Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


24 május
19komment

Aranyhörire, sörétessel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszonegyedik kiadásában egy igazán nemes, példát adó esetről emlékezünk meg: Franciaországban történt, hogy egy súlyos beteg kisfiú édesapja – a gyermek ápolására – felhasználta minden munkahelyi szabadságát. Kollégái, látva a bajt, önként lemondtak annyi szabad- és pihenőnapjukról, amennyiről csak tudtak, így százhetven plusz napot “ajándékoztak” oda a családnak, az édesapának. Szép, ugye? De a történet itt korántsem ér véget – a politikusok úgy döntöttek, ők is felsorakoznak e valóban megindító ügy mögé. Franciaországban történt, mint mondom… Itthonról kissé prózaibb hírt választottam: igazi mélyrepülésbe vitte a magyar úgynevezett közszolgálati televízió egyik úgynevezett hírműsorát Obersovszky Péter, akit fürge nyelve, számos alákérdező interjúja és minden mértéket meghaladó elfogultsága után méltán tartanak a szervilista médiamunkások ikonikus figurájának – röpke 70 százalékot esett az elmúlt hónapokban hitbizománya, az Este nézettsége, s ez azért, legalábbis az én számomra, reménykeltő: talán mégsem zabálja annyira az egyértelmű hazugságokat az istenadta, mint amennyire hiszik. Van, lesz persze OP nélkül is elég puhatestű senki, akiket lehet tovább nézni-hallgatni-olvasni – és van egy ötletem azzal kapcsolatban is, hová bukik majd fel szegény mélyhangú ember. Végül egy vadászatról: Ausztriába készülök az ősszel, elsősorban aranyhörcsögre meg gorillára hívott meg régi úri barátom, Graf Tasylow von Schuster-Prinzficken Bratkartoffel, de úgy fest, más értékes kisvadakból is szemezgetünk majd a grazi óratorony tövében felállítandó vadászbázisunkról portyázgatva. Most mi a gond? Hát nehogy már ki se kapcsolódhassak, parasztjaim! Olyan 23.1 millióba fáj az egész buli, nem tétel, amúgy is ketten fizetjük, az ellátásról természetesen Tasylow frajndom gondoskodik, egy délutánra megyünk, nem érek én rá annyira, a fényes tervekről minden odabent. Gyerünk! Tovább »»

Hirdetés
12 október
10komment

Román vakondemberek ásnak a szegedi Dóm alatt???

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (38 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvankilencedik kiadásában egy amerikai kutyusról emlékezünk meg először, aki ismeretlen előzmények után jó étvággyal elfogyasztott ötszáz dolcsit. A gazdi nem esett kétségbe, és nem is vágta fel hosszában egy finn tőrrel a kis huncutot – türelmesen megvárta, amíg a természet újra napvilágra hozza a pénzt, vagyis inkább azt, ami megmaradt belőle. Slusszpoén: miután egy kis banknál, majd a központinál is sikertelenül próbálkozott a “pénz” újra cserélésével, a férfi a pénzügyminisztériumhoz fordult, majd el is küldte nekik a megtisztított, összeragasztgatott maradékot – aztán a végén egy csekken megkapta az ötszáz dolcsit. Gondolom, mérsékelten tüzetes vizsgálat után, a repikeretből. Aztán: rendben van a játékautomaták megszüntetése, az Alkotmánybíróság meghozta határozatát, mely szerint az állam jogosan szüntette meg a koncessziós szerződéseket és végezte ki az ágazatot tavaly. Nemzetbiztonsági kockázat – ez volt a varázsszó, az egész dolog szó szerint pár nap alatt (október 1-2. között) átszaladt a törvényhozás menetén, mint egy szalmonellás vaníliafagyi. Már csak azért is szeretnék minimum 132 évig élni, hogy a – gondolom – 85 évre titkosítás lejártakor megkérdezhessek valakit, mi lehetett az a vérfagyasztó nemzetbiztonsági kockázat… Mindegy is: a dolog rendben van, határozat van róla – és rendben van itt még nagyon sok minden más is. Csak zárójelben mondom, a hétvégén Lakitelken jártam – hm… talán mégis érdemes lesz jóba lenni velem? Megkezdődtek a Vidám Parkban a műfüves pályák kialakításának munkálatai – a neten olvastam valakitől egy gondolatfutamot: vajon miért is kellett eladni egy futballpályát, aztán a vételárát felszorozva némi pályázati pénzzel hatszáz méterre újra megépíteni? Alpolgármesteri bejárás is volt, sejtelmes félmondatokkal: szerintem mondhatta volna egyenesebben, nagy lovag – parkolunk, nem először, és szerintem nagyon nem utoljára. Utánam. Tovább »»

04 május
9komment

Mer’ ha nem volnák szabad, élni sem tudnák…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvanhatodik kiadásában szomszédolással kezdünk: pár szót ejtünk arról, hogy Romániának is megvan a maga mákostésztája, vagyis az az étele, amit az Európai Unió szeretne mihamarabb levetetni a román étlapokról – a rendkívül jelentős nemzetközi bonyodalmat okozó étel a mics, ez a csevapcsicsához hasonló kis kolbászka. Epés erdélyi megjegyzés szerint ez az egyetlen étel, ami a román gasztronómiából egyáltalán említésre méltó: el ne higgyük – azt viszont bátran, hogy a mics pompás étel. S hogy miért szeretné az EU eltüntetni? Nos, az adalékanyagokat szabályozó uniós direktíva miatt – a micsben ugyanis szódabikarbóna található… Megvédjük a kolbászkát… Aztán egy kicsit itthon söpörgetünk: megkerülhetetlen a trafikügy – szinte naponta bukik ki valami újabb botrány a nemzeti dohányárudák pályáztatása körül – ha minden jól megy, súroljuk kissé a vak komondor gyémántkoszorús tahó gazdiját is, aki – vélekedésem szerint – az évtized kifogásával simán megússza majd, hogy mata részegen betörte élettársa arcát. Gyáván tekergőző egy féreg, de képviselő persze marad: “Miért mondanák le?” – kérdezte egy interjúban. Nos hát, nálam már ezért a kérdésért is, azonnali hatállyal… És utoljára még egy kis blogverseny: én ugyan nem jutottam be az igazi fináléba, de hogy például honnan hová utazik a tizenhat szerencsés, milyen általános vélemények körvonalazódnak a Nagy Blogcsere programjáról, hogy mit írtam nekik én, s hogy indul-e majd a HL a méredzkedésen jövőre is, nos, minderről bőségesen olvashattok a mai Classicban, a szokásos lapozást követően. Vegytiszta motoros hétvége, traktormajális Bócsán, dusnoki retróparty a Vajas partján szombat éjjel, erdőszéli sátorozással, Orfű és Mecsek Rallye vasárnap, hétfőn meg három óra újabb boldog buszvezetés – imádok élni, mondtam már??? Tovább »»

04 augusztus
0komment

Augusztusi hártyajég az öbölben

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már huszonhetedik kiadásában előbb arról, miért is mond le valaki a The New Yorker magazin szerkesztői pozíciójáról… hát persze hogy azért, mert muszáj, no de miért? Hát mert írt egy Bob Dylan életrajzi könyvet, aztán pár kamu idézetet rittyentett bele, és kiderült. Mellesleg: ott van újságíró, politikus, közszereplő, aki lemond, ha hazudik… Istenem, ha nálunk is így lenne… kongó Parlament, kihalt közgyűlési termek, sok üres szerkesztőség, stúdió… Aztán jönnek a tyúkok, aranyhalak és egyéb gerinces állatok – változtak az állattartás szabályai, pár kérdés azért mintha körvonalazódna bennem, plusz mesélek pár apróságot arról a szép estéről, amit a Kacsakirállyal töltöttem: amikor egyebek mellett megetettem kilencezer pelyhes kiskacsát – Franciaországból érkeztek és Bulgáriába mentek, itt csak ettek-ittak-pihentek. Végül a városi sportlétesítmények helyzete lesz terítéken – biztos, hogy bennem a hiba, de vajmi kevéssé értem, miért csak háromszáz kilométerre található egy cég, ami képes üzemeltetni őket, vagy a strandot, vagy a nagyszerű élményfürdőt… én változatlanul úgy gondolom, olyan ez, mintha minden reggel elszaladnék egy lakatoshoz Bajára, hogy nyissa már ki a májkrémkonzervemet… Vagy nem? Tegnap, azaz péntek este ismét a Mediterran Pub  lesz a székhelyem, ahol egy érdekesnek ígérkező koncertet szervezett a hely tulajdonosa, Medi barátom – szombaton, tegnap estig legalábbis úgy volt, Szakmár-Öregcsertő lesz, motoros buli és ráadásul találkozás Matyi bácsival, aztán bár valamennyire lesz az is, egy érdekes meglepetés-partyra is rá kellett bólintanom, majd beszélünk róla szerintem jövő héten. Lapozz, és mondom a többit. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz