Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


04 január
10komment

Kosbán Lajtor azt üzente…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már százegyedik kiadását szomszédolással kezdjük: Romániában állítólag betiltják az autóstopot, ami pedig évtizedek óta a közösségi közlekedés egyik alappillére. Sok érdekes történet megesett pedig az elmúlt időszakban – ügyesen használta például annak idején a stopot információszerzésre a Securitate, a román titkosrendőrség is. Nem a levegőbe beszélek: 1989-ben Lázár Zsolt barátommal és kollégámmal Törcsváron, azaz Branban jártunk, a Drakula-kastélyban – még odafelé történt, hogy felvettünk egy fazont két falu között… Házunk tája: kedves vezetőnk ismét harcba hí, újabb levelet küldött a magyar népnek (pontosabban, egyelőre egy részének, két fővárosi kerület lakóinak), óvatos vagyok, két hete az amazonos hírrel beszívtam, még most is alig bírom elhinni, hogy ez az egész nem valami bohóctréfa, mindjárt jön Jáksó a pezsgővel. De nem, a hvg is megírta… bár… pár hónapja ők is beszívták a kamuvideóval… na mindegy, azért is rezsiharc, nem eshet bajunk. Végezetül egy Suzuki Swiftről, amely itt, a házunk előtt rostokol, néhány napja, sajna négy rakás téglán. Karácsony után valaki meglepte az autó tulajdonosát – ami engem illet, nem csodálkozom rajta, hogy a rend őrei nem értek rá rajtakapni a felnitolvajokat, ha jól számolom, véletlenül pont ugyanezen az éjszakán kellett hosszasan intézkedniük egy különösen elvetemült barátom bűncselekménye ügyében, aki hajnali kettőkor a Sörműnél nem a kijelölt gyalogátkelőhelyen ment át. Az utóbbi hónapokban valóságos hajtóvadászat indult, hogy az év utolsó pénzeit is kisajtolják a lakosság még itt maradt részéből – tudom, nem is így van, de azért egy új szintet is megemlítek a magam gyakorlatából, ötvenezres információ, beljebb. Tovább »»

Hirdetés
29 június
8komment

Százévesen, csak azért is: Mörtschach!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (38 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvennegyedik kiadásában a külföldi vonatkozású hírek között is magyarost találtunk – nagy kedvencem, a magyar nyelv felkerült a külföldiek (pontosabban: angol anyanyelvűek, de szerintem ebből a szempontból mindegy) számára legnehezebben elsajátíthatók tízes listájára. Továbbra is azt gondolom, igen jó kis nyelv a miénk: egyebek mellett azt is köszönhetem neki, már amennyiben köszönöm, hogy 1983-ban nem maradtam – akkor még, természetesen, illegálisan – Belgiumban, pedig minden körülmény amellett szólt volna. Hogy jól döntöttem-e vagy sem, azt igazából egyre nehezebben tudom megítélni – hezitálás helyett inkább szépen elmesélem a történetét. A pénzügyminiszter szerint jövőre visszafizetjük az összes IMF-hitelt – biztosan az én készülékemben van a hiba, hogy szinte napról napra többször jut eszembe a Kárpátok Géniuszának Eldorádója, a hetvenes-nyolcvanas években: Románia, ha jól emlékszem, akkoriban kifizette a teljes adósságát, furcsamód nekem mégis úgy tűnt, nem ment minden rendben, leszámítva persze az elnöki palotát és környékét… Pár harminc éves emlék – van, akinek ismerős lesz, az ifjabbak alighanem csak annyit mondanak majd, hát persze, Boda bácsi, de annyi baj legyen… Végül némi műhelytitok – amikor ezt olvassátok, feltehetően épp visszafelé evickélek Ausztriából, mert letelt a nyolc napunk az 1450 méteren álló százéves kis gerendaházban: hogy miért is nem vagyok mértéktelenül boldog ezeken a visszautakon, azt próbálom majd eldadogni, miközben újra elmondom, tulajdonképpen azonos összegért nyaralunk a hegyekben, mint amennyiért itthon vagyunk… Na jó, ez akkor lenne igaz, ha nem motoroztunk volna egy egészségeset odakint – de persze megtettük, hiszen azért mentünk… Classic a hajtás után, nyaralás alatt is – köszönöm, hogy lehetővé tetted, kedves időzítőm… Tovább »»

25 május
11komment

Hangyáim: az együttélés ösvényein

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (40 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvankilencedik kiadásából kiderül, hogy Venezuela egy 79 millió dolláros hitelkeret felhasználásával igyekszik felszámolni az országot sújtó vécépapírhiányt. S hogy miért alakult ki ez a krízis a dél-amerikai országban, ahol Hugo Chavez volt az elnök?  El nem hinnétek, de az új prezi nem fél kimondani: szerinte az ellenzék és a gazdagok keverik a… na… a vécépapírt, ebben a hátulról jövő támadásban, de a valódi okokat is igyekszünk megvilágítani, pár dolog ismerős lesz szerintem. Szar ügy, kimondható. A belföldi történések kategóriájában is a bőség zavarával küszködöm: még az is meglehet, összevonunk néhányat. Az mindenesetre nagyon tetszett, hogy Lászlóné miniszter bemondta, a további rezsicsökkentéseknek semmi akadálya, a tíz százalékból simán lehet harminc, a multiknak ugyanis van egy csomó tartalékuk a nyereségből, ennyit igazán kibírhatnak. Megjósolom, hogyan lesz hamarosan százszázalékos a rezsicsökkentés. És megkérdezném: nem lehetne a rezsi simán csak annyi, amennyinek lennie kell, és nem kereshetnék inkább annyit, hogy könnyedén kifizessem? Ahogy mondjuk azok a szerencsétlen, leszakadóban lévő, lúzer európaiak? Akiknél jobban teljesítünk – ha pontosan még nem is tudom, mit, de majd gondolkodom. És hangyák a… ha nem is a gatyában, de a lakásban: megjelentek a kedvenceim, komolyan mondom, hogy azok, csak néha picit sokan vannak, hiába, ez a tavasz – gyógymódok, különféle receptek, és a legjobb, a megbékélés. Ma déltől osztálytalálkozón, utána, estefelé a Parázs-Varázson igyekszem kulturáltan kikapcsolódni: nem bánom, ha vasárnap reggel hat körül nem hívtok fel, tartok tőle, szuszikázni fogok, és megelőlegezem, hogy hét csepp alkoholt be fogok vinni előtte… Egyszóval: egészségetekre – a hajtás utáni Classic-ra is értem… Tovább »»

04 május
9komment

Mer’ ha nem volnák szabad, élni sem tudnák…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvanhatodik kiadásában szomszédolással kezdünk: pár szót ejtünk arról, hogy Romániának is megvan a maga mákostésztája, vagyis az az étele, amit az Európai Unió szeretne mihamarabb levetetni a román étlapokról – a rendkívül jelentős nemzetközi bonyodalmat okozó étel a mics, ez a csevapcsicsához hasonló kis kolbászka. Epés erdélyi megjegyzés szerint ez az egyetlen étel, ami a román gasztronómiából egyáltalán említésre méltó: el ne higgyük – azt viszont bátran, hogy a mics pompás étel. S hogy miért szeretné az EU eltüntetni? Nos, az adalékanyagokat szabályozó uniós direktíva miatt – a micsben ugyanis szódabikarbóna található… Megvédjük a kolbászkát… Aztán egy kicsit itthon söpörgetünk: megkerülhetetlen a trafikügy – szinte naponta bukik ki valami újabb botrány a nemzeti dohányárudák pályáztatása körül – ha minden jól megy, súroljuk kissé a vak komondor gyémántkoszorús tahó gazdiját is, aki – vélekedésem szerint – az évtized kifogásával simán megússza majd, hogy mata részegen betörte élettársa arcát. Gyáván tekergőző egy féreg, de képviselő persze marad: “Miért mondanák le?” – kérdezte egy interjúban. Nos hát, nálam már ezért a kérdésért is, azonnali hatállyal… És utoljára még egy kis blogverseny: én ugyan nem jutottam be az igazi fináléba, de hogy például honnan hová utazik a tizenhat szerencsés, milyen általános vélemények körvonalazódnak a Nagy Blogcsere programjáról, hogy mit írtam nekik én, s hogy indul-e majd a HL a méredzkedésen jövőre is, nos, minderről bőségesen olvashattok a mai Classicban, a szokásos lapozást követően. Vegytiszta motoros hétvége, traktormajális Bócsán, dusnoki retróparty a Vajas partján szombat éjjel, erdőszéli sátorozással, Orfű és Mecsek Rallye vasárnap, hétfőn meg három óra újabb boldog buszvezetés – imádok élni, mondtam már??? Tovább »»

27 augusztus
3komment

Az utolsó nagy kalandot keresed? Motorozz éjszaka Romániában! (V.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Így kellett ki-beállni hétfő esti szállásunkra - de mit bántuk mi, amikor kényelmes volt a szoba, hideg a sör, forró a mics...

Így kellett ki-beállni hétfő esti szállásunkra – de mit bántuk mi, amikor kényelmes volt a szoba, hideg a sör, forró a mics…

Vannak, akik könnypárás szemmel mondogatják, nincs már igazi, klasszikus kaland széles e világban – az afrikai szavannákon Happy Meal-t nyammognak a lusta oroszlánok; az Északi-sarkot kis szerencsével és nagy pénzért megjárhatja bárki; a Mount Everesten egy hétvégén többen vannak, mint a Városligetben; az óceán egy gyerekfürdetőkádban is átlavírozható, ha el nem üt valami részeges komphajó-kapitány. Én mégis azt mondom a kalandvadászoknak: fel a fejjel, testvérek! A nagy kaland itt van, egészen közel, ahol talán senki nem is számít rá – csak pattanj motorra, szaladj le Ártándig, várd meg, míg jól besötétedik, aztán irány az egyenes. Nem találhatsz kivetnivalót a mutatványban – mire megérkezel, garantáltan árusíthatod az adrenalint: a román közlekedés (dacára, hogy a mai helyzet sehol sincs már a hetvenes évek végi, nyolcvanas évek eleji, tényleg katasztrofális állapotokhoz képest) azért még ma sem az a svájci/holland mintájú tötyörgés. Tapasztalatból beszélek – lassan két hete már, hogy Kész Laci és Vasi társaságában három motorral kicsit bebarangoltuk a Balkánt, s 2700 kilométert hagytunk magunk mögött, minderre négy napot szántunk: szerintünk nagyszerű menet volt, bár mindenkinek meghagyjuk a szabad véleményalkotás jogát az utazási módszereinkről. Első nap Mostar mellé sikerült lejutnunk, majd, Dubrovnik röpke érintésével a második napon becsusszantunk a csodás Montenegróba is – estére pedig már Szerbiába értünk, ahol Zoki barátunknál töltöttük az éjszakát, a Cacak nevű szerb városban, egy csodás házban. Hétfőn aztán búcsút intettünk Zokinak, és tovább indultunk keletnek – aznap estére a Fogarasi-havasok elé akartunk elérni. A minap ott hagytuk abba, hogy Turnu Severinnél, a nagy duzzasztó gátján átkelve, beléptünk Romániába, s a határ után elmulasztottunk tankolni – pedig vagy két-három kút is volt. Úgy tűnt, hogy hibáztunk – hogy mi volt a galiba tárgya, azt hajtás után kifecsegem. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz