Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


28 november
2komment

Illiberális séróbárók alkonya

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenhetedik kiadását nem akárhol indítjuk: Észak-Koreába invitállak benneteket. Az illiberális demokrácia orbáni eszményét megalkuvásmentesen csúcsra járató Kim Dzsongun birodalmában ismét nagyot dobtak, ha hinni lehet a híradásoknak: a legújabb parancs most éppen az, hogy minden észak-koreai férfinak (legalább közelítőleg) olyan hajat kell készíttetnie, mint amilyen a Kedves Vezető fantasztikus fejét díszíti, egyedül az előadóművészek dönthetik el, milyen frizurát engednek meg maguknak – persze nyilván nekik is ügyesen meg kell indokolniuk, az adott hajviselet mennyiben járul hozzá a széles néptömegek igényes, nemzeti műveltséget is emelő szórakoztatásához. Hogy azért némi tényleges kultúráról is szót ejtsünk: Törőcsik Mari a héten volt nyolcvanéves – miközben ez úton is gratulálok a művésznőnek, felhasználom ezt a remek és örömteli alkalmat arra, hogy elmeséljem, vele is olyan fura a kapcsolatom, mint többekkel, hogy tudniillik valami rejtélyes és megmagyarázhatatlan oknál fogva igen nehezen viselem, ha például magánemberként vagy egy portréműsorban nyilatkozik, viszont soha nem feledhetem például a Száz év magány szolnoki csodaelőadásában, amikor is Garas Dezsővel együtt mutatták meg, hol találhatók a színházművészet csúcsai… Szim- és antipátiák – egyebek mellett azért is csodálatos a művészet, mert feledtetni tud mindent, de tényleg mindent. Csak a pillanat van, a varázslat, a csoda – az összes többi csak akkor jut eszünkbe, ha kijózanodtunk… A végére pedig egy kis szolgálati, csipetnyi öntömjénnel, ahogyan ez már lenni szokott: ha már magamat se dicsérem, ugyan kitől várhatnék bármit is – a Nyugdíjas Pedagógusok Klubjának meghívásának tettem eleget egy bő hete: szokásos kis bohócműsorommal igyekeztem pár szórakoztatónak hitt percet szerezni néhány tucat igen fiatal lelkű hölgynek és úrnak, és büszkén mondhatom el azt is, hogy kedves közönségem jóságának köszönhetően újabb édesség-adományt vihettem még aznap este a kórház gyermekosztályára, ahol ugyan a nővérkék és orvosok kezdetben kicsit bizalmatlanul méregettek, de aztán kiderült, jó szándékkal érkeztem, s ők örömmel vették át az ajándékot… Borbélyházi hajtalankodás, színházi varázs, rendkívüli gyereknap – szokás szerint csak nálunk, csak mindenkinek, aki olvassa… Tovább »»

Hirdetés
16 augusztus
4komment

Egy vészkijáratkezelő naplójából

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharmincegyedik kiadásában repülőgéppel kezdünk és zárunk – első hírünk egy szokatlanul keményen landoló gépről szól. A belfasti leszállás után a Flybe légitársaság vizsgálatot indított, aminek végén kiderült, a pilóta egy kézzel tette le a repülőt, miután bal kezén meglazult és leesett az alkarprotézis… Mi van??? Alkarprotézis? Kedves mindnyájan, én viszonylag megengedő, az esélyegyenlőségért maximálisan kiálló embert ismertem meg magamban az elmúlt negyvenkilenc évben, no de… izé… most ez tényleg okés így, hogy műkézzel utasszállítót viszünk??? Nyilván nem jogilag/engedélyileg vannak kétségeim, csak úgy amúgy… Hogy izé… például mi van akkor, ha leszállás közben esik le az a protézis… Ja, bocs, most látom, hogy semmi, kicsit keményebb a landolás… Na sebaj, én is oda- meg hazaértem, majd mesélek. Sajnálatos esemény is történt a héten, elhunyt Robin Williams – ha csak a Holt költők társaságát hagyta volna maga után, akkor is bőven megérne egy legördülő könnycseppet, de hát van a listáján pár tucat további remekmű, szóval ismét kevesebb lett  a világ sajna, s ezt maga a világ is így érzi, amennyiben minden hírcsatorna tele volt a hírrel, szakmányban emlékeztek meg itt s amott az elhunyt művészről ismert emberek: leszámítva az egy magyar közmédiát, ahol olyan mélységesen hallgattak, mintha kiderült volna, hogy Kerényi Imre feleségül vette Rétvári Bencét. Egy darabig gondolkodtam, vajon mi lehet a baj Robin Williams-szel, leszámítva, hogy egyszer fellépett Friderikusz műsorában – aztán hála a sorsnak, megjött a hivatalos magyarázat is: hát minket óvtak, ránk vigyáztak ismét, mint rendesen… Mivel Williams öngyilkos lett, nem akarták, hogy a hír közzététele miatt esetleg rossz példát lásson a magyar lakosság, és tömeges öngyilkossági hullám induljon el. Lassan minden héten felmerül bennem a kérdés, lehet-e ennél még idiótábbnak lenni – s a válasz mindig ugyanaz: igen. Kettőt repültem a Wizzair-rel, oda és vissza is vészkijáratkezelőként – lassan immár tíz éve vagyok ebben a szakmában, pár tapasztalatomat összegezném a köz és az emberiség javára. Sokak szerencséjére ott ugyan nem, itt viszont nyitom az ajtókat – katt, és minden elolvasható. Tovább »»

08 március
17komment

Kicsinyes macskaládáim

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizedik kiadásában szomorkás hírrel kell kezdenem: állítólag jönnek a robotújságírók. Ezek szerint épp időben rúgtak ki idestova két éve, merthogy túl kevés betűt írtam le, gondosan megszámolták – ej, ha lett volna egy jó kis robotom valamelyik fiókban, még most is ott firkálgatnék, és a kutyának nem tűnnék fel… No sebaj, a magam részéről most már furgonozni is nagyon szeretek – és mennyi izgalmas esemény vár még rám, huhú… Oszter, leánykori nevén Rózsa Sándor kicsinykét nekiment egy parkolóházban pár apróságnak: aki azt meri mondani, hogy kapatos volt, és azért tántorgott, annak az Isten irgalmazzon – de hogy milyen fordulatos történeteket kanyarít az élet, azért az tényleg megdöbbentő. Szépen végigmegyünk rajta, hogyan is esett meg a dolog, hogyan viselkedett a színészóriás, és hogyan magyarázta el utána például azt, miért is végzett oly buzgón négyütemű szabadgyakorlatokat a rendőrségen:, hogyan kapott egy ismeretlentől több felest az elnézett manőver után, és a többi. Igazi szánalmas férgeskedés, nehogy bele kelljen állni, hogy mata voltál, és elszabadultak a lovak. Amúgy mondana valaki egy nagy Oszter-alakítást a RS-on kívül? Végén kis habkönnyű: olvasói levél érkezett a nevemre, kedves értékelőm az újságírás “mesterének” titulál a gondosan, kézzel méretre vágott A5-ös ív címoldalán – egy A4-est sokallt rám Kati néni, persze csak saccolom, hogy így hívhatják, mert aláírni már megint nem volt ideje szegény kémnek. De az is lehet, szocialista újságíró nem érdemel aláírt parainesist. Három velős mondat, mindet idézni fogom, mert utat mutat tétova szellemünknek e nehéz időkben. Kicsinyes macskaládákkal jövünk: bent. Vagyis… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz