Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


05 november
2komment

Kukurikúúú, Ferenc pápa! Add vissza Teddyt, vagy…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.87 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminchatodik kiadásában megszólítjuk a katolikus egyházfőt – áh, mit meg-, hát egyenesen felszólítjuk Ferenc pápát: Kukurikúúú, Ferenc pápa, add vissza az új-zélandi tanár néni játékmackóját!!! Máskülönben nagyon nagy gond lesz, de frankón. Az említett mackót, Teddyt ugyanis egy svájci gárdista se szó, se beszéd, egyszerűen kikapta az európai körutazáson pallérozódó derék tanerő kezéből. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy Teddy igazából a tanárnő kedvenc osztályához tartozott: épp azért hozta magával, hogy egy csomó fotón szerepeltesse – erre tessék, szerencsétlen kismackó most ott hever a Vatikán valamelyik bugyrában, a fokozottan terrorveszélyes iparcikkek karanténjában. Mi sem természetesebb, mint hogy a gyerekek máris írtak pár szívhez szóló levelet Ferenc pápának. Akármibe lefogadom, hogy ha valaki, hát ő ki fogja szabadítani a macit, és szépen hazaküldi. A propos, itthon, azt hiszem, minden rendben. Múlt héten még volt pár apró hiányosság a Nem, Yeti Egy-öt Működ és Rend Szerében, de mára beforrt az utolsó hajszálrepedés is, azt kell mondanom: a kormany.hu-n (amire, mint autóbuszvezető, én tiszta, nyílt tekintettel, nomen est omen szaklapként tekintek) is közzétették azt a tervezetet, amely egy kormányrendelet módosítását célozza. Ha a nagyívű terv megvalósul, születési dátumunkhoz igazodhat a jogosítványunk érvényessége. Köszönjük, tisztelt vezetőség. Azt hiszem, egyetérthetünk: kész vagyunk mindennel, több dolog itt nincsen, Magyarország feloszlathatja magát, amúgy is a csúcson kell abbahagyni. Ezerszer megvitattuk már a kivilágítatlan dunaújvárosi gyalogátkelők és utcák tragikusan szomorú ügyét – most nem is ezekről lesz szó, nem mintha lenne valami fejlemény, oké, fel volt/van/lesz túrva itt-ott az utca, tizenöt vagy hány helyen plusz kandelábereket helyeztek el, ha akarjuk, hihetjük, hogy valami érdemben is történik, de ez nem az… Valamelyik nap viszont, miután megálltam elengedni egy járókelőt, úgy ment el mellettem egy ifjú hölgy a zebra előtt, hogy csak úgy suhogott – fényes nappal egyébiránt. Utána eredtem, utol is értem – bár hagytam volna inkább a francba az egészet: olyat válaszolt, amitől szerintem pár millió szegény kis agysejtem a helyszínen felrobbant… Nyitom az ajtókat, nyugodtan jöhettek, itt, minálunk minden világos. Tovább »»

Hirdetés
19 szeptember
0komment

Koronglesők két keréken, avagy szárazon megúszni Szlovákiát (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Süti odalép hozzám a most hétfői hokimeccs harmadik harmada előtti szünetben, és vigyorogva közli, olvasta az első részt, és nagyon érdekli, hogyan folytatódik majd a szlovák sztori… márpedig ha olyasvalaki szeretné megtudni egy történet további kimenetelét, aki maga is főszereplője volt, akkor, higgyétek el, rendes nyomás nehezedik a krónikás vállára… Süti persze csak mókázik – nagyon is jól tudja, mi és hogyan történt vele, a Pavukkal meg velem azon a két nyár végi napon, amikor szép csendesen átgurultunk három motorral Szlovákiába, hogy becsületes (és persze pont ráérős) hokiszurkolóként megnézzük, hogyan is áll a szezonkezdés előtt kedvenc csapatunk, a DAB.Docler felkészülése… A csapat, Stephan Lundh mester (és persze Szilassy Zoli, másik kiváló, sikerkovács trénerünk – ezt talán az első részben nem emeltem ki megfelelően, de csupán legendás feledékenységem miatt) kedden Pöstyénben, szerdán pedig Nyitrán korcsolyázott jégre, s az első estén nagyszerűen helytállt, csupán másodpercek hiányoztak ahhoz, hogy egy újabb győzelmet könyvelhessünk el Szlovákiában… de így sem voltunk, nem lehettünk elégedetlenek… A mérkőzés után aztán átmotoroztunk Topolcsányba, ahol nekünk is helyt kellett állnunk a helyi becsületsüllyesztőben – enni ugyan már nem kaptunk sehol, cserébe begörgettünk párat a kitűnő helyi folyékony kenyérből, illetve Süti elrágcsált pár magával hozott furnérlapot, amiről kissé fogyatkozó meggyőződéssel állította, hogy ehető. Miután pedig a Pavuk kijelentette, hogy másnap olyan helyen fogunk reggelizni, ahol oroszlánok laknak, egyértelműen megállapítottam, hogy vagy túl sok Lázár Ervin-mesét olvasott, vagy beszívott, s úgy voltam vele, bármelyik is az igaz, jobb, ha felmegyünk a Hotel (khm…, na jó, kilenc euróért ne krahácsoljunk…) Dobys-ban foglalt háromágyas szobánkba. Némi zuhanyzás után kíméletlen nagyot aludtunk, valamennyit még szegény Pavuk is, akinek egyébként kegyetlenül fájt a lába, amit odaszorított egy járdaszegélyhez délután… Fél nyolc előtt már mind felkeltünk: és aztán… Tovább »»

17 szeptember
0komment

Koronglesők két keréken, avagy szárazon megúszni Szlovákiát (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.36 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Rétest szerintem nem esznek, mert fittek - de a pályán is nagyon egyszerre lépnek: két kiváló edzőnk, Stephan Lundh és Szilassy Zoltán munkasétája a nyitrai csodaparkban

Rétest szerintem nem esznek, mert fittek - de a pályán is nagyon egyszerre lépnek: két kiváló edzőnk, Stephan Lundh és Szilassy Zoltán munkasétája a nyitrai csodaparkban

Azért az ősznek is vannak jó tulajdonságai… például… izé… mi is volt… na, ne már… ja, igen, eszembe jutott: indul a hokiszezon, heti néhány meccs, itthon, idegenben, parádé, szikrázó, férfias küzdelem, sebesség, erő, izgalom, összetartozás, buli, haverok, forralt bor… E pillanatban túl vagyunk immár négy mérkőzésen, és elismert szakemberként azt kell mondanom, az idén nagyon is rendben van a Dunaújvárosi Acélbikák alakulata – némiképp talán alátámasztja ezt a vélekedésemet, hogy mind a négyet elég simán nyertük meg, és akkor gyorsan mondom, persze, hosszú még a szezon, blablabla… de a mutatott játék képe, gyerekek, az nagyon-nagyon kellemes… Nem véletlen, hogy hasítunk: remek játékosaink mellett sorainkban tudhatjuk az egyik legkomolyabb jégkorong-szakembert, aki valaha Magyarországra tette a lábát – Stephan Lundh mester, a baráti Svédországból, aki nemes egyszerűséggel csodát tett-tesz a csapattal… Vasárnap tanúk füle hallatára tettem is egy elég komoly fogadalmat… de bocsánat, nem is erről akarok most beszélni… Sokkal inkább arról, hogy még a szezon kezdete előtt, szűk két hete a Pavuk (természetesen Attila, az idősb, azaz kedvenc csatárom atyja és, ő néha azt képzeli, edzője, pszichológusa, s a többi…) egy napfényes délután, jelesül augusztus utolsó napján, pénteken felhívott, és megkérdezte, nincs-e kedvem kedden kimotorozni Szlovákiába, megnézni a DAB.Docler felkészülési meccsét Pöstyénben. Egy köpésnyire, Topolcsányban megalszunk, másnap megnézzük a másik edzőmérkőzést Nyitrán, utána tűz haza… Nos, ahogy már megszokhattátok… először meg kellett beszélnem a főnökömmel a dolgot. Azt kell mondjam, viszonylag könnyen ráállt, bár kiadta, mit kell előre megcsinálnom, meg a költségek miatt morgolódott egy kicsit, de észérvekkel meggyőztem: a múltkor valahol sikerült megspórolnom néhány eurót, azt vittem magammal, az össztáv meg (ez az üzemanyag szempontjából lényeges) nem ígérkezett olyan veszélyesnek, maximum ötszáz mindennel… Kérdeztem a Pavukot, ki jön még, mire azt mondta, a Süti, jó, rendben – hát így, hármasban szövetkeztünk össze, hogy megnézzük, hogyan is muzsikálnak a srácok, plusz motorozzunk egy jót, netán este majd igyunk pár rissz-rossz szlovák sört valahol… Hát így indult a túra: hogy hogyan folytatódott, azt elmesélem részletesen, lapozásra már indulunk is a Shell-kútról… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz