Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


25 február
2komment

Nyugodt öregségem záloga: 9652 forint

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.87 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk – szép kerek szám következik – kétszázötvenedik kiadásában először Elon Musk gondolatai kapnak teret nálunk: a Tesla, a SpaceX és a PayPal milliárdos alapítója nem keveset foglalkozik az emberiség jövőjével. Könnyű lenne persze lesöpörni az asztalról sokszor megdöbbentőnek tűnő vízióit, eddig megvalósított projektjei viszont, amiket egyébként – megvalósulásukig – szintén sokan és sokféleképpen temettek, mindenképpen azt bizonyítják, Musk elég világosan látja a világban zajló folyamatokat, ezért érdemes odafigyelni arra, amit mond. Most épp azt nyilatkozta, a robottechnika hatalomátvétele a munkahelyeken megállíthatatlan – ez pedig hamarosan szükségessé teszi, hogy munka nélkül is jövedelmet kapjanak az államtól az emberek. Tudom: nekünk egyelőre az is megtenné, ha a munkánkért tisztességes bért kapnánk – de azért Musk szerint korántsem lesz olyan vidám, ha az emberiség egy része értelmes tevékenység nélkül marad… Vannak még kemény zsurnaliszták: itt van például a nagyszerű Stefka István, a PestiSrácok című orgánum úgynevezett lapigazgatója, akit 1982-ben magas szintű belügyi tudósítói tevékenységéért maga Horváth István belügyminiszter tüntetett ki, István pedig szépen megköszönte – nos, azóta sem sok minden történt vele, igazából újra megtalálta önmagát és a Pártot is, ahol ma is épp oly szépen nyílnak az ánuszrózsák, a tevékenység pedig ugyanaz, a művelet rutinból megy. Pár napja ez a jellemhős elkezdte izomból hasba rugdalni a Momentum Mozgalmat, azt a szerveződést, amely 260 ezer aláírás összegyűjtésével letérdeltette legnagyobb nemzeti ügyünk, a Magyar Olimpia hős szószólóit. A Momentum momentán a Kétfarkú Kutya Párt mellett az a pártszerűség, amibe akár még be is lépnék, annyira meggyőző: csak azért intem óva magam az ilyesmitől, mert 1989-ben egy viszonylag rövid ideig ugyanígy éreztem a Fidesz iránt is. Megjött a magánnyugdíjpénztári elszámolásom, amelyből egyebek mellett megtudtam, ha minden jól megy, a nyugdíjba vonulásomkor (vélekedésem szerint 2055 tájékán, 90 éves koromban) várhatóan folyósítandó járadékom összege 9652 forint lesz. Halványan remélem, nem összesen, hanem havonta – márpedig ha így van, nekem ugyan nincs okom aggodalomra. Musk, robotok, Stefka, gerincesek, én és a nyugdíj – pár fura figura odabent. Tovább »»

Hirdetés
21 november
5komment

Hitel, Világ, Stadion

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenhatodik kiadásában először is megismerkedünk, kedves gyerekek, egy aranyos amerikai óvó nénivel, Karen Kellerrel, aki pedagógiai munkássága legfontosabb feladatának véli, hogy a csoportjába járó kisfiúk a szabad foglalkozás idején ne legózhassanak, míg a lányokat minden létezhető eszközzel szeretné rábírni, hogy ők viszont a babázás helyett válasszák végre a kis kockákból építkezés mesterségét… Egy óvoda, ahol alighanem mindenki irgalmatlanul rosszul érzi magát – leszámítva talán a szegregáció elleni szent háború magányos, súlyosan beteg hősét: ha nem is megnyugtató, de mindenképpen szikár tény, hogy nem csak nálunk hódítanak szorgalmas idióták… Természetesen nem ehhez az utóbbi félmondathoz kapcsolódik a következő hír, amivel foglalkozunk: mint köztudott, a magyar labdarúgó válogatott pótselejtezőn oda-vissza verte Norvégiát, s ezzel bejutott a 2016-os Európa-bajnokság huszonnégyes mezőnyébe. Magyarország negyvennégy éve nem szerepelt EB-n, de más, rangosabb megmérettetésből se jutott túl sok – nem csoda, hogy örömmámorban úsznak a szurkolók, és persze a maga módján az ország futballpápája is kifejezte érzelmeit. “Na, ugye” – ennyire futotta Orbán Viktor facebook-kezelőjétől, aki azért, aligha kétséges, főnöki engedéllyel posztolta a tömör kinyilatkoztatást. Na, ugye: hát mégsem ment el hiába az a pár ezer milliárd, amit a siker érdekében beleöntögettünk a sportágba. Vagy a környékére. Vagy ide-oda, különféle zsebekbe – ez persze nagyjából mindegy is: tessék, ott vagyunk, na ugye, oszt jónapot, ha kell, meghosszabbítom Lovasberényig, az ólom én vagyok. A nehezék. Végezetül pár tétova sor az egészségi állapotomról: a minap munkaalkalmassági vizsgálaton kellett részt vennem, nem mondom, hogy nagy volt a lazaság – végül kis híján ki is szuperált a doktornő, merthogy látott valami gyanúsat az EKG-görbémben… Finoman szólva is kizártnak tartottam, hogy az én szívemmel van valami, de azért fő a nyugalom és az egészség – meglátogattam hát egy remek specialistát, hogy ha netán tényleg van valami, egye fene, derüljön ki, ha viszont nincs, akkor vessünk véget a pánikkeltésnek, egyszer és mindenkorra. Berekesztő óvó néni, Naugye bácsi és egy jó nagy csattanás szívtájékról: mindez odabent, ritmuszavar és zörejek nélkül… Tovább »»

07 november
12komment

Peter Harrach Superstar

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.82 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvennegyedik kiadását egy Japánból érkezett hírrel indítjuk – a szigetországban dolgozó tudósok ultrakemény, igen vékony, a fizikai behatásoknak mégis roppant mód ellenálló üveget fejlesztettek ki. Ez önmagában csak egy örvendetes hír lenne – ám a cikk szerzői arról is szót ejtettek, hogy az új üvegnek köszönhetően jóval tartósabbak lehetnek majd például a (z okos)telefonok, a járművek, és sok-sok fogyasztási cikk… Nos hát… ezzel kapcsolatosan ébrednek bennem bizonyos kételyek – a világ iparcikkgyártói ugyanis szinte kivétel nélkül, jó néhány évtizede épp arra fordítanak különös gondot, hogy minél bizonyosabb legyen, hogy bizonyos idő elteltével cuccaink megadják magukat. Hol vannak már az autógyártók, akik az örökkévalóságnak gyártották a kocsikat, hol a tartósság terén versenyző cégek: őrülten pazarló világunkban ma már minden eldobható és el is dobandó, igazából egyetlen tárggyal sem érdemes hosszabb távú kapcsolatot terveznünk, márpedig az én esetemben ez komoly megrázkódtatást jelent… Harrach Péter: kedvenc keresztényeim, demokratáim, mi több, embereim egyike – néhány nem kevésbé korszakos kollégája társaságában sikerült a szokásos örömteli arckifejezésével bemorognia a nemet egy olyan kezdeményezésre, amely a magyarországi gyermekéhezés felszámolásáért szeretett volna tenni. Gyermekéhezés, 2015-ben, Európa közepén – évek óta próbálom, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni mindezt abban az országban, ahol száz- és ezermilliárdok úsznak el évente bűnözők hizlalására, egyéni őrültériákra. Aligha csoda, ha eszembe jutott, mi lett volna, ha Jézus Krisztus Harrach képében jelenik meg e sártekén. Közvilágítás reloaded: a fél, vagy tán egészen homályba burkolózó gyalogátkelőhelyek előtt fényvisszaverőket építettek az útburkolatba, most a fákat vágják vissza, hátha az a baj – nos, elárulom, nagyon nem, a hiba sajnos marad, továbbra is azokban az ostorlámpákban, amelyeket sok-sok pénzért “korszerűsítettek”: a tragédia most, az ősz beálltával immár sajnos kódolva van, tényleg csak azt kívánom, legalább most ne legyen igazam… Épp tegnapelőtt telefonált rám egy sok vihart megélt barátom, nem az a kiborulós fajta, mégis eléggé megrázta, amikor negyvennel haladva hajszál híján elcsapott valakit alkonyat táján – csak azt tudtam mondani neki, hogy Dunaújváros új lakott területi esti sebességhatára a 10 km/h: e fölött minden méter életveszélyes… Kemény üveg, kemény őskeresztények, kemény közlekedés – itt a metal HL, induljon a headbang. Tovább »»

03 október
10komment

Nyelvvizsga? Miniszterhelyettesnek? Legfeljebb csapásgyorsaságból…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvankilencedik kiadásában – miközben természetesen tisztában vagyok vele, hogy már mindent elmondtak az ügyről – a Volkswagen (meg a többiek, jelen állás szerint az Audi, a Seat, a Skoda) világraszóló botrányáról igyekszem megfogalmazni ezt-azt: leginkább is azért, mert egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy épeszű ember elhihette, titokban maradhat valami, amiről mondjuk ezren tudtak. Jó, százan. Oké, ketten. De az is too much. És persze attól lesz szép kerek a történet, hogy a többiek is elhitték (hogy hányan, az egyelőre még kérdés – szerintem mondjuk a Teslán kívül kábé az összes) ugyanezt, igaz, nagyjából tíz éven át ment is minden, mint a karikacsapás. Az óriásnak most október 7-ig kell előállnia valamiféle tervvel, mit is kíván tenni azzal az irtózatos trágyadombbal, amit összehordott. Eurómilliárdokról van szó alsó hangon is, és akkor a távolabbi következményekről még egy árva szót se ejtettünk, pedig vannak, dögivel… Ugorgyunk. Tállai András. Legyen ez egy önálló mondat, csócsálása alatt ki-ki idézze fel magában Mezőkövesd valamikori polgármesterének délceg alakját, karakteres arcát, emlékezzen valamelyik irányadó, intelligens, remekbe szabott beszédére, vagy gondoljon korábbi dicső tetteire. Korunk Magyarországán persze egyáltalán nem véletlen, hogy ebből a méretes poliészterből miniszterhelyettes, az adóügyi államtitkárság vezetője, parlamenti államtitkár és NAV-elnök lett, nagyjából egy slukkra. Ki az, aki úgy gondolja, ezekhez a jelentéktelen beosztásokhoz esetleg szükséges lenne némi nyelvtudásra, de legalább egy valahol összeumbuldázott, megvásárolt nyelvvizsgára? Remélem, senki: merthogy druszám, legalábbis az én mércém szerint, még a magyar középfokon is elég csúnyán elhasalna… Végül egy görög este, jelesül a mai, nyaralásom utolsóelőttije, itt, a névválasztásban szerénységgel semmiképpen se vádolható Alexandros Palace második emeleti teraszán – nem lesz benne semmi különös, csak körbetekintek innen fentről, néha lebámulok kicsit a medence fényben úszó, ragyogó kékjére, meg hallgatom a fáradhatatlan kabócákat… na jó, pár szót ejtek még a sztavroszi kis térről, meg még pár dologról, ami eszembe ötlik itt, a válság kellős közepén. Amiről a görögöket mintha elfelejtették volna értesíteni: pedig nem, az automatákból továbbra is napi hatvan eurót vehetnek fel – csak, hangsúlyozom, az én szerény tapasztalataim szerint ők mégiscsak úgy szeretnék látni/élni a világot, mint amiben nem ez a legfontosabb szegmens. Dízelgázok, T. A., tavernázás odabent: egyenesen Görögországból jelentkezem, illő tisztelettel. Tovább »»

22 november
3komment

A pattogó mosógép esete a Csurival

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.91 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenötödik kiadásának első darabjában egy kalandregénybe illő utazással foglalkozunk: nyilván sokan hallottatok már a Rosetta űrszonda küldetésének egyik legjelentősebb sikeréről – a tíz éve útnak indított, majdnem hat és fél milliárd kilométert megtett égi vándor kis leszálló egysége, a Philae sikerrel szállt le a célpontnak választott Csurjumov–Geraszimenko-üstökösre, becenevén a Csurira. Néhány érdekes részlettel szeretnék szolgálni az érdeklődőknek, amikor igyekszem összefoglalni a történteket – a végén pedig csak az érdekesség kedvéért elmondom, hány hasonló kísérletre jutott volna pénzünk, ha mondjuk a magánnyugdíjpénztári megtakarításainkat űrkutatásra fordítják azok, akik végül nem arra. Rengeteg, szó szerint rengeteg olyan belföldi történés van, amivel muszáj lenne foglalkoznunk: a CÖF már-már sorozatban tolja az arcunkba az ászokat és a jokereket, jövő héten szerintem ők következnek; itt van Kósa Lajos Szalacsi-mélységű magyarázata az új adótörvényekkel kapcsolatban, szintén kihagyhatatlan, szó szerinti idézésért kiáltó megfogalmazással; Kerényi Imre, akit kirúgtak valamelyik állásából, de ki tudja, nem, mégsem, dupla gázsival kerül vissza a pályára; sertéstelepet avat Ő, az ügyvezető Mészáros Beatrix, kell-e még valamit mondanom, igen, kell… azt, hogy mi is lesz ma itt, a HL-ben: nos, pihenünk, semmi politika, csupán egy kis ártatlan leleplezés, amelynek során néhány igencsak népszerű… khm… na… jó, fogalmazzunk szépen, alternatív gyógyászati módszerekkel foglalkozó netes lapot buktatott le az index.hu, gyönyörű történet, kapcsolódó kérdésem, meddig árulhatják még az indukciós vákuumpárnát meg társait a szó több értelmében is nyugdíjas-etetések keretében közönséges csalók, meddig jósolhat a mesterboszorkány a TV2-n, és ha sikerül, megidézzük Jézus fiát is. Valamelyik este indultam valahová, hát azt hittem, elnéztem vagy nazálisan szívtam fel valamit, és reggel van vagy annak hiszem, de nem, csak a 600 milláért szerelt stadionvaku döntötte el, mit is csinálunk este itt mi, a Barátság városrészben lakók. Nem bántom a focistákat, pláne a mieinket, pláne mert egyáltalán nem szeretném, hogy körém álljanak a Corsóban valamelyik délben, mert gyakran ott kajálnak ők is, helló srácok, hajrá meg minden – de ez a hat kiló… ez, sajnálom, itt és most, a többivel együtt, fáj. Csillapítás bent: hajrá, mi. Tovább »»

18 október
2komment

Paraszt vagyok, parasztnak születtem…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.70 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenedik kiadásában mindenekelőtt Ausztráliába röppentelek benneteket, kedves/nyájas olvasók – megismerkedünk egy fiatalemberrel, Simon Leadbetterrel, aki a pastafari vallási közösség tagja. A tésztahívők rendje 2005-től létezik, beljebb majd, ha jól megkapaszkodott mindenki, összefoglalom pár szóban a velejét. A lényeg, hogy Simon tésztaszűrővel a fején szeretett volna fotót készíttetni a jogosítványához, ezt azonban az ausztrál hatóságok nem engedték meg – amit viszont ő úgy értelmezett, hogy a szabad vallásgyakorlásban korlátozták. Jogi és vallási esetek a világ másik feléről, persze tanulságokkal. Újra elítélték a jelenleg is börtönbüntetését töltő Stadler Józsefet, fejből most nem tudom, hányadszorra, de mindjárt igyekszem utánanézni – most mindenesetre két év tíz hónappal mérték meg, egy 2008-ban engedély nélkül nyitott kocsma, valamint fedezet nélküli jelzáloghitel felvétele miatt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy Stadler a magyar bűnevő – ő az, aki a jelek szerint minden öltönyös, köztiszteletben álló tolvaj, csaló, gazember helyett ül. És én továbbra is azt gondolom, hogy ezer olyan embert tudnék mondani fejből, aki ezerszer jobban megérdemelné, hogy Stadler helyén legyen: még ha ezzel nem is szeretném felmenteni az apróbb-nagyobb bűnök alól az akasztói vállalkozót. Akinek a boltjában azért egyszer magam is megéltem pár furcsaságot, miközben megvásároltam a Stadler-képes pólót például… Ha valahol összefutnánk mostanában, és úgy látjátok, kissé karikásak a szemeim, az nem a véletlen műve: sajnos újabb súlyos függőségem alakult ki, már komolyan fontolgatom, hogyan tudnék lejönni a legújabb szerről, amire ráakadtam – a (számítógépes) kamionozás meg buszozás szerencsére már a múlté, erre, puff neki, farmer lett belőlem: búzát, kukoricát, szóját, levendulát, almát termesztek, teheneim, malackáim és tyúkjaim vannak, és ha valaki tudna gyorsba’ adni négy szál deszkát, könyörgöm, tegye meg, mert azzal végre tudnám bővíteni a csűrömet, ami nagyon fontos lenne. Egy megszállott paraszt hétközéjszakái, csak bent. Tovább »»

09 augusztus
5komment

Ej, haj, kisegér, bennünk van a Thatcher-gén…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharmincadik kiadásában először a Thatcher-génről teszünk közzé pár nehezen nélkülözhető alapinformációt – most jöttek rá, ha rendelkezünk ezzel a génnel (nevezetesen és pontosan a p.Tyr362His variációval, ha netán van otthon egy kézi génanalizátorunk, és biztosat szeretnétek tudni), amit valóban a fáradhatatlan és legendás Margaret Thatcher egykori brit államfőről neveztek el, akkor beérjük igen kevés alvással is… ha nem, akkor kell a nyolc óra. Nem tudom, én hogy állok a kérdésben – de most hajnali kettő múlt, és fél hét körül indulok egy fontos furgonos küldetést elintézni… A Chelsea lesz a Ferencváros vendége a Nagy Stadionavatón – tudom, csak én gondolom azt, hogy van az a pénz, amiért bármelyik világhírű futballcsapat ellátogat egy legfeljebb a valamikori világhírével büszkélkedhető másikhoz… hogy van-e az a pénz, amiért mondjuk döntetlent játszik vele, azt már én sem tudom biztosan: azt meg mélységesen hiszem, hogy például a Chelsea semmilyen összeg fejében nem fog kikapni az Üllői úton. Mert azt már nem engedheti meg magának. És hogy hogyan jön mindehhez Gerard Depardieu és Kothencz polgármester? Simán, majd összefűzzük. A hét elején sátorozni voltam, nem túl messze, csak a Szekszárd melletti Szálkán – a szép kis üdülőfalu elsősorban a közelében fekvő szép kis tóról híres: de én azt is elolvastam nemrég, hogy Révész Sándornak, a Generál és a Piramis frontlegendájának is ott van nyaralója, immár az utcát is tudom egy kedves és fiatal pincérhölgy jóvoltából, de nem is ez a lényeg – inkább azt mesélem el habkönnyű boulevard-stílben, hogyan is kell eltölteni egy éjszakát a tóparton egy 150 x 50 centiméteres alapterületű sátorban, nem egyedül, amennyiben nevezett sátor egyrétegű, este megérkezik a térségbe az év(század) egyik legkomolyabb vihara, és valaki nyitva felejti a sátor bejáratát jelentő cipzárt, aminek köszönhetően négy centis vízréteg képződik odabent. Mélyvíz, csak olvasóknak… Tovább »»

03 május
6komment

Dehumanizál-e a kék nünüke, polgártársak?

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (38 lövet, átlagosan: 6.84 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizennyolcadik kiadásában először egy teljesen idejétmúlt fogalommal, a rasszizmussal ismerkedünk – nyilván szinte mindenki hallott róla, hogy banánt dobtak egy futballmeccsen a Barcelona egyik sztárjának, Dani Alvesnak, aki nyugalmasan felvette a banánt, benyomta a felét és becsavarta a szögletet, továbbá a meccs végén azt nyilatkozta, nagyon hálás az ellenfél szurkolóinak, amiért így gondoskodnak róla. Az is meglett, aki dobta – a továbbiakban nincs sok gondja a hazai futbalmeccsekkel, merthogy örökre kitiltották a stadionból. És eszembe jut az az angol szurkoló, akit vagy tizenöt éve évekre el is ítéltek, mert megdobott egy rendőrlovat. Ha már majmokról esett szó, egy másik ítélet: a bíróság mondta ki, hogy sem Orbánt, sem Gyurcsányt nem szabad majomhoz hasonlítani – mint tette ezt egy reklámfilmjében egy politikai szerveződés. Oké, és előrebocsátom, csak kérdezek. Semjént már szabad? Őt sem? És más állathoz hasonlíthatók? Például ha azt mondom, hogy Harrach Péternek bociszeme van, az már sértés? És ha Mesterházyt lehódozom, az mehet, de a patkány nyilván csúnya lesz? És a nutria? Kaszáspók? Sivatagi róka, avagy fennek? Állatozunk kicsit. Végül pedig ismét révedezünk – a múlt héten a Nagymamát idéztem ide egy kissé a Vilati-naptár, vagyis a családi gazdasági biblia röpke bemutatásával: most nem kisebb eredeti dokumentumot ismertetek meg veletek, mint a jó nevű Bofakocsu Cirkusz alapító okiratát, amelyen természetesen nem mulasztottam el felsorolni, ki miben lesz tudós, azaz az összes tervbe vett világszám is szerepel, továbbá kelléklista, és előadásrend. Meglepő lehet tán, hogy szombaton és vasárnap nem terveztünk show-t – nyilván úgy gondoltuk, valamikor azért játszani is kell. Cirkusz, névmagyarázattal – de ne aggódjatok, csak hogy csigázzam az érdeklődést, valamikor arról is fellebbentem a fátylat az elkövetkezendő hetekben, hogy mostantól kezdve miért csak és kizárólag itt, a neten olvashatja kedvenc publikumom a HL-t. Beljebb minden. Tovább »»

26 április
3komment

A jó Közgépnek is kell cégér

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (41 lövet, átlagosan: 6.98 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenhetedik kiadásában elsőként is bemutatom önöknek Mr. Alkoholt, akinek karrierje az Egyesült Államokban zöld utat kapott. Újszerű a dologban, hogy alkoholporról van szó – a kis tasakot szépen feltépjük, mint a nescafét, vízben oldjuk, aztán felhörpintjük, és szépen klasszikusan lefekszünk tőle. Különféle ízekben készül, és egyik legnagyobb előnye, hogy a világ olyan helyein is a zsebünkben lapulhat, ahol méregdrága a pia. Például Skandináviában. Örömhír, örömhír: végre elkészült, és át is adták az Orbá Pancho Arénát Felcsúton, persze nem az átadás volt a lényeg, hanem a Suzuki Kupa döntője, amit utánpótláskorú ifjak vívtak. A Makovecz Imre tervezte csodabogárban húsvéthétfőn ott volt mindenki, aki számít, a bronzérmeket például heten adták át – egyedül Jókai Annát hiányoltam, de lehet, hogy csak azért nem láttam, mert a B-középbe kérte magát. A “köz”"média” gigászi műsorfolyamban számolt be az év legfontosabb történéséről, s nekem a legjobban tetszettek a pálya szélén a Közgép, továbbá Mészáros Lőrinc cégeinek és hasonló “vállalkozásoknak” a reklámtáblái – hiába no, aki a szabadpiacon vív élethalálharcot, annak a jó reklám mindennél többet ér. És végül egy valódi kincsről röviden, amiből egyébiránt egyszer, ha majd nem bírom már el a motort, s egy eldugott kis mikronéziai sziget vakító fövenyén heverészve múlatom az időt nap közben, az esti szieszták közben könyvet fogok diktálni: megkaptam ugyanis a Nagymama “naplóját” – ó, nem holmi himmihummi érzelmek és ömlengések káoszát, sokkal inkább a napi kiadások és bevételek jegyzékét. E célra egy 1972-es kiadású Vilati-naptárt látott legalkalmasabbnak a Nagymama – a kalendáriumot a Vilati izgalmas tevékenységét bemutató színes fotók díszítik… A felsorolt vásárlási/invesztálási tételek között természetesen én is szerepelek – bejegyzések, blokkok, cetlik vizsgálatával próbáljuk kinyomozni, hogyan is élt a Boda-család a hetvenes években. Titkok, talányok ma is kizárólag itt, a HL-ben… Tovább »»

29 október
3komment

Sofibák a düsseldorfi Hotel Rakparton (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.92 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Esti életkép - már a düsseldorfi Rajna-parton, kissé túl egyszerű szállásunkon...

Esti életkép – már a düsseldorfi Rajna-parton, kissé túl egyszerű szállásunkon…

Bocsánat és oppardon: tudom, jó darab idő eltelt, mióta utoljára első buszvezetési megbízatásomról szót ejtettünk – mentségem nincs, csak annyit mondhatok, volt néhány olyan dolgom, amiért egyesek hajlandóak voltak fizetni, vagy minimum ígéretet tenni rá, hogy fizetni fognak, ezeket eléggé el nem ítélhető módon előre vettem, és a jövőben is kénytelen leszek így tenni… Most felidézem tehát kicsit az emlékeket: még a napsütéses szeptemberben történt, hogy Zoli kollégámmal, nagyon hamarosan, a későbbiekben és azóta is barátommal, egy Mercedes Tourismo fedélzetén megindultunk a baráti Németország felé. Egy remek brigádot, színpadépítő szakembereket vittünk Berlinbe, majd Düsseldorfba – mit hoz a sors, épp egyik hatalmas kedvencem, a The Wall című Roger Waters-produkció, a rocktörténelem halhatatlan előadásában dolgoztak a srácok. A sztori első részében, ha még emlékeztek, egy métert se tettünk meg – csak arról a sokkhatásról próbáltam zengedezni valamit, ami akkor éri a zöldfülű sofibát, amikor szombaton megtudja, hogy vasárnap útra kel… és életében először (legalábbis utasokkal) nem a busz hátsóbb traktusaiban, hanem legelöl, a vezérállásban tölti majd az időt… A folytatásban megosztottam kedves olvasóimmal azt a semmihez nem fogható pillanatot, amikor először ültem a kormány mögé, aztán ahogyan Berlinben a szállásunkra navigáltam tizenkét méteres bálnánkat… És jött az a rész, amiben egy majdnem teljesen szabad napunkról, továbbá a szállásunkul szolgáló Jugendherbergéről, és vezetőjéről, a magyarokat nagyon kedvelő Frau Scholzról meséltem pár bekezdésben – és persze arról, hogy ezen a napon, hétfőn este mindösszesen úgy öt kilométer megtétele vár ránk: a srácokat kell átvinnünk a Hertha stadionjába, nem azért, mert lusták, sokkal inkább a cuccuk sok. Sima ügy, mehetünk – persze, elkísérhettek, ha tetszik, utána, másnap meg irány Düsseldorf… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz