Jönnek a vadak – és Szent apus
(14 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ...
Énlaka, 2008 - ajándék könyveket szállítunk Erdélybe Nyulasival, és örülünk ennek
Hát akkor meg is érkeztünk, kedves mindnyájan, nincs más hátra, mint hogy betartsam hétfői ígéretem, amit A fehér pisztoly című partizános Delfin könyv bemutatása okán tettem, és most bemutassam egy 1993-as (az egyik írás, jelesül az enyém, egyértelműen megadta a választ: mégsem ’92) “verseny” két pályaművét. Az összecsapást mi magunk ötlöttük ki kiváló, örök barátommal, harcostársammal, Nyulasi “Öcaline” Zsolttal, akivel akkoriban a Dunaújvárosi Hírlap csapatát erősítettük. Nem volt nehéz meggyőzni főszerkesztőnket, adjon egy kis teret játszódásunknak: Csaba “bácsi” érthetetlen okból meglehetősen kedvelt minket, hamarosan tehát, a Műhelytitok című sorozatunk egyik darabjaként megjelent az a két kis tárca, novella, amit hamarosan átböngészhettek, remélem, kedvetekre. A játékszabály spártaian egyszerű volt: a vakvéletlen segítségével kipécéztünk a könyvből négy mondatot (csak a pontosság kedvéért: 17. oldal, 5. mondat; 42. o., 6. m.; 99. o., 9. m.; 33. o., 4. m.), az írások kezdő- és végpontjai, valamint két, kötelezően felhasználandó közbenső mondat így adódott (ezeket most is vastag nagybetűvel szedtem), a többit magunkra bíztuk. Még arra is emlékezni fogok, míg csak élek (mi több, egyre több részlet jut majd eszembe), hogy egy hétfő volt a leadási határidő – szombaton épp érkeztem haza valahonnan, motorral, amikor megláttam a Nyulasit a városházánál… olyan gőgös félmosollyal sétafikált, hogy muszáj voltam megállni… tíz másodperc múlva már elő is kapta a véletlenül épp nála lévő kéziratot, mert ő már kész volt… az enyémből persze egy betű se… és még ott, a járdán, a motoron ülve elolvastam az övét, és persze tudtam, milyen fájdalmasan jót írt (mármint elsősorban is nekem fájt, hogy olyan jó, de igyekeztem közömbös arcot vágni), úgyhogy nagyon sietősen elbúcsúztam, és szokásommal ellentétben az enyém is készen volt két óra múlva, két nappal határidő előtt… Ennyi a sztori – a többit elmondják a vadak, akik jönnek, és persze szent apus: jó szórakozást remélünk, ja, a végén egy kis meglepetésgaléria, pár közös képpel az elmúlt évekből, a teljesség igénye nélkül: lapozzatok, ha néznétek… Tovább »»
