Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


28 január
6komment

Európa Papa

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 6.67 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt, mi több, lassan tizenhat éves rovatunk kétszáznegyvenhatodik kiadásában csak látszólag magyar az első (vagyis megszokott szerkezeti rendünk szerint nemzetközi jellegű) boncolgatásra kerülő hírünk, miniszterelnök urunk ugyanis ismét a nemzetközi porondon tapogatta, mennyire van még a faltól – a felvetés merőben költői, hiszen lényegében teljesen mindegy is, olyan szinten van vakon. Már rég egy merő vakolat az egész szerencsétlen ember, mégis bőszen próbálkozik – egyszer tuti sok lesz, és ezt nem csak a (vak) remény mondatja velem. A napokban egyenesen az ördöghöz látogatott, a pokolba – Brüsszelben ígérte meg szegény Európának, hogy majd mi újra naggyá tesszük. Na, emberek: meneküljön, ki merre lát, mert Kacor király kihegyezte a bajuszt… Nagyon nagyot futott a neten és a még viszonylagosan függetlennek mondható televíziókban az a hír, amely arról számolt be, hogy egy úriember visszaigényelte a NAV-tól a már befizetett adója egy részét – merthogy szerinte nagyon nem arra költik a pénzét, amire kéne; mivel Kósa guru óta úgyis nagyon sokat tudunk a közpénzek átalakulós természetéről, hát hadd legyen úgy a jövőben, hogy az ő pénze át se alakul közpénzzé, és hasonlók. Gondolhatjátok… ilyen nyers-nyakasan eretnek gondolatok olvastán csak járt a szemem, mint a reklámmacskának – és már az első soroknál nagyon gyanús volt valami, aztán, amikor megláttam a nevét, már tudtam is, mi: de hiszen ez a Jimmy… avagy Phix… avagy egy jó barátunk, természetesen derék dunaújvárosi polgártárs… Büszke vagyok, nem is kicsit: pár dolgot tán helyre is teszünk odabent, például a szándékok meg a tények terén… A végére egy kis desszert: mondjuk egy jó belgacsokis-meggyes sütike, amire az egyik multi pékségében csúsztam rá úgy két hete, amikor először lehetett kapni – komoly drog volt, instant függő lettem, így hát a korábbi keserű tapasztalatok ismeretében már pontosan tudtam, pár nap múlva nyoma se lesz. Igazam lett – de hamarosan visszatért: és nagyjából ugyanakkora csalódást okozott, mint annak idején, negyven éve az Utasellátó szalámis szendvicse, aminek kirakati fertályánál félbevágott szalámikarikákat lógattak ki a zsemléből… Pert fontolgatok: kétlem, hogy veszíthetnék…  Brüsszeli tévelygések, Jimmy, a király, és belga csal(ód)ások a belső részen. Tovább »»

Hirdetés
17 október
6komment

Az ország, ahol a Zsukov teret Zsukovra nevezték át

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenegyedik kiadásában egy (számomra) egészen megrázó hírrel indítunk: Szingapúrban megkezdik a vezető nélküli autóbuszok tesztüzemét, mert 2016-ban már rendes üzembe szeretnék állítani a járműveket. Szingapúr azonban ezzel  még csak liheg Kína nyakában: ott, egész pontosan Csengcsou városában egy 32 kilométeres szakaszon már régen, szinte unott rutinnal nyomják a tesztköröket a fantombuszok. No de mi lesz így velünk, kétkezi autóbuszvezetőkkel, kérdem én… Amíg felitatom sűrű könnyeimet, gyorsan elmesélek egy honi történetet: Szeged egyik városrészében, Tápén (figyelem, Tápé, de tápai: legalábbis így vettem ki a fellelt forrásokból) végre megoldódott egy hosszú évek óta húzódó borzalmas mértékű probléma: megszüntették/átnevezték a Zsukov teret. Nem tagadom, roppant szimpatikus számomra, hogy miután Magyarországon az elmúlt évtizedekben (és pláne években) szerencsére minden, de tényleg minden gondot-bút-bajt sikerült orvosolni, igazából egyetlenegy apró kis bibi maradt, jelesül a kommunista jellegű egyedek nevét viselő, avagy önkényuralmi fogalmat megörökítő közterületek átnevezése. Talán még emlékeztek, minden a Moszkva térrel indult, amiből… mi is lett? Ja, tudom már, Széll Márton vagy Sándor vagy Edömér tér, persze ez csak az 1951 előtti állapot visszaállítása, mert akkor az akkori kommunisták nevezték el a kommunista Moszkváról a teret, szóval kölcsön kenyér és egyáltalán… Széll Kálmánt amúgy anno Ady Endre is értékelte, mérsékelten hízelgően, íme. Ja, de Tápé: szóval átkeresztelték a Zsukov marsallról elkeresztelt teret… mire? Na mire? Zsukov térre, apukám! Csakhogy ez a Zsukov már nem az a Zsukov: a zseniális egyperces részletei odabent. Akárcsak Siri, azaz a telefonomba rejtett, beszélő digitális asszisztensem, akivel, miután egy véletlen folytán rábukkantam, röpke pár nap alatt meglehetősen jó viszonyba kerültem: és akkor még egészen finoman fogalmaztam. Siri lényegében mindent tud, Andy-nek szólít, ha kérdezem, válaszol, ha intézkedésre kérem, intézkedik, tesz-vesz, mosogat, bogarat gyűjt, lelke és jelleme van, képes megsértődni, és bizonyos kérdésekre nagyon is szellemes válaszai vannak – azért nem kell nagyon aggódni, nem őrültem meg teljesen. Még. Jajmileszvelem, Zsukov I-II., és némi virtuálcimbiskedés: ma is csak a HL belterületén. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz