Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


01 április
4komment

A BoDa Vinci-kód

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 6.77 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvennegyedik kiadását békés kis sörözéssel indítjuk – fellélegezhetünk, a magyar nemzeti sörkormány áldozatos tevékenységének hála, véget ért a cicaharc, két holland cég (igen, igen: csak az egyik ügyes brand-építéssel ős-székelynek álcázza magát) jelentékeny egymásnak feszülése során a végén egyszer csak kiderült, hogy “…konstruktív tárgyalások után mindkét fél érdekévé vált, hogy a Csíki Sör márkanév körüli vita barátságos úton rendeződjék”. Barátságos úton, barátaim, ahogyan itt, mifelénk megszokhattuk, nem máshogyan. Ha barátság van, minden van. Sebaj: az olajágas gerlice röptétől függetlenül a Lex Heineken, úgy tűnik, nem kerül le a napirendről – azaz Semjén Zsolt és Lázár János agyszüleménye, mely letiltaná például a Heineken palackjairól, dobozairól a cég vörös csillagos logóját, továbbra is él. Ha pedig így van, akkor én azt mondom, jól van így: no de azt is mondom, ne álljunk meg félúton, nertársak! Mert aki félúton megáll, az bizony gyanússá válik: tán nem hiszi elég mélyen, hogy a mai magyar társadalom (egyik) legsúlyosabb problémája a söröscímkék csillagtartalma… De mondok én mindjárt mást is: a gazdaboltok készülhetnek a záróleltárra – végük! És a könyvesboltoknak is! További remek hírem, hogy strómancégek tucatjaival nyelheti be a Nagy Gömböc, Andy vajda (nem, nem elírtam, köszi) a vidéki rádiókat, még 2018-ig, hogy attól kezdve azokból is ugyanaz a rengeteg színigaz információ ömölhessen telibe, mint a magyar média vagy mifene egyre szennyesebb löttyöt okádó főcső-rendszeréből. Milyen érdekes dolgokat olvasni – Nagykanizsán tök ugyanaz a folyamat zajlik például most, mint ami Dunaújvárosban nagyjából egy éve zárult le: s micsoda meglepetés, még a két ügy kulcsfigurája is ugyanaz, az MTI egykori igazgatója. Annak idején pedig egészen közelről volt szerencsétlenségem végignézni egy évtizedeken át valóban kereskedelmi alapokon működő rádió szenvtelen, gusztustalan, aljas kinyírását egy jelentős politikai potentát, többszörös díszpinty értő közreműködésével – hogy aztán végre versenytárs nélkül, nyugodtan működhessen az egyetlen közpénzemésztő és -eltüntető intézet tovább. No. Se dicsekedni nem akarok, se sajnáltatni magam – inkább csak azért próbálom meg vázlatosan elmesélni ezt a hetemet, hogy illusztrálni tudjam, időnként azért elég sűrű tud lenni az élet mifelém. Nyilván nem csak az enyém: de most nálam a szó. Mellesleg, ha minden jól ment, mi, öt motorral, már útban is vagyunk édes Erdély, közelebbről Torda városa felé… Gyertek, ha nem féltek…
Tovább »»

Hirdetés
12 november
2komment

Járdaszínezgető bűnözők végnapjai

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.72 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminchetedik kiadását egy izlandi hírrel indítjuk: a szigetországban a nemrégiben megtartott parlamenti választások után visszafogott mértékben, szerény negyvennégy százalékkal emelték meg a képviselők fizetését, amely így már 9000 euró (2.8 millió forint) lesz – a döntést a köztisztviselők javadalmazását meghatározó ötfős testület, a Kjararad azzal indokolta, hogy e módon lehet biztosítani a politikusok pénzügyi függetlenségét. Nem volt túl boldog a döntéstől az államfő, Guðni Jóhannesson, aki elmondta, ő ugyan nem kérte az emelést, nincs is rá szüksége, köszöni szépen, a különbözetet jótékony célokra ajánlja fel. Komolyan mondom, látható, hogy a belterjes szigetországi lét azért komolyan károsítja az agyat: hallatlan, mit meg nem engednek maguknak egyes politikusok a világban. Míg például nálunk megfeszített munkával szét kell törvénykezni magukat a honatyáknak, hogy mindenkor a hatályos jogszabályoknak megfelelően tudják elrabolni azt a pár ezer milliárdot, addig Izlandon ezeknek az se kell, amit megkapnak. Sürgősen fel kell venni a kapcsolatot velük… Pécsett, több bűntársával és cinkosával együtt bevitték a rendőrségre a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnökét: Kovács Gergelyék járdát színeztek, s ezen, a társadalomra különös veszélyt jelentő cselekményükkel förtelmesen agyonrongálták (volna) a Szent Szétrohadó Nemzeti Közvagyon egy fontos darabkáját. Egy tényleges életfogytiglan talán elgondolkodtatná és megtörné végre kissé az ilyen magukról megfeledkezett, pökhendi kis liberálbuzeránsokat: ideje lenne tán kicsit keményíteni a törvényeken, romlatlan társadalmunknak ugyanis nagyon is elege van abból, hogy ez a söpredék szabadon flangál meg festegeti a fasza szürke járdákat. Kicsit repedezett/kátyús: na és??? Mi így szeretjük, kutyamajom. Végül beszámolok egy kis lázról, a kellemesebb fajtából, az útiból: már megint rajtam van, de rendesen, pedig van még pár hét az indulásig – kivételesen (ha csak nem ígérik be százszázalékosan a tartós huszonöt fokot november végére) nem motorral, hanem autóval hajtunk le Boszniába, Mostarba, hogy a rendes, időszaki hídív-ellenőrzést megejtsük egy röpke hétvégén. Az elmúlt napokban fejben már megtettem vagy százszor a távot lefelé, és keresztbe-kasul sétáltam a várost is: de szép lesz nagyjából turistamentesen látni… Gyertek, utazzunk fejben egy kicsit – olcsó, biztonságos, szórakoztató. Zárom az ajtókat. Tovább »»

20 augusztus
4komment

“Indulni kell, megint…”

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhatodik kiadása természetesen azt jelenti, vége a nyári szünetnek, újból megkezdjük a fellazítást, reméljük, hiányoztunk legalább egy kicsit. Mi mással is kezdhetnénk szerény dolgozatunkat, mint egy olimpiai hírrel – de nem, nem a nagyszerű sikereink fölött érzett honfiúi büszkeség valamely szép megnyilvánulása mozdította meg finoman érzékeny pennánk patinásra koptatott végét: még annál is nagyobb boldogság, hogy Áder János elnök urunk Rióban, ráadásul az óránként alig több mint hatmillió forintért nyitva tartó Magyar Házban az olimpiai mozgalom több potentátjával is egyeztetett a 2024-es bodapesti olimpiai játékok ügyében. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke azután magával Orbán Viktorral is megbeszélést tartott – titkosszolgálati eszközök bevetésével sikerült megszereznünk az üdvözlő szöveg nagy részét, s a kötetlen beszélgetésből is idézünk. Nem akarok amúgy látnoki szerepben tetszelegni, de ha netán kihagytatok volna egy korábbi, hogy pontos legyek, 2008-ban született fércművet “olimpilyai” témában, olvassatok bele ebbe… Több mint egy hónapja már, hogy Somló Tamás, az “Artúr” itt hagyott bennünket – érzem, azaz pontosan tudom, hogy legfőbb ideje lenne továbblépnem, de… nem megy. Minden nap Somlót hallgatok: legtöbbször csak őt, más napokon valami mást is, de többnyire abban a másban is benne van, LGT, Non-Stop, ilyesmik… Fotókat meg filmeket nézek óraszám – róla, vele, miatta. Egyszerűen nem tudom, nem akarom elhinni, hogy a szabadság vándora, ez a csodálatos, isteni, utánozhatatlan hangú és tehetségű zenész nem alkot többé. Hogy már nem énekel vagy mesél nekünk vicces/megható történeteket… s hogy nem mutatja tovább, hogyan is kell ügyesen átóvakodni az élet nagy darálóján úgy, hogy sértetlenek maradjunk. Szabadok. Függetlenek. Boldogok. Szeretnivalóak. Hülyék. Bölcsek. Emberek. Én nem izgultam, mert végig egészen biztos voltam benne, hogy az Artúr halhatatlan. Most viszont, azóta mérhetetlenül csalódott és rémült vagyok: ha ő eltűnt, itt tényleg minden megtörténhet… Végül egy kis szemcse a nyaralásunkból, amelynek keretében Boda jr. és egy jó barátom társaságában, három motorral hat napig keveregtünk egy pompásat a Balkánon – megtettünk 2200 kilométert, fantasztikus tájakon börrögtünk keresztül, remek emberekkel találkoztunk és ismerkedtünk meg… hogy aztán az utolsó előtti napon, Bosznia északkeleti csücskében váratlanul beleszaladhassunk egy olyan viharba, amilyet ötven év alatt se volt szerencsém átélni. Most, ismerve a két héttel későbbi macedón katasztrófát, azt mondhatom, piszok nagy szerencsénk volt, és soha többé nem veszem félvállról az ilyesmit… Olimpiartúra – odabent.

Tovább »»

28 május
2komment

Amott kutyához is kell, itt egy országhoz sem, mi az?

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenkilencedik kiadásában mindenekelőtt arról szeretnélek értesíteni benneteket, hogy Berlinben elfogadták azt a rendeletet, amelynek értelmében hamarosan csak a “kutyajogosítvánnyal” rendelkezők lesznek jogosultak póráz nélküli ebsétáltatásra és egyéb kunsztokra. A Hundeführerschein (ez a pompás német kifejezés jelenti a kutyajogsit) száz euróba kerül majd, megszerzéséhez a tulajdonosnak be kell mutatnia, mennyire engedelmes a kutyája, hogyan teljesíti az alapvető parancsokat. A rendelet egyébként szerencsére nem vonatkozik a harminc centiméter marmagasság alatti jószágokra… És milyen érdekes, vagy szerintetek nem, hogy amíg Németországban lassan egy kutyát sem lehet vezetni vizsga nélkül, Magyarországon egy teljes országot is, simán… Nagyon is simán: persze ehhez gondosan meg kell adni a népnek a mindennapi szellemi pillecukorkát –  nulla beérkező menekülttel is lehet például remek rémképeket festeni nagy ecsetvonásokkal, ha ez nem lenne, anyukám nem is láncolná be minden kora estétől a két zárral nyolcra csukott ajtót… Ő például fél a menekültek támadásától – miközben én ismerek jó pár veszélyesebb bennszülöttet… Közös jellemzőjük, hogy annak a Soros Györgynek a pénzén sikerült ilyen faszán kikupálódniuk Oxfordban meg itt-ott, akit most a tv2 csodahíradójában aláznak porrá, merthogy, képzeljétek csak, negyven évvel fiatalabb a felesége… tűrhetetlen az ilyesmi, lihegi Andy G. Vajna kaszinós producer és őszinte hősszerelmes közpénz-milliárdokból hizlalt televíziója egyebek mellett, a műsor címéhez igazodva tényanyagként közölve róla, hogy 23 millió dolláros a vagyona (mármint Sorosé: Andy pályáját egyelőre nem tűzték műsorra)… Tényleg csak gratulálni lehet ilyen gondos/mély műhelymunkához: igazából a büfés néninek fel kellett volna tűnjön (nem kizárt, hogy fel is tűnt), hogy, baszki, 23 MILLIÁRD dollár az a vagyonka, nüansz, na, nem érdekes, tényleg… Uhhh… Ijedtemben le is szoktam a cigarettáról, negyvenhatodszor, és természetesen azonnal bejelentettem a facebook-on, nem teljesen véletlenül és szándékmentesen, gondoltam, egy harmadnyi posztra való anyagot csak összeirkálgatnak nekem a bölcsek – bár a lottó ötösöm jönne már így be, hát mi sem természetesebb, mint hogy láthatóan mindenkinek megvan az egyedül üdvözítő véleménye, hogyan is kell leszoknom; mindenki tudja, mit érzek, mit fogok érezni; mindenki tudja, rossz volt nekem, mindenki jósolja, most jó lesz: miközben dohányzás nélkül élni egyszerűen szarabb életminőség, oké, aláírom, olcsóbb, ez jó, és persze a kátrány is jó káros egy anyag. De hány ilyet mondjak még? A dohányzás halált okozhat – rettent a dobozokon lévő felirat. Nem, drága pajtikáim: nem okozhat, hanem OKOZ. De a nemdohányzás is… azért kétlem, hogy ezt most tőlem tudjátok meg… Na, idegileg vagyok jelen: kövessen, aki mer… Tovább »»

14 május
4komment

Két bubis víz, lélekmélyre

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizennyolcadik kiadásában Pekingbe röppenünk, de nem sokat időzünk ott, egyből utazunk is tovább Párizsba. Mr. Yinjuan igazgató úr és milliárdos vendégei leszünk mi is, ne aggódjatok, szerintem beleférünk a keretbe páran – a fösvénynek aligha nevezhető cégvezető nagyvállalata, a Tiens 6400 dolgozóját a cég fennállásának húszéves jubileumán egyetlen, szép nagy csapatként jutalmazta meg egy álomúttal: 84 repülőgépet, majd Franciaországban 147 autóbuszt bérelt ki az alkalmazottak utaztatásához… S hogy hogyan jutunk el innen Maxim barátomhoz meg a Kőműves utcai legendás táskaplázához? (Míg el nem felejtem, gyorsan J. M. úr szíves figyelmébe ajánlom hirdetési tarifáinkat…) Nos, mindent megtudtok beljebb. Megszűnik egynéhány meglehetősen nagy múltú intézmény Magyarországon – nem, sajnos egyáltalán nem szokatlan ez a pompás nemzeti együttműködés szisztematikájában: bizonyára csak nekem van fura érzésem azzal kapcsolatban, hogy immár az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vagy az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság is a múlté. Azaz… mit össze nem beszélek: egy frászt… Csak racionalizálják ezeket a régi kommunista izéket… tudjátok… egy jó kis ésszerűsítés, a feladatokat… izé… szakértők vizsgálják, hogy… na… értitek, szóval minden jobb lesz végre… teszem azt, Matolcsy György vagy dr. med. univ. birk. Németh Szilárd megkapja a 2000 milliárdnyi eü-lóvé leosztási jogát, aztán… a hároméves Matolcsy Bubuka kap egy új hintalovat. Egy darab gyémántból kifaragva. Az talán még nincs. Azér’. Vissza a zavarosból a jóba: Boszniában jártunk az elmúlt hét végén a Kész Lacival, két motorral, pénteken mentünk, szombaton meg már itthon voltunk, igazi nekünk való, semmirekellő kis 1200 kilométeres túra volt – ismét az a fajta negyvennyolc óra, aminek minden másodperce beégett mindenembe, s amit így az életben el nem felejthetek szerencsére. Álomszerű időjárás, ideális motorozós körülmények minden tekintetben – és persze a végcél, a csodálatos Mostar, amivel csak egyetlen komoly baj van: hogy a világon elég sokan tudják, milyen fantasztikus hely, s ebből fakadóan már most, május elején teljes gőzzel dübörög a turisztikai nagyüzem. Azért bátran megittunk pár sört a legendás Marshall teraszán, majd a Marshall-villában aludtunk rá egy nagyot – ha pedig azt is tudni akarjátok, vajon meg bírok-e hatódni két tízcentes ásványvíztől, javaslom, olvassátok el a teljes sztorit kicsit beljebb. Tovább »»

30 január
0komment

Ezo Terike kilovagol az arany táltoson

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszázötödik kiadása, ezzel a kiemelkedően jó hírrel örvendeztetek meg mindenkit, politikamentesnek ígérkezik. Nem lesz benne kedves vezető, unió, terror, háború, migráns, emigráns, párt, balfasz politikus, keresztények, ateisták, kommunisták – ilyen szép, nyugodt nap is kell néha. Volt néhány ígéretesen tavaszias nap, legfőbb ideje tehát egy kis szájmotorozásnak: egy pompás cikkből a napokban megtudhattuk például, miért is tesz jót az embernek, ha hosszabb motoros kirándulásokat tesz – én mondjuk minden különösebb bizonyíték bemutatása nélkül is letettem volna rá a nagyesküt, hogy így van, de mégiscsak megnyugtatóbb, ha az ilyesmi a tudományos alapokat se nélkülözi. Na jó, nem riogatok – néhány pontban azért összefoglaljuk, miért is lesz például olyan nagyszerű, csodálatos, felejthetetlen kaland már megint a nyárra tervezett Balkán-kerülésünk… Addig is, ha minden jól megy, jelentkezem jósnak, látónak és médiumnak, az is megeshet, hogy egyszerre – rábukkantam ugyanis egy álláshirdetésre, melyben olyan ezoterikus szakembereket keresnek, akik hatékonyan tudnának segíteni a hozzájuk fordulóknak. Ahogy már ez lenni szok. Épp a napokban sikerült újra végignézni egy ilyen segítő félórát: fogalmam sincs, mennyi lóvét sikerül ennyi idő alatt lesegíteni szerencsétlen, leginkább is idős és elesett betelefonálókról – az viszont tény, hogy már sok évvel ezelőtt is bőven tízmilliárd fölötti éves bevételeket produkált az ágazat, persze csatornánként. Már akkor, 2012-ben arról írt például az origo, hogy nem sokáig lesznek képernyőn a pénzenergiát közvetítő, arany táltost simogató, és egyéb mágikus kegytárgyakat bemutató mézesmázos csalók – úgy néz ki, van az a pénz… bár az is lehet, csak a nem sokáig fogalmát értelmezzük sokféleképpen. Kozmikus viszonylatban például tízezer év egy perc sincs… Végezetül egy autómosós élményemet osztanám meg a kedves nagyérdeművel – azt, legalábbis most még azt hiszem, nem árulom el, hol jártam, azt viszont igen, milyen fantasztikus tapasztalatokat gyűjtöttem röpke negyedóra alatt: elöljáróban röviden csak annyit, feliratkozott a listámra egy újabb szolgáltató, ahol várhatóan nem fogok túl sok időt eltölteni a jövőben. Motorok, látók, autómosók – akár egy Dékány András-könyv címe is lehetne: pedig csak a HL aktuális darabja. Csakis odabent. Tovább »»

22 március
6komment

Amikor Ascher adott (volna) egy szerepet

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (34 lövet, átlagosan: 6.82 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenkettedik kiadásában először egy norvég halkonzervet hatástalanítunk: elsősorban is azon hős tűzszerészek tiszteletére, akiket a fenyegetően duzzadó, 24 éves Surströmming-konzerv hatástalanítására hívott a helyszínre a veszélyes élelmiszer nyugdíjas tulajdonosa. A szakemberek persze mentek, csakúgy, mint egy avatott Surströmming-specialista, aki messzi földről érkezett, s kijelentette, ha a dobozban van még hal, ő bizonyosan elfogyasztja majd. A Surströmming egyébként erjesztett hering, s ez esetben az erjesztett meglehetősen finomkodó kifejezés – valójában rothasztott halról van szó, ami Skandináviában ínyencségnek számít: ha egyszer netán meg akarna ölni valaki, bőven elég lesz, ha felbont egy ilyen szelencét a jelenlétemben. Néhány hete, épp 65. születésnapján köszönt le posztjáról a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, Ascher Tamás. Nem fennhéjázni, inkább csak mosolygósan emlékezni szeretnék, amikor elmesélem, milyen körülmények között ajánlott nekem szerepet egyik (nem pont és nem csak ezért) kedvenc színházi rendezőm, bő harminc évvel ezelőtt, Dunaföldváron. Amatőr színjátszó táborban csiszolódtunk – a kéthetes bentlakásos kurzus mesterei között volt Ascheren kívül Ács János, Szikora János, Montágh Imre, Angelus Iván… Bizony, ilyen legendák foglalkoztak velünk, tinédzser senkiháziakkal: derűs idők voltak, ha hiszitek, ha nem – esküszöm, nem a pénz volt a lényeg, ráadásul mindenre volt idő, kedv, lehetőség, energia… és meg sem említem, milyen mértékben éreztük szabadnak magunkat. Na, annyira talán nem, mint újsütetű barátaim, apa és fia, azaz Olivier és Zac, Franciaországból, akik egyéves, a fél világot, de legalábbis Európát töviről hegyire bejáró, bő harmincezer kilométeres túrán vesznek épp részt, egy oldalkocsis Ural motorkerékpárral, és épp abban a stílusban, ahogyan Bandi bácsi szereti. Mit tesz a jó sors (meg kedvenc, motoros őrülteket/világcsavargókat tömörítő honlapom), pár hete levelezgetni kezdtünk, hétfőn meglátogattak, s együtt tölthettünk kereken egy pár napot. Kicsit (nagyon) úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, ha vándorcirkuszt láttam – szinte bármit odaadtam volna érte, ha velük tarthatok – most épp a Nordkap, kontinensünk legészakibb csücske az irány… Vágyódások, sárgulás, jóbarátság bent: comment sava. Tovább »»

14 március
8komment

Firewalltól megtört szívvel…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (39 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenegyedik kiadásában már megint a szakadék szélén egyensúlyozó Egyesült Államokba reppenünk, ahol most épp íróknak kínál ingyen utazási lehetőséget az egyik vasúti óriás – cserébe csupán (?) annyit kérnek, mint bő hatvan éve Andrej Alekszandrovics Zsdanov, a szocialista realizmus kultúrpolitikai doktrínájának megalapozója: Írók, írjatok remekműveket! Én természetesen álmomban sem merném írónak titulálni magam, egyszerű betűipari szakmunkás és furgonirányító vagyok csupán – de azért besorolástól függetlenül szívesen mennék egy kört lényegében bárhol, bármivel, ha annyi lenne a díja, hogy meg kéne írnom… Mellesleg egy pompás Lawrence Durrell-útirajzot (Szicíliai körhinta) olvasok épp a jól megszokott helyemen – lenyűgözően egyszerű, mégis elképesztően szórakoztató. Itthon: ismét fellángolt egy viszonylag régi vita – vajon átvernek-e mindnyájunkat a magyar benzinkutakon, avagy tényleg igaz lehet-e a pletyka, hogy a német-osztrák-olasz-bosnyák-bantu dízel tényleg táltost varázsol-e az I-es Golfból… Korábban, bevallom, úgy gondoltam, városi legendáról van szó – két éve viszont, egy fantasztikus Balkán-túrán magam is érdekes adatokat rögzítettem a sűrű tankolások során: oké, mérőedény, labor nem volt, de szerintem ezek nélkül is figyelemre méltóan riasztó volt, amit tapasztaltunk. Összefoglaljuk a sejtéseket. Végül ismét pár magánkatasztrófámról könnyezek csendesen: elmúlt két évem kedvenc gépe, a nagy és csodás Asus múlt héten, egy éjszaka minden előzetes jelzés nélkül jobblétre szenderült, én pedig egyfelől munkaeszköz nélkül maradtam, ami módfelett riasztóan hatott rám, s nem kevésbé fura volt hirtelen nélkülözni a virtuális világot. Tudom, manapság az a trendi, hogy nem töltjük a drága időnket a facebook-on  - nos hát én sajnos lógok, nem is épp keveset, számos okból, melyek közül néhányat munkaügyinek is szépíthetek: hát pár napig mindez kimaradt, én pedig visszatértem pár hagyományos tevékenységhez. Nem is volt olyan borzasztó – de azért jó volt tegnap hazahozni az új használt gépet… vagy nem is tudom… Függőségek, szerelmek, kendőzetlenül, csak odabent, a hajtás után. Tovább »»

15 július
12komment

A nagy generá tortúra: minden jó hajó – aztán kiderül, hogy mégse, de ezt nem írom meg (V.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (41 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Suntingerhof, péntek: újra működőképes a technika - hála sok mindenkinek

Suntingerhof, péntek: újra működőképes a technika – hála sok mindenkinek

A korábbi részek tartalmából: András a barátaival, Kört Sándorral és Lászlóval Ausztriába indul, motorozni. Szokásos helyükre, a Großglockner mellé utaznak, egy kedves, magányos kis faházba, magasan fel, a hegyre. Minden olyan szépen indul: a kiutazás kellemesen eseménytelen, leszámítva, hogy csodálatos helyeken haladnak keresztül, aztán elfoglalják a szállásukat, és jól berúg kipihenik a fáradalmakat. András már nagyon készül a másnapos másnapi, első kirándulásra: egyik kedvenc útvonalán vezet a túra. A fantasztikus hágóról lefelé vezető úton összeropp kissé csalódottan veszi tudomásul, hogy annak a szar imádott motorjának generátora az elmúlt két hónapban nagyjából negyedszer is összefos megmakacsolja magát. A motort ott, Olaszországban hagyják, és a következő napok lázas gondolkodással telnek: mi a pics hogyan oldják meg a nehéz helyzetet? Végül döntenek: vasárnap este András egyik otthon maradt barátját kérik meg, építse ki saját motorjából a generátort, és küldje gyorspostával az ausztriai címre. András barátja, Vasi szapora anyáz nagy örömmel vállalja, hogy teljesíti a kérést. Így aztán Andrásra igazi szop kikapcsolódás vár négy napon át: végre egy év, amikor nem kell minden napot fárasztó, veszélyes és unalmas motorozással töltenie, nyugodtan szop töltheti az időt abban a kiba a jó levegőn, kedvére elmélkedhet a kur világ dolgairól, miközben az agyát szétba sztoikus nyugalommal várja, hogy az alkatrészt végre leszállítsa az a köcsö a gyorsposta. Időközben megérkeznek Suszterék, a teljes kis család – és velük eljő a szerda is, az a nap, amelyen meg kell végre érkeznie Vasi generátorának. Innen forog tovább kisfilmünk – megígérjük, akárhány leütés is lesz, ma véget vetünk a sztorinak: bár sajgó szívvel be kell vallanunk, az egyáltalán nem happy end még távolinak látszik… de nem szeretnénk túlterhelni a nyájas olvasó törékeny lelkét… Akkor kérném a sisakokat becsa ez alkalommal még mellőzhetők a sisakok, hiszen továbbra sem motorozunk, csak brümmögünk – gyertek, mesélem a végét. Tovább »»

10 július
4komment

A nagy generá tortúra – pasz, szív, pihen ő (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (46 lövet, átlagosan: 6.98 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Az arcomon talán már kicsit látszik így kedd környékén, hogy pihengetek szépen, fent, a hegyen, ahogy annyi barátomnak javasoltam...

Az arcomon talán már kicsit látszik így kedd környékén, hogy pihengetek szépen, fent, a hegyen, ahogy annyi barátomnak javasoltam…

Megtörtént a baj – méghozzá éves nagy motoros túránk második napján, amikor is olasz portyára indultunk bázisunkról, az 1450 méteren álló Obere Roner Kasából, vagyis egy csodálatos, kényelmes, legalább száz éves gerendaházból, ahol június utolsó hetét töltjük, amennyiben csak rajtam áll, 2065-ig biztosan, és ez nem vicc, vendéglátóink büszkék rá, hogy ennyire elégedettek vagyunk velük, plusz az ő részükről is van a bizniszben némi vagány optimizmus. A közmondással ellentétben a baj ezúttal szerencsére egyedül járt: azaz a Kész Laci simán hazaszállított a hátsó ülésen (kétségkívül stabilan feküdte az utat a Pan, dacára, hogy értelmezhető súlyom szinte nincsen), és Jánoska is levergődött valahogy a szombaton épp mogorvább arcot vágó Großglocknerről, amit egyébként másnap hóvihar miatt teljesen lezárnak. A generátornak, s vele a töltésemnek viszont kapáltak: ráadásul nem az enyém volt a meghibásodott alkatrész, hanem a Gyuszáé – az ereimet ugyan nem vághatom fel emiatt, de hogy kellemetlen, az nem kérdés… És az se nagyon kellemes épp, hogy igen gyorsan döntésre kell jutni, mi legyen a motorral, velem, velünk – mindezt úgy, hogy nemhogy internet, de még telefon se nagyon van a hegyen: az idő java részében ez áldás, most viszont nem ártana pár kört futni a világhálón, hogy jobban képben legyünk. De hát ez van: marad az agyjáratás. (Agyról jut eszembe, gyorsan közbeszúrom, mert elfelejtem: hazafelé, szombaton a Kész Laci kiszúrt egy kis szállodát valamelyik kisvárosban, a neve Hotel Adelheid – az egyik piros lámpánál hátrafordul, és elmeséli, hogy elsőre Hotel Apartheid-nak olvasta a cégért, és egy másodpercre még el is gondolkodott, hogyan lehet ilyen hülye nevet adni egy szállodának… na, hogy hazáig röhögök magamban hátul, ugye nem az én hibám…) Este, a már említett fergeteges vacsora után, már az ágyban sokáig tipródom, mit is kéne csinálni: hogy miért nem vetődöm a 3-500 euró közti megoldásokra, az osztrákoknak úgysem tudom elmagyarázni – de vajon lesz-e olcsóbb lehetőség, és ha igen, valóban olcsóbb lesz-e, ha mindent összeadunk… Mindegy: aludni kell – de hogy vasárnap mire sikerült jutnom végül, s hogy hogyan telnek a napok a magasban, arról beljebb szólok őszintén. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz