Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


09 május
7komment

Tabdusnorfű – sűrűsödés szombat estétől (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Mediék kisfia, Martin megmutatja, milyen elszánt, ha gulyáskanalazásról van szó...

Mediék kisfia, Martin megmutatja, milyen elszánt, ha gulyáskanalazásról van szó…

Sűrűsödő hétvége – törzsolvasóim minden bizonnyal ismerik már a fogalmat, én nagyon is jól, évtizedek óta, a gond csak az, hogy egyre jobban kedvelem is. Megfigyeltem, hogy sokszor szándékosan nem is tervezek semmit egy-egy hétvégére: kajánul figyelem, sikerül-e valamikor egyet itthon töltenem, egy jó kis tévézéssel, ötórai teával, szombat délutáni rejtvényfejtéssel… Még mielőtt bárki félreértene: semmi bajom ezekkel, sőt – de mindegy is, mi a véleményem az egyéb tevékenységekről, hiszen 99 százalékos biztonsággal tudom, szerdán vagy csütörtökön elkezdődik. Olvasok egy izgalmas programról a neten, felhív vagy üzen a Körte, a Kész Laci, a Medi, a Varga Zsolti, a… tudom is én… és bemondja a tuti programot, aminek egyik alap alkotóeleme, hogy valahová el kell motorozni érte… Innentől kezdve az már nagyjából bizonyos, mi lesz – perceken, de legkésőbb órákon belül meggyőzöm magam, menni kell: mert megfigyeléseim szerint sajnálatosan kurta az élet, és pontosan tudom, hogy sok-sok más mellett minden meg nem tett kilométert, el nem égetett molekula benzint bánni fogok, ha egyszer eljön a nagy diafilm-vetítés, és le kell guggolnom a besötétített gardróbban, miközben a nagy szakállú, mosolygós bácsi befűzi a látszatra jó vaskos filmet, aminek a dobozán, amikor óvatosan lesandítok, látom, nagy betűkkel ott áll: BODA ANDRÁS – és alatta még: (Éghetetlen film). Szóval a végkimenetel bizonyos: az érdekes kérdés még, vajon egy program vár-e rám, vagy beesik még kettő-három, és lehet cikázni egy izgalmasat… Nos, a múlt hét vége ilyen kellemes csapongással telt: először kiderült, szombat este a Mediterran Pub-ban, Dusnokon buli várható, néhány régi jó barátommal a körzetben; továbbá hogy vasárnap Orfűre kirándul egy szélesebb kör – a sűrűsödéshez ez esetben már csak az kellett, hogy szombat kora délutánra befűzzem a bócsai traktormajálist, továbbá egy röpke vizitációt a Varga Zsoltiéknál, az új udvar tiszteletére, és máris rendben volt minden. Hétvége, második ének – lapozz, ha kell! Tovább »»

Hirdetés
07 május
8komment

A semmiből sűrűsödő hétvége – traktorok és gépek (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Hát ez... hát ez... ez... na szóval ez mindent vitt, sallangmentes, leszámítva a Boss-típusú bőrfotelt...

Hát ez… hát ez… ez… na szóval ez mindent vitt, sallangmentes, leszámítva a Boss-típusú bőrfotelt…

Szimplán csak imádom, amikor egy hétvége a semmiből elkezd besűrűsödni, mint a jó… na, ide most valami frappáns kis gasztro-hasonlat kéne, de nem vagyok… ááá, dehogynem, na, megvan, szóval amikor az ember rántottakészítés közben rátolja az alapra a felvert tojást, és az szép lassan összeáll megfelelő állagúra… Szerdán még csak azt tudod, hogy hétfőn buszvezetés, ami persze kitűnő program, várod, mint róka a kisherceget, de azért még igen messze van… aztán viszont egy telefonhívás, és kiderül, hogy szombaton a Medinél, Dusnokon retróparty lesz, hm, már mozgásban az agy, persze mondják, hogy mindenhol szupercellák és zivatarok, de szerencsére évek óta nem játszik az időjárás, abban megyünk, amit dob a gép, aki azért nem indul el, mert hátha befelhősödik valahol, az nem is akar igazán elindulni, ez a helyzet, bárhogyan szépítjük is. Szóval akkor szombat motorozás, hétfő buszozás. Hú, de nagyon gyönyörű… Örömömben be is ugrok a Gyuszához a műhelybe, hogy megfúrja a szélvédő pleximen megindult repedés végét, hogy ne hasadjon tovább – hopp, Tar Jocó épp olajat cserél, öt percen belül kiderül, vasárnap csapatos csapatás Orfűre… aha… tehát ha szombaton a buli után Dusnokon alszunk, vasárnap reggel becsatlakozhatunk egy megbeszélt ponton a menetbe, és átgurulhatunk Orfűre… Remek… Szombaton viszont… a nap eleje még kicsit üresnek tűnik – valami motoszkál a fejemben… tudom már: hát Bócsán traktormajális, tarararáááááá, meg is vagyunk, pontosabban azzal kerül fel a jupiiiiiiii utolsó i betűjére a pont, hogy a Varga Zsoltiékkal megbeszélem, szombaton délután Dusnokra menet beugrunk hozzájuk is egy órára, megnézzük az újonnan térkövezett udvarukat, mert egy hete még csak félig volt kész. Hétvége, kész: csillagos ötös, szaktanárival. Megosztom – hajtsatok (végig) velem… Tovább »»

10 október
0komment

A nagy brit-holland összecsapás Tabdi főterén (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.75 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Arra azért nem számítottam, hogy egy képviselővel fogok összefutni a nappaliban: Tabdiban még ez is megtörténhet

Arra azért nem számítottam, hogy egy képviselővel fogok összefutni a nappaliban: Tabdiban még ez is megtörténhet

Tabdiban jártam, és az ilyen hétvégéken mérsékelten fenyeget annak veszélye, hogy belefulladok az unalomba. Még akkor is így van ez, ha csak úgy simán meglátogatom a barátaimat, Varga Zsoltiékat, Puttóékat – az elmúlt néhány évben, amióta jó szerencsém az Akasztóhoz közeli kis faluba sodort, ráéreztem a megejtően nyugalmas, feszültségektől mentes, úgynevezett vidéki/falusi életmód elvitathatatlan előnyeire, és számosak azok. Volt nekem persze hasonló élményem már szép számmal: a nyolcvanas évek végén például hajszál híján leköltöztem Kánba, egy akkoriban majdnem kihalt baranyai kis zsákfaluba (azóta forgalmas üdülőövezet lett belőle, és jó régen nem voltam… tényleg… hm…), és Dunaföldváron is igen sokat vitézkedtem/kedem Szigeti Sanyi, Varró Tomi, Molnár “Spielberg” Gyuri, Itya, Baglyas Ferike meg a többi kitűnő barátom társaságában. Nem tudom, ki hogyan van vele: az élet igazi ízei omlanak szét az ember szájában, ha jó barátok közt az igazi kvaterkázás csodás élményét élheti meg – azt se mondom, hogy rosszat tesz, ha előpattan valahonnan pár palack jó bor meg egy kis házi szilvórium, de az elsődleges mégis az együttlét varázsa, amiről már annyit hozsannáztam… A fergetetes sztorik a megidézett helyi legendákról, meg úgy általában, élet értelme, plusz egyéb filozofikus tematika, vagyis csajok, kaják, emésztés. Ha igaz, hogy a nevetés meghosszabbítja az életet, hát szerintem hívjatok csak ebben a szép nagy körben mindannyiunkat MacLeodnak… Ja… és mindez csak a sima vizitációkra vonatkozik – a speciális alkalmak már a betyárosabb kategóriába esnek. Ilyen volt például a minap a szüreti nap Tabdin – amire természetesen már hetekkel korábban meghívást kaptam Varga Zsoltiéktól. A szombati nap történéseinek egy részét már olvashattátok – a sztorit valahol ott csippentettem el, hogy a kolbászevős sátor mélyén egyszer csak összetalálkoztunk Andréval, aki Tabdi hollandja, mellesleg korábban feltalált egy szülőszéket, a szabadalmat életjáradékért eladta Hollandiában, ami meglehetősen jó anyagi kondíciókat biztosít részére az állandó relax-hoz, pláne Bács-Kiskunban… André elkötelezett magyar, a hollandokról rossz véleménnyel van, és elszántan, de jól beszél magyarul. A tér másik felén viszont most feltápászkodik székéről Steve, a Brit, és megindul felénk… Tovább »»

08 október
0komment

Lovasok, szekerek, és huszonnégy gázpalack Nokedli kis Polskijában… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (10 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ilyen egyszerű címlapra kerülni: a két marketingszakértő, Puttó és Zsolti a sátorban

Ilyen egyszerű címlapra kerülni: a két marketingszakértő, Puttó és Zsolti a sátorban

Tabdi, mint talán már korábbi híradásaimból tudjátok, sziget Bács-Kiskun közepén… Igen, Tabdi nekem sziget: úgy vonulok el ide, időről időre, mint Gauguin Tahitire, csak hogy valami igazán plasztikus hasonlattal éljek. Ahogy elérem a kis falu határát jelző táblát, sebzett lelkem megnyugszik, nyúzott idegeim kisimulnak, megfáradt porhüvelyemben azonnal vidám táncba fognak a sejtek: tudom, hogy néhány napon át semmi gondom nem lehet; tudom, hogy Varga Zsoltival fogok röhécselni órák hosszat; hogy Lindus “épp csak összedobok valamit” stílusú zseniális pennéiből fogok belapátolni pár tized köbmétert; hogy Puttótól ismét elleshetek valami számítógépes okosságot; hogy mind e közben Sanyiék zseniális borából öntünk magunkba pár cseppet; s ha az élet úgy hozza, és egy kis szerencsém van, Barna Lalinál, a Tex-Tanban épp a Welcome Band játszik, pár (mondjuk öt-hat) órácskán keresztül mindent, ami a hazai és a nemzetközi rocktörténetben egyáltalán eljátszásra érdemes. És olyan is van, hogy falunapra, vagy új borokat kóstolni ugorhat le a szerencsés városi gyerek, mi több, néha még pontozni is engedik a hozzáértők – no meg olyan is előfordul, hogy szüreti nap van Tabdin, és meghívást kap rá. Igen jelentős eseménynek kellett volna történnie Dunaújvárosban, hogy otthon maradjak – de szerencsére nem történt semmi komoly. Így aztán bevégeztem összes kötelezettségemet, szombaton tizenegy tájban elfogyasztottam egy pompás menüt örök kedvenc, Piac tér melletti kolbászsütödémben, felpattantam hű Rocinantém nyergébe, és negyed egykor, a szokásos nyugalmas és laza menet után már be is gördültem Tabdiba. Alaposan meg kellett lassítanom a menetet: a főutcát ugyanis ekkorra már lovasok hada lepte el – én illendően lehúzódtam ugyan, de egy cowboy így is kis híján nyakon vágott a négy méteres karikással… olyat durrant a fülem mellett a sudár, hogy gondoltam, megkérdezem, ez most vicc-e vagy komoly, de ekkor már jött is a következő lovas, dirr-durr – a tizedik után, komolyan, már-már hiányzott. Hogy hogyan értem el a Varga Zsoltiékig, mi volt a szüreti napon késő délutánig, arról hajtás után igyekszem beszámolni. Tovább »»

15 június
3komment

Tabdi falunap, boszorkányégetés égzengéssel, és az év egyik legjobb ebédje… (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 6.60 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A csodás lovak - ők is főszereplői voltak a délutánnak

A csodás lovak - ők is főszereplői voltak a délutánnak

Szerdán már beszéltünk róla, talán emlékeztek (ha nem, frissítsétek fel a memóriát itt): kezdetben tényleg nem is úgy készültem, hogy megírom a múlt heti tabdi falunapot (hivatalos nevén: Középkori Víg Nap) – pedig jó volt, szép is volt, viszonylag sok mindenre emlékszem is belőle, mert nem volt túl komoly az esti bevetés, de valahogy nem akartam már megint Bács-Kiskun megyei történetekkel traktálni türelmes olvasóimat… végtére is nem a Homoki Sikoly különszáma ez. Így hát szépen lazán lement a szombat, azért persze fényképezgettem, nézelődtem, jártam-keltem, sörözgettem a tabdi focipályán az irgalmatlan kánikulában – de még mindig úgy gondoltam, hm, de jó is nekem, csak szórakozom, kulturáltan/aktívan kikapcsolódom, barátokkal múlatom az időt, pihenek, és alapvetően rendben a világ – még hogy dolgozás, höhö, és nagy gőgösségemben fittyet hánytam ipari tételben. Vasárnap délben aztán minden szép tervemet és előfeltételezésemet egy lendülettel felborította Varga Zsolti anyukája, a családjával egyetemben engem is igen erélyesen meghívó, névnapját ünneplő Margit néni, midőn délután fél egy után pár perccel megjelent a makulátlan kiskőrösi lakás szobaajtajában azzal a tálca aranybarna paníros rántott pulykával, továbbá a másik tálca búbos hússal, utóbbira azóta is könnyes szemmel gondolok vissza, miközben a bolti tejfölbe némi kiflicsücsköt mártogatok, és akkor még egészen úri agglegény-vacsoráról beszélek…  no, akkor felálltam, kis türelmet kértem, s elkészítettem a terített asztalról a fotót, mire a rutinos Varga-família tagjai már rá is éreztek a lényegre, és kimondták, ami csak a fejemben zakatolt – hogy ebből bizony poszt lesz, mert kutya kötelességem megmutatni a szürke vidéki élet nagyfokú unalmát, pont. És így is lett – ezért született hát a fentebb már idézett első rész, amit ott törtünk el szerdán, hogy megálltunk a tisztes veteránmotor-kiállítás legszebb darabjait alaposan körbecsodálni. Egy darabig beszélgettünk az összegyűlt szakértők kis csoportjával (kicsit odébb Dudu, Sanyiék egyik lánya, Marianna derék motoros-autószerelő vőlegénye és maga Marianna álldogált – Duduhoz egyébként, most beszéltük meg, hamarosan viszem a Kék Villámot egy kis rozsdaleszívásra-plasztikára), aztán beljebb indultunk, mert Varga Zsolti valamit meglátott. Ha lapoztok, megmondom, sőt, meg is mutatom, mi volt az… Tovább »»

13 június
3komment

“Unalmas”, falunapos hétvége – apró csodák, tűző nap a focipályán (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.78 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Névnapi csodaebéd - a Varga Zsolti anyukája, Margit néni, Lindus, Varga Viktor és Varga Zsolti...

Névnapi csodaebéd, részletek majd a második részben - a Varga Zsolti anyukája, Margit néni, Lindus, Varga Viktor és Varga Zsolti...

Igazából csak ott dőlt el. Amikor a Varga Zsolti anyukája, akiről majd ejtünk még pár szót, az évszázad ragulevese (amiből kétszer is szedtem, s ez elég árulkodó jel) után behozta a gyönyörűen megterített ünnepi asztalra azt a tál búbos húst karajból, plusz azt a néhány darabka rántott húst, amit egy ötven kilós pulykából nagy nehezen kihoz az ember, aztán a kis gyönge házi salátát, és egy statisztikai hibahatáron mozgó ötliteres tálka gyümölcssalátát – a mézes krémes még a hűtőben kuncogott magában. Nos, egészen addig a pillanatig úgy gondoltam, nem, nem írok posztot a tabdi falunapból, egyrészt mert nem is azzal az intenzitással vettem részt az eseményen (komoly előnyt jelentett viszont ugyanakkor, hogy szokatlan módon e lagymatagság az italfogyasztásunkra is jellemző volt szombaton – így aztán pár töredék megmaradt szórványosan barázdált agyfelületem mélyén), másrészt mert Bács-Kiskun megye különféle történései így is meglehetősen jelentős számban szerepelnek az oldalon… igaz persze, miért is baj az? Nem is kezdem el fejtegetni, mert egyfelől tényleg nem baj, amúgy meg nem szeretném elvenni két, érezhetően egyre nagyobb kedvvel opponáló böngészőm kenyerét – eddig talán elkerülte legendásan éber figyelmüket, mennyire túlreprezentált a HL-en Tabdi, Izsák, Kiskőrös: gondolom, hátha egy napon nem lesz majd mibe belevágni a csákányt, és akkor nagyon is jól jön majd az ilyesmi… Na, sebaj, a lényeg, hogy szombaton, némi illegális-profilváltós szemétkommandós délelőtt után (fúúú, lehet, hogy még ennyit se lenne szabad ám elmondanom, olyan titkos, de jó…) nekibuzdultam, és minimális, egyszersmind teljesen értelmetlen solti kitérővel (a motorgumis ember, kiderült, elköltözött) lesétagaloppoztam Varga Zsoltiékhoz. Minden más a tabdi falunapról – a következő oldalon… Tovább »»

21 május
16komment

Kunsági hétvége, csodás traktorokkal Bócsán (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Határozottan van egyfajta kiállásom a csettegő vezérlőjében...

Határozottan van egyfajta kiállásom a csettegő vezérlőjében...

A múlt hét eseményei szerencsére egy csöppet összecsúsztak, a június pedig egészen sűrű lesz – egy hete buzgón elkezdtem ugyan megosztani a múlt hétvége eseményeit, de az izsáki tésztafesztivál utáni történésekre egyszerűen nem maradt helyem, úgyhogy most gondolatban pár pillanatra visszareppenünk Izsákra, ahol a tésztahídépítés titkainak kifürkészése után Varga Zsoltival elég szépen elfalatozgattunk, persze szokásunk szerint csak urasan, mértékkel – no de láttátok volna Varga Zsolti elképesztő türelmű, 45 kilogrammos feleségét… komolyan mondom, már-már pironkodtunk a fesztiváli forgatagban, úgy lapátolta be az ételt. No de nincs az a hatalmas tányér grillezett pulyka, ami egyszer el ne fogyna – nekem meg már viszketett a talpam, mert bár imádtam az izsáki kiadású parázs-varázs minden percét (ráadásul a dunaújvárosira most, hétvégén amúgy se tudok menni, mert az Isztriát ellenőrizzük épp – pedig milyen érdekes dolgokat szoktak mesélni róla és rólam a barátaim pár nappal később, mikor már ébredezgetek), alig vártam már, hogy átérjünk Bócsára, ahol Dutra- és Gépmajálist rendeztek, és belső információim voltak arról is, hogy Soltvadkert képviseletében több csettegő (!) is részt vesz az eseményen… Márpedig a csettegő a kívánságlistám előkelő helyén, ha épp nem az élén áll: ha végre megnyerem a lottót, az biztos, hogy az első boldog vásárlásaim között lesz egy motoros lovaskocsi, méghozzá piros műbőr fotelekkel a bakon, ugyanolyan hármas kanapékkal hátul, Red de luxe limited edition. Álltam én már meg spontán Soltvadkerten, kéredzkedtem be pofátlanul ház udvarára, hogy megnézhessek egy-egy érdekesebb példányt, állítottam meg gazdát szőlő melletti kis földúton, hogy pár percig hallgathassam a gép semmihez nem fogható hangját – múlt szombaton pedig ültem egynek a bakján, igaz, ért olyan élmény, ami ezt is felülmúlta talán. Boronáljatok át a következő barázdába! Tovább »»

14 május
9komment

Gyomor a köbön: amikor megettem egy fél hidat (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Mert van, ami mellett még a Varga Zsolti is eltörpül... Egy jó reklámot, valaki?

Mert van, ami mellett még a Varga Zsolti is eltörpül... Egy jó reklámot, valaki?

A Varga Zsoltival nem nagyon lehet facebook-on beszélgetni: nem szeret irkálni, így amikor netán ráköszönök, azonnal felhív – azt mondja, telefonban sokkal jobb a helyesírása, és ezzel elég nehéz vitatkozni. A minap, amikor fél órában megbeszéltük a világ fontos dolgait (márpedig vele aztán meg lehet: hogy mást ne mondjak, a Petőfi Népe című újságból, népszerű nevén a Homoki Sikolyból informálódik mindenről), gyorsan bemondta a lényeget: “Szombaton tésztafesztivál Izsákon, traktormajális Bócsán, gyere!” Mármost én speciel eléggé szeretem a tésztát, még ha nem látszik is, mit csináljak, ilyen szerencsés alkat vagyok, bármit ehetek, és nem látszik rajtam, leszámítva talán, hogy heti tíz centivel nő a kerületem – magyarul már a tésztafesztivál is elég hívogatónak tűnt… viszont a traktor… hát igen… bevallom… az az egyik legsúlyosabb betegségem, annál csak pár jármű van feljebb, mondjuk az óriás dömper, a mozdony, pláne a gőzmozdony, és még plusz, az egész piramis tetején: a csettegő. Amiből szintén lesz Bócsán, mondja hangsúly nélkül a Varga Zsolti, ha valaki netán nem tudná, mi az, annak elmondom, hogy legjellemzőbb feltalálási helyén, Soltvadkerten motoros lovaskocsiként is emlegetik ezt az igazi hungarikumnak, mi több, bácskiskunikumnak számító, különféle összetevőkből vad kendácsolással összerakott járművet, ami egész egyszerűen mindenre jó, szánt, vet, arat, permetez, fúr-farag, bogarat gyűjt… Hogy milyen is volt ez a nagyon fényesre polírozott szombat, arról e héten minden fátylat fellebbentek, most, az első részben mindjárt tésztázunk egy egészségeset – de csak hajtás után. Tovább »»

20 április
14komment

Prága: az első éjszaka után – ez sem volt puha (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Hát ez van... ez a világos a Bastában - ja, és Ili foglalása: p. Andy az pane Andy, vagyis Andy úr

Hát ez van… ez a világos a Bastában – ja, és Ili foglalása: p. Andy az pane Andy, vagyis Andy úr

Hatalmas szerencse, hogy nem élő videókapcsolatban vagyok veled, nyájas, most ugyanis igen érdekes hangokat hallhatnál. Néhányat inkább nem mesélek el ezen a korai órán – egyfajtát azoktól is, kettőtől viszont bizonyosan audio-sokkot kapnál: Kész és Szigeti olyan szinten horkol, hogy célszerűnek láttam elfordítani az ágyuk irányából nagy becsben tartott hordozható ördögszekeremet, mert attól tartottam, a légnyomás kikezdi a tévéjét. A Hostel Kotva 204-es hálójában tartózkodunk (hátha egyszer, még sokkal híresebb korunkban jelentősége lesz ennek, s turisztikai célpont válik a legendás szobából – sok más vonzerejét perpill nehéz lenne felsorolni), és mintegy tíz perce még szerintem én is ugyanazt a slágert fütyörésztem kétszáz decibellel, mint két hálótársam és barátom. Akikkel mintegy hat órája tértünk meg előkelő szállásunkra, s akik a tegnapi éjszaka folyamán, a költővel szólva elmondhatom, nem tartották lovuk száját – a sajátjuk kiszáradását pedig, a mértéket meglehetősen óvatosan kezelve akadályozták meg. Azt talán, személyiségi jogok okán nem mondanám, hogy voltak köztünk, akik beittak, az viszont kétségkívül tény, hogy nem volt szükségünk antidepresszánsok mértéktelen bevitelére. Most azonban felébredt a két őrült, úgyhogy lapoznom kell… gyertek ti is. Tovább »»

20 február
10komment

Bekóstolok a Varga Zsoltiékkal

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 5.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Melinda belekortyint...

Nem igazán csinálok belőle nagy titkot, de azért inkább ne mondjátok el nekik, nem szeretem a sértődést – én a Varga Zsoltiékhoz, ide, a baráti Tabdiba elsősorban pszichoterápiás céllal járok immár vagy két éve. Érdekből úgy teszek persze, mintha a barátjuk lennék, de igazából bevallom, azért látogatom meg őket havi néhány alkalommal, hogy rendbe rakassam nem létező lelkemet, s beforrasszam még kevésbé létező sebeit. A tabdi légkör ugyanis – különösen, ha Varga Zsoltival és a férjéhez szükséges igen komoly lelkierővel felvértezett feleségével, Melindával töltöd az időt – gyógyhatású, csak erre szerencsére viszonylag kevesen jöttek rá eddig. Én viszont pontosan tudom. Úgyhogy amikor a Varga Zsolti azt mondja a telefonban, pénteken este vacsorázás után borkóstoló Kiskőrösön, a Kávézó a Három Bölcs Útkaparóhoz címzett egységben, akkor félre bánat, félre bú, félre munka – irány a mínusz tizennyolcban dél-délkelet. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz