Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


16 május
13komment

Árgus szemű revizor Görögországba tart

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvankilencedik kiadásában Görögországba utazunk – a hét híre volt, hogy a laza délszakiak ki tudták fizetni mérhetetlen adósságuk egyik részletét az IMF-nek: kicsit talán csökkent a dolog értékén, hogy az IMF pénzéből voltak jó fejek… Hogy rendesen tájékoztatni tudjam nyájas olvasóimat, úgy határoztam, hogy a helyszínre látogatok, hogy saját szememmel győződhessek meg róla, hogyan is áll most a helyzet délen. Elsősorban Paraliát fogom ellenőrizni az elkövetkezendő tíz napban, ahol a helyi gyrosárusok nyugtaadási fegyelmét veszem majd górcső alá, továbbá a strandokon kihelyezett napernyők után szedett bérleti díjak jogszerűségével kívánok foglalkozni, különös tekintettel arra a tényre, hogy ha iszom egy Mythos sört, nem kell értük csengetni. Igyekszem nagyon haza, le ne maradjak a legújabb Nagy Nemzeti Konzultációról, semmiképpen nem szeretném, ha pont én nem vennék részt az alkotmányozás folyamatában, ha már egyszer úgyis kifizetem a másfél milliárd rám eső részét. Kevesen hitték volna, hogy a legutóbbi, a magyar nemzetből még itthon maradottak körében enyhén szánalmas mértékű érdeklődést kiváltó konzultáció után Vezetőnk bevállal egy újabbat – de a betegség, úgy tűnik, már csak ilyen, időnként furcsa mellékhatásokkal jár, tapasztaljuk naponta. A végére egy kis önostorozást tartogatok az ínyenceknek, és azoknak, akik szívesen olvasnak nagy bukásaimról – olyan mértékben szégyellem magam valamiért, hogy úgy gondoltam, az a minimum, hogy a szélesebb nyilvánosság elé tárom, mekkora kőparaszt is tudok lenni, miközben hétről hétre ontom a jóságot, szépséget, toleranciát, természetesen folyton azt a képet erősítve, hogy én két hetente szépen kiszidolozom a szekrénykém kiemelt helyén tárolt bölcsek kövét, amit egy álmos délutánon kaptam fel a földről a házunk mögötti parkban. Nos, eljött a nap, amikor Vörös Kapitány elcseszte: nem vettem fel valakit a buszra, és ezt most tényleg nagyon sajnálom. Vallomásos líra szapora bocsozással – bárcsak még visszacsinálhatnám. Elő az ostorokat: sújtsatok le, állom Tovább »»

Hirdetés
01 október
28komment

Vidám Park – minden jel szerint zöldet kaptunk!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (38 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Suszter keze - tudom, júniusban már volt címlapon facebook-oldalunk logója, de jobbat azóta se találtunk

Suszter keze - tudom, júniusban már volt címlapon facebook-oldalunk logója, de jobbat azóta se találtunk

1219 – ebben a szent pillanatban néztem meg, ennyien kedvelik azt a facebook-oldalt, amit még júliusban készített el kiváló barátom és száz különféle projektben harcostársam, indián nevén Aki Kiirtotta A Nagy És Rohadék Vírust A Laptopomról Suszter, és számos tekintetben besegített az optikai tuningba Krulf is, el ne felejtsem. A Vidám Park sztorija, amit sok száz fotóval még áprilisban, három részben zengettem meg, a HL abszolút sikertörténete – az egyes részekre alkalmanként több mint nyolcszázan moccantak rá, marketingosztályom tehát kimondta, folytatni kell a mesét. A Corso étterem egyik mindenről tudó atyamestere, Bognár Zoli hívta fel a figyelmemet Bús Józsefre, a Vidám Park utolsó igazgatójára – ő kérte el a telefonszámát, aztán Bús úrral összehoztunk egy randevút, aztán még vagy kettőt, s hogy, hogy nem, abból is lett két, ismét csak ronggyá olvasott rész… Még itt sem ért véget a mutatvány – május végén bejelentkezett Csaba, Bús úr fia, aki saját maga írta le gyerekkori élményeit: úgy gondoltam, elég érdekes lehet egy Vidám Park-igazgató fiának szemüvegén keresztül nézelődni egy kicsit – és igazam lett, mint rendesen, plusz Csaba nappalijában ott áll egy csodálatos Zaccharia Locomotion flipper, 1981-ből, ami… de nem akarok eltérni a tárgytól… A lényeg, hogy júliusban összedugtuk a fejünket Suszterral, hamarosan elkészült a facebook-oldal, és valósággal záporoztak ránk a felajánlások – elsősorban önkéntes munkát, segítséget ígértek, nagyon sokan. Mi pedig úgy gondoltuk, kár lenne veszni hagyni ennyi jó energiát – s elhatároztuk, megpróbáljuk elintézni, hogy kezdjünk valamit a még sírnivalóan romos állapotában is csodálatos fekvésű, gyönyörű növényekkel teli területtel. Arra gondoltunk, együttes erővel, sok munkával szinte ingyen kialakíthatnánk belőle egy közparkot, ami a város egyik közkedvelt helyévé nőhetné ki magát. De nyár volt: mindenki szabadságon, a hivatal csak alapjáraton pötyög – várnunk kellett. Mostanáig: amikor is – szerintem – nagy és örömteli hírrel állhatunk elő: lapozás után a tiétek is.

Tovább »»

26 szeptember
6komment

Könyvszállítmányt viszünk Gyimesfelsőlokra – szabad a beszállás!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

2008, Énlaka, könyvfuvar a No1 ki furgonjával - most nagyobbra lesz szükségünk...

2008, Énlaka, könyvfuvar a No1 ki furgonjával - most nagyobbra lesz szükségünk...

Sietek leszögezni: ez az egész történet nincs, ha nincs a legfontosabb, a kiindulópont, egy valóságos és több ezer kötetes, zömében szépirodalmat és ismeretterjesztő munkákat tartalmazó könyvgyűjtemény, és, ami még fontosabb, a tulajdonosa, egy magát egyelőre megnevezni nem óhajtó (de győzködés/puhítás alatt álló) polgártársunk, aki jótékony célra ajánlotta fel a kincset, ami pillanatnyilag egy pince mélyén, karton- és műanyag ládákban dohosodik. Egyesével-tízesével kiajánlgatni érthetően nem akarta: azt mondta, ha valaki elviszi egészben, és jó helyre kerül, örömmel adja – máskülönben záros határidőn belül, még októberben mennie kell a papírgyárba, zúzdába. Na, ezt azért csak nem hagyhattuk… Az örökmozgó Vachter Jani volt a hír hozója, s amint meghallottam, miről van szó, azt is sejtettem, a szállítást nem bízhatom másra – márpedig ha én megyek, jönnie kell ilyen fuvaroknál állandó kocsikísérőmnek, hivatalos álláspont szerint Dunaújváros egyik első számú közellenségének, egyik első számú barátomnak, a Nyulasinak. Jártunk már néhány hasonló küldetésben az elmúlt évek során, ezért hát azt is sejtettük, merre kell majd indulnunk – annak idején elsősorban a József Attila Könyvtár jóvoltából vihettünk többé-kevésbé rendszeres könyvszállítmányt kedves és gyönyörű falucskánkba, az Erdély szívében megbúvó Énlakára, ahol Bíró Ozsváth felesége, Aranka az önkéntes könyvtáros… Csakhogy amit oda viszünk, az pár száz kötet szokott lenni, nem ám több ezer – ez oda nyilvánvalóan nagyon is sok: állapítottuk meg már az első egyeztető megbeszélésen Zsoltival… Más célpontot kellett tehát kitalálni – és persze minél hamarabb megindítani a szokásos össznépi pénzszerzési akciót is, hogy komótosan, akár ötszáz forintonként összeszedegethessük az üzemanyagra és a furgonra (nagyon úgy néz ki, Kis Tibi pajtásom, a Kis Autókölcsönző tulajdonosának kedvezményes ajánlatát fogadjuk el egy szép nagy dobozosra) való összesen úgy százezer forintot. Jelen állás szerint (és elsősorban tényleg csak azért, mert minél többeknek szeretnénk megadni azt a jó érzést, hogy egy szép ügyet támogathat) beszállhattok még ti, kedves HL-böngészők is – mert ha elérjük a limitet, természetesen lefújjuk a további gyűjtögetést: aki lemarad, kimarad… Lapozzatok, és mindent elárulok. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz