, hol a Soros, hol a köcsög brüsszeli fenekedők kavarnak; és akkor ott vannak még a kommunisták, a szemkilövetők, az USA, Norvégia meg a KDNP-re kommentelők. Végül hadd ejtsek szót néhány nemes lelkű helyi polgártársunk felemelően szép tettéről: néhány kiváló és csupaszív szakember minden különösebb faxni nélkül összeállt, és szépen megnyírták, rendbe szedték pár hajléktalan, elesett embertársunkat. Így kell ezt csinálni, kedves mindnyájan, természetesen magamat is beleértve – e hír ébresztett rá, hogy piszok régen dolgoztam utoljára ilyen helyen, legfőbb ideje lesz beállnom valahová, hogy valami hasznosat is csináljak végre. Konkretice. Elkezdjük az okoskodást – tartsatok velem. Tovább »»

05 november
2komment

Kukurikúúú, Ferenc pápa! Add vissza Teddyt, vagy…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.87 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminchatodik kiadásában megszólítjuk a katolikus egyházfőt – áh, mit meg-, hát egyenesen felszólítjuk Ferenc pápát: Kukurikúúú, Ferenc pápa, add vissza az új-zélandi tanár néni játékmackóját!!! Máskülönben nagyon nagy gond lesz, de frankón. Az említett mackót, Teddyt ugyanis egy svájci gárdista se szó, se beszéd, egyszerűen kikapta az európai körutazáson pallérozódó derék tanerő kezéből. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy Teddy igazából a tanárnő kedvenc osztályához tartozott: épp azért hozta magával, hogy egy csomó fotón szerepeltesse – erre tessék, szerencsétlen kismackó most ott hever a Vatikán valamelyik bugyrában, a fokozottan terrorveszélyes iparcikkek karanténjában. Mi sem természetesebb, mint hogy a gyerekek máris írtak pár szívhez szóló levelet Ferenc pápának. Akármibe lefogadom, hogy ha valaki, hát ő ki fogja szabadítani a macit, és szépen hazaküldi. A propos, itthon, azt hiszem, minden rendben. Múlt héten még volt pár apró hiányosság a Nem, Yeti Egy-öt Működ és Rend Szerében, de mára beforrt az utolsó hajszálrepedés is, azt kell mondanom: a kormany.hu-n (amire, mint autóbuszvezető, én tiszta, nyílt tekintettel, nomen est omen szaklapként tekintek) is közzétették azt a tervezetet, amely egy kormányrendelet módosítását célozza. Ha a nagyívű terv megvalósul, születési dátumunkhoz igazodhat a jogosítványunk érvényessége. Köszönjük, tisztelt vezetőség. Azt hiszem, egyetérthetünk: kész vagyunk mindennel, több dolog itt nincsen, Magyarország feloszlathatja magát, amúgy is a csúcson kell abbahagyni. Ezerszer megvitattuk már a kivilágítatlan dunaújvárosi gyalogátkelők és utcák tragikusan szomorú ügyét – most nem is ezekről lesz szó, nem mintha lenne valami fejlemény, oké, fel volt/van/lesz túrva itt-ott az utca, tizenöt vagy hány helyen plusz kandelábereket helyeztek el, ha akarjuk, hihetjük, hogy valami érdemben is történik, de ez nem az… Valamelyik nap viszont, miután megálltam elengedni egy járókelőt, úgy ment el mellettem egy ifjú hölgy a zebra előtt, hogy csak úgy suhogott – fényes nappal egyébiránt. Utána eredtem, utol is értem – bár hagytam volna inkább a francba az egészet: olyat válaszolt, amitől szerintem pár millió szegény kis agysejtem a helyszínen felrobbant… Nyitom az ajtókat, nyugodtan jöhettek, itt, minálunk minden világos. Tovább »»

01 október
5komment

Én, a migráns

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminckettedik kiadásában először egy francia kalandorról emlékezünk meg, aki Új-Zéland felfedezése közben egy kis halászfaluban kezdett autóstoppolni. Nem volt túl nagy mázlija: s amikor mindösszesen negyedik napja álldogált ugyanott, az idegei sajnálatos módon felmondták a szolgálatot, törni-zúzni kezdett, sértegette az arra járókat, és csúnyán viselkedett. Pedig aztán épp neki, egy franciának, igazán nincs mit az új-zélandiak szemére vetnie: hogy milyen stoppolni Franciaországban, arról első kézből való élményeim vannak, húsz évvel ez előttről – meg is osztom veletek. Pálffy István – szerintem kevesen lehetnek, akik ezt a nevet nem ismerik: az egykor oly népszerű tévés/híradós személyiségből előbb “politikus” lett, én úgy hiszem, a nagyszerű társaság vonzhatta leginkább, amikor a KDNP-t választotta annak idején. Ragyogó parlamenti pályát futott be, emlékezetes szereplések egész sorát mutatta be, magával ragadó volt az a jó kedv, örömittasság, amellyel felelősségteljes munkáját végezte. Nem is csoda, hogy nagykövet lett az írországi Dublinban: korábban, mint említettem, egyértelműen igazolta, maximálisan alkalmas rá, hogy hazánk jó hírét külföldön is öregbítse. Jó néhány hónapra kikerült a politika sodorvonalából, most azonban parádésan tért vissza: nyílt levélben, az Irish Times hasábjain “védte meg” miniszterelnökét és a hont – érdemes pár gondolatot idézni a nagy gondolkodótól. Végül lenne egy szerény javaslatom Dunaújváros számára: nem azért, mert az enyém, de azt hiszem, érdemes elgondolkodni rajta. Szerény havi tiszteletdíjért elvállalnám a város hivatalos migránsának szerepkörét – nanana, nem kell ám kacarászni ott a hátsó sorokban, merthogy nagyon is komoly dologról van szó. A város számára nagyon is komoly előnyökkel járna, ha végre lenne egy saját, külön bejáratú, hivatalos migránsa: itt most csak egyet mondok, az összes gondért, bajért, búért-bánatért lenne kit okolni. Eltörött a vízvezetékcső a Jókai utcában? A szemét terrorista migráns miatt történt, felrobbantotta. Ha bármi feszültség adódna a lakosság körében, már fognám is a kis bilincsemet, indulnék a mozi elé, ahol egy méretemre szabott ketrecben ülnék egész délután, hogy kedvére okolhasson, akinek ez megnyugvást hoz. No meg… oké, majd folytatom odabent, gyertek. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz