Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


08 október
4komment

A Selyemút hernyója

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincharmadik kiadását egy felhőtlen, habkönnyű, igazi október eleji téma feldolgozásával kezdjük: először is megismerkedünk Csirkefalattal, egy különleges, kimondottan jó kiállású hernyóval, akit jó sorsa egy egyetemista matematikakönyvének fedelére sodort. Több se kellett a szorgalmas diáknak: egyből rávetette magát a témára, s a hernyó képes naplóját a tumblr közössége hamarosan a listák élére sodorta. A pondrókalandot végül már több százezren követték: a gondos gazda komfortos kis szobácskát épített neki, aztán következett a bebábozódás, és a széles néptömegek visszafojtott lélegzettel voyeur-ködték végig, ahogyan végül előbújt… egy csodálatos, gyönyörű, fecskefarkú pillangó. Az élet dicsérete és egyéb semmiségek – ismét megidézve kedvenc kis legyecskémet, aki épp nemrégiben tűnt fel ismét az íróasztalomnál… Lezajlott a népszavazás: azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, a foglalkozás elérte a célját, sőt – a békés/barátságos magyar társadalom egyre újabb és újabb rétegei ugranak egymás torkának azóta is, az “eredményt” értékelve, s mélyen érző nemzeti keresztény honatyai szívnek ennél bizony kedvesebb történés aligha is létezik. A (mintegy mellékesen: érvénytelen) “népszavazást” egyébként “elsöprő siker”-ként értékelte tántoríthatatlan kiagyalója, aki mostanában épp a Selyemút újranyitásán töprenkedik… de megtudhattuk az ügy kapcsán azt is, hogy nyolcmilliónak a hárommillió az épp a 98 százaléka – nos, mit szólnátok, ha azt merészelném gondolni, az egész játék, pláne ezzel a végjátékkal, nem volt más, mint a 2018-as parlamenti választások tesztje. Hiszen mi van akkor, ha 2018-ban majd mondjuk 200, 12, vagy akár egy ember véleményét gondolja a többségével szemben legfontosabbnak, ezért aztán érvényesnek és képviselendőnek a mi kis nagybetegünk – nos, az ő beszéde alapján megvizsgáljuk. Végül egy viszonylagos semmiségről ejtenék szót – viszonylagos, mert akik ismernek, pontosan tudják, mi a jelentősége annak, amit mondandó vagyok: hát… izé… kedves mindnyájan… no… szóval… HALAT ETTEM!!!! Továbbmegyek: még ennél is elgondolkodtatóbb az, hogy körülbelül a háromnegyedéig észre se vettem, és akkor jöjjön a korona – miután ráébresztettek erre a szörnyűségre, akkor sem hagytam abba, megettem az egészet, és még ízlett is. Na most ez vagy az atom, vagy a chemtrail, vagy az ufók miatt lehet kizárólag. Hernyók, férgek, rántott halak és más szörnyűségek a HL horror-kiadásában, csak a büfé belsejében. Tovább »»

Hirdetés
19 február
6komment

Itt a tavasz (?) – meg egy húdeérdekesvalami

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 5.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Hóemberek keserves haláltusája

Még mielőtt egy szót is szólnék, illő tisztelettel köszöntöm kedves egyiptomi és haiti olvasóimat – tudom, hogy azt ígértem, nem bombázok senkit statisztikai ömlengésekkel, de remélem, azt elnézi nyájas táborom, ha két újabb világfertály meghódításának hírét nem vagyok képes magamban tartani. A kíváncsiság már konkrétan át is fúrta az oldalamat – nyilván soha nem fogom megtudni, kik követik szerény ténykedésemet e két térségben: vannak más furcsaságok is, de nem terhelnélek benneteket túl. Inkább jöjjön most egy kis brékingnyúz: vagyis mit szóltok a tegnapi naphoz, pajtások? Csak úgy sisteregtek a pluszok, hét ágra ragyogott a nap, velem fütyörésztek a rigók, az autóm kifejezetten átmelegedett a napon, egy úriember egyetlen darab jégkrémmel állt előttem a sorban a boltban, és a közeli kis téren rögzíteni voltam kénytelen három hóember megrázó haldoklását, a hóba hullott répák és gesztenyék rémképe még sokáig kísérteni fog – lásd művészi erejű képemet jobb fent. Vagyis, ahogy Nyulasi barátom szokta volt eldalolni az évszak dicséretét két örökbecsű sorban: Itt a tavasz lehelete / Hehe hehe hehe hehe. Hajtás után egy kedves emléket, egy finoman cizellált, mégis egyszerű gondolatiságot hordozó, kiskorúak kezébe nem igazán való húdeérdekesvalamit találtok. Én pedig hamarosan megindulok Miskolcra, a hokidöntő ma esti, harmadik felvonására, továbbá a holnapi negyedikre is – az eredmények függvényében akár már kedden beszámolhatok mindenről… Hú, de izgalmas lesz! 18 év felettiek, most lapozzatok! Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz