Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


11 június
5komment

Szlovénia reloaded – utolsó felvonás, egy defekttel: de minden jóra fordul (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.27 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Könnyű szabadidőruha - ezt persze nem mi, hanem a várjátékok résztvevői hordták...

Könnyű szabadidőruha - ezt persze nem mi, hanem a várjátékok résztvevői hordták...

Egyszer sajnos szinte minden jó véget ér – nem lehet ez másképpen ÖregHal szlovéniai beszámolójával sem. Egy hangulatos, krémesekben és motoros/gasztro kalandokban gazdag bledi hétvége adta a bőséges témát pompás történetmesélői vénával megáldott barátunknak és motorostársunknak – no meg természetesen az emelkedők és a lépcsők, amik, akárhogy csűrjük-csavarjuk, nem tartoznak épp ÖregHal kedvencei közé. Mégis jó, hogy sok van belőlük – legalábbis nekünk, böngészőknek mindenképp: így ugyanis mindegyik után/közben/helyett elolvashatjuk ÖH dohogásait… Aki netán valamilyen oknál fogva lemaradt volna, természetesen újraolvashatja  a csütörtöki első, illetve a pénteki második részt – ha még emlékeztek, a második napon, némi magyar vonatkozást sem nélkülöző lovagi torna zajlott a várban, majd egy kis csónakázás jött a csodás kis sziget templomához, amely épp nem volt látogatható, a kevéssé felhasználóbarát ladikkapitány viszont jó szívvel ajánlotta Tito villáját, hogy mihamarabb kiszórja dereglyéjéből hőseinket. Akik bosszúból bekapkodtak pár világhírű krémest. ÖH-ék ezen izgalmak után visszamennek a hotelba, átöltöznek, aztán indulnak újabb kalandok felé: erről szól a most következő rész… Mely előtt annyit engedjetek még meg, hogy itt, a széles nyilvánosság előtt köszönjem meg ÖregHalnak, hogy sokak örömére közreadta élményszerű beszámolóját – természetesen továbbra is nála van az a szabad kártya, amelynek birtokában a továbbiakban is bármikor szabad bejárása van ide, a HL-re: mi több, kérem is, hogy rendszeresen segítsen hozzá pár szabadnaphoz… Most pedig lapozzatok – jön a boldog kibontakozás, a kedvenc befejezésemmel evör… Tovább »»

Hirdetés
08 június
6komment

Szlovénia reloaded – eposz, ÖregHalék (k)rémes kalandjaival (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Íme, a világhíres bledi krémes - három euróért szinte kihagyhatatlan

Íme, a világhíres bledi krémes - három euróért szinte kihagyhatatlan

Nyájas böngészőimnek talán feltűnt: ismét átkerült a HL kormányrúdja – de korántsem idegen kezekbe. ÖregHal, régi barátom, sokunk régi motoros társa és barátja elég sokszor, elég sok helyen (s nem csupán itt, a Hétlövet-bázison) bizonyította már, hogy halálba ne dicsérjem, azt mondom, meglehetősen jól elboldogul a betűkkel, noha szerintem egyébként élő előadásban a legveszélyesebb (halálosan komolyan mondom: pár hete súlyosan gondolkodom egy élő, akár rendszeres HL-show megszervezésén, melynek fő csapása a motorozás lenne, elég tágan véve, beszélgetnénk-sztoriznánk, akár motorok közt, akár egy garázsban az érdeklődőkkel, olvasókkal, közönséggel. Mondjuk Kész, Körte, Varga Zsolti, ÖH, esetleg, ha beférnék, még én, plusz meghívott díszvendégek – vélemény???). ÖH nemcsak szeret írni, hanem tud is – a stílusa pontosan az, amit a magam részéről (már amikor épp látok valamit a könnyfátyolon keresztül, ami általában a második bekezdés legelejétől alakul ki a látószerveim felületén, állati jellegű röhögésből kifolyólag) nagyon szívesen olvasok… remélem (helyesbítek: tudom), ti is. ÖregHal és társulata Szlovéniában járt, természetesen motorral, s ÖH ezt az utat foglalta össze (az első részt itt olvashatjátok el, ha netán kimaradt volna valamiért). ÖH egyébként, még kintről néhány haiku tömörségű kommentben jelezte, készülődik valamire, aztán, hazatérésük után egy mail-ben fenyegetett meg, hogy szívesen összefoglalná a tapasztaltakat. Nem a levegőbe beszélt: pár nappal később néhány óriásfájllal igyekezett megbénítani postafiókomat, de egy ügyes mozdulattal kivédtem a vágást, ráadásul sikerült letöltenem a szöveget és a fotókat – utóbbiak persze igazi, kopirájtos ÖH-megoldással készültek: a várban rendezett középkori jellegű színi előadáson ötszáz, lényegében egyforma fotót készített, minek következtében lemerült a gépe, így később, a bledi sziget csodáit már csak saját, barázdált winchesterére rögzíthette… Azért persze némi “szerkesztői” ráhatásra minden megoldódott, íme, itt van például a fantasztikus második rész, s hamarosan, egészen pontosan hétfőn következik a harmadik is – elárulom, hogy ahhoz egy pár másodperces, de fantasztikus videó is tartozik… Lapozzatok, és olvassatok jó kis ÖregHalat – naná, hogy csak nálam, a Hétlöveten… Tovább »»

07 június
18komment

Szlovénia reloaded – ÖregHal és Co. eposza, ÖH igrickedésével (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

ÖregHal, az igric, vitézi társaságban, a Szent György lovagrend harcosaival

ÖregHal, az igric, vitézi társaságban, a Szent György lovagrend harcosaival

ELŐHANG 

Véremben van a motorozás. Tisztelőim – gondolom – úgy aposztrofálhatnak: „ÖregHal, a Szerpentinek Ördöge”. Mondjuk éppen csak egyenesen menni meg kanyarodni nem tudok… senki sem lehet tökéletes. Viszont motorozni legalább szeretek. Tudvalevőleg minden csapatban van egy leghülyébb, akire várni kell, aki elnézi a kereszteződéseket, s a többi: így aztán azért szeretnek velem járni a többiek, mert ez a pozíció már nem lehet hatalmi harcok kérdése, egyértelmű a leosztás, ha én is ott vagyok…

Úgyhogy elmentünk Szlovéniába, amint azt bőbeszédű kommentjeimben részletesen taglaltam volt; e helyütt az a pár kimaradt dolog kerül terítékre, amikre amott nem került sor. Tulajdonképpen már mindent elfecsegtem; hosszas unszolásra és szűnni nem akaró győzködésre vállaltam végül is, hogy történelmi hitelességgel beszámolok a három nap eseményeiről. (Ez részleteiben úgy zajlott, hogy írtam Boda mesternek egy emilt: „Hadd írjak már én is egy posztot Szlovéniáról, lám hogy Suszternek két bejegyzése is volt, nekem még csak egy, lécci, lécci, lécci!”, így valahogy.)

Beszámolómat igyekszem tömören, hitelesen és tárgyilagosan megalkotni: az objektivitás garantált, hiszen én így láttam, így éltem meg és így mesélem a dolgokat… na, jó, lehet, hogy egy-két marginális kérdés megítélésében fellelhető némi szubjektum, de az jelen dolgozat tudományos igényességén mit sem ront. Tovább »»

31 május
19komment

Három motoros (és egy utas), három Honda, három nap, és egy kis (?) műszaki gond (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.75 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Fluor Tomi után itt az új sztár, Kálcium Laci - egyike azon kevés folyadéknak, amit szerintem először ivott

Fluor Tomi után itt az új sztár, Kálcium Laci - egyike azon kevés folyadéknak, amit szerintem először ivott

Talán van még köztetek, kedvenc olvasóim, aki emlékszik rá, miről szólt a mese tegnapelőtt – azt arra kérem, semmi esetre se kattintson erre: ha viszont ti, kedves feledékeny/elfoglalt többiek megteszitek, tájékozódhattok róla, mi is történt nagy Isztria-kerülésünk első napján, amikor is a Körtével, a Kész Lacival, no meg hátsó ülésemen az oroszlánszívű Orsival, három Hondán egészen Kranjska Goráig törtünk előre. Több mint hatszáz kilométert gyűrtünk le nagyjából tizenkét óra alatt – meglehet, az átlagsebességünk viccesnek tűnik, de nem árt, ha tudjátok, hogy a., autópályán egy métert se mentünk; b., a kis utakból is a legkanyargósabbakat, legvadabbakat választotta utunk tervezője és levezénylője, Kész Laci; c., az esetek zömében a sebességhatárok szinte maradéktalan betartásával motorozunk, és ezt kivételesen egészen komolyan mondom. Egyrészt sokkal szívesebben tankoljuk el azt a pénzt, amit büntetésre fizethetnénk, ám ami ennél is fontosabb, mi szeretünk mindenhonnan hazaérni, egyben, épen, ép motorral – s bár soha, egy pillanatra sem hisszük csalhatatlannak, netán a fizika/természet törvényei felett állónak magunkat, nagyon is jól tudjuk, hogy motorral is (mint autóval, hajóval vagy épp gyalog) bármikor bármi megtörténhet, abban viszont mélységesen egyetértünk, hogy sok veszélyes helyzetet már a kialakulása előtt el lehet, mi több, el is kell kerülni. Mi így járunk harminc éve, és így akarunk az elkövetkező harmincban is – utána meg majd egy kicsit vagányabbak leszünk, úgy tervezzük. Most viszont Kranjska Gorába repítelek benneteket, épp megérkeztünk a Cicare utcába, a kissé viseltes, ám egyébként nagyszerű ifjúsági szállóhoz. Orsi pár lépéssel arrébb vonul, kicsit sütteti az arcát a tizenkét órás út után, de máskülönben semmi baja – Kész Laci pedig épp telefonál, mert a recepció ugyan üres, de kockás papíron ki van téve egy szám. Hogy mit tudunk meg Laci segítségével, az a lapozás után kiderül. Tovább »»

29 május
35komment

Három motoros (és egy utas), három Honda, három nap, és háromszor hatszáz kilométer (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (34 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Rajtam a sokat emlegetett "race face" - Orsin a mosoly, amit a súlyosabb megpróbáltatásoknál sem dobott le

Rajtam a sokat emlegetett "race face" - Orsin pedig a mosoly, amit szerencsére a súlyosabb megpróbáltatásoknál sem dobott le

Szerintem pontosan tudjátok már, hogy is megy ez nálunk – a Kész Laci váratlanul, a semmiből lazán bemondja és étvágygerjesztő térképeken be is mutatja a célt, a Körte simán rábólint, én meg szívom a fogam, de már ezzel a színjátékkal se tévesztek meg senkit, igazából már a plánum első pillanatától magam is tudom, hogy úgyse leszek képes itthon maradni, és hagyni ezt a két szerencsétlen embert, hogy valami bajba keveredjenek. Milyen bajba? Hát hallottátok például ti már a Kész Lacit bármilyen nyelven beszélni? Nem? Na, akkor szépen olvassátok végig a mesét, és mondjuk majd holnapután mutatok egy apró kis videót, az út második napján, estefelé készült, némi szerelést követően – jól hallani benne példának okáért, ahogyan a Kész újdonsült házinéninket avatja be a lánckerékcsapágy-szerelés műhelytitkaiba, amikor is rámutat a hibás alkatrészre, és közli vele: “Scheiße.” Nincs ehhez mit hozzáfűzni, képzeljétek el, amikor angolul telefonál, oroszul énekel, vagy szamojédül szaval. Három nap alatt közel 1700 kilométert mentünk, autópályán egy métert sem, ja, és nem hárman, négyen – merthogy becsatlakozott díszes kompániánkba (mi több: a három napot maradandó mentális károsodások nélkül ki is bírta velünk) egy, a jelentős kihívásoktól nem igazán rettenő hölgy, Orsi, aki egyébként többszörösen kolléga, amennyiben egyfelől a tényleg mívesen karcolt szövegeket tartalmazó, nem is akármilyen nevű Csipke és Fazék blog szerzője (amely helyen egyébként e túrát, magát a motorozást, továbbá a társaságban előforduló jegyzett, bár kétségtelenül nem rosszindulatú elmebetegek anamnézisét egészen más nézőpontból, a hátsó ülésemről, illetve furcsamód kicsit még feljebbről nézve is megismerhetitek hamarosan, órákon belül, azaz kedd délutántól), továbbá úgy tizenöt-húsz évvel ezelőtt számos iskolaszínházi előadásban lehettem untermannja, merthogy az Orsi egyebek mellett kiváló színésznő is. Nosza, kipróbáltuk hát, milyen lenne egy kis magyar ízirájderben szerepelni legalább ebben az értelemben együtt: keveset mondok, ha úgy fogalmazok, nem volt rossz a turné. Ha bővebbet is akartok, majd úgyis lapoztok… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz