Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


27 szeptember
5komment

Leszegett fejjel, engedelmesen

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.91 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharminchetedik kiadásában ismét egy kis alkohollal indítjuk a mondókát – minden érintettet megnyugtathatok, a közhiedelemmel ellentétben az alkohol nem öli meg az agysejteket, még ha vannak is másnapok, amikor úgy érezzük, az utolsót is kivégeztük. A sejtek tehát nem pusztulnak, csupán az egymás közötti kommunikációjukat akadályozza meg, ha jelentősebb mennyiségű alkoholt juttatunk a szervezetünkbe. Ha már ennyi szó esik a piáról, muszáj lesz megemlékeznem arról a brigádról, amely úgy hat éve költözött be az alattam lévő lakásba, és vagy egy éven át édesítette meg a mindennapokat… mígnem a történet elég bizarr, de szerencsés véget ért… Botcsinálta hős lett belőlem – elmondom, hogyan. Jó hazafiként kutya kötelességemnek érzem, hogy új posztján az elsők között üdvözöljem azt a fiatal kora ellenére is kiváló államférfiút, nagyszerű diplomáciai érzékkel megáldott professzionális politikust, aki mostantól hazánkat képviseli a világban – Szijjártó Péter külügyminiszter lett végre, s ez alkalomból azt is megemlítem, legyen e hivatás mellett gazdasági miniszter is: SzP a nagyjából egymilliós havi jövedelméből (ja, meg a befektetései hozamából, el ne felejtsem) sikeresen megspórolt 82 milliót, három meglévő ingatlanja mellé pedig nemrégiben vett egy 167 millió forintos házat, jó, tegyem hozzá gyorsan, ebbe beszállt ám a család is, a szülők mellett apósék is – na, így már minden érthető. Csak az nem (azaz dehogynem), miért nem indul kék lámpával, csikorogva az adóhivatal valamelyik házikójához… Épül-szépül városunk – mire mindenki lelép innen, szemet gyönyörködtető lesz minden: bár nem árt picit hunyorítani, hogy a részletek ne zavarják meg az áhítatot. Kicsit nagyon nem értem ugyanakkor azokat a forgalomszervezési elveket, amik mentén átalakítottak ezt-azt szülővárosomban – elmagyarázhatná valaki példának okáért, miért is jó egy meglévő sáv helyett úgy négyszáz méteren át gondosan besraffozni és fél sávnyira szűkíteni az utat – de azzal is elbeszélgetnék kissé, aki, vélelmezem, egy mámoros hajnalon, a Corso felújított parkolójának bejárójához megrajzolta a járdaszegély ívét… Most már mindenki nyomot akar hagyni a világban, az az érzésem – pedig csak tisztességesen dolgozni, az is elég szép lehetne… Én például igyekszem: győződjetek meg róla odabent. Tovább »»

Hirdetés
Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz