Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


19 szeptember
4komment

Látja azt a nagy sötétséget? Na, azok már Dunaújváros fényei…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanhetedik kiadásában, még lehet, azaz szabad, irány Nyugat-Európa, azon belül is München és Graz – nem tudom pontosan, merre is lehet most épeszű módon kijutni az országból, lassan csak ellenségek és szintén saját hatáskörben magunk köré vert drótakadályok vesznek körül bennünket… Münchenben mindenesetre van egy kislány, akinek a fotója körbeszaladt a világhálón: ő cukorkával köszöntötte az érkező gyerekeket, egy másik, hasonló korú kislány boldogan el is vette az ajándékot… Nos, ismerek egy hasonló, de közelebbi sztorit is: a nevek mellőzésével valaki Grazban látogatott el egy ideiglenes menekülttáborba a kis/nagyfiával – két biciklivel mentek egy kört, de csak eggyel mentek haza, igaz, fotós nem volt a környéken épp… aztán, pár nappal később már újra két bicajuk volt. Hogy mindez hogyan lehetséges, elmesélem beljebb. Nagyszerű hozadéka – mintha kellene még hozzá bármilyen hozadék – a menekültügynek, hogy kapcsán lényegében immár minden szomszédunkkal sikerült mélypontra verni a viszonyt. Furcsa tán, de van egy olyan pszichikai betegség, amelynek egyik legfőbb tünete épp az, hogy az egész világ ellenség: tudom, ebben az esetben egyáltalán nem erről van szó, csupán az a helyzet, hogy mindenki más hülye, mi pedig minden tudás birtokában vagyunk. Hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, azt ma elég nehéz lenne megmondani – én csak reménykedem benne, hogy valamikor majd egy normális kormány normalizálja a nexust, akivel lehet: hogy nem ezek lesznek azok, arra nagyobb összegű fogadást is merek kötni. A városi közvilágítás, amit épp hogy pár száz millióból “korszerűsítettek”, felvet pár érdekes kérdést: bennem egyebek mellett épp azt, vajon ki hagyta jóvá ezt az egész szarságot, van-e felelőse (persze, én is tudom a választ) annak, hogy kidobtuk, pontosabban fogalmazva, nagyon is tudatosan beletettük valaki(k) zsebébe ezt a kis pénzt azért, hogy valami még ócskább lehessen, mint volt. Botorkálunk, evickélünk, autóval, motorral, gyalog: a nyolcvanas évek elejének Romániáját idézi az alkonyati városkép – lehet, hogy baromi energiatakarékos, de ezzel az erővel ki is csavarhattuk volna az izzókat, akkor legalább tudnánk, hányadán állunk. Grazi bicajok, rossz szomszédság, homály – ez vár mindenkit odabent.  Tovább »»

Hirdetés
02 március
11komment

Szenteltet sprickol, vízivel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már ötvenhetedik kiadásában először egy mexikói papot idézünk ide, aki sajátos módját választotta az egyház megújításának: egyebek mellett vízipisztollyal spricceli a szenteltvizet, továbbá batman-es és superman-es miseruhában igyekszik mosolyt csalni a sokat szenvedő gyerekek arcára. A fiatal vidéki plébános nem elmeháborodott, sőt… szerintem nagyon is jó úton jár – miséin valósággal tolonganak a gyerekek és a fiatalok… Jut eszembe, mintha néhány éve a mi környékünkön, konkrétan Mezőfalván is szolgált volna egy csupaszív, ragyogó lelkű ember, aki motorral közlekedett, akihez a plébániára úgy jártak be a fiatalok, mintha haza mennének… igen, Papp Laci barátom, azaz Diego atya volt az: csupa jót mesélek róla is… Aztán: hiába javasolta a polgármester, nem mondtak le fizetésük 30 százalékáról az oroszlányi képviselők a szegények javára – ezzel nagyjából egyidőben Hoffmann Rózsa egy körkérdésre (jó-e, hogy a tíz százalékos rezsicsökkentés differenciálás nélkül mindenkit érint) azt tartotta fontosnak elmondani, hogy a kenyérért is ugyanannyit fizet szegény és gazdag… Újabb szép mondat Kréta diplomatikus nagyasszonyától. Jó régen nem írtam semmit a szomszédaimról – de minden nagy sorozat megszakad egyszer: volt elég sok történés az elmúlt hónapokban, például elköltöztek a fejem fölül a tehetségkutatóra készülő dubstepesek vagy mik, akikkel vagy két évet harcoltam végig. Talán utolsó bosszújuknak köszönhetően cserébe elázott a fürdőszobám, aztán most, még egy hete se, egy kiskutya költözött átlósan fölém. Volt gond, de már nincs – példabeszéd arról, hogyan is lehet problémamegoldani szépen. Ma este (meg holnap is) hattól jégkorong-elődöntő a csarnokban – aki jól akar szórakozni, javaslom, jöjjön… Most pedig egy klikk, és töltöm a forró, habos Classic-et… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz