Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


04 június
5komment

Durr, egymilliárd, népem… na, nesztek, itt van még három… meg huszonhét…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszadik kiadásában először is irány egyik kedvenc országom, Itália, ahol egy négyszáz fős kis faluban, a hangzatos nevű Civitacampomaranóban, ahol még a térerő is meglehetősen porózus, megvalósult a WEB 0.0. A projektet egy olasz urban artist, ha ferdíthetem úgy, nagyvárosi népművész, a szerintem izgalmas alkotásokat megvalósító biancoshock jegyzi: a szándéka valami olyasmi volt, hogy bemutassa, azok az internetes szolgáltatások, amelyek nélkül félkarú, vagy inkább végtagok nélküli óriásnak érezzük magunkat, mindig is megvoltak – s meg is vannak, természetesen azokban a közegekben is, ahol széles sávról legfeljebb akkor beszélnek, ha emberesen, egy jókora kaszával állnak bele a búzatáblába. A jellemzően idősebbek lakta falucskáról készített fotók elsőre megmosolyogtatják a nézőt – de elég sok mindenen azért el is gondolkodhatunk közben… Orbán Viktor meggyógyult, és, épp a születésnapján rögvest Dunaújvárosba hajtatott a legendás mélybarna Transporterrel, meg a szorosan hozzá tartozó TEK-mobillal, azaz a Q7-es Audival, no meg pár BMW-vel, nagy Skodával és további semmiségekkel. Ahogy mondani szokás, szegény ember az, aki már ígérni sem tud: hát kérem, lehet, hogy a miniszterelnök úr nem vagyonos ember, nem is volt, és nem is lesz, ahogyan ő maga őszintén elárulta a Parlamentben egy arcpirító kérdést ügyesen és frappánsan megválaszolva – de hogy ígéretekben nála gazdagabb nincsen közel s távol, abban egészen biztos vagyok. Átnézzük, mi vár a mi kedves városunkra a közeli jövőben, állítólag harmincegymilliárdért, majd pedig elindítom azt a mozgalmat, amely remélhetőleg az egész magyarságot magával ragadja majd: büszkén jelenthetem be, hogy a HL-n szárnyat bont a Nemzeti Ígéretek Mozgalma Alapítvány és Népi Demokrácia, azaz a NÍMAND. (Fontos frissítés: részben átnézzük, igen, hely híján viszont a témát jövő héten tovább bontogatjuk…) Cigaretta, pontosabban leszokás meg minden: lassan elérem a két hetes absztinenciát – ebben az időszakban nullát szívtam, és csak azt akarom mondani, hogy bár természetesen baromi büszke vagyok magamra, mindazonáltal egy nagy nulla ez az egész leszokás… Még a Parázs-Varázson se gyújtottam rá, pedig hajnali három körül azért… khm… Webzéró, űrközpont, partymix a heti gumiszobában: pattogjatok velem… Tovább »»

Hirdetés
07 november
12komment

Peter Harrach Superstar

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.82 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvennegyedik kiadását egy Japánból érkezett hírrel indítjuk – a szigetországban dolgozó tudósok ultrakemény, igen vékony, a fizikai behatásoknak mégis roppant mód ellenálló üveget fejlesztettek ki. Ez önmagában csak egy örvendetes hír lenne – ám a cikk szerzői arról is szót ejtettek, hogy az új üvegnek köszönhetően jóval tartósabbak lehetnek majd például a (z okos)telefonok, a járművek, és sok-sok fogyasztási cikk… Nos hát… ezzel kapcsolatosan ébrednek bennem bizonyos kételyek – a világ iparcikkgyártói ugyanis szinte kivétel nélkül, jó néhány évtizede épp arra fordítanak különös gondot, hogy minél bizonyosabb legyen, hogy bizonyos idő elteltével cuccaink megadják magukat. Hol vannak már az autógyártók, akik az örökkévalóságnak gyártották a kocsikat, hol a tartósság terén versenyző cégek: őrülten pazarló világunkban ma már minden eldobható és el is dobandó, igazából egyetlen tárggyal sem érdemes hosszabb távú kapcsolatot terveznünk, márpedig az én esetemben ez komoly megrázkódtatást jelent… Harrach Péter: kedvenc keresztényeim, demokratáim, mi több, embereim egyike – néhány nem kevésbé korszakos kollégája társaságában sikerült a szokásos örömteli arckifejezésével bemorognia a nemet egy olyan kezdeményezésre, amely a magyarországi gyermekéhezés felszámolásáért szeretett volna tenni. Gyermekéhezés, 2015-ben, Európa közepén – évek óta próbálom, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni mindezt abban az országban, ahol száz- és ezermilliárdok úsznak el évente bűnözők hizlalására, egyéni őrültériákra. Aligha csoda, ha eszembe jutott, mi lett volna, ha Jézus Krisztus Harrach képében jelenik meg e sártekén. Közvilágítás reloaded: a fél, vagy tán egészen homályba burkolózó gyalogátkelőhelyek előtt fényvisszaverőket építettek az útburkolatba, most a fákat vágják vissza, hátha az a baj – nos, elárulom, nagyon nem, a hiba sajnos marad, továbbra is azokban az ostorlámpákban, amelyeket sok-sok pénzért “korszerűsítettek”: a tragédia most, az ősz beálltával immár sajnos kódolva van, tényleg csak azt kívánom, legalább most ne legyen igazam… Épp tegnapelőtt telefonált rám egy sok vihart megélt barátom, nem az a kiborulós fajta, mégis eléggé megrázta, amikor negyvennel haladva hajszál híján elcsapott valakit alkonyat táján – csak azt tudtam mondani neki, hogy Dunaújváros új lakott területi esti sebességhatára a 10 km/h: e fölött minden méter életveszélyes… Kemény üveg, kemény őskeresztények, kemény közlekedés – itt a metal HL, induljon a headbang. Tovább »»

05 április
4komment

Cicák, markecing, crossbar

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizennegyedik kiadásában kezdésnek cicázunk egy kicsit, kampánykuss lévén (pontosabban nem is tudom, van-e még ilyesmi) szívből remélem, hogy ezzel egyik pártszerveződés esélyeit sem növelem drámaian… Kutyás vagy macskás vagy? Erőteljes kérdés – én általában elég könnyen meg szoktam válaszolni: mint a legtöbb élőt, a kutyákat nagyon szeretem, de valahogy sokkal jobban szórakoztatnak a macskák, ráadásul nekem kifejezetten imponál/példát ad néhány jellemvonásuk, leginkább is az, ahogyan nem igazán hajlandók behódolni, bármi lenne is a jutalma. Japán kutatók nemrégiben bebizonyították, hogy a macskák tűpontosan felismerik ugyan gazdájuk hangját, de eszük ágában sincs mondjuk hívásra lejelentkezni – mi több, azt az érdekes tényt is most olvastam, hogy a macska tulajdonképpen magát háziasította az ősidőkben, s ez sok mindenre magyarázattal szolgál, azt hiszem. Zavaró, durva, olykor egyenesen felkavaró spameket, kéretlen reklámokat kaphat, akinek a nevét valahogyan lehalászták, s most szerepel valamelyik levelezőlistán. Vagyis nagyjából mindenki. Régóta kapom a sok okosságot, de a múlt héten, úgy éreztem, ismét léptünk egy szintet: Gabi invitált kedvesen Gábor temetésére, remélve, hogy találkozunk, a nagyszerű levél közepén persze azért elszórt egy linket, kattintsak, ha netán szerintem is jó lenne megelőzni az elalvásos baleseteket… Természetesen van, akinél telitalálat volt a mail – egy 56 éves férfi fia Gábor, volt felesége Gabi, és nincs napi kapcsolatban velük… A netes marketingben tényleg nincs olyasfajta határa a jóízlésnek, amit nem illik átlépni? Végül egy kis rácsodálkozás a szép új világra: egy apró baleset következtében pár karcolás érte a Drágaszágot – kénytelen voltam pár éjszakát a monitor előtt tölteni, s beszerezni egy kis ezt meg azt a baráti Amerikából, minden úton, hamarosan régi fényében csillog, aminek csillognia kell: csak úgy eszembe jutott, mit szenvedtem volna hasonló helyzetben akár csak tizenöt éve… Fáradjatok beljebb: képedjünk együtt… Tovább »»

09 november
15komment

Legnagyobb kereszt: ény

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenharmadik kiadásában először az úgynevezett okosvárosokról mesélnék pár szóban – sok mást itt egy darabig (miközben természetesen buzgón bocsánatot kérek a magyar emberhez méltatlan pesszimizmusért európai ötödik országom felkent vezetésétől) úgysem tehetünk, mint beszélgetünk ilyesmiről: vannak viszont helyek, ahol számunkra egészen elképesztő dolgok hétköznapinak számítanak… Ha szabadlábon akarok maradni, muszáj íziben megírnom, sietősen közzétennem egy tényt: Pálffy István, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője nem volt ittas a parlamentben, kapatos sem volt, becsípve, becsiccsentve sem, nem bűzlött az alkoholtól, és csak azért ment ki az ülésteremből, mert időre mennie kellett valahová, államügy. De nem érem be ennyivel: Pálffy István, a KDNP országgyűlési képviselője (saját meghatározása szerint: kemény, kuruc, keresztény ember) soha nem fogyasztott még alkoholt, illetve, ha fogyasztott volna is csak annyit fogyasztott volna, amennyit egy tősgyökeres keresztény műsorvezető, Pálffy István mondjuk híradózás közben fogyaszthat, tehát szigorúan mértékkel, csak az íze miatt, legfeljebb a zsíros pörkölthöz. De ő annyit se, sőt, is. Végezetül: tanult embernek párja nincs: doktori címet szereztem nagy hirtelen – a múlt héten számoltam be róla, hogy rendünk éber őrei elképesztő gyorshajtáson kaptak rajta Ercsi peremvidékén: most láttam viszont a mellékelt csekken, hogy ledoktoroztak, és azért ez egy kicsit, bevallom, jólesik… illetve… most nézem még pontosabban, nagyítóval… hopp, gyerekek, mi van itt… Na, bújjatok beljebb, átnézzük a dolgokat kicsit… Tovább »»

20 július
6komment

Negyven év mínusz: és távolodunk

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenhetedik kiadásában először Brazíliába kirándulunk, egy tragikus, ám meglehetősen furcsa eset okán – egy férfit egy tehén csapott agyon, amely feltehetően megcsúszott a domboldalon, és a közeli kis ház tetején át zuhant rá az épp alvó férfira. Az Alpokban mindig azon szoktam gondolkodni, hogyan nem esnek le a tehenek a hatvan fokos lejtőkről, ráadásul láttam már egy-két fura esetet, és az idén álmodtam is ilyesmit… Ja, és egyszer már jártam hasonlóan így, amikor álmomban rám dőlt a régi motorom, ami ugyan nem tehén, de azért csak háromszáz kiló…  Pár új sztorit említünk meg épülő-szépülő kis hazánkból: a takarékszövetkezetek lenyúl szakmai továbbfejlesztése személyesen is mélységesen érint, hosszú-hosszú évek óta vagyok takszövös, hibátlan cég, aminek barátságos fiókjába mindig örömmel nyitok be, személyes jó ismerősöm minden ott dolgozó, mosolygós és segítőkész hölgy… semmi jóban nem reménykedem, akár a hír hallatán a TakarékBank azonnal leköszönt igazgatója – de talán mégis sikerül megúszniuk… hátha. Legvégül egy igazán felhőtlen és vidám mese arról, mi a menete egy call center felhívásának: más szóval, hogyan éri el egy szolgáltató azt, hogy a panaszosok/bejelentők/érdeklődők kilencvenkilenc százaléka már a selejtezők során sírva és ordítva hagyja az egészet a francba. Nekem sikerült, de csak mert egy születési hibából kifolyólag hiányzik az idegrendszerem… A Classicban ma is minden igazán fontos elolvasható – amit most nem találtál, azt alighanem elraktam a jövő hétre. Indulunk. Tovább »»

15 december
4komment

Telefonos róka, becsmegtal, egyforintos csekk

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.77 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenhatodik kiadásában elsőként egy telefontolvaj, mi több, sms-ező rókáról – valami azt súgja, jó pár évvel ezelőtt mi már találkoztunk az ügyes kis Vukkal… Aztán: nyolcvanötezer forintot talált egy pénzkiadó automatában egy fiatalember, aki – egyébként nem csak becsületesen, de nagyon okosan is – nem tette el a pénzt, inkább becsmegtal lett belőle. A pénz tulajdonosa, egy hölgy alig hitte, hogy ekkora szerencséje volt – telefonon megköszönte a megtaláló jóságát, majd az egyik bulvárlap szerette volna megszólaltatni őt, amiért viszont egy kis pénzt kért volna, ha lehet: valahogy ettől kapott igazán szép, magyaros gellert ez a történet. Végül egy csudálatos, igaz sztori: egy forintról szóló csekket kapott egy ismerősöm az egyik telefontársaságtól. A forintos tartozás miatt már több erőteljes hangú levelet küldött a nagyszerű cég, kikapcsolással fenyegetik a súlyos összeggel tartozó fogyasztót – becslésem szerint eddig nagyjából nettó egy ezrest költöttek rá, hogy beguberálják tőle a forintot. De hogyan kell ma Magyarországon befizetni egy egyforintos csekket??? Megpróbáljuk kitalálni… Továbbra is külföldi száműzetésben sínylődöm, Grazban vagyok, Suszter barátomnál – mire e sorokat olvassátok, vélhetően egy bolygólakóval több él a Földön, ő Marcsi és Zoli legfrissebb kislánya, a neve Lili lesz: milyen fura, hogy amikor mindezt írom, Marcsi még itt ül mellettem, abszolút egyben… Pár napig tehát még itt segédkezem nekik, amiben tudok, aztán az ünnepi előkészületek remélhetőleg már otthon érnek majd… De addig is lesz legalább még egy HL valahogy, valahonnan – a mostani Classic viszont máris a lap túlsó oldalán vár rátok…  Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz