Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


19 szeptember
0komment

Koronglesők két keréken, avagy szárazon megúszni Szlovákiát (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Süti odalép hozzám a most hétfői hokimeccs harmadik harmada előtti szünetben, és vigyorogva közli, olvasta az első részt, és nagyon érdekli, hogyan folytatódik majd a szlovák sztori… márpedig ha olyasvalaki szeretné megtudni egy történet további kimenetelét, aki maga is főszereplője volt, akkor, higgyétek el, rendes nyomás nehezedik a krónikás vállára… Süti persze csak mókázik – nagyon is jól tudja, mi és hogyan történt vele, a Pavukkal meg velem azon a két nyár végi napon, amikor szép csendesen átgurultunk három motorral Szlovákiába, hogy becsületes (és persze pont ráérős) hokiszurkolóként megnézzük, hogyan is áll a szezonkezdés előtt kedvenc csapatunk, a DAB.Docler felkészülése… A csapat, Stephan Lundh mester (és persze Szilassy Zoli, másik kiváló, sikerkovács trénerünk – ezt talán az első részben nem emeltem ki megfelelően, de csupán legendás feledékenységem miatt) kedden Pöstyénben, szerdán pedig Nyitrán korcsolyázott jégre, s az első estén nagyszerűen helytállt, csupán másodpercek hiányoztak ahhoz, hogy egy újabb győzelmet könyvelhessünk el Szlovákiában… de így sem voltunk, nem lehettünk elégedetlenek… A mérkőzés után aztán átmotoroztunk Topolcsányba, ahol nekünk is helyt kellett állnunk a helyi becsületsüllyesztőben – enni ugyan már nem kaptunk sehol, cserébe begörgettünk párat a kitűnő helyi folyékony kenyérből, illetve Süti elrágcsált pár magával hozott furnérlapot, amiről kissé fogyatkozó meggyőződéssel állította, hogy ehető. Miután pedig a Pavuk kijelentette, hogy másnap olyan helyen fogunk reggelizni, ahol oroszlánok laknak, egyértelműen megállapítottam, hogy vagy túl sok Lázár Ervin-mesét olvasott, vagy beszívott, s úgy voltam vele, bármelyik is az igaz, jobb, ha felmegyünk a Hotel (khm…, na jó, kilenc euróért ne krahácsoljunk…) Dobys-ban foglalt háromágyas szobánkba. Némi zuhanyzás után kíméletlen nagyot aludtunk, valamennyit még szegény Pavuk is, akinek egyébként kegyetlenül fájt a lába, amit odaszorított egy járdaszegélyhez délután… Fél nyolc előtt már mind felkeltünk: és aztán… Tovább »»

Hirdetés
17 szeptember
0komment

Koronglesők két keréken, avagy szárazon megúszni Szlovákiát (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.36 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Rétest szerintem nem esznek, mert fittek - de a pályán is nagyon egyszerre lépnek: két kiváló edzőnk, Stephan Lundh és Szilassy Zoltán munkasétája a nyitrai csodaparkban

Rétest szerintem nem esznek, mert fittek - de a pályán is nagyon egyszerre lépnek: két kiváló edzőnk, Stephan Lundh és Szilassy Zoltán munkasétája a nyitrai csodaparkban

Azért az ősznek is vannak jó tulajdonságai… például… izé… mi is volt… na, ne már… ja, igen, eszembe jutott: indul a hokiszezon, heti néhány meccs, itthon, idegenben, parádé, szikrázó, férfias küzdelem, sebesség, erő, izgalom, összetartozás, buli, haverok, forralt bor… E pillanatban túl vagyunk immár négy mérkőzésen, és elismert szakemberként azt kell mondanom, az idén nagyon is rendben van a Dunaújvárosi Acélbikák alakulata – némiképp talán alátámasztja ezt a vélekedésemet, hogy mind a négyet elég simán nyertük meg, és akkor gyorsan mondom, persze, hosszú még a szezon, blablabla… de a mutatott játék képe, gyerekek, az nagyon-nagyon kellemes… Nem véletlen, hogy hasítunk: remek játékosaink mellett sorainkban tudhatjuk az egyik legkomolyabb jégkorong-szakembert, aki valaha Magyarországra tette a lábát – Stephan Lundh mester, a baráti Svédországból, aki nemes egyszerűséggel csodát tett-tesz a csapattal… Vasárnap tanúk füle hallatára tettem is egy elég komoly fogadalmat… de bocsánat, nem is erről akarok most beszélni… Sokkal inkább arról, hogy még a szezon kezdete előtt, szűk két hete a Pavuk (természetesen Attila, az idősb, azaz kedvenc csatárom atyja és, ő néha azt képzeli, edzője, pszichológusa, s a többi…) egy napfényes délután, jelesül augusztus utolsó napján, pénteken felhívott, és megkérdezte, nincs-e kedvem kedden kimotorozni Szlovákiába, megnézni a DAB.Docler felkészülési meccsét Pöstyénben. Egy köpésnyire, Topolcsányban megalszunk, másnap megnézzük a másik edzőmérkőzést Nyitrán, utána tűz haza… Nos, ahogy már megszokhattátok… először meg kellett beszélnem a főnökömmel a dolgot. Azt kell mondjam, viszonylag könnyen ráállt, bár kiadta, mit kell előre megcsinálnom, meg a költségek miatt morgolódott egy kicsit, de észérvekkel meggyőztem: a múltkor valahol sikerült megspórolnom néhány eurót, azt vittem magammal, az össztáv meg (ez az üzemanyag szempontjából lényeges) nem ígérkezett olyan veszélyesnek, maximum ötszáz mindennel… Kérdeztem a Pavukot, ki jön még, mire azt mondta, a Süti, jó, rendben – hát így, hármasban szövetkeztünk össze, hogy megnézzük, hogyan is muzsikálnak a srácok, plusz motorozzunk egy jót, netán este majd igyunk pár rissz-rossz szlovák sört valahol… Hát így indult a túra: hogy hogyan folytatódott, azt elmesélem részletesen, lapozásra már indulunk is a Shell-kútról… Tovább »»

16 március
2komment

Amikor átkígyóztam a teljes Volán-védelmen…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.41 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ha közel állsz a plexihez, érdekes dolgokat láthatsz...

Ha közel állsz a plexihez, érdekes dolgokat láthatsz...

Letörlöm a párát a sisakom plexijéről, iszom még egy kis kortyot, szép ívesen kiköpöm a palánk belsejére, még egyszer meghúzom a korim fűzőjét, jól tartson, minden OK. A semmiből hirtelen Lundh mester hajol elém a varázstáblával, három lendületes vonással felrajzolja, hogyan jussak el a kapuig, aha… aha… jó lesz, mester, understood, yes, Sir… Captain Boda is ready to fight! Jön le az előző sor, Zsocit váltom, jön, már pattanok is, átdobom magam a palánkon, támadás… Hátul a két védőnk, Laller meg Lecsó, jól van, fiatalság, bolondság, de azért ez akkor is megnyugtat, balra Cica, jobbra Pavuk, na, gyerünk srácok, kőkeményen, mutassuk meg nekik… Épp támadnak, Godónál a korong, cselezgetne a srác, de láttam már párszor a trükkjeit, a kék előtt simán elveszem tőle, hopp, fonákkal, háttal rakom vissza Cicának, ő még egyet vissza, Lalinak, már lendülök is, teljes gőz, előre, halványan érzem közben, ahogy zubog a vér a lábamban, de jobbra már a szemem sarkából látom, ahogy az Ati kapja a hosszú passzt, szeme van a pakknak, nagyon jó, egy laza mozdulattal és egy lefordulással megeteti Balut, aztán egy villanással lekorizik a kapu mögé, én meg tekerek befelé, a szabad területre, kapom tőle, na hát, még ilyet, erre tényleg nem számítottam, akkor hopp, Pratt koma, bocs, ezt a cselt egy kicsit megkajáltad; szia, Toki, elnézést, hogy balra küldtelek a testcsellel, nekem igazából itt, jobbra lesz dolgom, a kapunál, húzom-húzom-húzom, még mindig, ééés, igen, Bálizs Bence, szépen fekszel, jó pihenést, na, akkor pöcc, föl a ficakba, védhetetlenül – DAB-Volán ezzel 5-1, másfél perc van vissza, megvagyunk, a Red Alert ütemesen, teli torokból nyomja, Ban-di, Ban-di, köszi, srácok, kiintegetek, tényleg királyok vagytok… Tyű, kicsit megizzadtam ám ebben a támadásban, szinte folyik rajtam a víz, ja, bocs, ez a pohár volt az éjjeliszekrényen, na mindegy, basszus… De hogy vége a szezonnak, és szerdán este évzáró bankett volt az Acélbikáknál, azt nem álmodtam: fényképeim is vannak róla. Ha lapoztok, meglátjátok… Tovább »»

05 március
4komment

Újabb kupa: fieszta csak később…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Góóóóól... - ünnepel a közönség a péntek esti kupadöntőn

Góóóóól... - ünnepel a közönség a péntek esti kupadöntőn

Hogy miért épp a hoki? Csak mert szerintem a világ legjobb sportja, igen, bocs, csak így, simán: villámgyors, pokolian, férfiasan kemény, mégsincs helye benne alattomos durvaságnak. Iszonyú energiákat igényel a játékosoktól, igazi csapatjáték – és azt is hihetetlen élmény figyelni, miféle taktikákkal igyekeznek felülkerekedni a másik csapaton a pszichológusnak sem utolsó “hadvezérek”, vagyis az edzők (köztük a miénk, Stephan Lundh svéd mester, az egyik, ha ugyan nem a legkiválóbb szakember, aki valaha Magyarországon dolgozott), akiknek egy meccsen belül akár többször is változtatniuk kell gárdájuk stílusán… Nem mellékes, hogy ha hokimeccsre jársz, bátran szurkolhatsz a tieidnek, s a gyerekeket is nyugodtan kiviheted magaddal a csarnokba: néhány kölcsönös, verbális szurkapiszkától eltekintve az “ellenséges” drukkertáborok igazából nagyon is jó barátságban vannak egymással – a meccs után már simán belefér némi önfeledt szakmázás, egymás csapatainak éltetése, persze némi közös kortyolgatásba oltva, és nem is egyszer fordul elő, hogy igazán nemes ügyekért egy szóra egyesül a teljes honi jégkorong-rajongósereg. Amely természetesen teljes egységben és mellszélességgel áll az egyre ragyogóbb eredményeket produkáló magyar válogatott mellett, s bárhová elkíséri kedvenceit, hogy lelkes biztatásával erőt adjon nekik. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz