Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


07 március
11komment

Agy nélkül is lehetsz cuki

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százötvenkilencedik kiadásában a közmondásos lengyel-magyar barátság jegyében kezdünk – Mitrovits Miklós történész, polonista, tudományos kutató volt kedves közzétenni, mire is költik a lengyelek a 2020-ig befolyó uniós pénzeket, nem épp keveset, hat év alatt 82 és fél milliárd eurót, ha jól számolom, nagyjából 25 ezer milliárd forintot. Na, nem ötleteket szeretnék persze adni, ugyan már, kérem, a mi gagmanjeinknél pontosabban senki nem tudja, mi is ezeknek a pénzeknek a leghatékonyabb felhasználási módja – elég sokan érintettek az individuális fejlesztések terén, mondjuk így. Nos, a lengyelek ezzel szemben bölcsődei, óvodai férőhelyek kialakítására, városi tömegközlekedésre, tudományos fejlesztésekre, felsőoktatásra, az összes háztartás széles sávú internet-kapcsolatára, és félmillió új munkahelyre fordítják az összeget. A jövőre, ha összefoglalhatom. A részleteket bent fűzöm hozzá: elkeserítő lesz, előre szólok. Koalák érkeztek a budapesti állatkertbe: Nur-Nuru-Bin és Vobara érkezését hat évnyi felkészülés előzte meg, a szakemberek több mint ezer órányi külföldi felkészítőn vérteződtek. A látogatók tegnaptól már láthatják a kizárólag eukaliptuszlevelet fogyasztó kis erszényeseket – Tarlós István budapesti főpolgármester a koalákat üdvözlő helyszíni beszédében egyebek mellett az ausztrál államszövetség egész népünk felé kinyilvánított fontos gesztusának nevezte érkezésüket. Talán nem pont a hírnek ehhez a részéhez kapcsolódik, mindenesetre makacs tény, hogy a koala agya szokatlanul kicsi, koponyaürege 40 százalékát folyadék tölti ki – én azt gondolom, simán honosíthatóak, pár év múlva választhatóak lesznek. De ettől persze még cukik. Nem tudom, hányadszor jövök már elő a nyafogással, bocs, csak ennyi vigaszom maradt – sajnálatosan már megint rám terelődött a hatóságok figyelme, amennyiben egy előre megfontolt szándékkal, aljas indokból elkövetett parkolásom során egy különösen éber eszkvadron magas rangban szolgáló és védő tagja (akit, hogy pontosabb legyek, tetteit egyébként, hm, micsoda kauzalitás, épp két hete sikerült megidéznem e hasábokon) tetten ért, majd, mivel cselekményem sajnos nem csupán a Kőműves utcában oly vadul áramló közlekedés rendjét züllesztette, de társadalmi veszélyessége is rendkívüli volt, nem érhette be a visszafogott harmincezres bírság kivetésével, ráadásul négy büntetőpontot is megkaptam. Belátom, rászolgáltam. Most Csiszár Jenővel kiáltom az égre: Szerellek, Magyarország!!! Tovább »»

Hirdetés
27 május
9komment

Mariazelltől Grazig: a végét megúszom, szó szerint (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (44 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A nap süt, a króm csillog, a tankban üzemanyag - felhők csak a horizonton: lehet-e szebb a pünkösd?

A nap süt, a króm csillog, a tankban üzemanyag – felhők csak a horizonton: lehet-e szebb a pünkösd?

Lassan egy hete már, hogy beszámoltam legutóbbi osztrák kalandozásunkról, amikor Mariazellbe hajtattunk a szokásos bajnokcsapattal – az út indoka az volt, hogy előleget fizetünk be a Haus Franziskus-ban, ahová augusztusban érkezik majd négy napra egy dunaújvárosi motoros különítmény: a magyar tulajdonlású kis hotelben rögvest kiderült, foglalóra nincs szükség, csak szépen meg kellett mondanunk az időpontot, és már rendben is voltunk, barátságosan elbúcsúztunk. Odakint, egy hangulatos gyalogösvény melletti padon az arra járó osztrák turisták buzgó málcájtozása közepette ebédeltünk, azaz fogyasztottunk az otthon készített szendvicsekből – Körtének, továbbmenőleg szerintem Körténé Gyöngyinek köszönhetően azok a khm… kissé talán hanyagabb természetű kollégák se maradtak éhen, akik elmulasztottak útravalót készíteni és csomagolni. Vagyis én. Ittunk egy kis kólát, aztán elkészítettük a szokásos csoportképet, beütöttem a gps-be Suszter barátomék grazi címét, bedugtam a bal fülembe a készülék fejhallgatóját, és megindultunk – nagyjából húsz kilométert még egy irányba tartunk, jósolta a Körte, aztán én elmegyek jobbra, ők meg tovább keletnek, Sopronnak. Le is nyomtuk azt a húszast, aztán valamiért megálltunk – nekem különösen jól jött, mert szegény Marika kétségbeesetten, folyamatosan a sztrádára akart felvinni, legfőbb ideje volt hát kiütni a fejecskéjéből az autópályákat, fizetős és földutakat, kompokat és egyéb érdekességeket. Erre minden rendbe jött. A Kész Laci elszívta a cigijét, aztán még megnéztük a Körte új akkumulátorát, ismét elbúcsúztunk röviden, nyeregbe pattantunk, és egy kis dombnál, jelentékeny dudálás és villogtatás közepette én tényleg lekanyarodtam derékszögben jobbra, Lacusék meg mentek tovább, még láttam, ahogy eltűnnek a száz méterrel odébbi jobbosban, és már húztam is tovább. És újra megláttam egy jelentősebb, sötétszürke felhőt, jó messze, a horizont tájékán – valami azt súgta, ott lehet alatta Graz: és ezúttal se tévedtem, mint jó két órával később kiderült. Hogy mi? Kérlek, fáradjatok beljebb, hadd mondom el… Tovább »»

16 június
14komment

Semmi különös, csak a szerelem maga

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (36 lövet, átlagosan: 6.58 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt épp jubiláló, huszadik kiadásában először is azt taglaljuk, miként fordulhatott elő, hogy a brit kormányfő és felesége egy vidéki pubban felejtette nyolcéves kislányukat, Nancy-t. Az ifjú hölgy viszont nem esett pánikba – mire a kétségbeesett szülők bő negyedórával később visszaértek, már javában segített a személyzetnek a vendégek kiszolgálásában. Jut eszembe, egyszer, úgy ötéves koromban a Vasmű úton elvesztem én is, és a kommunista államrendőrségen tartottak fogva több mint egy órán át – hamarosan elmondom az összes vérfagyasztó részletet… Röviden együtt örülünk ezek után annak, hogy a hírek szerint a nyilván túlduzzasztott gyógyszerkasszánál közel nyolcvanmilliárd forintot kell megtakarítani jövőre… Aztán semmi különös: van itt, az utcánkban egy mosolygós néni meg egy nem mosolygós bácsi – naponta látom őket, s róluk szól a mai dolgozat harmadik felvonása. Pénteken délután pedig ünnepélyesen elhúztam Szátokra, ahol a Százszorszép Gyermekotthon neveltjeit szoktuk motoroztatni minden nyáron, már vagy öt éve – most viszont egész hétvégén ott maradunk, mert kifestjük az egész otthont. Külön történetet szentelek a jövő heti élménybeszámolóban annak, hogyan szereztük meg a hétszáz négyzetméter beltérre szükséges festéket – most csak annyit bocsátok előre, hogy két nagyvonalú festékgyár farolt ki az utolsó pillanatban, roppant gusztusos módon a történetből, nyilván a válság miatt nem volt kábé ötezer forintjuk… és mégis minden rendben lesz Szátokon… Hajtás után minden részletesen. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz