Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


12 december
2komment

Mi kell? Semmi? Öt dodó lesz…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenkilencedik kiadásában egy világszerte népszerű… na jó… hirtelen akartam mondani… játék… vagy antijáték antihumanistáknak, tudom is én, szóval a Cards Against Humanity megalkotói dobtak ismét egy nagyot – még a Fekete Péntek, azaz a konzumőrület napja előtt tették közzé twitteren, hogy ők roppant szívesen elfogadnak öt dollárt a semmiért, ha valaki úgy gondolja, nincs olyasmi, amire szükséges lenne, mégis jólesne valamit vásárolnia, utalja csak bátran az összeget, és ők garantáltan nem küldenek semmit cserébe. És így is lett. A CAH 71 ezer dollárral, azaz nagyjából 21 millió forinttal lett gazdagabb – mi meg a Suszterrel már megint csak a fejünket verjük a falba, hogy túl kishitűek vagyunk a legjobb ötleteink megvalósításához: ilyesmiből már legalább ötvenet vetettünk el azzal, hogy áááá, ki lenne az a hülye, aki… nos, tessék, tizennégyezer semmivásárlót már bizonyítottan kidobtunk az ablakon… Na, majd legközelebb… Itthon nem történt semmi különös, ja, egy csodálatos NAV család meghívta magához a Mikulást, elmondták, hogyan viselkedtek a gyerekek, ahogy kell, ő azután meg is csinálta a műsort szépen, mívesen – s amikor az utolsó hang is szépen kicsengett, elköszöntek tőle, a liftnél kifizették az előre egyeztetett összeget, végül visszahívták egy pillanatra a konyhába, és ott előkapták az igazolványukat. Szép történet: ráadásul abban az országban történik, ahol keresztapuék épp pár napja tették törvényessé a szabad rablást a saját pereputtyok számára is. Kovács kormányhazugságvivő életszerűségi magyarázatát betűhíven kijegyzeteltem, mégiscsak más így olvasva, mint ha csak úgy úszik a levegőben, majd meglátjátok… Ha jól számolom, ötödször fogok motyogni valamit a pompás dunaújvárosi közvilágításról – lassan már tényleg én kérek elnézést: komolyabbra fordítva viszont azt gondolom, akármekkora szónak tűnik is, ha létezik valamifajta közszolgálati feladat, hát az éppen az, hogy néhanap ilyen ügyekről ugassak, kihasználva, amíg lehet, a HL független felületét, még akkor is, ha látszólag (és/vagy nem csak látszólag) semmi értelme. Pedig nagyon is van, én legalább mélységesen hiszek benne – ahogy egy korábbi dolgozatomban írtam valamikor, még amott, egy valamikori újságban: Pofa ki, emberek! Pofa ki! Az lehet az egyetlen gyógyszer ugyanis, ha legalább nem kussolunk… Semmiárusítás, semmikulás, semmifény bentebb…. Tovább »»

Hirdetés
25 április
4komment

El a kezekkel Bodától!!!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvanhatodik kiadásában egy igazán különleges japán sörről számolok be, mellyel a hölgyeket igyekeznek fogyasztásra ösztönözni. A Precious elnevezésű folyékony kenyér öt százalék alkoholt tartalmaz, ám ami ennél is lényegesebb, két gramm kollagént is. Márpedig ha valami kollagént tartalmaz, azt a japán nők megveszik, és kíméletlenül elfogyasztják – a japán közvélekedés szerint ugyanis e kötőszövetekben található fehérje fogyasztásával megőrizhető a fiatalság. Nos, nem biztos, hogy a kollagén teszi, de az tény, hogy a japán nőkről elég nehéz megmondani, hány évesek… Másrészről viszont az alkoholfogyasztás nem a japánok erőssége – erről volt szerencsém személyesen is meggyőződni párszor: ma elmesélem az amszterdami tapasztalatokat… Szintén erőteljes személyes érintettség miatt vagyok kénytelen foglalkozni egy másik, immár hazai témával: nemrégiben olvastam, hogy összefog a pécsi ellenzék egy atomtemető megépítése ellen – nos hát, azt hiszem, kutya kötelességem bekapcsolódni ebbe a mozgalomba, ha nem épp az élére kell állnom… Utóbbit nem valamiféle címhajhászásból tenném: azt hiszem, megérthetitek, hogy ha egy ilyen csúf beruházás komor viharfelhői épp a Pécstől tizenöt kilométerre fekvő kis falucskát, Bodát fenyegetik, az engem semmiképp nem hagyhat hidegen… Boda egyébként nem csak szép, de jó kis hely is: pár éve magunk is családilag vettünk részt az ott szervezett Boda-találkozón… Ha már Bodát készülök megmenteni, csak egy ugrás a világ megóvása egy komoly katasztrófától – a buszon töltött (persze csak látszólag) ritka holt időkben néha azért megpörgetem a fogaskerekeket a fejemben: a minap a méhek körül forogtak a gondolataim, pontosabban eszembe jutott, hogy valahol olvastam valamit arról, hogy erősen pusztulnak a szimpatikus kis mézgyűjtők… Einstein megjósolta, ha a méhek kipusztulnak, az emberiségnek négy éve van vissza… Ezt már csak nem hagyhattam: megszületett egy fantasztikus ötlet – pár óra múlva már Suszterrel beszéltem izgatottan, nem sokkal később fejben már költöttem is a milliárdokat, hogy aztán az utóbbi idők legnagyobb csalódása vágjon hókon és rántson vissza a földre. De csak időlegesen. Különféle brúszvilliszkedések, odabent. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz