Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


14 március
8komment

Firewalltól megtört szívvel…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (39 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenegyedik kiadásában már megint a szakadék szélén egyensúlyozó Egyesült Államokba reppenünk, ahol most épp íróknak kínál ingyen utazási lehetőséget az egyik vasúti óriás – cserébe csupán (?) annyit kérnek, mint bő hatvan éve Andrej Alekszandrovics Zsdanov, a szocialista realizmus kultúrpolitikai doktrínájának megalapozója: Írók, írjatok remekműveket! Én természetesen álmomban sem merném írónak titulálni magam, egyszerű betűipari szakmunkás és furgonirányító vagyok csupán – de azért besorolástól függetlenül szívesen mennék egy kört lényegében bárhol, bármivel, ha annyi lenne a díja, hogy meg kéne írnom… Mellesleg egy pompás Lawrence Durrell-útirajzot (Szicíliai körhinta) olvasok épp a jól megszokott helyemen – lenyűgözően egyszerű, mégis elképesztően szórakoztató. Itthon: ismét fellángolt egy viszonylag régi vita – vajon átvernek-e mindnyájunkat a magyar benzinkutakon, avagy tényleg igaz lehet-e a pletyka, hogy a német-osztrák-olasz-bosnyák-bantu dízel tényleg táltost varázsol-e az I-es Golfból… Korábban, bevallom, úgy gondoltam, városi legendáról van szó – két éve viszont, egy fantasztikus Balkán-túrán magam is érdekes adatokat rögzítettem a sűrű tankolások során: oké, mérőedény, labor nem volt, de szerintem ezek nélkül is figyelemre méltóan riasztó volt, amit tapasztaltunk. Összefoglaljuk a sejtéseket. Végül ismét pár magánkatasztrófámról könnyezek csendesen: elmúlt két évem kedvenc gépe, a nagy és csodás Asus múlt héten, egy éjszaka minden előzetes jelzés nélkül jobblétre szenderült, én pedig egyfelől munkaeszköz nélkül maradtam, ami módfelett riasztóan hatott rám, s nem kevésbé fura volt hirtelen nélkülözni a virtuális világot. Tudom, manapság az a trendi, hogy nem töltjük a drága időnket a facebook-on  - nos hát én sajnos lógok, nem is épp keveset, számos okból, melyek közül néhányat munkaügyinek is szépíthetek: hát pár napig mindez kimaradt, én pedig visszatértem pár hagyományos tevékenységhez. Nem is volt olyan borzasztó – de azért jó volt tegnap hazahozni az új használt gépet… vagy nem is tudom… Függőségek, szerelmek, kendőzetlenül, csak odabent, a hajtás után. Tovább »»

Hirdetés
11 december
6komment

Mustárról, a hétéletűről, bizonyos halpástétomokról, meg sok egyéb apróság… (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Csabi felesége, Edit, egy néhány évvel ezelőtti, sugárzóan hangulatos képen, a családi S 100 előtt

Csabi felesége, Edit, egy néhány évvel ezelőtti, sugárzóan hangulatos képen, a családi S 100 előtt - Rácalmás, Kossuth 15. Ja, és az autó bordó...

Skodák, Skodák és Skodák – gondolom, ha virtigli wartburgosok vagy ladások olvassák nemrégiben indított mini sorozatom korábbi darabjait, minden hajuk szála az égnek mered, hiszen a Skodákról annak idején köztudott volt, hogy melegszik, hogy lomha, hogy harmatgyenge, hogy az eleje a legkisebb oldalszélben is lebeg-libeg az úton, hogy a karosszériája rohad, hogy a hátsó ablakát leengedni, az első ülés támláját meg állítani nem lehet… persze és persze: van ezek között, ami cáfolhatatlan és kétségtelen tény, és akad, ami csak közszájon forgó legenda volt, hogy úgy mondjam, retró hoax. Bárhogyan volt is, az cáfolhatatlan tény, hogy apu több mint 45 éve vette az első Skodánkat, az 1000 MB-t, és ezzel egy igen hosszú sorozat vette kezdetét. 1970-ben ugyanis már egy vadiúj S 100-asunk volt, aztán 1976-ban az egyik bátyám vett ugyancsak egy S 100-ast, ugyancsak vadiújat, majd a nyolcvanas évek közepén a másik tesóm egy 120 L-t. És hosszan, hosszan folytathatnám még a történetet a családunkba sorra beépült további 105-ös, 120-as típusokról – egészen a középső bátyám mostani céges autójáig, egy Octaviáig – ami persze már korántsem ugyanaz… A minap, ha még rémlik (ha nem, itt pótolható), megemlékeztem arról a Beneluxiába tett szép családi utazásról, aminek végén, hazafelé jövet kissé nagyon elfüstölt alattam a mustársárga S 100 motorja. Müncheni emberünk, családunk évtizedes jó barátja, Sierwald bácsi segített a bajban, így szerencsésen megmenekültem… mi több… no de a cserének ára is volt persze, konkrét és áttételes is… Ha érdekel benneteket, hogyan is történt az egész, és mi lett Mustár sorsa a későbbiekben, hajtás után részletesebben is elolvashatjátok – és az első részek (skodás) olvasói hozzászólásaiból/képeiből is beidézek/beillesztek néhányat… Tovább »»

04 december
14komment

Motorcserék, és a mustár S 100, ami vagy hússzor átszelte Európát (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.82 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Belgium, 1983. Ha megengeditek, külön felhívnám a figyelmet a jobb első sárvédő elem enyhén házilagos javítására... csak két évig volt így...

Belgium, 1983. Ha megengeditek, külön felhívnám a figyelmet a jobb első sárvédő elem enyhén házilagos javítására… csak két évig volt így…

A Boda-család története elválaszthatatlannak tűnik a Skoda-család történetétől – mint erről már ejtettünk szót e dolgozat első részében, apuék 1966-ban vásárolták meg első autónkat, a vadonatúj Skoda 1000 MB-t, s ezzel, bár talán maguk sem tudták, egy részben mindmáig tartó sorozatot indítottak el. 1969-ben ugyanis az 1000 MB-t cserére érettnek nyilvánította Boda sr., gondolom, volt benne vagy 20 ezer kilométer… ááááááááá… álljatok meg, breaking, breaking, breaking… úristen… ez nem igaz… ebben a pillanatban megtaláltam az 1000 MB kis noteszét, amibe apu mindent, de mindent feljegyzett, számlák, listák, dátumok, 152 forintos szervízszámlák, anyaggal együtt, naná, azt mondja egy bejegyzés, “Benzin Pécsett: 18.5 liter, 74 forint.” Na, gyerekek, ezt a döbbenetes füzetkét majd külön átvesszük, ráadásul további kincsekre is bukkantam ugyanabban a nejlonzacskóban, egy 1978-as erdélyi, továbbá egy 1980-as osztrák családi utazásunk teljes dokumentációja, továbbá az 1983-as holland expedícióm tervrajzai, térképei, poggyászlistája – hát, kedves mindnyájan, ezek a hosszú téli esték, úgy néz ki, már csak így fognak eltelni… ilyenkor ugyanis, megsúgom, a nem síelő motorosok számára mérsékelten izgalmas időszak jő, na jó, persze hogy mindenünk a karácsony, de bevallom, nekem például a szilveszterben az a legjobb, hogy utána már csak január, rövid február, aminek a vége kis szerencsével már megmotorozható, de március elseje mindenképpen indítja a szezont… De vissza az első Skodánkhoz… szóval egyáltalán nem 20 ezer volt benne, hanem bő három év alatt, most nézem, hoppá, 59 580 kilométer, se több, se kevesebb. És ebből is látszik, hogy mi, Bodák bizony nem vetjük meg a menést: évi 20 ezer annak idején, negyvenpár éve, az nem akármi volt, lányok-srácok… 1969 május 20-án, kedden, mint a fekete noteszbe Faterkám gyöngybetűkkel bevezette, “Eladtam, illetve átadtam a kocsit Petkes Györgynek. L. adás-vételi szerződést.” Pillanatnyilag ugyan nem L. sehol, de valahol biztos az is megvan. Pár hónap szünet következett, majd jött a vajszínű S 100-as, aminek a gázpedálját már bőszen nyomkodhattam – erről is írtam a második részben… Ma elmesélem, milyen furcsa egy szokása volt apunak az autóink motorjaival, s hogy hogyan vezetett e már-már burzsoá módon öncélú kevélység oda, hogy 1986. júliusában motort kellett cserélnem München mellett… Gyertek, kérlek, sok a dolog… Tovább »»

28 november
7komment

Skodák: a Bodák jó darabig kizárólagos járművei… (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Az 1000 MB, mosáson... A képen, legendás kék-fehér fecskéjében, apu - az 1000 MB előtt pedig egy Opel Kapitän, csak úgy amúgy

Az 1000 MB, mosáson... A képen, legendás kék-fehér fecskéjében, apu - az 1000 MB előtt pedig egy Opel Kapitän, csak úgy amúgy

Ha még emlékeztek, hétfői skodás-családi visszaemlékezésemben a hatvanas évek végéről dobbantottunk. Akkor cserélte apu a két kereket négyre: azaz a csepptankos, 250-es Jawa helyett megjött a vadonat Skoda 1000 MB – s ez egy hosszan tartó kapcsolat első lépése volt. Az 1000 MB-t négy év múlva az újabb generáció, az S 100 követte – a vajszínű Fülöp közel két évtizeden át szolgált, lényegében komolyabb hiba nélkül, igaz, ebben Boda sr-nak is volt némi szerepe, szerintem a harmadik részben erről is esik majd szó. 1976-ban az idősebb bátyám vette – ugyancsak újonnan – a második S 100-ast, a mustársárgát, amit néhány évvel később voltam oly bájos einstandolni, és jó pár százezer kilométerrel megterhelni… Tudom, hogy sokan szidták a Skodákat – én alsó hangon harmincszor jártam meg az enyémmel Belgiumot, és soha semmi gondom nem volt. Na jó, egyszer lefüstölt a motor, de annak oka volt – valahol majd beillesztjük ezt is a sztoriba. Nem sokkal később aztán a középső bátyám vett egy valóságos 120 L-t, szintén újat – na, az már tényleg komoly szerkezet volt… 1989 telén kölcsönkönyörögtem tőle, azzal hatoltunk fel Lázár kollégával Csehszlovákiába és az NDK-ba riportot készíteni. Meg kellett ígérnem, hogy mint a szemem fényére, és ez, mint rendesen, be is jött – hazafelé Prágában megálltunk még egy gyors körbeszaladásra, végeztünk, és visszamentünk a Skodához… ami sehol nem volt… Nem akarok nagyon beszélni róla, mit éreztem… de azért erős leszek, és ezt is elmondom egyszer csak. A 120 L-nél fejlettebb Skoda viszont valahogy már nem lett a családban… azaz dehogynem, most ugrik be, hogy a Petike mostani céges autója egy Octavia… egy kicsit más, mint Rudo Moric pompás, és pompásan illusztrált, 1965-ben megjelent ifjúsági regényében, Az Oktávia százzal megy című örökbecsűben (olvassátok el, nagyszerű szórakozás)… No, nem is nagyon húznám az időt – csapjunk a lovak és a Skodák közé: most megkapjátok a jogosítványom megszerzésének, s az első jutalomútnak a hiteles történetét… Tovább »»

26 november
15komment

Skodák, Skodák és Skodák Bodáéknál – 45 éve (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ha jól emlékszem, a pécsi vásárban készült a kép... rajta a ZJ 74-21 a Rush-matricával a csomagtartófedélen, és kérnék még egy kis figyelmet a vásáros ingemnek is...

Ha jól emlékszem, a pécsi vásárban készült a kép... rajta a ZJ 74-21 a Rush-matricával a csomagtartófedélen, és kérnék még egy kis figyelmet a vásáros ingemnek is...

A teljesen pontos dátumokra még egy picit várni kell, Boda sr. már nagy erőkkel nyomoz – régi jó szokásom szerint mondom, ahogyan szerintem volt, aztán majd (nem kevésbé régi, nem kevésbé jól bevált szokásom szerint) helyesbítek, ha sok lesz a reklamáció… Szóval ha jól emlékszem, egyéves koromban, azaz 1966-ban vették apuék a Skoda 1000 MB-t (CM 71-56), ami családunk első autója (és Skodája) lett. Vadiúj volt, nem arcból mondom, csak tényszerűleg – három gyerek és egy nagymama mellett annak idején simán belefért ez is. Jut eszembe, hiszitek vagy sem, akkoriban nem ártott a türelem: várni kellett az autóra, aminek megvásárlására amúgy is elég különleges módszerek voltak, az autónyeremény-betétkönyvről például legendákat tudnának mesélni sokan … és talán érdekes lehet az is, hogy akkoriban az új autó értéke nemhogy csökkent volna, amikor kihajtottál vele a telepről – ha úgy tartotta úri kedved, bőséges felárral adhattad el, merthogy voltak pénzes, de mérsékelten türelmes polgártársak is… De ne kalandozzunk annyira el – azt találtam ki mára, hogy végigszaladunk családunk fontosabb Skodáin – merthogy volt egy pár… az 1000 MB, aztán amire lecseréltük, Fülöp, (IC 85-55) az első S 100-as 1970-ben, aztán az idősebb bátyámé, a legendás mustársárga S 100 (ZJ 74-21), szintén újonnan, 1976-ban, ami aztán, pár év múlva az enyém lett, az első saját autóm… és aztán a Petikéék piros 120-asa, a KM 97-69, el se akartam hinni, hogy létezik olyan jó autó… és aztán apuék újkori Skodái, a 105-ös, amit a Sanyiéktól vettek át, aztán a korallpiros 105-ös, az EOB-491, amit két éve adtunk el, mert többen úgy gondoltuk, 84 éves korban már nem múlhatatlan összetevő az autóvezetés… aztán a papa máshogy gondolta, és megvette a mostanit, a fehéret, a BZC 903-at… Na… szaladjunk végig gyönge négy és fél évtized fontosabb történésein – gyertek skodázni… Tovább »»

24 szeptember
1komment

A hazáért előre: rendületlenül!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Három a munkásőr - mellkason a kedves fegyverek (Forrás: www.mult-kor.hu)

Három a munkásőr - mellkason a kedves fegyverek (Forrás: www.mult-kor.hu)

A HL-t szorgalmasan böngésző kedves olvasónak talán már a korábbiakból is kiviláglott némiképpen, hogy teljesen normális, átlagos, könnyen kezelhető, sima kisgyerek voltam – alighanem ennek is köszönhető, hogy teljesen normális, átlagos, könnyen kezelhető, sima felnőtt lett belőlem, már amennyiben felnőttem mondjuk az utóbbi két napban. Emlékszem, azzal azért keltettem némi feltűnést, amikor hatévesen kitaláltam, hogy megtanulom a komplett dunaújvárosi telefonkönyvet Abakusz Bélától Zsynóros Alfrédig – szilárd meggyőződésemmé, szinte rögeszmémmé vált ugyanis, hogy nagyszerű lesz, ha soha többé nem kell felütnöm telefonáláskor. Természetesen rengeteg fontos hívást kellett az idő tájt bonyolítanom, úgyhogy a kívülállók számára különösen értelmes ötletnek tűnhetett a szenvedélyem – tartott is vagy két hétig, addig naponta órákon át magoltam, aztán eljutottam nagyjából Abodyékig (20-47), majd ezt a projektet jegeltem, és áttértem a 36 kötetes Tolnai Világlexikon összes szócikkének átmásolására egy vaskos kockás füzetbe. Arra már nem emlékszem, ezt miért is tartottam nélkülözhetetlennek, de tény, hogy a mai napig megvan valahol – azt hiszem, Aba Sámuellel kezdődött… és Abaújszántóval végződött. Varázsfiókomból ma az 1962-es Munkásőr zsebnaptár akadt a kezembe, amit a Fazekas bácsitól kaptam ajándékba. Csodás ajándék volt: 1971-ben vagy ’72-ben adta nekem, a naptár része tehát, hamar kitapasztaltam, már nem volt teljesen helytálló, ellenben a többi… Fantasztikus információk egész tömkelege található az acélkék, nyomott műbőr borító mögött: a Föld adatai, mértékegységek, a kémiai elemek, a magyar népgazdaság 1962-es adatai mellett a munkásőrfelszerelések kihordási ideje, évfordulók, térképek, kilométertáblázat, KRESZ-táblák és távolságbecslési technikák – és én mindent, betűről betűre kiolvastam, hogy még tovább duzzasszam tudásom csörgedező kis patakjának kristályvizét. És persze ott volt a Napló – amibe, akár A kis mesterdetektív című Delfin-könyv főhőse, Kalle, én is bevéshettem feljegyzéseimet számos fontos dolog örvén. Nos hát – szépen végigszaladunk a Munkásőr zsebnaptáron, megjegyezném még, nem szolgáltam a testületnél, igaz, később néhány évre a Vadliba őrs vezetőjeként a kommunista mozgalom meghatározó láncszeme lettem, de további politikai karrierem sajnos a középiskolában rútul megszakadt… Na, gyerünk… Tovább »»

12 február
4komment

Passport: mindjárt ballagunk a lengyel hómezőkre

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (6 lövet, átlagosan: 5.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Nem tudom pontosan, nyitva vannak-e a blogok úgy általában véve vasárnap – igazából lehet, hogy én se leszek, de egyelőre izgulok, hogy mindent jól, bocs, nem jól, a legjobban csináljak (még mielőtt valaki félreérti: magamhoz képest természetesen…), nem ám valaki elégedetlen lesz és húzza a száját: szóval tudod, ahogy egy új munkahelyen kezd az ember. Hát végül is ez az: úgyhogy én, amint látható, bejövök vasárnap, és lenyomok egy műszakot. Mégpedig viszonylag sietősen, mert sűrű a nap, este pedig érkezik a mai darálandó, a Zell am See a jégcsarnokba – a többi egyértelmű. De hadd mondjam a lényeget: ma kipróbáljuk a Heti Húdeérdekesvalami-t: ebben a rovatban az lesz a lényeg, hogy kinézek valami jó kis itthoni tárgyat, cuccot, játékot, fotót, bármit, és szépen megnézzük. Ha netán van valami kis mondanivaló róla, mondjuk ezer szóban, hát elmondom, ezen már ne vesszünk össze.  Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz