Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


10 június
3komment

Lovak, fogatok – s a lélek szép ünnepe, virágos véggel (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Utolsó eligazítás - a pap bácsi mindenhol ott van, mindenről tud, minden szálat a kezében tart

Utolsó eligazítás – a pap bácsi mindenhol ott van, mindenről tud, minden szálat a kezében tart

Bő egy hete megírtam már e hasábokon, hogy Nyulasi barátommal, és derék segítőkkel rendesen megpakoltuk a kölcsön kapott Citroent sokaktól ajándékba kapott könyvekkel, és szombat hajnalban szembe indultunk a kelő nappal – a világ egyik legcsodálatosabb fertálya, a Gyimes volt ismét az úticélunk, egészen pontosan Gyimesfelsőlok, ahol az Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Líceumba vittünk, immár másodízben, könyvadományt. Ezúttal Berszán Lajos atya, a kiváló középiskola megálmodója, alapítója (az intézmény alapkövét szinte napra pontosan húsz éve helyezték el), lelki vezetője fogadott minket: nem mellékesen épp az ő javaslatára érkeztünk az utolsó májusi hétvégén, az iskolában ugyanis ekkor van a kicsengetés, azaz a ballagás, és ez, a pap bácsi ezt ígérte, nem akármilyen élmény. Immár elmondhatom: felejthetetlen. Az első részt ott hagytuk abba, hogy délután öt óra körül megebédeltünk, utána bevettünk egy tokaji aszút, majd Lajos atya Volkswagenével egy lendületes menetben leautóztunk a falu kissé arrébbi részére, Récepatakára, ahol egy szép kis házban Igyenes András és felesége lakik – őket tavaly ismertük meg, amikor régi dunaújvárosi ismerősök üdvözletét vittük nekik: mit hoz a sors, elég szépen összebarátkoztunk velük mi is. A pap bácsi megállt a szomszédos kis bolt előtt, és a lelkünkre kötötte, ha dudál, azonnal induljunk kifelé András bácsiéktól, mert sietős este elé nézünk. Szinte lerohantuk tehát a zavarbaejtően vendégszerető házaspárt – ugye felesleges mondanom, hogy a házigazda két percen belül prezentálta a sárgaszilvából esztergált speciális anyagot, amiből hét perc alatt épp két púpozott ibrikkel eresztettünk be. Jóféle matéria ám: ékesen mutatja az is, hogy a Nyulasi a második után egyből meghallotta a dudaszót – zártuk hát a mondatot, sietős puszikat adtunk, és András bácsi kíséretében elrohantunk a boltig, de az autónál egy lélek sem volt. Álldogáltunk bután, majd visszaballagtunk, hallucinogén barátom pedig esküdözött, hogy de valaki tényleg dudált. Valahol. Ittunk még egyet, hátha nekem is megfújják a harsonákat, de csak a csend percegett. Újabb negyedóra beszélgetés, majd egy gyors búcsú után viszont már tényleg indulnunk kellett: hazafelé három pálinkásüvegben kotyogott a tudás a hátsó ülésen – két butykos papramorgót Lajos atya szerzett be, a harmadikat mi kaptuk, ha már húsz perc alatt sajna nem csúszott be a liter… Hogy ittunk-e még egy kupicával este, elmondom odabe… Tovább »»

Hirdetés
26 szeptember
6komment

Könyvszállítmányt viszünk Gyimesfelsőlokra – szabad a beszállás!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

2008, Énlaka, könyvfuvar a No1 ki furgonjával - most nagyobbra lesz szükségünk...

2008, Énlaka, könyvfuvar a No1 ki furgonjával - most nagyobbra lesz szükségünk...

Sietek leszögezni: ez az egész történet nincs, ha nincs a legfontosabb, a kiindulópont, egy valóságos és több ezer kötetes, zömében szépirodalmat és ismeretterjesztő munkákat tartalmazó könyvgyűjtemény, és, ami még fontosabb, a tulajdonosa, egy magát egyelőre megnevezni nem óhajtó (de győzködés/puhítás alatt álló) polgártársunk, aki jótékony célra ajánlotta fel a kincset, ami pillanatnyilag egy pince mélyén, karton- és műanyag ládákban dohosodik. Egyesével-tízesével kiajánlgatni érthetően nem akarta: azt mondta, ha valaki elviszi egészben, és jó helyre kerül, örömmel adja – máskülönben záros határidőn belül, még októberben mennie kell a papírgyárba, zúzdába. Na, ezt azért csak nem hagyhattuk… Az örökmozgó Vachter Jani volt a hír hozója, s amint meghallottam, miről van szó, azt is sejtettem, a szállítást nem bízhatom másra – márpedig ha én megyek, jönnie kell ilyen fuvaroknál állandó kocsikísérőmnek, hivatalos álláspont szerint Dunaújváros egyik első számú közellenségének, egyik első számú barátomnak, a Nyulasinak. Jártunk már néhány hasonló küldetésben az elmúlt évek során, ezért hát azt is sejtettük, merre kell majd indulnunk – annak idején elsősorban a József Attila Könyvtár jóvoltából vihettünk többé-kevésbé rendszeres könyvszállítmányt kedves és gyönyörű falucskánkba, az Erdély szívében megbúvó Énlakára, ahol Bíró Ozsváth felesége, Aranka az önkéntes könyvtáros… Csakhogy amit oda viszünk, az pár száz kötet szokott lenni, nem ám több ezer – ez oda nyilvánvalóan nagyon is sok: állapítottuk meg már az első egyeztető megbeszélésen Zsoltival… Más célpontot kellett tehát kitalálni – és persze minél hamarabb megindítani a szokásos össznépi pénzszerzési akciót is, hogy komótosan, akár ötszáz forintonként összeszedegethessük az üzemanyagra és a furgonra (nagyon úgy néz ki, Kis Tibi pajtásom, a Kis Autókölcsönző tulajdonosának kedvezményes ajánlatát fogadjuk el egy szép nagy dobozosra) való összesen úgy százezer forintot. Jelen állás szerint (és elsősorban tényleg csak azért, mert minél többeknek szeretnénk megadni azt a jó érzést, hogy egy szép ügyet támogathat) beszállhattok még ti, kedves HL-böngészők is – mert ha elérjük a limitet, természetesen lefújjuk a további gyűjtögetést: aki lemarad, kimarad… Lapozzatok, és mindent elárulok. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz