Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


26 március
14komment

Önkormányzati jutalomjátékok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.72 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenkettedik kiadásában merész íven indulunk meg, nem cicázunk, irány a Hold, mégpedig nem csak egy-két kerülésre! A NASA vezető munkatársai ugyanis azt állítják, aprópénzből be lehetne rendezni ott egy valóságos kolóniát, kezdetben tíz, hamarosan pedig akár száz ember élhetne az önfenntartó telepen. Ja, aprópénz, gondoltam, hogy mindenkit érdekel az összeg: nos, tízmilliárd dollár elegendőnek látszik a kivitelezésre, márpedig ez tényleg nem nagy pénz, igen, még nekünk, dúsgazdagéknak sem – hogy mást ne is említsek, például a néhány éve kölcsön kért 3000 milliárd forintos magyar magánnyugdíjpénztári vagyon bőségesen takarná a költségeket. A Hold-kolóniában természetesen az lenne a legnagyobb poén, hogy ott élve testközelből megtapasztalható lenne, mik az ilyesfajta élet igazi nehézségei, s hogy mi szükséges egy majdani Mars-telep létrehozásához. Én egyébként, szerintem, mennék: bár… a franc se tudja… Aztán: jegyezzünk meg egy sajnos alighanem meglehetősen fontos dátumot, március 22-t – ez volt az a nap, amikor Lázár “Annyitisér” János, capo di tutti capi ragyogó törvényjavaslatát (melyet, borítékolható, hamarosan el is fogad majd a Parlament), melynek lényege, hogy Orbán Viktor/a Párt/a kormány bármilyen költésről rendelkezhet saját hatáskörben, nem kell hozzá parlamenti felhatalmazás, bármiféle döntés, és természetesen hírt sem kell adni róla, továbbmegyek, még fedezetre sincs szükség, elég, ha utólag átcsoportosítják vagy megszerzik a szükséges forrásokat. Szabad rablás, ha lehetséges, még a mostaninál is intézményesítettebb formában. Forró hála és köszönet, gyűjtünk tovább, csak vigyétek. Végül a Bartók Kamaraszínház igazgatói pályázatáról ejtünk néhány szót, igazán szép történet – úgy kezdődött, hogy ketten pályáztak a pozícióra, Borsós Beáta, aki öt éve vitte, nyugodtan mondhatom, közmegelégedésre a Bartók ügyeit, és egyik kedvenc színészem, Őze Lajos fia, Áron, aki… izé… színházat keresett magának és párjának, mivel a Magyar Színház (amelynek Őze igazgatója is volt) nem kínált számukra szerződést. A szakmai bizottság 9:0 arányban Borsós mellett tette le a voksát – nem volt tehát nagy kérdés, kit nevez ki az önkormányzat a teátrum élére. Régi dunaújvárosiak persze már sejtik a választ: hát persze hogy Őzét… Holdjárás, szabirabi, színjátékok a paraván mögött. Tovább »»

Hirdetés
28 november
2komment

Illiberális séróbárók alkonya

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenhetedik kiadását nem akárhol indítjuk: Észak-Koreába invitállak benneteket. Az illiberális demokrácia orbáni eszményét megalkuvásmentesen csúcsra járató Kim Dzsongun birodalmában ismét nagyot dobtak, ha hinni lehet a híradásoknak: a legújabb parancs most éppen az, hogy minden észak-koreai férfinak (legalább közelítőleg) olyan hajat kell készíttetnie, mint amilyen a Kedves Vezető fantasztikus fejét díszíti, egyedül az előadóművészek dönthetik el, milyen frizurát engednek meg maguknak – persze nyilván nekik is ügyesen meg kell indokolniuk, az adott hajviselet mennyiben járul hozzá a széles néptömegek igényes, nemzeti műveltséget is emelő szórakoztatásához. Hogy azért némi tényleges kultúráról is szót ejtsünk: Törőcsik Mari a héten volt nyolcvanéves – miközben ez úton is gratulálok a művésznőnek, felhasználom ezt a remek és örömteli alkalmat arra, hogy elmeséljem, vele is olyan fura a kapcsolatom, mint többekkel, hogy tudniillik valami rejtélyes és megmagyarázhatatlan oknál fogva igen nehezen viselem, ha például magánemberként vagy egy portréműsorban nyilatkozik, viszont soha nem feledhetem például a Száz év magány szolnoki csodaelőadásában, amikor is Garas Dezsővel együtt mutatták meg, hol találhatók a színházművészet csúcsai… Szim- és antipátiák – egyebek mellett azért is csodálatos a művészet, mert feledtetni tud mindent, de tényleg mindent. Csak a pillanat van, a varázslat, a csoda – az összes többi csak akkor jut eszünkbe, ha kijózanodtunk… A végére pedig egy kis szolgálati, csipetnyi öntömjénnel, ahogyan ez már lenni szokott: ha már magamat se dicsérem, ugyan kitől várhatnék bármit is – a Nyugdíjas Pedagógusok Klubjának meghívásának tettem eleget egy bő hete: szokásos kis bohócműsorommal igyekeztem pár szórakoztatónak hitt percet szerezni néhány tucat igen fiatal lelkű hölgynek és úrnak, és büszkén mondhatom el azt is, hogy kedves közönségem jóságának köszönhetően újabb édesség-adományt vihettem még aznap este a kórház gyermekosztályára, ahol ugyan a nővérkék és orvosok kezdetben kicsit bizalmatlanul méregettek, de aztán kiderült, jó szándékkal érkeztem, s ők örömmel vették át az ajándékot… Borbélyházi hajtalankodás, színházi varázs, rendkívüli gyereknap – szokás szerint csak nálunk, csak mindenkinek, aki olvassa… Tovább »»

22 március
6komment

Amikor Ascher adott (volna) egy szerepet

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (34 lövet, átlagosan: 6.82 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenkettedik kiadásában először egy norvég halkonzervet hatástalanítunk: elsősorban is azon hős tűzszerészek tiszteletére, akiket a fenyegetően duzzadó, 24 éves Surströmming-konzerv hatástalanítására hívott a helyszínre a veszélyes élelmiszer nyugdíjas tulajdonosa. A szakemberek persze mentek, csakúgy, mint egy avatott Surströmming-specialista, aki messzi földről érkezett, s kijelentette, ha a dobozban van még hal, ő bizonyosan elfogyasztja majd. A Surströmming egyébként erjesztett hering, s ez esetben az erjesztett meglehetősen finomkodó kifejezés – valójában rothasztott halról van szó, ami Skandináviában ínyencségnek számít: ha egyszer netán meg akarna ölni valaki, bőven elég lesz, ha felbont egy ilyen szelencét a jelenlétemben. Néhány hete, épp 65. születésnapján köszönt le posztjáról a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, Ascher Tamás. Nem fennhéjázni, inkább csak mosolygósan emlékezni szeretnék, amikor elmesélem, milyen körülmények között ajánlott nekem szerepet egyik (nem pont és nem csak ezért) kedvenc színházi rendezőm, bő harminc évvel ezelőtt, Dunaföldváron. Amatőr színjátszó táborban csiszolódtunk – a kéthetes bentlakásos kurzus mesterei között volt Ascheren kívül Ács János, Szikora János, Montágh Imre, Angelus Iván… Bizony, ilyen legendák foglalkoztak velünk, tinédzser senkiháziakkal: derűs idők voltak, ha hiszitek, ha nem – esküszöm, nem a pénz volt a lényeg, ráadásul mindenre volt idő, kedv, lehetőség, energia… és meg sem említem, milyen mértékben éreztük szabadnak magunkat. Na, annyira talán nem, mint újsütetű barátaim, apa és fia, azaz Olivier és Zac, Franciaországból, akik egyéves, a fél világot, de legalábbis Európát töviről hegyire bejáró, bő harmincezer kilométeres túrán vesznek épp részt, egy oldalkocsis Ural motorkerékpárral, és épp abban a stílusban, ahogyan Bandi bácsi szereti. Mit tesz a jó sors (meg kedvenc, motoros őrülteket/világcsavargókat tömörítő honlapom), pár hete levelezgetni kezdtünk, hétfőn meglátogattak, s együtt tölthettünk kereken egy pár napot. Kicsit (nagyon) úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, ha vándorcirkuszt láttam – szinte bármit odaadtam volna érte, ha velük tarthatok – most épp a Nordkap, kontinensünk legészakibb csücske az irány… Vágyódások, sárgulás, jóbarátság bent: comment sava. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz