Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 november
9komment

Takszövök: előre a mnyp-i úton!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenhatodik kiadásában egyik kedvenc városomba, Amszterdamba repítem a nyájas olvasót, ahol ismét kísértik a lehetetlent, amennyiben úgy gondolták, hasznos munkára fogják az örök hőbörgő, az alkohollal több mint meghitt kapcsolatot ápoló csöveseket – akik mostantól vadul gondozzák a parkokat, ahol ez idáig csak a padokon hemperegtek… S hogy miért? Hát mert napi öt sört és egy ebédet kapnak cserébe egy önkéntes alapítvány ötlete nyomán. Sokak szerint cinizmus – szerintem meg a pragmatikus facipősök ismét dobtak egy nagyot. Keményítés a vezérműben: előbb csak bevásároltatott az évtizedek óta kiválóan üzemelő takarékszövetkezetekkel, a “reform alatt álló” cégnek a Magyar Postában kellett 25 százalékos tulajdonrészt szereznie, mert a kormány ily módon kívánja “helyzetbe hozni a vidéki Magyarországot”. Ha fel tetszettek tudni tápászkodni a padlóról, mondom is tovább: az államosítás nem állhat meg félúton, a központi állami szervezet hamarosan ugyanis akár egy évre is felfüggesztheti a takszöv tulajdonosait, mi több, akár azt is megtilthatja, hogy kifizessék a betétesek követeléseit. Hm… vajon melyik banknál is vagyok? Ad absurdum? Kérem, ez a fogalom lassan kivész a honi “közéletből”. Szerencsétlen helyen, a rezsicsökkentés áldásairól mit sem tudó, hanyatló Dánia déli részén jártam a múlt héten: forintban ezerkettő-ezerhatszáz körül van egy sör, nyolcezer egy tűrhető pizza, és mintha mégis viszonylag kevés depresszióst láttam volna Vojensben. Ahol egyébként kedvenc csapatom, a DAB.Docler jégkorongozói vitézkedtek – hogy mit is kell értenünk a Kontinentális Kupa elődöntőjében elért harmadik helyünkön, megvilágítom egy igényes futballhasonlattal. Hollandia, Dánia, vidéki Magyarföld egy mixben, csak itt, csak nálam, csak most. Avanti, popolo. Tovább »»

Hirdetés
19 február
66komment

Vidám Park – szomorú, szomorú hírek…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (104 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A dunaújvárosi Vidám Park 1993-ban, lassan éppen húsz éve zárta be hivatalosan kapuit. Pár évig még utána is üzemelgetett ugyan, de az már inkább csak az elhúzódó agónia időszaka volt. Közben, s főként az azt követő években bántatlanul és büntetlenül hordta és verte szét, akinek csak kedve szottyant. A park, mely sokunk gyerekkorának megannyi felejthetetlen élményét adta, siralmas állapotra jutott. Sok év után először áprilisban húztam át magam a kerítésén egy fényképezőgép, és Boda jr. társaságában, s nem volt könnyű dolgom, hogy megússzam könnyek nélkül a látogatást. Akkor egy három részes dolgozatban ismertettem élményeimet – az az írás a HL egyik legkomolyabb sikere lett, már ami a nézettséget illeti. Akkor kapcsoltam, milyen sokakat érint mélyen a Park ügye. Gondolkodni kezdtem, amibe kiváló barátom, Suszter, azaz Dankó Zoltán is bekapcsolódott, s végül arra jutottunk, meg kéne menteni a parkból, ami még menthető. Például magát a gyönyörű, nemes fákkal és díszcserjékkel teli parkot – azaz… voltaképpen nem is kell különösebben semmit csinálni, “csak” alaposan kitakarítani, rendbe rakni a területet, megszüntetni a balesetveszélyes gócokat. Vagyis létrehozni egy közparkot, ami azután majd szépen megmutatja, mi is szeretne lenni a továbbiakban. Először egymással beszélgettünk, aztán másokat is bevontunk, találkoztam és nagyokat beszélgettem a Vidám Park utolsó igazgatójával, Bús Józseffel, aztán a fiával, Csabával is, és egyre inkább éreztük, merre is lenne a jó irány. Júliusban elkészítettük a Vidám Park facebook-oldalát, és innentől kezdve felpörögtek az események, hiszen előbb százak jelezték, tetszik nekik az ötlet, nem sokkal később már az ezres létszámon is túlléptünk… a helyzet kezdett nagyon komoly lenni… A nyári szabadságok letelte után bementünk a hivatalba, ahol örömmel fogadták az ötletet, és szeptember végén zöld utat kaptunk, március első hétvégéjén kezdjük az önkéntes munkát… De… mégsem kezdjük. Hogy miért, végtelenül csalódottan eldadogjuk odabent… Tovább »»

31 október
13komment

Száz ember egy délután – és sok-sok jó ötlet (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.67 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Őszi hangulat - aranysárga lombjárda a parkban

Őszi hangulat - aranysárga lombjárda a parkban

Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter. Bocsánat, de ezt muszáj volt megtennem: kiváló kenyeres pajtásom, az Ausztriában élő Dankó Zoltán, akit egyértelműen a Hétlövet legjelentősebb hozadékának tartok (természetesen kizárólag önző egyéni érdekeim alapján – miszerint jól lekaszabolta például a vírusomat, meg amúgy is egy egész csomó mindenben segített, kulimunkázott, statisztikázott, grafikákat készített, ötleteket adott, és egyáltalán, tényleg jól ki tudom használni a srácot), szóval szegény Suszter napi konzultációinkon egyfolytában panaszkodik, hogy a Vidám Parkkal kapcsolatos híradásokban, írásokban, cikkekben őt soha nem említik meg, és még ott voltak az EL-DO előzetesei, hát abban se… Nos hát… ugyebár ez nem teljesen véletlen – Zoli, sajnos eljött az idő, fel kell hogy világosítsalak, az ilyesfajta megjelenések-említések-megkeresések igazi kulcsa a sárm, a velünk született jóképűség, snájdigság, slágfertigség, hercigség, ilyesmik. Van olyan, segítek, te is ismersz olyan srácot, khm… akinél ez nagymértékben adott, tudod, másoknál… izé… bocs… mérsékelten. Most ne bántódj már meg, szerintem vagyunk olyan viszonyban, hogy ezt így elmondhattam, hidd el, ha nagyon figyeled, hogy csinálom, belőled is lehet valami, ne izgulj… na… Suß… Hát veled még viccelni se lehet? Suszter! Postán küldjem vissza az emlékkönyvedet? Gyere vissza, te őrült… (nah?) Na tehát… komolyabbra fordítva: tény és való, hogy ketten találtuk ki azt az őrültséget, amelynek keretében most nagyon úgy fest, tavasszal megmozdul valami a húsz éve hivatalosan bezárt (utána, néhány éven át volt még néhány kísérlet a park egyes részeinek életben tartására, illetve felélesztésére) Vidám Parkban. A játékokat, látványosságokat természetesen nem áll módunkban visszavarázsolni – de úgy néz ki, közös akarattal és sok-sok önkéntes munkával egy szép kis közparkot kialakíthatnánk. Múlt hét végén két bejárást is szerveztünk a park területére: óvatosan úgy számoltunk, ha a két napban ötven ember eljön, már elégedettek leszünk. Ehhez képest már szombaton kis híján elértük az ötvenes létszámot, és – a látvány okozta magától értetődő szomort/sokkot leszámítva – nagyszerű hangulatban jártuk be a parkot. Vasárnap délután kettő előtt pedig… Tovább »»

29 október
8komment

Százötven ember – tíz százalék parkkedvelő! (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Magunkra nézve is igaznak gondoljuk a játékterem falán ékeskedő igazságot - márciusban merjük, reméljük, mindannyian nyerünk

Magunkra nézve is igaznak gondoljuk a játékterem falán ékeskedő igazságot - márciusban merjük, reméljük, mindannyian nyerünk

Egy biztos: én egyáltalán nem bánom, hogy állami monopólium lett az időjárás. Korábban mindig órákon át könyörögtem Gaál Noéminek, térden csúsztam előtte, de ő képtelen volt bármit is normálisan elintézni, na jó, a dekoltázsába kétségkívül nehéz belekötni… bár… Na, a lényeg: most viszont kihagytam a kalmár szellemű meteorológusokat, simán csak felhívtam a Nemzeti Időjáráskívánási Intézetet az emelt díjas vonalon, és pár tőmondatban szombat-vasárnapra szép időt kértem Dunaújváros déli fertályára (ja, meg persze a pénzenergiát, amit egyébként szintén kormányhatáskörbe vonnak tudomásom szerint), kész – a többit szerintem láttátok. Az előjelzések korábban hóról és súlyos mínuszokról szóltak, és tizenegykor még másodpercenként ezer liter/négyzetmilliméterrel csöpögött mindkét napon – aztán fél kettőkor gombnyomásra széthúzódtak felettünk a felhők, és kettőtől helyenként ragyogó napsütésben, szombaton húsz fokos langymelegben indulhattunk a Vidám Parkba. Bejárást szerveztünk ugyanis Suszter barátommal… bocs, ez egy kicsit talán félreérthető, Suszter most nem tudott jönni, viszont vele találtuk ki, hogy legyen még az ősszel egy alkalom, amikor bárki bejöhet a parkba, nem kell tartania se kutyás őröktől, se kamerás megfigyeléstől, se semmitől – együtt, sokan, szépen békésen vizsgáljuk meg, mi is lesz a teendő majd márciusban (tervezetünk szerint egészen pontosan 2-3-án), amikor is elkezdjük majd a valamikori Vidám Park területének rendbetételét. Mivel még mindig előfordul, hogy megkérdezik, melyik részre állítjuk majd az óriáskereket, és át fog-e fordulni a hullámvasút szerelvénye, ismételten, csendesen elmondjuk – nem az üzemelő Vidám Park restaurálása a cél, az ugyanis lehetetlenség. Azt szeretnénk, ha a parkot egy erőteljes önkéntes tavaszi hadjárat után klasszikus parkként adhatnánk vissza a városnak, ahol – kezdetben – sétálni, piknikezni, ücsörögni lehet, megcsodálni az arborétum értékű hely nemes fáit, látványos cserjéit. Ha mondjuk nyár elején sikerül megnyitnunk a parkot a közönség előtt, meglátjuk, mennyire lesz népszerű – az dönthet a további sorsáról, az esetleges fejlesztések irányáról is… De itt még nem tartunk: egyelőre múlt szombat van, és vasárnap lesz majd a következő részben – megmutatjuk és elmeséljük, mit is láttunk odabent: miközben lapoztok, mondom, több mint százötvenen jártunk a hétvégén a Parkban!!! Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz