Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


31 október
6komment

Az etióp kapcsolat

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenharmadik kiadásában elküldjük a jó bánatos magyar francba a WHO-t: a szervezet jelentéséből világosan kitűnik, hogy a világ tényleg ellenünkre tör, ezt máshogyan már nem magyarázhatja senki ember fia – most már nem kevesebbet akarnak bemagyarázni, mint hogy a kolbász meg a szalonna rákot okoz. De oké, rendben van, ám legyen úgy: megkérdezhetem szépen, tudna-e valaki csak így hirtelenjében egyetlen olyan tárgyat, anyagot, továbbmegyek, fogalmat vagy bármi egyebet mondani, ami nem okoz??? Emlékszünk-e még, amikor sok évvel ezelőtt egyszer csak behozták a tojást, mint fő bűnöst a koleszterinért meg úgy általában mindenért? Olyan rántottákat ettünk, csak úgy suhogott, és úgy két évre rá, emlékszem, a kedves tudósok elnézést kértek a világtól, és rehabilitálták a tojást… És a marhavész… no de nem lövök el mindent már a bevezetőben… Több város mellett Addisz-Abebába is keres külgazdasági attasét a külügyminisztérium, méghozzá a profession.hu álláskereső oldalon hirdetve – na most nem állítom, hogy nagyon szívesen hagynám abba a buszvezetést, de a másik régi hobbim az attaséskodás, úgyhogy azt hiszem, egy levelet mindenképpen megér a dolog, Szijjártó Péterrel amúgy is egy csomó ponton szinte megegyezik az életpályánk, például az én szüleim is sokszor segítették az előrejutásomat, hirtelen az jut eszembe, amikor 12 éves koromban vettek egy fantasztikus, szovjet, úgynevezett félverseny kerékpárt, ha jól emlékszem 40 vagy 45 millióért… Szerencsére, mint talán szilfid alkatomon mind a mai napig látszik, Etiópiában nőttem fel, ezért igen kiválóan ismerem az ottani gazdasági viszonyokat, az üzleti környezetet, és természetesen a kétoldalú gazdasági kapcsolatok terén is vannak nagy ívű elképzeléseim. Végezetül kedvenc Párducomról, a Kék Villámmal azonos istállóban futó autócskámról ejtek pár szót – a sors meg az idő úgy hozta, hogy szerelőhöz kell vinnem, különféle apróbb, tervezett beavatkozások várnak rá. Először egy főváros környéki, legendás márkamágus vizsgálta meg a kis testet, aztán olyasmiket mondott, amiktől lefagyott a software-em, kis híján dobtam egy hátast, és pár napon át okosabb volt nem hozzám szólni… Végül persze megtaláltam a megfelelő megoldást, a neve Bács-Kiskun megye, ahol még máshogyan, sokkal egészségesebben gondolkoznak a világ dolgairól, s ahol egy kitűnő barátom, nem mellékesen autószerelésben szintén verhetetlen szakember rendel. Na, ő szerencsére tudott olyasmit mondani, ami visszahozta az életkedvemet… Vörös húsok, diplomaták, párducgyógyászat – csak nálunk, e héten is, ahol lenni szokott, beljebb. Tovább »»

Hirdetés
18 október
2komment

Paraszt vagyok, parasztnak születtem…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.70 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenedik kiadásában mindenekelőtt Ausztráliába röppentelek benneteket, kedves/nyájas olvasók – megismerkedünk egy fiatalemberrel, Simon Leadbetterrel, aki a pastafari vallási közösség tagja. A tésztahívők rendje 2005-től létezik, beljebb majd, ha jól megkapaszkodott mindenki, összefoglalom pár szóban a velejét. A lényeg, hogy Simon tésztaszűrővel a fején szeretett volna fotót készíttetni a jogosítványához, ezt azonban az ausztrál hatóságok nem engedték meg – amit viszont ő úgy értelmezett, hogy a szabad vallásgyakorlásban korlátozták. Jogi és vallási esetek a világ másik feléről, persze tanulságokkal. Újra elítélték a jelenleg is börtönbüntetését töltő Stadler Józsefet, fejből most nem tudom, hányadszorra, de mindjárt igyekszem utánanézni – most mindenesetre két év tíz hónappal mérték meg, egy 2008-ban engedély nélkül nyitott kocsma, valamint fedezet nélküli jelzáloghitel felvétele miatt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy Stadler a magyar bűnevő – ő az, aki a jelek szerint minden öltönyös, köztiszteletben álló tolvaj, csaló, gazember helyett ül. És én továbbra is azt gondolom, hogy ezer olyan embert tudnék mondani fejből, aki ezerszer jobban megérdemelné, hogy Stadler helyén legyen: még ha ezzel nem is szeretném felmenteni az apróbb-nagyobb bűnök alól az akasztói vállalkozót. Akinek a boltjában azért egyszer magam is megéltem pár furcsaságot, miközben megvásároltam a Stadler-képes pólót például… Ha valahol összefutnánk mostanában, és úgy látjátok, kissé karikásak a szemeim, az nem a véletlen műve: sajnos újabb súlyos függőségem alakult ki, már komolyan fontolgatom, hogyan tudnék lejönni a legújabb szerről, amire ráakadtam – a (számítógépes) kamionozás meg buszozás szerencsére már a múlté, erre, puff neki, farmer lett belőlem: búzát, kukoricát, szóját, levendulát, almát termesztek, teheneim, malackáim és tyúkjaim vannak, és ha valaki tudna gyorsba’ adni négy szál deszkát, könyörgöm, tegye meg, mert azzal végre tudnám bővíteni a csűrömet, ami nagyon fontos lenne. Egy megszállott paraszt hétközéjszakái, csak bent. Tovább »»

09 április
4komment

Így írtam én – épp húsz éve, húsvétkor

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Egy jó apa mindig tud meglepetést szerezni a gyereknek

Egy jó apa mindig tud meglepetést szerezni a gyereknek

Jó – egy kis nosztalgia azért csak belefér néha, nem, gyerekek? 1989-ben, május 13-án vettek fel a jó kis Hírlaphoz, teljesen véletlenül, de tényleg: egy munkakönyvem már kis híján betelt – no hát istenem, kicsit nehezen találom az igazi pályát, most akkor mit ugorjak át, majd csak meglesz, mire nyugdíjba mennék, ha ugyan lenne még, sebaj… Akkortájt éppen a Vörösmarty nyomdában dolgoztam Kemény Dezső bácsival karöltve azon, hogy minél hibamentesebbé tegyük a Dunaújvárosi Hírlapot, s a többi megjelenő sajtó- és egyéb terméket, azaz nyomdai korrektor voltam, amikor a Jakab Klári (aki épp nyomdaügyeletest játszott – az volt az a szerkesztő a Hírlaptól, aki hétfőn és csütörtökön délután, illetve az elfogyasztott mennyiségektől függően este/éjszaka a nyomdában teljesített szolgálatot: ő húzta meg az anyagot vagy írt hozzá, címet adott, és megoldott minden felmerülő problémát, amit a Kampó, a Toldi vagy a Bokor Laci netán nem tudott, bár ilyennel én speciel soha nem találkoztam) megtalálta valami zsengémet az íróasztalon, elolvasta, és megkérdezte, elviheti-e. Én gyanútlanul azt mondtam, el. Két nap múlva felhívott az Eördögh Berci, és megkérdezte, nem szeretnék-e újságíró-gyakornok lenni. Mivel a pénz sohase motivált, megkérdeztem, mennyit fizetnek, s mivel kétszázzal többet mondtak, mint a korrektori álomfizetésem volt, így hát a dolog el is dőlt. Apró lépésekkel huszonhárom évet sikerült eltöltenem kis kihagyással nagyjából ugyanott, ez év február 1-jéig – ha mondjuk a világegyetem kialakulását nézzük, nem valami nagy idő, szent igaz. De mindegy is már, mondom inkább a lényeget: 1992. április 17-én, vagyis nagyjából húsz éve írtam egy kis húsvéti dolgozatot – ma, alkalomhoz illően, ezt osztom meg veletek: Kisboda megmondja, hajtás után. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz