Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 április
3komment

Gyuri baba és a negyvenezer rabló

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenhetedik kiadását egy olyan hírrel szeretném kezdeni, amitől a magamfajta ingyenélőknek még olvasva is csendesen csorogni kezd a nyála: úgy tűnik, a világ egyre több pontján kezdenek komolyan foglalkozni az alanyi jogon járó alapjövedelem bevezetésével. Továbbmegyek, van, ahol már nem is csupán az elmélet szintjén kóstolgatják ezt a nem kicsi, nem kevés kérdést felvető falatot: a finn parlament tavaly rábólintott egy kísérleti időszak megkezdésére, Svájcban hamarosan népszavazás lesz a kérdésben, Hollandiában egyes városokban fogják tesztelni a rendszert, és komolyan fontolgatják a dolgot Kaliforniában, Kanadában és Nagy-Britanniában is. Én lánglelkű ifjú korom óta szajkózom, hogy az ember természetétől merőben idegen a munka – a magam részéről jobb híján (eddig) azt a megoldást választottam, hogy mindig csak olyasmivel foglalkoztam, amit hobbiból is szívesen csináltam volna, a HL írása például iskolapéldája ennek: na, nem mondom, elmegy, de sokkal jobb lenne, ha csak úgy kapnék egy kis pénzt szabad felhasználásra, aztán majd én eldöntöm, mivel szeretném múlatni az időt. Higgyétek el, szívesen foglalkoznék a nemzeti történések közül mással, de egyszerűen nem tehetem: az MNB pompás, szabályos, a köz érdekeit szolgáló alapítványai, s Matolcsy mester ténykedése mindenre kisugároz, mint egy jó idegbecsípődés – az elmúlt napokban volt itt minden, például a sajtó testidegen, idegesítően kérdezgetős munkatársait úgy kirittyentették a Parlamentből, hogy Havasi Bertalan adta a másikat, sebaj, nem leszünk jó hír és napi sikertörténetek nélkül, hiszen maradt még bőven ragyogó képességű mikrofonállvány, jellemes, gerinces, a szakma alapvetéseit zsigerből érző betűvető, aki lelkifurdalás nélkül beszámol róla az M1-en, milyen ragyogó is az élet mifelénk. Hogy mi újság a városban? Tovább finomodik a közlekedés rendje: pár éve kicsit nehezen sikerül követnem, mi miért történik a városban ezen a fronton, de tudom, bennem lehet a hiba – most éppen anyáméknál, a belváros belvárosában folyik a rendrakás és nyomában szépen suhog a kasza. Tudom, minden csak a mi érdekünkben történik – ha még szabad kérdezni csendesen, azért megtenném. Fizu csak úgy, Siva-kezű alapítványok, illetve más utcamesék – hetes színpad, nyílj ki. Tovább »»

Hirdetés
25 január
6komment

Lazára kötni a keresztrudat

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyedik kiadásában először egy szép történetet osztok meg drága böngészőimmel: egy kutatócsoport szerint a jó könyvek olvasása megváltoztatja az agyat – a katarzis módosítja az idegpályákat, s úgy érezzük, mintha csakugyan átéltük volna az olvasottakat. Hát… nagyjából erről szólt az egész fényességes gyerekkorunk – és, bár nem gondolom, hogy a mai gyerekekkel annyi és olyan borzalmas baj lenne, mint amennyit/amilyet általában az emberek gondolnak (pár száz millió éve nézi fejcsóválva a fiatal generációkat az idősebb, csak halkan súgom), azért természetesen van ötletem, mikkel lehet(ne) rászoktatni az ifjakat az olvasásra… Ha igaz, van egy köztéri tábla Bodapesten, a Régiposta utcában – azért vagyok ilyen piszkosul óvatos, mert nem szeretnék ismét teljes sebességgel alászaladni valami borzasztó fotósopnak, na mindegy, e tábla apropóján nyelvelünk egy keveset – különös tekintettel arra a remek szóra, hogy kultúrális. Brrrrr… Végül, ha már az olvasás szóba jött: épp az óceánon dülöngélek, 1976-ban, a Brendan nevű, bőrből és fából középkori mintára elkészített kis lélekvesztővel, amellyel Írországból Amerikába bukdácsolt át egy elég bevállalós kis társaság, hogy bebizonyítsa, ez lehetséges volt sok-sok századdal korábban is. Találtam a könyvben egy nagyon kedvemre való bekezdést – szerintem elég tanulságos, plusz amolyan képes beszéd… na, mindegy, ne elméletezzünk, beidézem, aztán meglátjuk. Élmények a hajtás után. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz