Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


29 március
5komment

Rezsifronthuszárok Harcálláspontja

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenharmadik kiadásában a szieszta dicséretével kezdünk – illetve, kicsit pontosítok, a mifelénk mostanság szárnyát bontogató slow-mozgalomról ejtünk pár szót: szerintem ha akarnám se nagyon tudnám titkolni, mennyire tetszik a dolog, még ha a teljes megvalósítástól sok tekintetben elég távol állok is… Nyulasi mester e tekintetben is évtizedekkel előzte meg korát: remélem, nem haragszik meg érte, ha kifecsegem, miért felesleges déltájban zaklatni – bizony, Olaszország Don Gioltónál házhoz jön, egy óra szunyóka csodákat tesz, vallja a barátom, és nincs okom, hogy ne higgyek neki. Nem vitázik a miniszterelnök: bár a Fidesz szerint a demokrácia lényegéhez tartozik, hogy legyenek az ország jövőjéről folyó viták; úgy látják azonban, hogy nincs kormányzóképes, igazi jelölt a baloldalon, ezért vitának sincs értelme. Jó szöveg: ha beljebb lapoztok, rájöttök, miről jutott róla eszembe Jézus leszületett fia, akivel egyszer interjút készítettem. Megkaptam az idei első félévre esedékes számlatömbömet az extraprofitra éhes imperialista energiaszolgáltatótól: nos, jóllehet a rezsicsökkentés eltántoríthatatlan hívének tartom magamat, a negyedik ütemnél csak az ötödiket várom jobban, amikor is szerény javadalmazásra számítok fogyasztásom fejében – én, bevallom, az egészet úgy fogom fel, hogy ily módon azért mégiscsak hozzájuthatok majd némi nyugdíjszerűséghez… Nos, a nemrég megkapott számlákon áhítattal láttam, hogy a tudatos tervezésnek hála legjobbjaink simán a jövőbe látnak: én például júniusban 1021 forinttal fogok kevesebbet fizetni, törik-szakad, így lesz és kész. Nagy kérdés viszont, nem sikerülhetne-e most, a rezsiharc e küzdelmes hónapjaiban extraprofit-mentesen leszereltetni a gázórámat, s így az öt éve nullás fogyasztásomért nem fizetni tovább a díjat… Óriási sikersztorik minden mennyiségben, kicsit beljebb… Tovább »»

Hirdetés
24 április
2komment

Csókok Szent Jakabnak (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.70 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nagy divat a sorozat – felültünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost kezdtünk meg két hete. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Kalandjaimról levelekben számoltam be – e-mailnek nyoma sem volt még, így hát írógéppel írtam, s postán küldtem haza kis szösszeneteimet a hidalgók hazájából. Az első részben megérkezésem és berendezkedésem volt a fő téma – Madridtól harminc kilométerre, Alcalá de Henáresben vertem tanyát; a második opuszban arra próbáltam rávilágítani, hogyan múlatom az időt a távoli Spanyolországban. A harmadik folytatásban megindultam portugál/spanyol anabázisomra – a most következő, negyedik részben Portóig jutunk. Spanyol peseta, ötven fillért érő portugál escudo, pénzváltás, határátkelők – egy csomó olyan dolog vár rátok, amire ma már csak a hozzám hasonló éltes polgárok emlékeznek… És még az a szégyen is megesett velem, hogy életemben először parkolóházba kellett beállnom, bah… Nos hát, kalandortársak, időutazók: gyertek, fel Portugáliára, és 1993-ra! Tovább »»

17 április
6komment

Altamira helyett a tenger (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nagy divat a sorozat – felültünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost kezdtünk meg két hete. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Kalandjaimról levelekben számoltam be – e-mailnek nyoma sem volt még, így hát írógéppel írtam, s postán küldtem haza kis szösszeneteimet a hidalgók hazájából. Az első részben megérkezésem és berendezkedésem volt a fő téma – Madridtól harminc kilométerre, Alcalá de Henáresben vertem tanyát; a második opuszban arra próbáltam rávilágítani, hogyan múlatom az időt a távoli Spanyolországban. A most következő, harmadik folytatásban megindultam portugál/spanyol anabázisomra – mi sem természetesebb, hogy déli utazásomat észak felé kezdtem meg… Ha érdekel, milyenek az altamirai barlangrajzok… akkor sajnos nem jó helyen kutakodsz – hogy miért nem láttam, azt is elmondom: lapozni szabad. Tovább »»

10 április
2komment

Parkok, paloták, múzeumok (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nagy divat a sorozat – felültünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost kezdtünk meg egy hete. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Kalandjaimról levelekben számoltam be – e-mailnek nyoma sem volt még, így hát írógéppel írtam, s postán küldtem haza kis szösszeneteimet a hidalgók hazájából. Az első részben megérkezésem és berendezkedésem volt a fő téma – Madridtól harminc kilométerre, Alcalá de Henáresben vertem tanyát, a második opuszban arra próbáltam rávilágítani, hogyan múlatom az időt a távoli Spanyolországban: pár szóban megemlítettem a sonkamúzeumot, továbbá a királyi palotát, ahol, már kifelé jövet, meglebbent egy függöny, s eltűnt mögötte… no, hogy kicsoda, azt meglátjátok hajtás után… Meg persze azt is, hogy már húsz éve is élénk fantáziám volt. Vagy ki tudja… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz