Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


21 március
3komment

Miniszterelnöki várjátékok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvanegyedik kiadása ismét szaftos… na jó, ez így még majdnem nekem is erős… szóval inkább úgy fogalmaznék, kényes témával szolgál kezdésképpen. Londonból Dubaiba tartott egy repülőgép, melynek egyik – ha jól tudom, azóta is ismeretlen – utasa röviddel a felszállás után elvonult a gép legkisebb közös célú helyiségébe. Hogy mit tett ott, nem tudjuk pontosan, tán jobb is – mindenesetre a gépen olyan odőrök kezdtek terjengeni, hogy többen terrortámadásra gyanakodtak. A személyzet igyekezett semlegesíteni a szagokat, mindhiába – a kapitány végül személyesen ellenőrizte, mi a szar van, aztán, hiszitek vagy sem, visszafordult, és leszállt Londonban. És mit hoz a sors, Nagy-Britanniában épp a napokban állították üzembe azt az autóbuszt, amelynek utasai joggal érezhetik úgy, hogy tőlük is megy a szekér – merthogy nagyon konkrét biogázzal üzemel a busz. Hetek óta forgatok a fejemben egy gondolatot, most megpróbálom közfogyasztásra bocsátani: nem szeretnék most mélyebben abba az utcába bemenni, vajon vannak-e különféle pszichikai jellegű defektusai a magyar miniszterelnöknek, és ha  nincsenek, akkor miért épp Grazban kezelteti őket; avagy, ha átfogó és rendszeres orvosi vizsgálaton kell átesnie annak (ki kérdőjelezné meg), aki például, honnan is jut eszembe, buszt vezet, miért nem írják elő minimum ugyanezt annak, aki országot – szóval mondom a lényeget: legalább csak egyetlenegy nyomós vagy bármilyen okot szeretnék találni rá, miért is muszáj Orbán Viktornak a Várba költöznie. Tíz év alatt száz-, egyes források szerint kétszázmilliárdot költenének a Várnegyed felújítására – s közben senki egy szót nem válaszol rá, miért van erre szükség, a kormánydöntést indokló tanulmányok, jelentések “természetesen” nem nyilvánosak. Végül itt az utolsó figyelmeztetés, némi burkolatlan promócióval: ne feledjétek, hogy a jövő hét csütörtökén, 26-án 17 órakor Livelövet, azaz élő Hétlövet-találka szerénytelenségemmel és Suszter mesterrel a József Attila Könyvtár olvasótermében – szívből reméljük, hogy, mint legutóbb, megint kis híján kevés lesz a tér. Körvonalazódnak a részletek is, itt, az előzetesben pár apróság, ami már biztosan lesz. Felkészülni, vigyázz – hamarosan kezdünk. Tovább »»

Hirdetés
17 január
7komment

Adóztassuk meg végre a napsütést is!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom (lassan tizennégy) éves rovatunk mai, e helyütt már százötvenkettedik kiadásában egy fontos menettel kezdünk: Franciaországban milliók vonultak az utcára, hogy kifejezzék együttérzésüket a Charlie Hebdo szatirikus lap szerkesztőségében és környékén történt véres merénylet áldozatai iránt, s hogy tiltakozzanak a terror ellen. Kevés olyan nemzetközi esemény zajlik mostanság, aminek ne lenne valami kínos magyar vonzata – a magyar miniszterelnök miatt (is) magyarázkodó közleményt adott ki az elnöki palota, és kiderült az is, az óránként kétmillió forintba kerülő OTP-különgéppel a menetelés után Orbán Zürichbe repült, naná, hogy futball… És persze hogy a mi elnökünk nem ül akármilyen francia szirszarba, így a legendás Multivan, plusz két TEK-szekér is lerobogta a pár ezer kilométert pár újabb milláért… Honnan hová jutott Orbán Viktor huszonöt év alatt – pár mondat erről a szép ívről is várható. Miközben olvasom, hogy egy most bemutatott norvég ökoház háromszor annyi energiát termel, mint amennyit felhasznál, olvasom azt is, hogy nálunk (háromszor) magasabb környezetvédelmi termékdíj terheli a lényegében teljesen újrahasznosítható, homokból és alumínumból álló napelemeket, mint például az akkumulátorokat… Mondjuk már akkor sejthettem volna, hogy valami igazi hungarikum következik, amikor kiderült, hogy (biztonsági öveket csatolj!) az ENSZ-főtitkári székre aspiráló, minden tekintetben kiváló képességekkel rendelkező Áder János a környezetvédelmi elmélyedés rögös útjára lépett. Talán ez lehet az első eredmény, nincsenek bennem kétségek a továbbiakat illetően. Végezetül pár szó egy legendás jármű(vem)ről, a Kék Villámról, amelyre épp a napokban egy elvi kérő jelentkezett be – legfőbb ideje tehát egy kicsit hangosan gondolkodnom azon, miért is nem adom el, dacára, hogy 640 ezer kilométert tett meg ez idáig (legalábbis ennyi a biztos, ki tudja, hányan tekerték vissza az óráját 100-200 ezerrel), minden darabja eredeti, és elképesztően jó kis kalandokban volt részünk az elmúlt öt-hat évben… Összefoglalom tehát: egy csomó jó kis nemzetellenes/mókás sztori vár mindenkit egy kattintással beljebb… Tovább »»

19 április
5komment

El Suszter y Don Bandido menos rápidos en La Banzia

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenhatodik kiadásának már a kezdetén nyersek leszünk kissé, s az emberélet egy olyan szegmenséről igyekszünk majd visszafogottan csűrni-csavarni a szót, mely épp annyira hozzátartozik a mindennapokhoz, mint a levegővétel, mégse nagyon beszélünk róla – Charleston-ban azért csuktak le egy férfit, mert nem tudta beütni a Francis Marion Hotel mellékhelyiségének ajtókódját, így aztán kínjában az ajtó elé guggolva cselekedte meg azt, amit eredendően odabent szeretett volna. 940 dollár óvadék ellenében helyezték szabadlábra, és persze örökre kitiltották a szállodából. Lényegében mindenkinek van hasonló sztorija – nem akarok túlzottan, a szokottnál is ízléstelenebb lenni, de a legnagyobbakat mégis ezeken szoktuk röhögni… az meg csak nem árthat… Sokan kaptak a közelmúltban hivatalosnak tűnő levelet egy bizonyos Magyar Kereskedelmi Nyilvántartási Intézettől, hogy fizessenek 24 ezer forint nyilvántartási díjat – engem tegnap az a szervezet figyelmeztetett, véletlenül se fizessek, amelynek évek óta köteles vagyok tagsági díjat fizetni, ha nem akarom, hogy több mint húszéves nagyvállalatomat százezrekre vágják meg: ha jól emlékszem, az elején egy darabig kötelező volt a kamarai tagság, aztán viszont pár évig úgy gondolták, tudnak ők annyi jót és hasznosat adni, hogy a vállalkozások önként is eltartsák őket… természetesen kiderült, hogy nagyon nem, na, azóta ismét kötelező, hogy miért, azt tudom, de fel nem foghatom. Végezetül ismét csak rendőrözünk – bebuktam, már megint, gyorshajtáson értek, ráadásul Ausztriában: és mégis azt mondom, megérte, ugyanis a jármű, amivel a sebességtúllépést elkövettem, nem más, mint az irtózatos, a rettenetes, az aszfalttépő, betonharapó, sztrádaszaggató 26 lóerős, 630 ezer kilométert eredeti állapotban, bontatlanul teljesített Kék Villám, igen, a Legenda. 20 euróért olyan dokumentumhoz jutottam, ami egy nap, amikor a szabadpiaccal megméretjük a Villámot, hallatlan értékes bizonyíték lesz. És hogy hogyan és miért ugrott át T. J. Suszter a motorháztetőn??? Bent mondom az igazat. Tovább »»

14 március
8komment

Firewalltól megtört szívvel…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (39 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenegyedik kiadásában már megint a szakadék szélén egyensúlyozó Egyesült Államokba reppenünk, ahol most épp íróknak kínál ingyen utazási lehetőséget az egyik vasúti óriás – cserébe csupán (?) annyit kérnek, mint bő hatvan éve Andrej Alekszandrovics Zsdanov, a szocialista realizmus kultúrpolitikai doktrínájának megalapozója: Írók, írjatok remekműveket! Én természetesen álmomban sem merném írónak titulálni magam, egyszerű betűipari szakmunkás és furgonirányító vagyok csupán – de azért besorolástól függetlenül szívesen mennék egy kört lényegében bárhol, bármivel, ha annyi lenne a díja, hogy meg kéne írnom… Mellesleg egy pompás Lawrence Durrell-útirajzot (Szicíliai körhinta) olvasok épp a jól megszokott helyemen – lenyűgözően egyszerű, mégis elképesztően szórakoztató. Itthon: ismét fellángolt egy viszonylag régi vita – vajon átvernek-e mindnyájunkat a magyar benzinkutakon, avagy tényleg igaz lehet-e a pletyka, hogy a német-osztrák-olasz-bosnyák-bantu dízel tényleg táltost varázsol-e az I-es Golfból… Korábban, bevallom, úgy gondoltam, városi legendáról van szó – két éve viszont, egy fantasztikus Balkán-túrán magam is érdekes adatokat rögzítettem a sűrű tankolások során: oké, mérőedény, labor nem volt, de szerintem ezek nélkül is figyelemre méltóan riasztó volt, amit tapasztaltunk. Összefoglaljuk a sejtéseket. Végül ismét pár magánkatasztrófámról könnyezek csendesen: elmúlt két évem kedvenc gépe, a nagy és csodás Asus múlt héten, egy éjszaka minden előzetes jelzés nélkül jobblétre szenderült, én pedig egyfelől munkaeszköz nélkül maradtam, ami módfelett riasztóan hatott rám, s nem kevésbé fura volt hirtelen nélkülözni a virtuális világot. Tudom, manapság az a trendi, hogy nem töltjük a drága időnket a facebook-on  - nos hát én sajnos lógok, nem is épp keveset, számos okból, melyek közül néhányat munkaügyinek is szépíthetek: hát pár napig mindez kimaradt, én pedig visszatértem pár hagyományos tevékenységhez. Nem is volt olyan borzasztó – de azért jó volt tegnap hazahozni az új használt gépet… vagy nem is tudom… Függőségek, szerelmek, kendőzetlenül, csak odabent, a hajtás után. Tovább »»

25 január
6komment

Lazára kötni a keresztrudat

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyedik kiadásában először egy szép történetet osztok meg drága böngészőimmel: egy kutatócsoport szerint a jó könyvek olvasása megváltoztatja az agyat – a katarzis módosítja az idegpályákat, s úgy érezzük, mintha csakugyan átéltük volna az olvasottakat. Hát… nagyjából erről szólt az egész fényességes gyerekkorunk – és, bár nem gondolom, hogy a mai gyerekekkel annyi és olyan borzalmas baj lenne, mint amennyit/amilyet általában az emberek gondolnak (pár száz millió éve nézi fejcsóválva a fiatal generációkat az idősebb, csak halkan súgom), azért természetesen van ötletem, mikkel lehet(ne) rászoktatni az ifjakat az olvasásra… Ha igaz, van egy köztéri tábla Bodapesten, a Régiposta utcában – azért vagyok ilyen piszkosul óvatos, mert nem szeretnék ismét teljes sebességgel alászaladni valami borzasztó fotósopnak, na mindegy, e tábla apropóján nyelvelünk egy keveset – különös tekintettel arra a remek szóra, hogy kultúrális. Brrrrr… Végül, ha már az olvasás szóba jött: épp az óceánon dülöngélek, 1976-ban, a Brendan nevű, bőrből és fából középkori mintára elkészített kis lélekvesztővel, amellyel Írországból Amerikába bukdácsolt át egy elég bevállalós kis társaság, hogy bebizonyítsa, ez lehetséges volt sok-sok századdal korábban is. Találtam a könyvben egy nagyon kedvemre való bekezdést – szerintem elég tanulságos, plusz amolyan képes beszéd… na, mindegy, ne elméletezzünk, beidézem, aztán meglátjuk. Élmények a hajtás után. Tovább »»

14 december
16komment

Égszínkék télikabátkám – családban, marad

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvennyolcadik kiadásában ismét Amerikában kezdünk – a teljesség jegyében ezen a héten nem ajnározunk (a jövő hétre viszont megint van egy elképesztő anyag, nem is mondok róla semmit, de teljes döbb van nálam…), inkább csodálkozunk, hogy ilyen is lehetséges: egy hatéves kisfiút “felfüggesztettek” az iskolában, gondolom/remélem, ez azt jelenti, hogy egy darabig nem kell mennie, most figyelj, mondom az okát is, szexuális zaklatással gyanúsítják. Na kérem… Az ifjú kéjenc olvasásórán megpuszilta a mellette ülő kislány kezét – azt hiszem, a bűntény társadalmi veszélyeit nem kell ecsetelnem, drága böngészőim… ha én Amerikába születek, tízéves koromig felnégyelnek, és New York kapuira tűznek, hogy miért, annak a közölhető részét pikáns részletekkel fűszerezve megosztom bent. Egy kicsit még mindig rezsit csökkentünk – továbbra is erőteljes meggyőződésem, hogy az évszázad átverését tömickölik le a torkunkon: a projekt nagyszerűségét PR-szempontból eszembe nem jutna megkérdőjelezni, hiszen rengetegen örülnek a hihetetlen mértékű spórolásnak, ők nyilván azt is készséggel elhiszik, hogy a semmiből lesz valami, illetőleg hogy Széles Gábor otthon már a plafonon lebeg, ha megnyomja a gravitációs távirányítóján az off gombot. A közös képviselőknek mindenesetre hamarosan majd lakógyűléseken kell kihirdetni a rezsicsökkentés mértékét. LOL. 1952, itt és most, csak nekünk. Végezetül bizonyos intim részletek jönnek kedvenc és egyetlen autómról, a Kék Villámról, avagy a Büszkéről, ahogy tetszik – hű Rocinantém nemrégiben ismét megjárta velünk Ausztriát, szokása szerint egyetlen rossz pöffenés nélkül, hanyag eleganciával, olcsón: ahogyan az egy húszéves japánhoz illik… Mitsu-istenítés is – egy kattintásra innen… Tovább »»

21 szeptember
8komment

Lökők, gurítók, kutyák, bevándorlók az illegalitásban

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvanhatodik kiadásában kezdésképpen egy külföldi tanulmány riasztó adatait teszem közzé vázlatosan: hiszitek vagy sem, a kidobott, bármilyen okból a hulladékba kerülő élelmiszer az Föld egyik legkomolyabb szennyezőforrása – félbehagyott szendvicseink, tányéron hagyott maradékunk valósággal gyilkolja a környezetet. A világon megtermelt élelmiszer egyharmada landol a szemétben: az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátása terén a rothadó ételmaradék harmadik a világranglistán, közvetlenül Kína és az Egyesült Államok kibocsátása után következik. Szerintem izgalmas tények találhatók a HL kezdő darabjában: a magam részéről, tiszta lelkiismerettel írhatom le, ártatlan vagyok, utánam ugyanis étel a legritkább esetben marad. A folytatásban kedvenc magyarországi politikai szerveződésem, a Kétfarkú Kutya Párt következik, akiket ismét elmeszelt a bíróság, azaz számomra minden jel szerint a jövőre esedékes választásokon se lesz értelmes alternatíva – merthogy igen, azt gondolom, ebben a szánalmas, jóvátehetetlenül és kibogozhatatlanul egymásba gabalyodott gittegylet-közegben egyedül egy viccpárt jelenthetne komoly választási lehetőséget. És ez a szédületes tempó alighanem a Kutyával is elég lazán tartható lenne, lopni ők is tudnak, de legalábbis megtanulhatnának, ráadásul kevesebben vannak, és közben még tűrhetően szórakozhatnánk is. De hát itt viccpártot nem lehet bejegyezni: legalábbis újat. Érthető – a meglévők nem tűrik a konkurenciát. A végére pedig egy kis hazai csemege: egy barátom, aki történetesen egy európai uniós állam polgára, de évtizedek óta itt is, ott is feltűnik, mi több, egy lakása is van a városban, úgy gondolta, a jövőben itt tölt majd több időt – a pontos okait nem ismerem, gondolom, kalandvágyból. Bement a hivatalba, hogy egyelőre ideiglenesen bejelentkezzen: ez, tapasztalatból mondom, Ausztriában kerek három perc – hogy itt mi a teendő, nos, erről is beszámolok beljebb. Tovább »»

15 július
12komment

A nagy generá tortúra: minden jó hajó – aztán kiderül, hogy mégse, de ezt nem írom meg (V.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (41 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Suntingerhof, péntek: újra működőképes a technika - hála sok mindenkinek

Suntingerhof, péntek: újra működőképes a technika – hála sok mindenkinek

A korábbi részek tartalmából: András a barátaival, Kört Sándorral és Lászlóval Ausztriába indul, motorozni. Szokásos helyükre, a Großglockner mellé utaznak, egy kedves, magányos kis faházba, magasan fel, a hegyre. Minden olyan szépen indul: a kiutazás kellemesen eseménytelen, leszámítva, hogy csodálatos helyeken haladnak keresztül, aztán elfoglalják a szállásukat, és jól berúg kipihenik a fáradalmakat. András már nagyon készül a másnapos másnapi, első kirándulásra: egyik kedvenc útvonalán vezet a túra. A fantasztikus hágóról lefelé vezető úton összeropp kissé csalódottan veszi tudomásul, hogy annak a szar imádott motorjának generátora az elmúlt két hónapban nagyjából negyedszer is összefos megmakacsolja magát. A motort ott, Olaszországban hagyják, és a következő napok lázas gondolkodással telnek: mi a pics hogyan oldják meg a nehéz helyzetet? Végül döntenek: vasárnap este András egyik otthon maradt barátját kérik meg, építse ki saját motorjából a generátort, és küldje gyorspostával az ausztriai címre. András barátja, Vasi szapora anyáz nagy örömmel vállalja, hogy teljesíti a kérést. Így aztán Andrásra igazi szop kikapcsolódás vár négy napon át: végre egy év, amikor nem kell minden napot fárasztó, veszélyes és unalmas motorozással töltenie, nyugodtan szop töltheti az időt abban a kiba a jó levegőn, kedvére elmélkedhet a kur világ dolgairól, miközben az agyát szétba sztoikus nyugalommal várja, hogy az alkatrészt végre leszállítsa az a köcsö a gyorsposta. Időközben megérkeznek Suszterék, a teljes kis család – és velük eljő a szerda is, az a nap, amelyen meg kell végre érkeznie Vasi generátorának. Innen forog tovább kisfilmünk – megígérjük, akárhány leütés is lesz, ma véget vetünk a sztorinak: bár sajgó szívvel be kell vallanunk, az egyáltalán nem happy end még távolinak látszik… de nem szeretnénk túlterhelni a nyájas olvasó törékeny lelkét… Akkor kérném a sisakokat becsa ez alkalommal még mellőzhetők a sisakok, hiszen továbbra sem motorozunk, csak brümmögünk – gyertek, mesélem a végét. Tovább »»

10 július
4komment

A nagy generá tortúra – pasz, szív, pihen ő (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (46 lövet, átlagosan: 6.98 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Az arcomon talán már kicsit látszik így kedd környékén, hogy pihengetek szépen, fent, a hegyen, ahogy annyi barátomnak javasoltam...

Az arcomon talán már kicsit látszik így kedd környékén, hogy pihengetek szépen, fent, a hegyen, ahogy annyi barátomnak javasoltam…

Megtörtént a baj – méghozzá éves nagy motoros túránk második napján, amikor is olasz portyára indultunk bázisunkról, az 1450 méteren álló Obere Roner Kasából, vagyis egy csodálatos, kényelmes, legalább száz éves gerendaházból, ahol június utolsó hetét töltjük, amennyiben csak rajtam áll, 2065-ig biztosan, és ez nem vicc, vendéglátóink büszkék rá, hogy ennyire elégedettek vagyunk velük, plusz az ő részükről is van a bizniszben némi vagány optimizmus. A közmondással ellentétben a baj ezúttal szerencsére egyedül járt: azaz a Kész Laci simán hazaszállított a hátsó ülésen (kétségkívül stabilan feküdte az utat a Pan, dacára, hogy értelmezhető súlyom szinte nincsen), és Jánoska is levergődött valahogy a szombaton épp mogorvább arcot vágó Großglocknerről, amit egyébként másnap hóvihar miatt teljesen lezárnak. A generátornak, s vele a töltésemnek viszont kapáltak: ráadásul nem az enyém volt a meghibásodott alkatrész, hanem a Gyuszáé – az ereimet ugyan nem vághatom fel emiatt, de hogy kellemetlen, az nem kérdés… És az se nagyon kellemes épp, hogy igen gyorsan döntésre kell jutni, mi legyen a motorral, velem, velünk – mindezt úgy, hogy nemhogy internet, de még telefon se nagyon van a hegyen: az idő java részében ez áldás, most viszont nem ártana pár kört futni a világhálón, hogy jobban képben legyünk. De hát ez van: marad az agyjáratás. (Agyról jut eszembe, gyorsan közbeszúrom, mert elfelejtem: hazafelé, szombaton a Kész Laci kiszúrt egy kis szállodát valamelyik kisvárosban, a neve Hotel Adelheid – az egyik piros lámpánál hátrafordul, és elmeséli, hogy elsőre Hotel Apartheid-nak olvasta a cégért, és egy másodpercre még el is gondolkodott, hogyan lehet ilyen hülye nevet adni egy szállodának… na, hogy hazáig röhögök magamban hátul, ugye nem az én hibám…) Este, a már említett fergeteges vacsora után, már az ágyban sokáig tipródom, mit is kéne csinálni: hogy miért nem vetődöm a 3-500 euró közti megoldásokra, az osztrákoknak úgysem tudom elmagyarázni – de vajon lesz-e olcsóbb lehetőség, és ha igen, valóban olcsóbb lesz-e, ha mindent összeadunk… Mindegy: aludni kell – de hogy vasárnap mire sikerült jutnom végül, s hogy hogyan telnek a napok a magasban, arról beljebb szólok őszintén. Tovább »»

27 május
9komment

Mariazelltől Grazig: a végét megúszom, szó szerint (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (44 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A nap süt, a króm csillog, a tankban üzemanyag - felhők csak a horizonton: lehet-e szebb a pünkösd?

A nap süt, a króm csillog, a tankban üzemanyag – felhők csak a horizonton: lehet-e szebb a pünkösd?

Lassan egy hete már, hogy beszámoltam legutóbbi osztrák kalandozásunkról, amikor Mariazellbe hajtattunk a szokásos bajnokcsapattal – az út indoka az volt, hogy előleget fizetünk be a Haus Franziskus-ban, ahová augusztusban érkezik majd négy napra egy dunaújvárosi motoros különítmény: a magyar tulajdonlású kis hotelben rögvest kiderült, foglalóra nincs szükség, csak szépen meg kellett mondanunk az időpontot, és már rendben is voltunk, barátságosan elbúcsúztunk. Odakint, egy hangulatos gyalogösvény melletti padon az arra járó osztrák turisták buzgó málcájtozása közepette ebédeltünk, azaz fogyasztottunk az otthon készített szendvicsekből – Körtének, továbbmenőleg szerintem Körténé Gyöngyinek köszönhetően azok a khm… kissé talán hanyagabb természetű kollégák se maradtak éhen, akik elmulasztottak útravalót készíteni és csomagolni. Vagyis én. Ittunk egy kis kólát, aztán elkészítettük a szokásos csoportképet, beütöttem a gps-be Suszter barátomék grazi címét, bedugtam a bal fülembe a készülék fejhallgatóját, és megindultunk – nagyjából húsz kilométert még egy irányba tartunk, jósolta a Körte, aztán én elmegyek jobbra, ők meg tovább keletnek, Sopronnak. Le is nyomtuk azt a húszast, aztán valamiért megálltunk – nekem különösen jól jött, mert szegény Marika kétségbeesetten, folyamatosan a sztrádára akart felvinni, legfőbb ideje volt hát kiütni a fejecskéjéből az autópályákat, fizetős és földutakat, kompokat és egyéb érdekességeket. Erre minden rendbe jött. A Kész Laci elszívta a cigijét, aztán még megnéztük a Körte új akkumulátorát, ismét elbúcsúztunk röviden, nyeregbe pattantunk, és egy kis dombnál, jelentékeny dudálás és villogtatás közepette én tényleg lekanyarodtam derékszögben jobbra, Lacusék meg mentek tovább, még láttam, ahogy eltűnnek a száz méterrel odébbi jobbosban, és már húztam is tovább. És újra megláttam egy jelentősebb, sötétszürke felhőt, jó messze, a horizont tájékán – valami azt súgta, ott lehet alatta Graz: és ezúttal se tévedtem, mint jó két órával később kiderült. Hogy mi? Kérlek, fáradjatok beljebb, hadd mondom el… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz