Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


03 január
25komment

Kérnék egy (néma) petárdát: ma vagyok ötven…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.77 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom (lassan tizennégy) éves rovatunk mai, e helyütt már százötvenedik kiadásában kezdésképpen ismét csak Svédországba látogatunk – tudom, beszélgettünk már párszor ugyanerről a témáról, ismét előrebocsátom, egyáltalán nem gondolom valami szakértőnek magam a témában (ebben sem), de valahogy továbbra is fontosnak gondolom, hogy szóba hozzam, miben is mesterkednek a svédek – évtizedek óta az a céljuk, hogy közúti balesetben egészen egyszerűen ne haljon meg senki. Könnyű lenne rábökni, hogy hagymázas utópia, ám az eredmények mindenképpen azt mutatják, a pragmatikus skandinávok törekvései nagyon is célravezetőek – százezer lakosra vetítve már most is mindössze (ha ugyan ebben az összefüggésben helytálló ez a kifejezés, mármint a mindössze: ha ugye abban a háromban én is benne vagyok…) három áldozatról ad számot a statisztika, az eu-s átlag 5.5, az amerikai 11.4… Az okokat is átvesszük, egy kis ismétléssel, megengedem… Aktuálisak leszünk, elszántak és kőkemények, amikor belevetjük magunkat a szilveszteri petárdázás szép szokásának megfejtésébe – tudom, sokak megvetését kivívom majd, amikor kifejtem, miért is tartom nettó baromságnak a különféle pirotechnikai eszközök robbantgatását: sajnálom, én akkor is a kutyákkal/makkákkal/teknősökkel vagyok és leszek, mellesleg, ha minden jól megy, kitérek pár szóban azokra a hősies időkre is, amikor, ha visszaemlékeztek, olyan békésen aludtatok, bár nem tudtátok, miért – nos, a haza védelme akkortájt, azaz 1987 magasságában rendben zajlott, Boda honvéd, későbben őrvezető Mezőfalván teljesített military szolgálatot, parádésan. És ha már magamról esett szó, mint rendesen, hadd dicsekedjek, mint rendesen – no hát épp a mai napon szép kerek számhoz értem az élet rögös boulevard-ján, azaz ötvenéves lettem és vagyok, köszikösziköszi, aki ezt elolvasta, azt ez úton felmentem az alól, hogy a facebook-on felköszöntsön, persze ez csak vicc, hadd áramoljanak csak az üdvözlések… és komolyan mondom, egyelőre tökéletesen elégedett vagyok az eddigiekkel, persze szeretném még a másik ötvenet legalább ilyen szép simán letudni… mindenesetre eddig nem rossz, srácok, nem rossz… Torta, gyertyák, meglepik odabent – induljon hát az ákos! Tovább »»

Hirdetés
11 január
13komment

Ha bezár a pitypang: én azt is megírom

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.91 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már százkettedik kiadásában előbb a svéd börtönökben teszünk röpke virtuális látogatást – a skandináv országban mindössze négyezer-ötszáz elítélt élvezi az állami intézmények vendégszeretetét, egyelőre… a börtönöket ugyanis a tervek szerint hamarosan bezárják, mert még ez az elképesztően alacsony szám is csökken. A maradék őrzését megoldják nyomkövetőkkel, amolyan házi őrizetben. A svéd büntetési tételek amúgy meglehetősen alacsonyak – a visszaesők aránya mégis csekély: mi lehet a magyarázat? Aztán: mindent elmondtak már róla, minden létezhető módon szerepelt az összes mérvadó fórumon – mégsem mehetünk el szó nélkül egy olyan gigászi, korszakalkotó sajtóvállalkozás mellett, mint a Magyar Krónika című terv-állapotban is több mint impresszív periodika, amelyet aligha túlzás a Kerényi-életmű megkoronázásaként értékelni. Május 1-jén jön az első szám: a termetre is meggyőző lap ötezer példányából négyezer lényegében köteles, azaz a közintézményekbe, könyvtári hálózatba juttatják el, míg ezret a lakosság legbuzgóbb része vihet haza tüzetesebb tanulmányozásra – készülőben az első remittenda-mentes újság. Végül pár szó kivert kutyákról: a közhiedelem úgy tartja, nem szeretem a kutyákat – nos, igaz, hogy ha már választani lehet, inkább macskás vagyok, leginkább mert jobban tetszik a spleenes, művészi jellegű, független szellemük, mint a kutyák túlzott lojalitása, de azért általában minden állatot nagyon is kedvelek… Talán ezért is nem tartok egyelőre semmilyet. Azt mindenesetre főbenjáró, féreg szintű aljasságnak tartom, ha valaki kidob egy állatot: márpedig kóbor kutyából mostanában egyre több van. Veszítsétek csak láncaitokat, odabent. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz